Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-28 / 48. szám

8 új ifjúság

B. TRAVEN:

VARÁZSLAT

Egy indián faluban történt, a- hol kisebb farmot béreltem gyapottermesztésre. A telep lakóháza a forradalom Idején tűzvész martaléka lett, ezért szorultam a faluba és egyszerű pál- makunyhöban laktam.

A lakosok sem Írni, sem olvasni nem tudtak, s ami több volt húsznál, tehát több, mint a kéz és lábujjak együtt, azt egyszerűen ,,mll“-nek, ezernek mondták. De hogy mi Is az az „ezer“, milyen mennyiséget lelent, milyen helye van a fogalmak világában, erről halvány sejtelmük sem volt.

Én viszont tudtam újságot olvasni, volt néhány könyvem, a- merlkal folyóiratom és képeslapjaim a világ mtnden tájáról. A levélírás nem okozott semmi nehézséget, sőt egy alkalommal o- lyan földről kaptam levelet, a- mely nyilván a Hold túlsó felén fekszik, mivel soha senki még nem hallott róla. Nem csoda tehát, hogy általános tiszteletnek örvendtem, mint az olyan művelt fehér ember, aki előtt nyitva áll mind ez a világ, mind a túlvilág összes titka. Voltak ennek előnyei, de gyakrabban bukkantak fel az árnyoldalai, amelyek néha kellemetlenül érintettek.

Egyszer délután, amikor szamárháton hazaérkeztem az ültetvényekről. megláttam a házam köré vont szögesdrót kerítés mel- lett egy törökülésben gubbasztó Indiánt. Nem Ismertem, tehát nyilván más faluból származott. Kócos és mosdatlan volt, öltözete rongyokból állt, ami azonban a trópus! vidéken, méghozzá köznapon lényegében nem Is föltűnő.

Amint észrevett, nagyon tisztelettudóan köszöntött, és türelmesen várt, amíg leszállók pompás paripámról. Aztán tüstént beszélni kezdett, zavarosan és összefüggés nélkül szónokolt és minél tovább folytatta, annál Inkább a szívére vette a dolgot, végül sfrősra fordult a hangja és az elbeszélést hangos zokogással felezte be.

Beszédében legalább hússzor elismételte azt, amit meg akart mondani, mindig ugvanazokkal az általa egvedöl Ismert szavakkal, azonos egyszerű mondatokkal, "supán a belső Indulata változott. Közömbös hangon kezdte, mintha csak más valakiről beszélne,

— Ogy van, seftor, verdad, úgy bizony. Hazajövök. Fát vágtam az erdőn. A busában. Hazajövölf. A Jacalltánba. Éhes vagyok. Nem találok sem tortlllast, sem fljolest. Hívom az asszonyomot, a mujere- met. Semmi válasz. Nincs otthon. A tarisznyája, amiben a ruháját, harisnyáját, cipőjét szokta lógatni a fogason, nem látom. A kendője sincs sehol, Az én mu- jerem elszökött. Egy büdös ko- jottal, akinek utcalány az anyja.

Amikor legalább hússzor végighallgattam ezt a történetet, azt mondtam neki:

— Olga, hombre, Idehallgasson, ember, az ön mujere nincs nálam.

— Azt tudom — válaszolta —, hisz ilyen okos ember csak nem

Most aztán újra elkezdte a történetet elölről. De mivel unalmasnak tartottam végighallgatni ugyanazt az esetet még egyszer, és aligha várhattam volna belső felfndultságának mélyebb kitöréseit, tanácsot adtam neki.

— Minek Is beszéli ezt nekem? Menjen az alkadhoz, a falu elöljárójához és fogassa el a feleségét.

— Az alkad idióta. De ön, se- öor, mindent tud. Azt Is tudja, hol az én mujerem. Most azt a- karom, mondja meg nekem. Azonnal tortlllast és fljolest kell készítenie. Éhes vagyok.

— Figyeljen rám, mit mondok, kedves szomszéd. Feleségét nem fogadja az ágyába azt a piszkos öreg boszorkányt.

láttam elmenni, s mivel nem tudom, milyen Irányba ment el, nem tudhatom, hol van most.

Csodálkozó tekintettel méregetett végig, s a fehérember tökéletességébe és tévedhetetlenségébe vetett hite nyilván megélte első megrázkódtatását. Egyszersmind azonban eszébe Jött valami más. ami a véleménye szerint ezzel a hittel szorosan ösz- szefflggött.

— Nem vagyok gazdag, sefior — mondta bocsánatkérően. — Nem tudok sokat fizetni. Csak két pesos ötven centavóm van. Ez az egész vagyonom. Felajánlom a munkáfáért.

— Nem kívánok én pénzt magától. De ha . mtndfSrt „mii“ a- ranypesost adna nekem, akkor sem tudok segíteni. Nem tudom, hol van a maga esnosala.

mogul, ram uezeu oizonyiaian- kodva, mérlegelve, vajon az az összeg, amellyel rendelkezik, számomra olyan csekély, avagy talán valóban Igaz, hogy én, a fehér varázsló nem tudom hol tartózkodik e pillanatban az ő hűtlen felesége. Végül, amikor azt mondtam, hogy kávét akarok főzni és elindultam a kunyhóba, elment tele kétségekkel.

Ezután bejárta a falubeli viskókat, ahol nyilván előhuzakodott a történetével, s egyben elmondta azt Is, hogy a fehér varázsló tulajdonképpen egyszerű nyomorult, aki annyit sem tud, mint egy Indián. A falubelieket ez vé rlg sértette, hiszen a község hl ressége és büszkesége voltam Nem tudom, ml mindent fecseg tek össze a viskóban, és ml min dent tanácsoltak annak az em bernek, hogyan járjon el, hogy az én titkos erőm az ő Javára hasson.

Napnyugta előtt a férfi újra megjelent és türelmesen állt a kerítés mellett addig, amíg ki nem mentem, hogy kukoricát ad szamaramnak. Azonnal megszólított.

— Un momento, sefior. por favor.

Odamentem a kerítéshez, s megláttam, hogy macsetát, hosz- szű, éles kardszerű kést tart a kezében.

— Nem tndta, hol van a mujerem? — kérdezte.

— Nem.

— De megtalálhatta. Nem adhatok magának ,.m!T“ aranvpesost. Pénzem nincs. De ha nem mondta meg. hol van a mujerem, levágom a fejét.

És magasra emelte a szörnyű fegyvert.

Most aztán gyönyörű helyzetben voltami A fenyegetés komolyan hangzott. Az indiánt egy csöppet sem bántja, ha elintéz engem! Elbújik a dzsungelben. Ha aztán megfogják, és a katonák bírósági eljárás nélkül agyonlövik, közömbösen fogadja — egyszerűen pechje volt. Most kétségbe van esve, és egyáltalán nem törődik a következményekkel.

Újabb kísérletet teszek az e- lőbbl magyarázkodással:

— Nem láttam, melyik Irányba ment a felesége.

Erre már közben nyilván hallott választ más bennszülöttektől és szüntelenül lsmételg'etl:

— Ha tudnám az Irányt, amerre elment, megtalálnám én magam Is. Nem lenne szükségem varázslóra. A falusiak megmondták, hogy maga Jósember. Magának van két összevarrott csöve. Ha belenéz, meglátja azokat az embereket is, akik a messzi hegyekbe mennek, ön azt Is mondta, hogy az égi csillagokon emberek élnek. A csöveivel azt Is láthatja. Sokszor éjszakánként nézi vele a csillagokat, figyeli az ottani embereket. Azt is mondta, hogy fehér bőrűek tudnak beszélni olyan emberekkel, akik „mii“ kilometres távol vannak. Most akarom, hogy beszéljen a mujeremmel, és mondja meg neki, hogy nincs torttllasom sem fljolesem, és rögtön jöjjön vissza olyan légikocslval, amilyen a fehér embereknek van.

A bozótvágó késsel erélyes mozdulatot tett, mintha tudtomra akarja volna adni, hogy érti a

RUSZLAN KIREJEV:

HATÁSOS MEGELŐZÉS

M

ikor már csak egy paraszthajszál választott el a haláltól, abbahagytam a dohányzást, a megszokott fekete tea helyett pedig átálltam a zöldre. Szomszédom, Zolotov könyvtáros ugyanis megmagyarázta, hogy a zöld tea megnyugtatja az idegrendszert. A nyugodt Idegrendszer pedig biztosítja a jó alvást.

Azelőtt mélyen és életörömtől eltelve aludtam. Most pedig, hajnalig a zöld tea hatását figyeltem. A hatás valóban eredményes volt. Zolotov könyvtáros észrevette rákvörös szememet, és megcsóválta a fejét. Megtudakolta, nem olvasok-e lefekvés előtt újságot. Lesütöttem a szememet.

— Ahá — mondta maró gúnnyal. — A hírek becsesebbek neked, mint az egészséged.

Hogy bebizonyítsam az ellenkezőjét, valamennyi előfizetett újságot átírattam Balasiha városba egy kedves rokonom címére. Tranzisztoros rádiómat ízekre szedtem, és minden darabkát külön-külön, üres majonézéé üvegekbe csomagoltam.

Amikor a könyvtáros észrevette a temérdek üveget, elször nyedt. Költői hangon ecsetelte a mértéktelen táplálkozás káros voltát. Ekkor áttértem a kefirre és a reszelt sárgarépára. Hogy megfeledkezzem magamról, a televíziót néztem. Valamennyi adás a táplálkozás problémájával foglalkozott.

— Hagyd abba a televíziónézést, attól csak elromlik a szemed — tanácsolta Zolotov

szomszéd.

Eladtam hát a televíziót.

— Elkelne egy kis röntgen- készülék — nyögött fel a sárgarépa-eledeltől elgyengült könyvtáros.

Én beleegyeztem abba, hogy a masina elhelyezésére feláldozom a fürdőszobámat, mivelhogy a kádfürdő rossz hatással van a szív- és érrendszerre.

Kemény ágyon feküdtem fa puha ágy ártalmas), és a megmódját, hogyan érvényesítse akaratát.

Nem magyarázhatom szélté- ben-hosszában, miért Is voltam az Ilyen komoly fenyegetésekkel szemben teljesen tehetetlen. Nem lőhettem agyon azt az embert, hiszen az Indiánok és a katonák egyhamar a nyakamon lettek volna. S mit mondhatok a törvény előtt? Hogyan tudom bizonyítani, hogy önvédelemből cselekedtem? Megszökjek? Hová? Az Indiánok jobban ismerik az ösvényeket, mint én. Csupán varázslattal segíthettem magamon.

Odahoztam szerény messzelátó- mat és hosszasan kutattam vele minden Irányban. Végül meglepődve felkiáltottam.

— Látom már, látom márl Annak a kuraflnak fekete szakálla van és veri őt. Az asszony meg jajgat. Hogy „férjecském, kedves férjecském, segíts rajtam, vigyél el“l

Az indián a legnagyobb dühvei kísérte a Jelenetet, aztán felkiáltott:

— Caramba, mindjárt gondoltam, hogy nem lehet más, mint az a kutyafajzat Gonzales; annak van fekete szakálla. De most rögtön odarohanok, elviszem a mu- jeremet, azt a piszkot pedig Jól fejbe kóllntom. Hol van? Kérdezze meg azonnal, seftor.

— „M11“ kilometres messze.van. Az a fekete szakállas légikocslval vitte el az asszonyát, és most Chlcolo u Porthutta községben vannak. „M11“ kilometres délre. Látja, dél felé, dél felé, mindig dél felé.

— Rögtön útnak Indulok és visszahozom — mondta Izgatottan.

— Menjen gyorsan, Jó „mii“ napi Járás az a falu innen. De ne Időzzön sehol, mert a fekete szakállas Indió még messzebbre hurcolná.

— Máris Indulok — válaszolt és szinte reszketett a hirtelen támadt utazási láztól. — Sokszorosan köszönöm, mii graclas, seftor. Igazi varázsló ön, verdad. Milyen hamar megtalálta. Hanem azt a két pesos ötven centavot most nem adom oda. Szükségem lesz rá az úton. Adlos, seftor, éljen boldogan.

Elment anélkül, hogy megfizetett volna a varázslatért. Nem kell tartanom attól, hogy egyhamar visszatér; meg kell tennie legalább hatszáz mérföldet, s mivel útiköltségre nincs pénze, gyalog fog menni.

De a varázslat, amellyel szolgáltam neki, Igazán hasznos. A férfi erős, egészséges. Gyalogol maid legfeljebb ötven mérföldet, aztán talál munkát vagy ellop egy tehenet. Ha munkát talál, már a következő nap úi mujer Jön a kunyhójába, aki felakasztja a fogasra a tarisznyáját, benne új ruhával, harlsnvával, cloő- vel... (ford.: P. (.)

hibbadt emberiségen bánkódtam, amely sült csirke alakjában temérdek koleszterint fal, munkahelyén tönkreteszi az i- degett, kávét vedel és tvisztet táncol.

— Hogyan lélegzel, te? — suttogta Zolotov könyvtáros. — Az ilyen lélegzés tönkreteszi a tüdődet.

Azóta gyengébben lélegeztem, bágyadozó szomszédom azonban megint tárgyilagos bírálattal illetett. Némi gondolkodás után, végképp felhagytam a lélegzéssel. Zolotov könyvtáros végső erejével kikapcsolta a gőzfűtést: a meleg ugyanis lassította volna kihűlésemet.

• „Törékeny lendtllet";

Mint leveléből megtudjuk, „írt néhány verseit“, és kíváncsi a véleményünkre. Könnyű lenne szalilemesked ni és azt válaszolni, hogy majd ha többet írt, akikor küldjön hozzánk verseket. Mert lényegében erről van szó. Versed még túl kezdetlegesek, nyersek. Hiányzik belőlük mind a gondolati, mind a képi kifejező erő. Sokszor elmondtuk már, de úgy látszik,_ még nem elégszer, hogy nem a versformába tördelt sorok teszik s verset, hanem a belső „íz, csíny, tűz“. Néhány rövid sort sem képes logikailag végiggondolni. Talán egy példa: / nehéz utak vitték / lyukas cipőmben / neveltek / a szelek / fáztak fáztak / a telek / az úton / kivirult a tavasz. / Ez bi zony nem vers! A tanulást ajánlanánk!

• „Szerelem“: „Ezek a novellák a szerelemről szólnak“ — írja levelében. Köszönjük, hogy segített nekünk, bár talán magunktól is rájöttünk volna... írásai, sajnos túl tapadósak, édesek, pontosabban édeskések, sziruposak. Mondanivalójuk, és egyben természetesen így a társadalmi hasznosságuk is — nesze semmi, fogd meg jól! Véleményünket talán Delacroix néhány sorával tudnánk a legpontosabban megfogalmazni: „A szerelmesek nem zokognak egymás karjaiban, nem költenek véget nem é- rő himnuszokat, és ritkán foglalkoznak tájleírással. A valóban édes órák gyorsan elröppennek, azokat nem szokás így elpazarolni.“

• „Mea culpa“: Először talán a helyesírással kellene megismerkednie, hogy ha már Adyt másolja, hiba nélkül tegye. Ez valóban o- lyan bűn, amelyet nem lehet megbocsátani!

• „őszi táj“: A jeligéje nagyon találó. Versed valóban elszomorítóak. Sajnáljuk, hogy ezt kell mondanunk, de az az érzésünk, hogy nagyon kevés verset olvasott el eddigi életében. Csak a tanulásra biztatjuk!

FIATALOK

A BŰNÖZÉS GYÖKERE

A bűnözőket csoportokba és alcsoportokba lehet osztani. Vannak idősebbek és fiatalabbak, férfiak és nők, újoncok és visszaesők, hivatásos bűnözők, politikai törvényszegők stb. Az egyik alcsoportba tartoznak a kiskorú bűnözők is, akik sok mindenben különböznek a többi bűnözőtől.

Korunkban minden társadalomnak nagy gondokat okoz a kiskorúak bűnözése. Ez a jelenség valóságos társadalmi problémává fajult, amely ellen okvetlenül szervezett módon kell harcolni.

A kiskorúak a legkülönfélébb bűncselekményekre képesek: erőszakra, rablótámadásra, betörésre, tolvajlásra, súlyos testi sértésre stb. Néhány évvel ezelőtt egy nürnbergi éjszakai mulatóban néhány kiskorú fiú rákényszerltette a jelenlevő nőket, hogy vetkőzzenek meztelenre.

E bűncselekményeket mindinkább a vandalizmus jellemzi, kiváltképpen, ha magántulajdonról van szó. Egy kanadai városban néhány fiatalember sorra betört magánlakásokba. Nem tulajdonítottak el semmit, de összetörtek mindent, amit értek.

Országonként minden ilyen kiskörű bűnözőcsoportnak megvannak a maga sajátosságai, akár

Egyik-másik csoportnak kiváló a szervezése, másoknak tagjait gyenge szálak fűzik egymáshoz. A legszilárdabb egységük az amerikai csoportoknak és banditáknak van.

Honnan ered a kiskorúak bűnözése, miért fajult égető társadalmi problémává, miképpen tud a társadalom hatékonyan harcolni ellene?

Némelyek szerint a kiskorúak bűnözésére a

bűnözőket Idealizáló filmek szolgáltatják az okot, mások szerint abban van a baj, hogy a gyerek anyja dolgozik, Ismét mások a szülők elválásában látják a legfőbb okát a gyerek rossz űtra térésének. Nem ritkaság az a felfogás sem, hogy a bűnözésre való hajlam öröklődő. Mindez természetesen nem lehet igazi, tadományosan megalapozott magyarázat. Hiszen ha valaki megnéz egy bűnügyi filmet, attól még nein alakul ki benne bűnös hajlam. A bűnügyi film inkább csak ellenkezést válthat ki az emberben a bűnözéssel szemben, s csak ritka esetben ösztönözheti bűncselekmény elkövetésére. A baj nem a bűnügyi filmben van, hanem a bűnözőben. Azt sem lehet szabályként ‘ említeni, hogy a család felbomlása szükségszerűen hat a gyerek viselkedésére, hiszen több esetben éppen a válásban van a legcélszerűbb megoldás.

A bűnözés sokkal mélyebben haté befolyások következménye, amelyeket tudományosan kell tanulmányozni. Egyesek szerint a kiskorúak azért lépnek a bűnözés úljára, mert nincs rá más módjuk, hogy levezessék túltengő energiájukat. A „gyógymód“ egészen egyszerű, mondják, hiszen csupán annyit kell tenni, hogy más lehetőségeket adunk az energia levezetésére, valamivel foglalkoztatjuk a gyereket, hogy ne tehessen rosszat. Ebből a véleményből következett azután a javaslat, hogy minél több sportpályát kell építeni, kirándulásokat szervezni és különféle szórakoztató és más reidezvényeket kínálni a fiataloknak.

Más vélemény szerint a kiskorúakat a nélkülözés viszi a rossz útra. Ha a fiatalember nem talál megértésre és szeretetre a családban, bizonytalanná és türelmetlenné válik nemcsak a hozzátartozóival, hanem az egész környezetével szemben is. A következő elmélet szerint a kiskorúak bűnözése nem más, mint lázadás meghatározott állapot és jelenségek ellen. S végűi az a vélemény is elhangzott, hogy a bűnözésnek az az oka, hogy a fiatalember nem lát maga előtt tekintélyt, amelynek szeretné alávetni magát. Ez akkor áll be, amikor a gyereknek nincsenek szülei, vagy ha a gyerekben elhalványodik az apja alakja.

A fiatalok életére sok társadalmi tényező is hat. Egyes szociológusok azt hangoztatják, hogy a kiskorú bűnözőt társadalmi és kulturális környezetébe helyezve kell tanulmányozni. Ha szegényes környezetben él, a magatartása is olyan lesz, amilyen erre a környezetre jellegzetes.

Ha így van, ugyan mivel lehet magyarázni azt, hogy gazdag családok gyerekei Is a bűnözés útjára lépnek? Nyilván azzal, hogy a gazdagság sem minden, hogy a gazdag családból származó gyerekek nem sok értelmét, látják életűknek. Ennek ellensúlyozására bűnös cselekedetekben próbálják kiélni magukat.

A kérdéshez hozzátartoznak a társadalmi értékek Is. A fiatalember viselkedésére nagy hatással vannak környezetének értékrendjei.

A szociológusok figyelembe veszik az Iparosodás és a városiasodás hatásait, a városi jellegű települések rohamos növekedését. Az ember névtelenül és elszigetelten él a városban, ezt gyakran nehezen tudja elviselni. Sokakat zavarba ejt az újfajta kultúra, s nem tudnak beilleszkedni. Úgy érzik, mintha valamiféle pokolban élnének. Ilyen feltételek között máshol keresnek vigaszt. Különféle bűnözőcsoportok mellé szegődnek, amelyekben valamiféle hovatartozási és biztonságérzet alakul ki bennük.

A mai fiatal nemzedékre az Is jellemző, hogy fokozottabban igyekszik önállósulni, el akar szakadni az Idősebbektől, tehát szüleitől is. Korábban ez a törekvés nem mutatkozott Ilyen kifejezetten, sőt mi több, n szülő tekintélye vitán felül állt.

—O—

A súlyos és társadalmilag veszélyes bűnözés Indokolt méltatlankodást vált ki, a többség a tettes megbüntetését követeli, hogy a példa elrettentse a többieket a bűnözéstől. Sokan Így vélekednek: a kiskorú bűnöző mások rovására elégíti ki kívánalmait — autót lop, erőszakoskodik —, éppen ezért szigorú bűnletést kell rá kiszabni. „Sohasem ártott a verés“ — szokták mondani. A rendszeres munka is átalakíthatja az embert. Sokan kifogásolják, hogy a társadalom túlságosan Is elnéző és emberséges a bűnözőkkel szemben, s hogy a pszichológusok és az orvosok elkényeztetik őket. Szerintük az emberséges viszonyulás és az átne- velés nem adja meg a várt eredményt. Az egyedüli kiút abban van, mondják, ha a bűnözőket szigorúan megbüntetik, s rettegést váltanak ki bennük.

A szigorú büntetés és a megfélemlítés azonban pillanatnyi eredményt ad csupán. Elképzelni is nehéz, hogy a félelem és a fájdalom hatására bárki is értelmesebbé válik, s hogy kialakul benne a felelősségérzet. Sok esetben a büntetés ellenkező hatást vált ki, valósággal ráviszi az elítéltet, hogy folytassa, amit megkezdett. Rousseau mondta: „Annyit ütlegeltek, hogy végül érzéktelen- né váltam. A verést végül már úgy fogtam Tel. mint megtorlást azért, mert loptam, és az újabb tolvajlásokra késztetett. Ahelyett, hogy visszapil lantottam volna és elgondolkodtam volna a tolvaj- láson, előre néztem és a megtorláson törtem a fejem. Ügy éreztem, megvan rá az igazolásom, hogy senkiházi vagyok, mert úgy vertek, mint valaki senkiházit... Ebben a meggyőződésben kezdtem lopni. Most már kevésbé furdalt a lelkiismeret, mint korábban. Ezt mondogattam magamban: Mi történhet? Verést kapok. Rendben van, verésre is születtem.“

E helyett a felfogás helyett persze másokat, haladóbbakat kell kialakítani. A kiskorúak bűnözé sére mindenekelőtt a megelőzésben kell orvosságot találni. Olyan Intézményeket kell létrehozni, amelyek felkészítik a kiskorú bűnözőt a társadé lomba való visszatérésre.