Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-11-21 / 47. szám

4 áj ifjúság AMIT FŐZNEK, AZT MEG IS ESZIK Ma még egy kicsit lassabban megy a tészta-rágás, de ez csak idő kérdése. A záróvizsgán linóm vékony tésztát készítenek majd a leendő szakácsok. A Samoríniak (Somorjal még emlékeznek a Koroná­ra. Egy időben ez völt a vá­ros egyetlen tkávéháza és ét­terme. Sok szép szalagavató, érettségi banikett, találkozó, ünnepi vacsora színhelye. Aztán íüj nevek, új étter­mek kerültek a város lakó­inak és vendégeinek a tuda­tába. A ház azonban így sem lett hűtlen korábbi „küldetéséhez“. Évekkel ez­előtt bezárta ugyan kapuit, a kávéház és az étterem, ám az épület nem maradt gazdátlan. Az új jövevények leendő szakácsok és pincé­reik, illetve tanítóik és mes­tereik voltak. Az intézmény azóta is működik. Gazdája továbbra is a Szlovákiai Fo­gyasztást Szövetkezetek Szö­vetségének Központi Bizott­sága. Nem egy ma már fel­nőtt férfi vagy nő emléke­zik szívesen az iskolára, hi­szen Itt adtak szakmát és kenyeret a kezűkbe. Amikor belépek az épü­letbe és az Intézmény veze­tőit keresem, önkéntelenül az iskola „szívébe“, a (kony­hába nyíltok be. A kép ismert. Fazekak, kések, asztalak, asztal nyl nagyságú tűzhelyek, fehér köpenyek, előre, bájtra vagy oldalra billentett szakács- sapkák. Mintha csak egy jó ínyeocfalatokat kínáló rek­lámfotóról léptek volna le! Csak éppen talán többen vannak, mint általában más konyhákban. Hogy miért? Igaz ugyan, hogy ők főznek, de nem ez a teljes Igazság, ök ugyanis főzni tanulnak. Ami abból áll, hogy az egyik zöldséget, krumplit tisztít, a másik -a húst készíti elő, és a harmadik pedig már az ételt főzi. Természetesen gyakorlott és szaktekintély­nek örvendő tanító — sza­kács — felügyelete mellett. Akinek nem jut teendő, az később kerül sorra, Az a ptacérszakmát tanulja, gya­korolja. Tudni kell, hogy ennek az inasiskolának a tanulói egy­szerre lesznek szakácsok és pincérek. Az iskola hároméves. Az első két évben Itt az egy­kori Korona helyiségeiben tanulják meg és próbálják ki a tudnivalókat, a harma­dik évben pedig leendő mun­kahelyükön és munkaadó­juknál gyakorolják szakmá­jukat. A harmadik év után min­den tanuló szakvizsgát tesz, ami nem kis feladat, mert a három év folyamán 204 különböző étel, elő- és utó­étel, levesek, körítések ada­golását, elkészítésének -mód­ját tanulják az Iskolában. Ezenkívül számot kell ad­niuk a vendéglátás egyéb tudnivalóiról, így pl. a pin­cér szakmájáról, a könyvelés alapjairól, és tudniuk kell az étlapot összeállítani. Mindezt az iskolában úgy tanulják meg, hogy egymás­nak főznek, egymást szol­gálják fel. Vagyis, amit főz­nek, aat meg is eszük. Egyik héten az egyik főz, a másik héten pedig -a másik. Regge­li, ebéd, vacsora — utána a sorosak szépen elmosogat­nak. Szóval mindent ők vé­geznek. Megtanulják, hogyan kell felszolgálni a negyed, harmad és másodosztályú vendéglőben. Hogyan kell tá­lalni ezüsttel és ezüst -nél­kül. Szabad-e társalogni a vendégekkel és mennyit stb. Az elszámolást is gyakorol­ják. Ogy, ahogy a nagy­könyvben van. Vagyis szab­ványok és előírások szerint. Hogy ez nem is olyan -nagy tudomány! De igen, az! Végignézve az iskola igazgatónőjének kézikönyv­tárát, mindenképpen azt kell -mondani, hogy igém. A köny­vespolcon vastag szakács- könyvek, lexikonok, szabvá­nyok, előírások. Ilyenek