Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-21 / 47. szám
4 áj ifjúság AMIT FŐZNEK, AZT MEG IS ESZIK Ma még egy kicsit lassabban megy a tészta-rágás, de ez csak idő kérdése. A záróvizsgán linóm vékony tésztát készítenek majd a leendő szakácsok. A Samoríniak (Somorjal még emlékeznek a Koronára. Egy időben ez völt a város egyetlen tkávéháza és étterme. Sok szép szalagavató, érettségi banikett, találkozó, ünnepi vacsora színhelye. Aztán íüj nevek, új éttermek kerültek a város lakóinak és vendégeinek a tudatába. A ház azonban így sem lett hűtlen korábbi „küldetéséhez“. Évekkel ezelőtt bezárta ugyan kapuit, a kávéház és az étterem, ám az épület nem maradt gazdátlan. Az új jövevények leendő szakácsok és pincéreik, illetve tanítóik és mestereik voltak. Az intézmény azóta is működik. Gazdája továbbra is a Szlovákiai Fogyasztást Szövetkezetek Szövetségének Központi Bizottsága. Nem egy ma már felnőtt férfi vagy nő emlékezik szívesen az iskolára, hiszen Itt adtak szakmát és kenyeret a kezűkbe. Amikor belépek az épületbe és az Intézmény vezetőit keresem, önkéntelenül az iskola „szívébe“, a (konyhába nyíltok be. A kép ismert. Fazekak, kések, asztalak, asztal nyl nagyságú tűzhelyek, fehér köpenyek, előre, bájtra vagy oldalra billentett szakács- sapkák. Mintha csak egy jó ínyeocfalatokat kínáló reklámfotóról léptek volna le! Csak éppen talán többen vannak, mint általában más konyhákban. Hogy miért? Igaz ugyan, hogy ők főznek, de nem ez a teljes Igazság, ök ugyanis főzni tanulnak. Ami abból áll, hogy az egyik zöldséget, krumplit tisztít, a másik -a húst készíti elő, és a harmadik pedig már az ételt főzi. Természetesen gyakorlott és szaktekintélynek örvendő tanító — szakács — felügyelete mellett. Akinek nem jut teendő, az később kerül sorra, Az a ptacérszakmát tanulja, gyakorolja. Tudni kell, hogy ennek az inasiskolának a tanulói egyszerre lesznek szakácsok és pincérek. Az iskola hároméves. Az első két évben Itt az egykori Korona helyiségeiben tanulják meg és próbálják ki a tudnivalókat, a harmadik évben pedig leendő munkahelyükön és munkaadójuknál gyakorolják szakmájukat. A harmadik év után minden tanuló szakvizsgát tesz, ami nem kis feladat, mert a három év folyamán 204 különböző étel, elő- és utóétel, levesek, körítések adagolását, elkészítésének -módját tanulják az Iskolában. Ezenkívül számot kell adniuk a vendéglátás egyéb tudnivalóiról, így pl. a pincér szakmájáról, a könyvelés alapjairól, és tudniuk kell az étlapot összeállítani. Mindezt az iskolában úgy tanulják meg, hogy egymásnak főznek, egymást szolgálják fel. Vagyis, amit főznek, aat meg is eszük. Egyik héten az egyik főz, a másik héten pedig -a másik. Reggeli, ebéd, vacsora — utána a sorosak szépen elmosogatnak. Szóval mindent ők végeznek. Megtanulják, hogyan kell felszolgálni a negyed, harmad és másodosztályú vendéglőben. Hogyan kell tálalni ezüsttel és ezüst -nélkül. Szabad-e társalogni a vendégekkel és mennyit stb. Az elszámolást is gyakorolják. Ogy, ahogy a nagykönyvben van. Vagyis szabványok és előírások szerint. Hogy ez nem is olyan -nagy tudomány! De igen, az! Végignézve az iskola igazgatónőjének kézikönyvtárát, mindenképpen azt kell -mondani, hogy igém. A könyvespolcon vastag szakács- könyvek, lexikonok, szabványok, előírások. Ilyenek