Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-12-12 / 50-51. szám

f HÍ ifjúság íl OLIMPIAI BAJNOKOK - AZ ÁLLATVILÁG REPREZENTÁCIÓS CSAPATÁVAL SZEMBEN A távolugrásban: Az állatvi­lág aranyérmese a kenguru,' 12,60 m-es ugrásával, szorosan mögötte a gazella követi 72, n rel, maid a gepárd és az em bér, az amerikai Wtliams: »■’ cm-es ugrásával, a két utoh‘, helyet a kutya és az afrika­it ék a foglalja el 1500 m síkfutás: Az antilop a 80 km-es óránkénti sebességgel könnyedén megnye­ri a versenyt. Jóval maga mögött hagyva a vadszamarat, prérifarkast, tevét, rénszar­vast és a finn olimpiád bajnokot, Vasaiét (25,4 km óránként). A 100 m-es gyorsúszás bgj- - nolcai: A wahoo (trópusi ten­gerek tonhala) óránkénti 00 km-es sebességgel úszik, messze maga mögött hagyva egyes del- flnfélékei, a teknösbékát és a lazacot. Mögöttük „vánszorog“ ■ Spitz, az olimpiai bajnok órán­kénál 7 km-es sebességével. Kemény maraton-verseny: Az antilop győz 57,5 km-es óránkénti irammal a mongol gazella előtt. Jócskán utána „kullog“ a rénszarvas, a 16 és az amerikai Shorter ma­ratoni futó a 19,2 km-es óránkénti sebességgel. Az utolsó helyen a sivatagi teve végez. A magasugrás sztárjai: Ä delfin 6 méternél magasabbra ugrik, az ezüstérmet a puma kaphatná 4,5 méteres ugrásá­val, utána a kenguru, a laizac és a szovjet', Tormák 223 cm-es ugrása kövlAezne, majd 120 cm-es te! jeaffmén vével a pré- rifarkas. \ Az oilmpiászon sok világcsúcs született. De vajon milyen helyezést érnének el ezek a csúcsteljesítmények azzal a sebességgel, amelyet az állatvilág gerincesei „felmu- taitnak“? Megrendeztük a találkozót. Az eredmények nem valami hízelgőak az emberre nézve. Amellett tudatában va­gyunk annak, hogy az emberi csúcsteljesítményeket valóban csak a legjobbak érik el, viszont az állatoknál csak az átlagról beszélünk. Ne vegyük tehát tekintetbe, hogy a halak között Spitz milyen helyet foglalna el, vagy Borzov az antilopok között. Az állatok minden összehasonlítható ágazatban felülmúlják az emberi csúcsteljesít: ményeket, viszont egyetlen állatfajta sem annyira sokoldalúan mozgékony, mint az ember. PLACHÍ: Még most sem tudom elhinni, hogy nem jutottam a döntőbe. A tu­datom egyszerűen nem ké­pes befogadni ezt a tényt. Pedig még szeptemberben történt. ŰJSÁGÍRŰ: A legnevesebb amerikai szaklap téged tar tott a „legtaktlkusabb“ nyolcszázasnak. Plachý pél­dás fegyelemmel versenyez — Irta az olimpia előtt. PLACHÍ: Ha Kemper nem engedj be tíz méterrel a cél előtt egy kis ajtócskán Wottlet, a mi középfuta­munk fllmfelvételét talán tananyagként is használhat­ták volna kezdő nyolcszá­zasok. OjSÁGtRÖ: Láttam, hogy biztosan haladsz a cél felé, nem lehet baj, Kemper és te bent vagytok a döntő­ben. PLACHÍ: Igen, a hétszáz- kilencvenedik méterig min­den á legnagyobb rendben volt. A rajttól kezdve szem­mel tartottam a mezőnyt, volt erőm bőven, életem leg­jobb formájában voltam. A célegyenesben erősítettem. Balra Kemper futott mellet­tem, s merthogy ő a leg­szélső sávon haladt, onnan nem fenyegetett veszély. Főleg Jobbra figyeltem te­hát, s éreztem, a többiek nem lephetnek meg. ÚJSÁGÍRÓ: És akkor jött Wottle... PLACHÝ: Kemper — máig sem értem, miért — húsz centiméteres ajtócskát nyi­tott neki, közvetlenül a sáv és a pálya széle között. Én ezt az első pillanatban nem is láthattam, mert a német futó takarta az amerikait. Amikor észrevettem, azon­nal belémnytlallt: minden­nek vége. Kaptam egy sok­kot; kész lehetetlenség i- lyen állapotban erősíteni, egyébként is a cél küszöbén tartózkodtunk. ÚJSÁGÍRÓ: Mégis, miért engedhette be az amerikait a német? PLACHÝ: Fogalmam sincs róla. Én csak azt tudom, hogy a döntő után csehszlo­vák újságírók megkérdezték Kempertől, mit tart arról a bizonyos középfutamról? Azt válaszolta, hogy inkább ve: lem szeretett volna döntő­be kerülni, mert ha Wottle kiesik, ő érmet szerez. így a negyedik lett csak, en­gem viszont le tudott volna győzni. ÚJSÁGÍRÓ: Wottle győ­zelmével kialakult a nyolc­száz méteres síkfutás új stratégiája — Irta néhány újság. Az új recept: haladj hétszázhetven méteren át hátul, s csak akkor kezdj hajrázni, amikor senki sem előzhet meg. PLACHÝ: Wottle taktiká­ja még az olimpián, az 1500 méteres síkfutás küzdelmei