pl.: A magyarkonyha, Hideg éte­lek, Meleg ételek, Hal a konyhában, Korszerű meleg­konyha, Korszerű hidegkony- ha; külön kötetben a.meleg és hideg ételék szabványai és még sok más hasonló jellegű és küldetésü publi­kációk. A tanulóknak mindezt el kell sajátítaniuk, ho'gy helyt- állh-assanak a záróvizsgán. És főleg utána! Tudjuk, hogy a vendég rendkívül nagy úr és már eleve fel van hangolva a pin­cér, a szakács és az egész vendéglátóipar ellen. Lega­lábbis nálunk! Amire, igaz maga a vendéglátóipar is rászolgált. Persze, ki tudja, hogy ennek és a hozzá ha­sonló iskoláknak a munká­ja mennyiben járult hozzá ebhez az állapothoz. Ha ki­csit elgondolkozunk a dol­gon, úgy tűnik, hogy talán nem éppen a -kitanult, a szakmával rendelkezők a hi­básak. ízelítőül csak néhány adat: a Dunajská Streda-i járásban évente száz-százöt­ven diák jelentkezik, de hu­szonötöt vehetnek fel. A szükséglet sokkal nagyobb. Csak a fogyasztói szövetke­zetek pl. vagy öt-hatszáz fia­tal szakképzett dolgozót ve- hetnénetk fel évente. Az a néhány kézen meg­számlálható növendék elég­gé elveszhet és el is veszik az egyes szaporodó vendég­látói üzemekben. Erről ta­núskodik az is, hogy az is­kola sok volt növendéke, ko­moly beosztást tölt be mun­kahelyén. Számtalan diákjuk vált időközben fizetőpincér­ré, vezető szakáccsá vagy egyenesen üzemvezetővé, a- mi nem kis eredmény. A szakács- és pincérnö­vendékeknek rendkívüli helyzete még szerencsésnek is mondható. Ha rosszul főz­nek, megérzik saját gyom­rukon. A rossz felszolgálá­sért is kinevetik egymást, és remélhetőleg ez a bíráló hajlam megmarad bennük, és hasznát veszik ott is, a- hol már nem ők fogyaszt­ják el saját főztjüket, ha­nem a vendégek. Németh István Katona Malvina, Kulacs Valéria, Határ Tamás, Keszi Bé­la, Mészáros Zsuzsanna, Ondrejc Cecília és fiatal mes­ternőjük, Monika Kuchtová. Gustáv Varga, a SZISZ nyugat szlovákiai kerületi bizottságának titkára Ml fiJSÁG A ­POLITIKAI OKTATÁSBAN? Október 1-én megkezdődött a SZISZ egységes politika! okta­tása. Az oktatás rendszerében rendkívül fontos szerep jut az ifjúsági szövetség kerületi bizottságainak, ezért felkerestük Gustáv Vargát, a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottságá­nak ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárát, és megkértük, tájékoztassa olvasóinkat ezekről a fontos kérdésekről. — Mit lehetne elmondani az egységes politikai oktatás elő­készületeiről és munkaformáiról? — 1972. május 5-én kerületünkben Is befejeződött a politikai oktatás korábbi szakasza. Értékeltük az 1971—72-es tanulmányi év eredményeit, és a tapasztalatok alapján végleges formába öntöttük a SZISZ egységes politikai oktatásának a kérdését Az üj iskolaévben már ennek alapján kezdtük meg a munkát, és az alapszervezetekben három különböző fokon Indult meg az oktatás. Az alapfokú politikai oktatás két különböző munkaforma ré vén valósul meg. A politikai alapismereteket és a szocialista társadalom építésének kérdéseit körök tárgyalják meg, ame­lyek munkájában részt vesz az egész tagság, de bekapcsolód­hatnak olyan fiatalok is, akik még nem tagjai a szervezetnek. A középfokú politikai oktatás a szocialista társadalom ,épi tésének aktuális kérdéseinek megvilágításéval, valamint a le­nini-körök munkájával valósul meg. A harmadfokú politikai oktatás magába öleli a marxizmus leninizmus esti iskoláit, a szövetség munkájának lenini alap elveit tárgyaló köröket, és az Ifjúsági szövetség lektorainak esti Iskolája Is ebbe a csoportba tartozik. Ezenkívül az ifjúsági szövetség egyes tagjai részt vesznek a pártoktatásban Is, és ahol erre lehetőség és mód van, ott meg alakul az irodalom barátainak köre is. — Hogyan szervezik az oktatást és mijyen célt követnek az új egységes politikai oktatás rendszerével? — Szándékunk az, hogy. az alapszervezetekben minden egyes taggal külön-külön Is tárgyaljanak az oktatásról és a munka­formákról, hogy mindenkit olyan körbe sorolhassanak be, amely megfelel eddigi képzettségének. Az alapfokú politikai oktatás munkájába bevonjuk tehát azo­kat a fiatalokat Is, akik még nem tagjai a szövetségnek, de akik belátható időn belül szeretnének azzá válni. A célunk, hogy elmélyítsük az ifjúsági szervezet tagjainak együttmükő' dését a nem tagokkal. A politika! oktatás feladata, Illetve célja, hogy növelje a tagság eszmei érettségét és a fiatalok olyan színvonalas mun­kát végezzenek, hogy a legtehetségesebb és legképzettebb ta­gok maguk is a szövetség lektoraivá válhassanak. Az oktatás megkezdése előtt az alapszervezetek feladata volt, hogy a lektorok és a körök múnkatervét jóváhagyassák a he lyl, illetve üzemi pártszervezetek vezetőségével. Ez a legtöbb helyen megtörtént, és Jelenleg arra törekszünk, hogy az alap- szervezetek állandóan figyeljék a körök munkáját, és kétha vonta legalább egyszer értékeljék ts. A tagságnak is ez a fala data, és ezért a taggyűlések Is legalább negyedévenként tár gyalják meg a problémát. Azt szeretnénk elérni, hogy minden tag lássa, milyen felada tok és lehetőségek vannak előtte, ha elvégzi a különböző fokú politikai oktatás munkaformáit, jó lenne, ha a politikai okta­tásban résztvevők nemcsak azokat az anyagokat tanulmányoz­nák át, amelyeket az előadók eléjük terjesztenek, hanem az ajánlott irodalmat is. Ha ezt elérjük, akkor sikeresnek mond­hatjuk az új oktatási formánkat. Lejegyezte: N. 1. Majdnem ballada Az istenek mindent olcsón adnak, tartja a mondás, és még hozzáteszem, hogy a legjobb á- rut a legolcsóbban. Mindent, a- mire csak szükségünk van, kis pénzért megvásárolhatunk, és minden, ami igazán szép, nem eladó. Ajándék. Nézhetjük a napkeltét, napnyugtát, az égbol­ton úszó bárányfelhőket, a csodálatos tengert, erdőket, hallgathatjuk a madarak csiripelését — ingyen —, és ha a csillagos égboltot akarjuk kémlelni, azért sem kell belépődíjat fizetnünk. Axel Munthe AZ „ELÍTÉLT“ NEM SZÓLALT MEG Mi több: egy autó vagy a madarak éneke? Mi több: egy víkendház vagy a tiszta víz, a tiszta levegő? A kérdés egyértelmű, és lesznek, a.<ik egyértelműen válaszolnak rá. Még mielőtt ezt tennénk, kérem, olvassák el az aláb­bi történetet. Van valahol egy hárs. Ma gassá'ga huszonhárom mé­ter, kerülete hét méter, é-- letfcora talán félezer év... A környék lakói rettentően büszkék rá. mondták egyszerűen a vil­lamos vezeték munkaruhás szerelői... A falucska lakói először csak nevettek a kijelentésen — nincs is akkora fűré­szük —, de csak addig, míg valaki nem terjesztette el a hírt, igen, valahol Kelet- Szlovákiában is . voltak több száz éves fák, sőt Bratisla- vában is, mégis kivágták... Ahol nincs vádló, bírára sincs szükség. A fa beszélni nem tudott, de altnál nagyobb volt a falu szája. Panaszukkal