pl.: A magyarkonyha, Hideg ételek, Meleg ételek, Hal a konyhában, Korszerű melegkonyha, Korszerű hidegkony- ha; külön kötetben a.meleg és hideg ételék szabványai és még sok más hasonló jellegű és küldetésü publikációk. A tanulóknak mindezt el kell sajátítaniuk, ho'gy helyt- állh-assanak a záróvizsgán. És főleg utána! Tudjuk, hogy a vendég rendkívül nagy úr és már eleve fel van hangolva a pincér, a szakács és az egész vendéglátóipar ellen. Legalábbis nálunk! Amire, igaz maga a vendéglátóipar is rászolgált. Persze, ki tudja, hogy ennek és a hozzá hasonló iskoláknak a munkája mennyiben járult hozzá ebhez az állapothoz. Ha kicsit elgondolkozunk a dolgon, úgy tűnik, hogy talán nem éppen a -kitanult, a szakmával rendelkezők a hibásak. ízelítőül csak néhány adat: a Dunajská Streda-i járásban évente száz-százötven diák jelentkezik, de huszonötöt vehetnek fel. A szükséglet sokkal nagyobb. Csak a fogyasztói szövetkezetek pl. vagy öt-hatszáz fiatal szakképzett dolgozót ve- hetnénetk fel évente. Az a néhány kézen megszámlálható növendék eléggé elveszhet és el is veszik az egyes szaporodó vendéglátói üzemekben. Erről tanúskodik az is, hogy az iskola sok volt növendéke, komoly beosztást tölt be munkahelyén. Számtalan diákjuk vált időközben fizetőpincérré, vezető szakáccsá vagy egyenesen üzemvezetővé, a- mi nem kis eredmény. A szakács- és pincérnövendékeknek rendkívüli helyzete még szerencsésnek is mondható. Ha rosszul főznek, megérzik saját gyomrukon. A rossz felszolgálásért is kinevetik egymást, és remélhetőleg ez a bíráló hajlam megmarad bennük, és hasznát veszik ott is, a- hol már nem ők fogyasztják el saját főztjüket, hanem a vendégek. Németh István Katona Malvina, Kulacs Valéria, Határ Tamás, Keszi Béla, Mészáros Zsuzsanna, Ondrejc Cecília és fiatal mesternőjük, Monika Kuchtová. Gustáv Varga, a SZISZ nyugat szlovákiai kerületi bizottságának titkára Ml fiJSÁG A POLITIKAI OKTATÁSBAN? Október 1-én megkezdődött a SZISZ egységes politika! oktatása. Az oktatás rendszerében rendkívül fontos szerep jut az ifjúsági szövetség kerületi bizottságainak, ezért felkerestük Gustáv Vargát, a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságának ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárát, és megkértük, tájékoztassa olvasóinkat ezekről a fontos kérdésekről. — Mit lehetne elmondani az egységes politikai oktatás előkészületeiről és munkaformáiról? — 1972. május 5-én kerületünkben Is befejeződött a politikai oktatás korábbi szakasza. Értékeltük az 1971—72-es tanulmányi év eredményeit, és a tapasztalatok alapján végleges formába öntöttük a SZISZ egységes politikai oktatásának a kérdését Az üj iskolaévben már ennek alapján kezdtük meg a munkát, és az alapszervezetekben három különböző fokon Indult meg az oktatás. Az alapfokú politikai oktatás két különböző munkaforma ré vén valósul meg. A politikai alapismereteket és a szocialista társadalom építésének kérdéseit körök tárgyalják meg, amelyek munkájában részt vesz az egész tagság, de bekapcsolódhatnak olyan fiatalok is, akik még nem tagjai a szervezetnek. A középfokú politikai oktatás a szocialista társadalom ,épi tésének aktuális kérdéseinek megvilágításéval, valamint a lenini-körök munkájával valósul meg. A harmadfokú politikai oktatás magába öleli a marxizmus leninizmus esti iskoláit, a szövetség munkájának lenini alap elveit tárgyaló köröket, és az Ifjúsági szövetség lektorainak esti Iskolája Is ebbe a csoportba tartozik. Ezenkívül az ifjúsági szövetség egyes tagjai részt vesznek a pártoktatásban Is, és ahol erre lehetőség és mód van, ott meg alakul az irodalom barátainak köre is. — Hogyan szervezik az oktatást és mijyen célt követnek az új egységes politikai oktatás rendszerével? — Szándékunk az, hogy. az alapszervezetekben minden egyes taggal külön-külön Is tárgyaljanak az oktatásról és a munkaformákról, hogy mindenkit olyan körbe sorolhassanak be, amely megfelel eddigi képzettségének. Az alapfokú politikai oktatás munkájába bevonjuk tehát azokat a fiatalokat Is, akik még nem tagjai a szövetségnek, de akik belátható időn belül szeretnének azzá válni. A célunk, hogy elmélyítsük az ifjúsági szervezet tagjainak együttmükő' dését a nem tagokkal. A politika! oktatás feladata, Illetve célja, hogy növelje a tagság eszmei érettségét és a fiatalok olyan színvonalas munkát végezzenek, hogy a legtehetségesebb és legképzettebb tagok maguk is a szövetség lektoraivá válhassanak. Az oktatás megkezdése előtt az alapszervezetek feladata volt, hogy a lektorok és a körök múnkatervét jóváhagyassák a he lyl, illetve üzemi pártszervezetek vezetőségével. Ez a legtöbb helyen megtörtént, és Jelenleg arra törekszünk, hogy az alap- szervezetek állandóan figyeljék a körök munkáját, és kétha vonta legalább egyszer értékeljék ts. A tagságnak is ez a fala data, és ezért a taggyűlések Is legalább negyedévenként tár gyalják meg a problémát. Azt szeretnénk elérni, hogy minden tag lássa, milyen felada tok és lehetőségek vannak előtte, ha elvégzi a különböző fokú politikai oktatás munkaformáit, jó lenne, ha a politikai oktatásban résztvevők nemcsak azokat az anyagokat tanulmányoznák át, amelyeket az előadók eléjük terjesztenek, hanem az ajánlott irodalmat is. Ha ezt elérjük, akkor sikeresnek mondhatjuk az új oktatási formánkat. Lejegyezte: N. 1. Majdnem ballada Az istenek mindent olcsón adnak, tartja a mondás, és még hozzáteszem, hogy a legjobb á- rut a legolcsóbban. Mindent, a- mire csak szükségünk van, kis pénzért megvásárolhatunk, és minden, ami igazán szép, nem eladó. Ajándék. Nézhetjük a napkeltét, napnyugtát, az égbolton úszó bárányfelhőket, a csodálatos tengert, erdőket, hallgathatjuk a madarak csiripelését — ingyen —, és ha a csillagos égboltot akarjuk kémlelni, azért sem kell belépődíjat fizetnünk. Axel Munthe AZ „ELÍTÉLT“ NEM SZÓLALT MEG Mi több: egy autó vagy a madarak éneke? Mi több: egy víkendház vagy a tiszta víz, a tiszta levegő? A kérdés egyértelmű, és lesznek, a.<ik egyértelműen válaszolnak rá. Még mielőtt ezt tennénk, kérem, olvassák el az alábbi történetet. Van valahol egy hárs. Ma gassá'ga huszonhárom méter, kerülete hét méter, é-- letfcora talán félezer év... A környék lakói rettentően büszkék rá. mondták egyszerűen a villamos vezeték munkaruhás szerelői... A falucska lakói először csak nevettek a kijelentésen — nincs is akkora fűrészük —, de csak addig, míg valaki nem terjesztette el a hírt, igen, valahol Kelet- Szlovákiában is . voltak több száz éves fák, sőt Bratisla- vában is, mégis kivágták... Ahol nincs vádló, bírára sincs szükség. A fa beszélni nem tudott, de