során csődöt mondott. Ott is hasonló módon kísérlete­zett, de az ellenfelek vi­gyáztak rá. Anélkül, hogy győzelmének Jogosságát két­ségbe vonnám, meg szeret­ném jegyezni, hogy az ame­rikai futó elsősorban a sze­rencséjének köszönhette a- ranyérmét. Ha Kemper nem követi el a végzetes hibát — és ilyen esetre szinte nincs is példa futószámunk történetében —, a sapkás futó be sem Jut a döntőbe! ÚJSÁGÍRÓ: Azt mondtad, életed legjobb formájában voltál. PLACHÝ: Nem zavart sé­rülés a felkészülésben. El­lenőrző futásaim során a legvérmesebb reményekre jogosító időeredményeket produkáltam. Ezért fájt két­szeresen a kiesés. KI sem futottam magam! Ha a dön tőben, hatalmas küzdelem után, mondjuk az ötödik he lyen végzek, nem szólok egy szót sem. De Így! ÚJSÁGÍRÓ: Az előfutam­ban könnyedén versenyez­tél, látni lehetett, sok tar­talékod van még. PLACHÝ: A középfutam­ban is pompásan éreztem PLACHÍ: MOST SEM HISZEM, HOGY NEM VOLTAM A DÖNTŐBEN! magam. Keserves dolog volt aztán a döntőt nézni. Ar- zsamov, az ezüstérmes, aki hajszállal szorult Wottle mögé, sohasem volt olyan erőtlen, mint Münchenben! Bíztam magamban, jól sike­rűit a formaidőzítésem is. A stopperóra nem csali ÚJSÁGÍRÓ: Sokan azt ^ál­lítják, hogy tragédia a mün­cheni kudarc. PLACHÝ: A futás minden­re megtanít. Megismertem általa az embereket. Amikor két évvel az olimpia előtt AchlMes-ln sérülésiem volt, és gywngébh időket értem el*, vagy rajthoz sem álltam, szinte egyik napról a má­sikra temettek el. Plachý? Veit — «Ince. Akik babus­gattak, most észre sem vettek, kerültek az újságí­rók, nem voltam téma. De ón nem vagyok ijedős gye­rek, nem adom fel egyköny- nyen a harcot. Az olimpia előtt megint körülduruzsol; tak a hütlenkedők, megint adtam az interjúkat, képes­lapok címoldalán közölték fotómat. A müncheni vere­ség nekem fájt a legjobban, én gürcöltem éveken át az olimpiai kiküldetésért, én izzadtam esöben-hóban- fagyban, én kaptam sokkot Wottlet megpillantva, én küszködtem könnyeimmel a verseny Után. Én vesztettem a legtöbbet, őszinte leszek: nem izgat, ki csinál tragé­diát ttz ügyemből. ÚJSÁGÍRÓ: Lám, a futók is, egyszer fent, egyszer lent, ahogy a siker körhin­tája dobál. PLACHÝ: Most sem adom fel. Csak azt sajnálom, hogy közvetlenül München után nem versenyezhettem. A szövetség máris mostoháb­ban kezelt, pedig három héten át kiváló formában futhattam volna mégl Jó el­lenfelekkel mérkőzve akár Európa-rekordot dönthettem volna, s ez megerősített vol­na hitemben. ÜJSÁGlRÖ: Huszonhárom éves vagy. Montrealban még mindig csak huszonhét lé­szel... PLACHÝ: Mondtam, hogy nem adom fel. Már öt éve tartom magam a világ élvo­nalában! Szakvezetőink ki­számították, hogy a jelen­leg Is aktív nyolcszázasok között a kenyai Kiprugutta! vagyunk a legmegbízhatób­bak. Az utóbbi évek tíz leg­jobb idejének átlaga szerint Kiprugut áll l,45:68-oal a világranglista élén, közvet­lenül mögötte, két század hátránnyal máris én követ­kezem. Aki tudja, mit jelent a világ élmezőnyében öt é- ven át megkapaszkodni, az bizonyára elismeri, hogy van bennem szívósság. ÚJSÁGÍRÓ: Mexikó, Mün­chen, Montreal. Ez lenne a harmadik olimpiád. Az el­sőn tizenkilenc esztendősen is bejutottál a döntőbe. PLACHÝ: Mexikóban sok­kal szebb versenyeket vív­tak a nyolcszázasok, s fő­leg a döntő volt felejthetet­len. Ott az Idők is Jobbak voltak a légritka környezet dacára! Ebben valószínűleg szerepe lehetett annak Is, hogy ott még a régi rend­szer szerint folyt a küzde­lem. A döntőbe Jutás felté­tele elsősorban az elért idő­eredmény volt. Münchenben változtattak a szakemberek, három középfutamot indítot­tak, ami még nem volt! Az utolsó középfutam résztve­vői, miután megtudták, mennyit futottunk mi, csak arra vigyáztak, hogy a mi időeredményeinken belül fussanak, mert az volt a döntőbe Jutás biztos záloga. ÚJSÁGÍRÓ: A következő olimpia Is Itt van már a kü­szöbön. Észre sem vesszük, s elszáll az idő. Sikerül-e Kanadában helytállnia Pla- ohýnak? Lesz-e ereje sok száz edzésen át eljutnia céljáig? Meglátjuk. Hiszek Jozef Plachfban. És szurkolok azért, hogy bebizonyíthassa, felületesen ismerték azok, akik legyin­tettek, amikor müncheni szerepléséről esett sző. BATTA GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom