Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-12-12 / 50-51. szám
f HÍ ifjúság íl OLIMPIAI BAJNOKOK - AZ ÁLLATVILÁG REPREZENTÁCIÓS CSAPATÁVAL SZEMBEN A távolugrásban: Az állatvilág aranyérmese a kenguru,' 12,60 m-es ugrásával, szorosan mögötte a gazella követi 72, n rel, maid a gepárd és az em bér, az amerikai Wtliams: »■’ cm-es ugrásával, a két utoh‘, helyet a kutya és az afrikait ék a foglalja el 1500 m síkfutás: Az antilop a 80 km-es óránkénti sebességgel könnyedén megnyeri a versenyt. Jóval maga mögött hagyva a vadszamarat, prérifarkast, tevét, rénszarvast és a finn olimpiád bajnokot, Vasaiét (25,4 km óránként). A 100 m-es gyorsúszás bgj- - nolcai: A wahoo (trópusi tengerek tonhala) óránkénti 00 km-es sebességgel úszik, messze maga mögött hagyva egyes del- flnfélékei, a teknösbékát és a lazacot. Mögöttük „vánszorog“ ■ Spitz, az olimpiai bajnok óránkénál 7 km-es sebességével. Kemény maraton-verseny: Az antilop győz 57,5 km-es óránkénti irammal a mongol gazella előtt. Jócskán utána „kullog“ a rénszarvas, a 16 és az amerikai Shorter maratoni futó a 19,2 km-es óránkénti sebességgel. Az utolsó helyen a sivatagi teve végez. A magasugrás sztárjai: Ä delfin 6 méternél magasabbra ugrik, az ezüstérmet a puma kaphatná 4,5 méteres ugrásával, utána a kenguru, a laizac és a szovjet', Tormák 223 cm-es ugrása kövlAezne, majd 120 cm-es te! jeaffmén vével a pré- rifarkas. \ Az oilmpiászon sok világcsúcs született. De vajon milyen helyezést érnének el ezek a csúcsteljesítmények azzal a sebességgel, amelyet az állatvilág gerincesei „felmu- taitnak“? Megrendeztük a találkozót. Az eredmények nem valami hízelgőak az emberre nézve. Amellett tudatában vagyunk annak, hogy az emberi csúcsteljesítményeket valóban csak a legjobbak érik el, viszont az állatoknál csak az átlagról beszélünk. Ne vegyük tehát tekintetbe, hogy a halak között Spitz milyen helyet foglalna el, vagy Borzov az antilopok között. Az állatok minden összehasonlítható ágazatban felülmúlják az emberi csúcsteljesít: ményeket, viszont egyetlen állatfajta sem annyira sokoldalúan mozgékony, mint az ember. PLACHÍ: Még most sem tudom elhinni, hogy nem jutottam a döntőbe. A tudatom egyszerűen nem képes befogadni ezt a tényt. Pedig még szeptemberben történt. ŰJSÁGÍRŰ: A legnevesebb amerikai szaklap téged tar tott a „legtaktlkusabb“ nyolcszázasnak. Plachý példás fegyelemmel versenyez — Irta az olimpia előtt. PLACHÍ: Ha Kemper nem engedj be tíz méterrel a cél előtt egy kis ajtócskán Wottlet, a mi középfutamunk fllmfelvételét talán tananyagként is használhatták volna kezdő nyolcszázasok. OjSÁGtRÖ: Láttam, hogy biztosan haladsz a cél felé, nem lehet baj, Kemper és te bent vagytok a döntőben. PLACHÍ: Igen, a hétszáz- kilencvenedik méterig minden á legnagyobb rendben volt. A rajttól kezdve szemmel tartottam a mezőnyt, volt erőm bőven, életem legjobb formájában voltam. A célegyenesben erősítettem. Balra Kemper futott mellettem, s merthogy ő a legszélső sávon haladt, onnan nem fenyegetett veszély. Főleg Jobbra figyeltem tehát, s éreztem, a többiek nem lephetnek meg. ÚJSÁGÍRÓ: És akkor jött Wottle... PLACHÝ: Kemper — máig sem értem, miért — húsz centiméteres ajtócskát nyitott neki, közvetlenül a sáv és a pálya széle között. Én ezt az első pillanatban nem is láthattam, mert a német futó takarta az amerikait. Amikor észrevettem, azonnal belémnytlallt: mindennek vége. Kaptam egy sokkot; kész lehetetlenség i- lyen állapotban erősíteni, egyébként is a cél küszöbén tartózkodtunk. ÚJSÁGÍRÓ: Mégis, miért engedhette be az amerikait a német? PLACHÝ: Fogalmam sincs róla. Én csak azt tudom, hogy a döntő után csehszlovák újságírók megkérdezték Kempertől, mit tart arról a bizonyos középfutamról? Azt válaszolta, hogy inkább ve: lem szeretett volna döntőbe kerülni, mert ha Wottle kiesik, ő érmet szerez. így a negyedik lett csak, engem viszont le tudott volna győzni. ÚJSÁGÍRÓ: Wottle győzelmével kialakult a nyolcszáz méteres síkfutás új stratégiája — Irta néhány újság. Az új recept: haladj hétszázhetven méteren át hátul, s csak akkor kezdj hajrázni, amikor senki sem előzhet meg. PLACHÝ: Wottle taktikája még az olimpián, az 1500 méteres síkfutás küzdelmei során csődöt mondott. Ott is hasonló módon kísérletezett, de az ellenfelek vigyáztak rá. Anélkül, hogy győzelmének Jogosságát kétségbe vonnám, meg szeretném jegyezni, hogy az amerikai futó elsősorban a szerencséjének köszönhette a- ranyérmét. Ha Kemper nem követi el a végzetes hibát — és ilyen esetre szinte nincs is példa futószámunk történetében —, a sapkás futó be sem Jut a döntőbe! ÚJSÁGÍRÓ: Azt mondtad, életed legjobb formájában voltál. PLACHÝ: Nem zavart sérülés a felkészülésben. Ellenőrző futásaim során a legvérmesebb reményekre jogosító időeredményeket produkáltam. Ezért fájt kétszeresen a kiesés. KI sem futottam magam! Ha a dön tőben, hatalmas küzdelem után, mondjuk az ötödik he lyen végzek, nem szólok egy szót sem. De Így! ÚJSÁGÍRÓ: Az előfutamban könnyedén versenyeztél, látni lehetett, sok tartalékod van még. PLACHÝ: A középfutamban is pompásan éreztem PLACHÍ: MOST SEM HISZEM, HOGY NEM VOLTAM A DÖNTŐBEN! magam. Keserves dolog volt aztán a döntőt nézni. Ar- zsamov, az ezüstérmes, aki hajszállal szorult Wottle mögé, sohasem volt olyan erőtlen, mint Münchenben! Bíztam magamban, jól sikerűit a formaidőzítésem is. A stopperóra nem csali ÚJSÁGÍRÓ: Sokan azt ^állítják, hogy tragédia a müncheni kudarc. PLACHÝ: A futás mindenre megtanít. Megismertem általa az embereket. Amikor két évvel az olimpia előtt AchlMes-ln sérülésiem volt, és gywngébh időket értem el*, vagy rajthoz sem álltam, szinte egyik napról a másikra temettek el. Plachý? Veit — «Ince. Akik babusgattak, most észre sem vettek, kerültek az újságírók, nem voltam téma. De ón nem vagyok ijedős gyerek, nem adom fel egyköny- nyen a harcot. Az olimpia előtt megint körülduruzsol; tak a hütlenkedők, megint adtam az interjúkat, képeslapok címoldalán közölték fotómat. A müncheni vereség nekem fájt a legjobban, én gürcöltem éveken át az olimpiai kiküldetésért, én izzadtam esöben-hóban- fagyban, én kaptam sokkot Wottlet megpillantva, én küszködtem könnyeimmel a verseny Után. Én vesztettem a legtöbbet, őszinte leszek: nem izgat, ki csinál tragédiát ttz ügyemből. ÚJSÁGÍRÓ: Lám, a futók is, egyszer fent, egyszer lent, ahogy a siker körhintája dobál. PLACHÝ: Most sem adom fel. Csak azt sajnálom, hogy közvetlenül München után nem versenyezhettem. A szövetség máris mostohábban kezelt, pedig három héten át kiváló formában futhattam volna mégl Jó ellenfelekkel mérkőzve akár Európa-rekordot dönthettem volna, s ez megerősített volna hitemben. ÜJSÁGlRÖ: Huszonhárom éves vagy. Montrealban még mindig csak huszonhét lészel... PLACHÝ: Mondtam, hogy nem adom fel. Már öt éve tartom magam a világ élvonalában! Szakvezetőink kiszámították, hogy a jelenleg Is aktív nyolcszázasok között a kenyai Kiprugutta! vagyunk a legmegbízhatóbbak. Az utóbbi évek tíz legjobb idejének átlaga szerint Kiprugut áll l,45:68-oal a világranglista élén, közvetlenül mögötte, két század hátránnyal máris én következem. Aki tudja, mit jelent a világ élmezőnyében öt é- ven át megkapaszkodni, az bizonyára elismeri, hogy van bennem szívósság. ÚJSÁGÍRÓ: Mexikó, München, Montreal. Ez lenne a harmadik olimpiád. Az elsőn tizenkilenc esztendősen is bejutottál a döntőbe. PLACHÝ: Mexikóban sokkal szebb versenyeket vívtak a nyolcszázasok, s főleg a döntő volt felejthetetlen. Ott az Idők is Jobbak voltak a légritka környezet dacára! Ebben valószínűleg szerepe lehetett annak Is, hogy ott még a régi rendszer szerint folyt a küzdelem. A döntőbe Jutás feltétele elsősorban az elért időeredmény volt. Münchenben változtattak a szakemberek, három középfutamot indítottak, ami még nem volt! Az utolsó középfutam résztvevői, miután megtudták, mennyit futottunk mi, csak arra vigyáztak, hogy a mi időeredményeinken belül fussanak, mert az volt a döntőbe Jutás biztos záloga. ÚJSÁGÍRÓ: A következő olimpia Is Itt van már a küszöbön. Észre sem vesszük, s elszáll az idő. Sikerül-e Kanadában helytállnia Pla- ohýnak? Lesz-e ereje sok száz edzésen át eljutnia céljáig? Meglátjuk. Hiszek Jozef Plachfban. És szurkolok azért, hogy bebizonyíthassa, felületesen ismerték azok, akik legyintettek, amikor müncheni szerepléséről esett sző. BATTA GYÖRGY