altnál nagyobb volt a falu szája. Panaszukkal elAz idén nyáron aztán egy jutottak egész a köztársa- nap a fa előtt és mögött sági elnök irodájáig. Az emunikások egy-egy hatalmas villanyoszlopot fett. — A hársat kivágjuk settel egyébként a Rudé állítottak právo, a CSKP KB lapja is foglalkozott. A villamos -vezeték tervezői kitartottak eredeti elképzelésük mellett: ezen már nincs mit változtatni. A vezeték útvonalának áthelyezése 400 ezer koronába kerülne, nem beszélve arról, hogy a vezeték felépítésének határideje egy évvel eltolódik. Mindezt egyetlen fa miatt... i Ha a fa nem is élőlény több paragrafus védi. Ezeket a paragrafusokat az állami természetvédelem törvényei néven ismerjük, és a törvénykönyvben a 40/1956 szám alatt találhatók meg. Egy szép nap aztán a falucskában megjelent az, a- kinek gondjaira bízták a környék nűemlékvédelmét. Kis nézelődés után megalkuvást — szerinte — javasolt: vágják kt a fát és helyette ültessenek két kisebbet. Mindegy, hogy milyet. A dolog nyomdafestéket látott, és a műemlékvédő Javaslatának egyetlen támogatója sem akadt. Levelek jöttek és mentek a kiirtott fasorokról, a tönkretett vagy elfelejtett „természeti“ műemlékekről. De térjünk vissza az egy hárs és két kis fa elméletéhez! Hány fa tudna annyi ó- zont termelni, mint a fél évszázados hárs? Egy , százéves tölgynek átlag: 800 ezer levele van, ezek területe 1600 négyzetméter, kis u- tánszámolás... csaknem kétezer fiatal tölgyet kellene ültetni, méteres átmérőjű koronával, hogy a tiszta le vegő „termelésében“ megközelítse az öreg hárs teljesítményét. Amikor már minden kötél szakadt, Ismét jött egy „o- kos“ javaslat: metéljék le a hárs koronáját, hiszen nem a törzse áll a vezeték útjában. Ha figyelmen kívül hagyjuk a huzavona emberi oldalát. a racionális, a gaz- . daságí érvek ts a fa mellett szólnak: Bratislavában, az SZNF Hídja építésekor a következő volt a „vérpadra" került fák árfolyama: 230 cm átmérőjű gesztenyefa 660.089 koro-na, 190 cm átmérőjű jávorfa 35 253 koróna. Az árak megállapításánál figyelembe vették a fák gondozása körüli munkát, a fa gazdasági értékét, természeti hasznosságát és még sok mindent. De kífejezhet- Jük-e koronában egy köbméter tiszta levegő értékét? Nem. Még nem. De azt már megállapították, hogy egy százéves hárs száz év leforgása alatt 12 és fél mll-liő köbméter levegőt szabadít meg a széndioxidtól. A történet nem úgy végződik, mint azt a ma gyakorlata már nemegyszer bizonyította — annak kimúlásával, aki nem tudja bizonyítani léttulajdonságát és nem tud ropogós százast nyomni az illetékes kezébe. A fa megmaradt, s a vezeték is elkészült — határidő re és még csak 400 ezer koronába sem került ez a kis emberség. Talán a negyedrészébe. A falucska lakosai tovább ra is büszkén mutogathatják ak örnyék nevezetességét. A fa koronájának száz madara csak nekik énekli. Ellentétes kimenetelű „természetvédelemről" már többször értesültünk. Az egészben az a legszo morúbb, hogy a természet- védelmet nem mi, emberek, hanem a törvények végzik Sok helyütt még ezekről is tágra nyílt szemmel vesznek tudomást, és naivan kérdik: De ugye, ez csak a- moiyan formalitás? Visszatérek Axe! Munthe- hoz és az írás elején feltett kérdéshez: Az emberi boldogság és az anyagi jólét nem ugyanazt jelenti. SABAJ MÄRIA
