Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-12 / 50-51. szám
20 új ifjúság r——— M6UJ pad« II Ulkt i*« Meurie* Hot*! Pompa dour-tarmében ta- lálkoatunk. A master, Salvador Dali mindig itt szál! mag, ka Párizsban Jár. Híres po- mádés bajusza, ritkuló hosszú haja, csillogó szama olyan, mint ahogyan a kepékről Jói Ismerjük. Egy inkvizítor pillantásává! néz rám, majd elrohan a lak' osztálya felé. Közben éles hangon, senki felé sem fordulva ezt mondja: — Dali ma sem óhajt beszélni. Holnap reggel tízkor hajlandó lesz nyilatkozni. Másnap 11-re, aztán délre, majd egy órára halasztja az interjút. Végül este hatkor a lakosztályában, egy vörös bársonnyal bevont, XIII. Lajoe-korabeli fotelben ülve látom viszont Dalit. Egyik kezében könyv, a« másikban agy leopárd, pórázon. Elnéz a fejem fölött, gondolataiba merül. Tűnődöm, miről beszéljek vele. legszívesebben arról hallanék, miért szánta rá magát, hogy a Scarab című magazin számára 12 rajzot készítsén a 2000. év divatjáról. — ön. a szürrealizmus zseniális mestere, miért készített divatrajzokat. még ha ások sziirrralisták is? — próbálóm megszólítani Kegyesen rém pillant, és végre válaszra méltat: — Nem először készítek divatra jzokát. Terveztem ka lapokat, táskákat és cipőket Coco- Chanel és Schla- pareü számára. Szöveteket is egy amerikai divatház nak. Mindig érdekelt a divat. Amikor Madridban a képzőművészeti akadémiára jártam, gyönyörűen öltöz ködtem: több sor hamis gyöngyöt viseltem a nya kamban, karkötőket, saját tervezésű selyemingeket hordtam. Mindig nagyon e- legáns voltam. Különben is, az elegancia az intelligencia szinonimája. Es Dali a legintelligensebb ember, a- ktt valaha is ismertem. Míndtg harmadik személyben beszél önmagáról. Ezt vagy szórakozott hangon vagy nyílt csodálattal teszi. i : ' ; — fis ruhatárának melyik darabjára a legbüszkébb? — A bajuszomral Csodálatos, rendkívüli, egyedülálló bajusz. Gyöngéd és imperialista, ultra-racionális és égbemutató, mint a miszticizmus. Ez Dali antennája az örökkévalóság falé, ez a lián köti össze Dalit jtx arkangyalok tiszta szellemével. — fin normális ruhadarabra gondoltam. — Dalin nincs semmi normális. Ami normális, az banális, és az nulla. Sőt, rosz- szabb a nullánál, mert Dali attól elszörnyed Kisded korom óta másnak tartottam magam, mint közönséges halandónak. Meggyőződésem, hogy egyedülálló és felsőbbrendö ember vagyok. Nem tehetek róla, hogy Dali lángelme. — Mi a véleménye képeiről? — A reneszánsz festőkhöz viszonyítva közepes festó vagyok. A maiak között azonban a legjobb. Nem azért, mert az én képeim olyan szépek, hanem mert mások képei kifejezetten rondák. — Ezt tartja mindenkiről? Picassőről is? — Persze. Picasso, Míró és a többiek, az összes úgynevezett modern festő. Picasso zseni, de negatív zseni. Amihez ő hozzányúl, meghal. Picasso nullára redukálta a modern festészetet, Picasso a klasszikus spanyol anarchista, az érzelmes kommunista, nem pedig racionális idealista, mint én. 0 is spanyol, de fi csak Pablo, mint Casals és mint a pápa, Ilyen hétköznapi neve van. Én viszont Salvador vagyok, és nevem azt jelenti, hogy én vagyok az, aki megváltján modern festészetet, amely káoszba süllyedt. Igen, én vagyok a modern művészet megváltója, csak én tudom egyesíteni a modern idők forradalmi tapasztalatait a realizmus és a miszticizmus nagy klasszikus hagyományával. Feleségem, Ga'a, a szupernö, akihez vílágéle- temben hűséges voltam, és én vagyoz az isteni Dali. — Nem túlzó az „isteni“? — Nem én találtam ki, hanem századunk egyik legnagyobb spanyol írója. Festészetem zseniális, mind9n könyvem, szavam, egész é- letem zseniális. Az „isteni Dali“ kifejezést rögtön valamennyi daliánus átvette. — Kik a daliánusok? — Mindazok, akik engem tömjéneznek, dicsérnek, körülöttem [egyesiednek. Persze, azt hiszik, hogy megéri. De én fukar vagyok, mindig többet veszek a!, mint amennyit adok. Fukar disznó vagyok. Igen, én vagyok a Legfőbb Disznó. A disznó a tökéletesség szimbóluma. V. Károly 1« • disznót alkalmazta királysága minden egyéb szimbóluma helyett. Mert a disznó nem riad vissza a mocsoktól, a jezsuiták harcosságával tör előre a mocskon keresztül, királyi közönnyel bal ad át rajta, és mindent túlél. — Hogyan tér össze az „Isteni Dali“ név a Legtöbb Disznó nevével? Nincs ebben ellentmondás? — Dehogynem, fin vagyok a legellentmondásosabb lény, aki valaha élt a földön. A legkülöncebb, a legönzőbb, a lagegocentrl- kusabb és a legparadoxabb ember a világon. Egyébként az ellentmondásosság a fantázia, a nagyság, az erő és a szépség Jele. Ellentmondásosság nélkül nincs zsenialitás. PIETA FOGLINA f I ■eennaei Nem ilyennek képzeltem a Szlnnka és a Mikael szerzőjét. Joviális külsejűnek és modorúnak semmi esetre sem. Regényeiben világképpé formálódik a keserűség Fájdalmassá színezi az e- gyiptoml orvos, Srinnhe történeté., az ókori Kelet rajzát, az újjáköJtött mítoszokat. Végigkíséri a finn Mi- kaal kalandozásait a XVI század forgatagában, magától értetődő találkozásait a kor nagyjaival, a császártól a szultánig, a pápától Lutherig, Erasmustól Pa- racelsuslg és MünzertőJ Dürerig. Aradó mese — végtelen pesszimizmus. Tudós alaposság — művészi függetlenség. Líra — szarkazmus. Felállíthatnánk még egy tucatnyi jellemző ellentétpárt, s alig férkőznénk közelebb Mika Waltart titkához. Nagy írók — szerencsére — könv- nyebben hagyják magukat olvasni, mim megfejteni „WALTARIS“ FORDULAT. A kiapadhatatlan fantáziájú mesélő évek óta egy sort sem írt le. — Három és fél évvé* ezelőtt súlyos tfidőműtéten estem át Azóta, a magám öreges módján, ki akarom élvezni, ami még hátra van. 6okát vagyok együtt az u- nokáimmal. Vidéki házamban eígyönyörködöm a természetben, a fák, a madarak, a víz látványában, miközben, dacolva az orvosi tilalommal, egyik cigarettáról a másikra gyújtok. Mindezek ellenére rosszul alszom. Énből arra következtetek. bizonyára elhamarkodottan, hogy korunkban nem ts alhat nyugodtan egy gondolkoző ember. Az írást pedig abbahagytam, a- múgy Is tül sokat írtam már életemben. Nagyon szeretem a fiatalokat, s s legtöbb, amit tehetek értük, Hogy átadom a helyemet nekik. — DIÁKÉVEIMBŐL a nyári vakációkra emlékszem a legélénkebben. I- lyenkor a földeken dolgoztam, később a vasútnál. Ennek köszönhetem 16 fizikumomat és az egészséges irtózást minden fölösleges e- rőfeszítéstől. Tizennyolc é- ves voltam, amikor napvilágot láttak első irodalmi próbálkozásaim, amolyan hátborzongató históriák. Ha azóta e rémtörténetekhez hűtlen is lett, detek- tfvregényeket később ts írt Waltart. — Nagyon szeretem a műfajt. A legigényesebb író Is tanulhat belőle feszültségteremtést. párbeszéd- technikát, különösen amióta néhányan, mint Chandler, i- gazi irodalmi formába öntötték. Palmü felügyelő kalandjait egyébként a skandináv országok bűnügy! re- génvpályázatára küldtem be, s roppant büszke voltam, hogv sikerült elhoznom az első díjat. Tegyük hozzá, detektívre- gényei magyarul is megjelentek, s Waltart az értük kapott honoráriumot a fóti gyermekvárosnak ajándékozta. — Hi9zen hobby bői, a magam szórakoztatására írtam ezeket a könyveket. Gondoltam, költsék a pénzt hasznosabb dolgokra. DE TÁRTSDNK SORRENDET. 1928-ban, húszéves korában kiadott első regénve (A nagy illúzió) egy csapásra ismertté tette a nevét. — Azután megnősültem, s mindmáig ez volt életem legértékesebb cselekedete. Sókat dolgoztam, verseket és drámákat, novellákat és regényeket írtam. A harmincas években egy modern, városi témájú regénytrllő- gláért (Apától fiúigl kaptam a legnagyobb alismeMIKA WALTARINÁL ÉÍMi-Tv- *■;? rést. Mint fiatal író, kiegyensúlyozatlan, rakoncátlan ember voltam. Később, józan és tartózkodó lettem. — MIÉRT PARTOLT AT a történelmi regényhez? — A háború utáni idők zűrzavarában csak Így tudtam elmondani gondolataimat a világ problémáiról. Rá akartam ébreszteni az olvasókat, hogy Auschwitz és Hirosima után már nem lehet a világtörténelem régi fogalmaiban, elveiben gondolkozni. — Innen a sokat emlegetett pesszimizmus? — Saját tapasztalataim, mondjuk így: történelmi tapasztalataim, keserűvé tettek. Mégis bízom abban, saját magam ellenére is, hogy eljön a társadalmi igazságosság kora. A Szinuhéban azt írtam meg, hogy az ember alapvető ösztönei, lényeges tulaldonságat nem sokat változtak az Idők folyamán. De a viszonyokat ember és ember között, és így a világot Is, meg lehet változtatni. — írói módszere? — A történelmi regényekhez alapos előtanulmányokat folytattam. Jól felhasználtam utazásaimat, bújtam a könyvtárakat, s kikértem a tudósok véleményét, frní nehéz munká, fárasztó. I- rás közben sírok és nevetek, végígélem szereplőim sorsát. Volt egy aranyos kiskutyám. Nemigen respektálta dolgozószobám szigorú magányát. Egyszer betévedt, amikor éppen a Szinuhét írtam. Körülnézett, majd vinnyogva, szükölve menekült. Nyilván megijedt a szobát benépesítő szellemektől. Nagy történeti freskók sora: Szinuhe, Mikael, |o- hannes Angelos (Konstantinápoly 1453-as bukásával foglalkozik). Az emberiség ellenségei (Claudius, Nero és Vespasianus Rómájában játszódik). Állami díjak, akadémiai tagság, világhír. Műveinek fordításai 12 métert töltenek meg a legnagyobb helsinki könyvtár polcain. — És amikor nem írt? , — Olvastam. Ifjúkorom bálványa Anatole France volt. Később Hemingway döbbentett rá, hogy már nem lehet úgy írni, mint azelőtt. Életemet gazdagabbá tették a könyvek. ÉS MÉG EGYSZER A PESSZIMIZMOSRÖL. — Az idők folyamán sokat változtam, remélem, é- rettebb is lettem. Ez a fontos: újabb és újabb dolgokat megérteni. Az az ember, aki „kész“-nek, „befejezettének tekinti magát, halott. — Hiszek a világ fiatalságában. Szándékosan beszélek a világról, hiszen azt vallom, Finnország a hazám, Európa az örökségem, s az egész világ az otthonom. A fiataloknak joguk van az élethez, joguk van felépíteni és jobbá tenni, mint ahogy ml valaha is képesek voltunk, ezt az egyetlen otthonunkat az univerzumban. Azt hiszem, manapság csak a fiatal elme foghatja fel, milyen Iszonyúan gyorsan fejlődő valóságban élünk. A „dühös“ fiatalokról pedig csak any- nyit: jobban szeretem őket a dühös öregeknél. Az erőszak ideje lejárt. Az Ifjúság előtt rengeteg út áll, s ha mindenki követi a saját űt- lát, de tiszteletben tartja a másokét is, a sok üt végül egy közös útba torkollhat. Az író mindig álmodik. Az én álmom ez a közös jövő. (T, I.)