el­Az idén nyáron aztán egy jutottak egész a köztársa- nap a fa előtt és mögött sági elnök irodájáig. Az e­munikások egy-egy hatalmas villanyoszlopot fett. — A hársat kivágjuk settel egyébként a Rudé állítottak právo, a CSKP KB lapja is foglalkozott. A villamos -vezeték terve­zői kitartottak eredeti el­képzelésük mellett: ezen már nincs mit változtatni. A vezeték útvonalának át­helyezése 400 ezer koronába kerülne, nem beszélve ar­ról, hogy a vezeték felépíté­sének határideje egy évvel eltolódik. Mindezt egyetlen fa miatt... i Ha a fa nem is élőlény több paragrafus védi. Eze­ket a paragrafusokat az ál­lami természetvédelem tör­vényei néven ismerjük, és a törvénykönyvben a 40/1956 szám alatt találhatók meg. Egy szép nap aztán a fa­lucskában megjelent az, a- kinek gondjaira bízták a környék nűemlékvédelmét. Kis nézelődés után megal­kuvást — szerinte — java­solt: vágják kt a fát és he­lyette ültessenek két kiseb­bet. Mindegy, hogy milyet. A dolog nyomdafestéket lá­tott, és a műemlékvédő Ja­vaslatának egyetlen támoga­tója sem akadt. Levelek jöt­tek és mentek a kiirtott fa­sorokról, a tönkretett vagy elfelejtett „természeti“ mű­emlékekről. De térjünk vissza az egy hárs és két kis fa elméleté­hez! Hány fa tudna annyi ó- zont termelni, mint a fél év­százados hárs? Egy , százé­ves tölgynek átlag: 800 ezer levele van, ezek területe 1600 négyzetméter, kis u- tánszámolás... csaknem két­ezer fiatal tölgyet kellene ültetni, méteres átmérőjű koronával, hogy a tiszta le vegő „termelésében“ meg­közelítse az öreg hárs tel­jesítményét. Amikor már minden kötél szakadt, Ismét jött egy „o- kos“ javaslat: metéljék le a hárs koronáját, hiszen nem a törzse áll a vezeték út­jában. Ha figyelmen kívül hagy­juk a huzavona emberi ol­dalát. a racionális, a gaz- . daságí érvek ts a fa mel­lett szólnak: Bratislavában, az SZNF Hídja építésekor a következő volt a „vérpadra" került fák árfolyama: 230 cm átmérőjű gesztenyefa 660.089 koro-na, 190 cm át­mérőjű jávorfa 35 253 koró­na. Az árak megállapításánál figyelembe vették a fák gondozása körüli munkát, a fa gazdasági értékét, termé­szeti hasznosságát és még sok mindent. De kífejezhet- Jük-e koronában egy köbmé­ter tiszta levegő értékét? Nem. Még nem. De azt már megállapították, hogy egy százéves hárs száz év lefor­gása alatt 12 és fél mll-liő köbméter levegőt szabadít meg a széndioxidtól. A történet nem úgy vég­ződik, mint azt a ma gya­korlata már nemegyszer bi­zonyította — annak kimúlá­sával, aki nem tudja bizo­nyítani léttulajdonságát és nem tud ropogós százast nyomni az illetékes kezébe. A fa megmaradt, s a veze­ték is elkészült — határidő re és még csak 400 ezer ko­ronába sem került ez a kis emberség. Talán a negyed­részébe. A falucska lakosai tovább ra is büszkén mutogathat­ják ak örnyék nevezetessé­gét. A fa koronájának száz madara csak nekik énekli. Ellentétes kimenetelű „természetvédelemről" már többször értesültünk. Az egészben az a legszo morúbb, hogy a természet- védelmet nem mi, emberek, hanem a törvények végzik Sok helyütt még ezekről is tágra nyílt szemmel vesz­nek tudomást, és naivan kérdik: De ugye, ez csak a- moiyan formalitás? Visszatérek Axe! Munthe- hoz és az írás elején fel­tett kérdéshez: Az emberi boldogság és az anyagi jó­lét nem ugyanazt jelenti. SABAJ MÄRIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom