Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-11-14 / 46. szám
6 fii ifjúság rábban tudtam. Itt jó edzőket kaptam, állandóan Játszottunk, s amikor két év múlva visszakerültem Ismét a Slovanhoz, már állandó helyem volt a B csapatban. Sőt, rövidesen bekerültem az A csapat keretébe Is. Igaz, játszani nem Játszottam, de akkor a Slovamnak igazán nagy csapata volt. Nem Is volt rá remény, hogy bekerülhetek az első csapatba, ezért nagyon megörültem, amikor egy évre kölcsönadtak a Tatran Pre- šovhoz, amely akkor került be az első ligába. Ügy vettem a dolgot, mint tanulóidőt szokás venni. A Slovan mégiscsak nagy csapat volt, s én ezzel szemben egy nagyon kis egyesület színeiben Játszottam korábban. Nálunk nem vo]t mindig annyi labda, ahány Játékos, az edzőim sem lehettek olyan nagyszerűek, mint az első vagy második liga edzői. Szóval volt még mit pótolnom. Prešov ban sem ment minden úgy, mint a karikacsapás, de azért lassan mégiscsak megoldódtak körülöttem a dolgok. Ügy kerültem védőjátékosként a csapathoz. Igen ám, de a csapatban több volt a védő, mint a támadó Játékos. No, most mi lesz? — kérdeztem magamtól, de megoldottam a gondomat. Elmondtam az edzőnek, hogy odahaza a vra-kuftai csapatban balösszekötőt Játszottam, s mit szólna hozzá, ha itt Is megpróbálnám. Az edző rábőllntott, és így már az edzéseken a támadó sorral kezdtem edzeni. Miklós Ferenc Hivatalosan Miklós Ferencnek hívják, de baráti, egykori labdarúgócsapatának tagjai még ma is csak Pusának szólítják. Miért? Egészen pontosan nem tudni, de mintha Puskás nevét sejtetné a becenév, erre vall a Lajosról Ferencre való átkeresztelése is. Az átkeresztelés és a becenév a gyermekkorából származnak, amikor a legelőn kér gette a labdát. Ekkor még nem kellett Igazolvány, fénykép, s ezért senki sem kérdezte tőle hogy valójában hogyan is hívják. A név annyira használatossá vált, hogy később is mindenki csak így mondta és írta. Az igazolványba és a bizonyítványba is így kerültl A bonyodalom azonban nem ebből származott, hanem abból, hogy fiatal volt. — Mi legyen, mit tegyünk? — tűnődtek a vrakuňaí (Vereknye) sporlegyesület vezetői, de nem sokáig. Egyszerűen „elírták“ a születési évet és máris rendben volt minden. Olyannyira, hogy még később sem jött rá senki a kis csalásra. De szükség is volt erre az ártatlan füllentésre, mert különben nagyon hamar megunta volna Feri a lahdakergetést. így most már legalább „elkísérhette“ saját tehetségét. Mert nemcsak a gyermekcsapatba, hanem az Ifjúsági csapatba is korábban ke- ■ rült, mint a többiek. Amikor azután egyTR- másík fiú esetleg utolérte, ő azonnal „odébb- Ällt“, Illetve mindig nagyon hamar kiszippantották kortársai közül. Nem hagyták őt kiöregedni. Tizenhat évesen már a férfiak között játszott. A termete, testalakata Is megengedte, hogy az idősebbek között Játsszék. I Azt mesélik róla, hogy munka közben alkalomadtán ,nem tolta, hanem felemelte és vitte a talicskát. A cementeszsákokból sem egyet vagy kettőt raktak a vállára, hanem hármat. így nem is csoda, hogy senki sem kételkedett a korában... Balösszekötőt játszott ekkor. Amikor befejezte az elemi Iskolát, valaki azt tanácsolta neki, hogy Jelentkezzék Komárnóba (Komárom) a gépipari iskolába, mert a városnak Jő Ifjúsági csapatat vannak, és ha szerencséje lesz, hát be is kerülhet a csapatok valamelyikébe. A tanácsot elfogadta, de amikorra véget ért a tanév, már látta, hogy Komárno nem az a hely, ahol éppen a legjobban vezetik a csapatokat és inkább visszajött Vra kurtára. Itt legalább a felnőttek között játszhat, gondolta. És Jól is tette, mert egy szép napon üzenetet kapott a Slovantól, hogy Jelentkezzék náluk, próbáljon szerencsét. — Kivittek a pályára, s mondták, hogy rúgjak egypárat, mutassak valamit, mert Játszani még nem láttak. Kérésüknek eleget tettem. Játékomat látva azt mondták, hogy adjap be az átlépési kérelmemet, Intézzem el az egyesületemnél, hogy engedjenek el. Ez azonban nem ment olyan egyszerűen. Vagy két hónapig húzódott az ügy. Odahaza is szükség volt rám. Igaz, hogy odahaza én valóban balösszekötőt, sőt balfedezetet, középhátvédet — söprögetőt — is Játszottam, de az egészen más volt. Eleinte tehát csak tíz-húsz percet kerültem a pályára. Később félidőkre is tellett, s aztán annyira belejöttem, hogy már állandó helyem volt. Ekkor ügy tűnt, kerékvágásba zökkentem, de nem így lett, mert mint mondtam, a prešovi csapatban Ezen a mérkőzésen két gólt rúgott. Nem csuda, ha a chomutoviak védelméből néha hárman is köréje sereglettek Ekkor már játszott néhány barátságos mérkőzést leendő csapatában. Azt mondták a vezetők, hogy majd ők kezükbe veszik az ügyét, és el is intézték. Először az egyesület harmadik, tehát C csapatába került, de innen két-három mérkőzés után áttették a B csapatba. Ekkor tizenhét éves volt, és másfél év múlva beérkezett a katonai behívó. Csak most derült kii, hogy az üzenet valóban a legjobb időben érkezett. Ha nem ebből a neves egyesületből vonul be katonának, akkor talán fel sem figyelnek rá. A tábori Duklához került. Második ligában játszott: — Ez a két év döntő időszaka az életemnek. Ha ismeretlen csapatbői vonulok be, ekkor biztos még azt is elfelejtem, amit kokölcsönJátékosként szerepeltem, s ezért egy év múltán ismét a Slovan játékosa lettem. A Slovan vezetősége pedig látva, hogy megy a játék, meglehetősen nagy átlépési díjat kért a prešoviaktól. Ök ezt a nagy összeget nem tudták megadni, s így felkerültem a transzfér-lapra, s innen pedig a braöi Zbro- jovkába. Brno akkor a második ligában játszott. Láttam, hogy Pöpluhár, a híres válogatott középhátvéd is ide tart, hát ón is rászántam magamat és aláírtam az átlépési kérelmemet. Ez 1939-ben volt. Megnyertük a bajnokságot és egy év múlva Ismét az ország legjobb csapatai ellen játszottam. Most utólag úgy érzem, hogy jól tettem, Igaz, még nem volt egészen sima az út, de így is megérte. I Harcias, teljes erővel küzdő játékos — tartják Miklós Ferencről edzői és a sportrova- tok tudósítói — És a régi csapat, az egykori barátok, kollégák, futballisták? — Naponta kétszer edzünk, pihenőnapjaink nincsenek és így nagy ritkán jutok csak haza a szüléimhez. De ha hazajutok, mindig kimegyek a pályára. Ha éppen edzenek, én Is közéjük állok, Ilyenkor természetesen kérik, mutassak egy-két „trükköt“. Aztán játszunk, a játék után meg leülünk beszélgetni. — Játszani is szoktál a régi csapatban? — Néha, és hadd mondjam el, hogy ez nálunk régi hagyomány. Gólt mindig nagyon jó rúgni és utána vi- háncoló kedve van az embernek. Emlékszem, amikor felkerültünk az ország legjobb csapatai közé, nekem az első mérkőzésen sikerült ötvenezer néző előtt ollózva rúgni egy gólt. Egy nullra győztünk, és szinte kimondhatatlan volt az örömöm. Igaz, a következő mérkőzéseken Is, a másodikon két gólt, a harmadikon egyet rúgtam. Abban az évben különben is nagyon jól ment a játék, hirtelen jegyezni kezdtek a gólrúgók között. Olykor második voltam a listán. Nagyszerű volt, végül tizenhárommal terheltem meg az ellenfelek hálóit, egy-egy mérkőzésen már ketten is védtek. Különben házas ember vagyok, van egy kisfiam, jó lenne-végleg letelepedni...-házat építeni, s jelentkezni..valami edzőiskolába... és még sokáig játszani. Huszonhat éves vagyok, talán sikerül még egy pár évig... Németh István A vrakuüai sportegyesüllet ifjúsági labdarú gécsapata 1961-ben. A csapat legfiatalabb tagja (alsó sorban jobbról a második) Miklós Ferenc (Foto: Strelec, Hruška és a szerzó) A SZISZ szlovákiai és országi» kongresszusának tanácskozása, valamint azok a határozatok, amelyeket az elfogadott okmányok tartalmaznak, irányt szabtak a Szövetség nyugat-szlovákiai szervezete fejlődésének. A kongresszus előtti időszakban a nyugat-szlovákiai kerület szervezete az eszmei-politikai nevelésen kfvttl jé eredményeket ért el az érdektevékenységgel, nevezetesen a test- és honvédelmi neveléssel is. A test- és honvédelmi nevelésre vonatkozó feladatok végrehajtásában szüntelen szemünk előtt tartottuk azt a tényt, hogy a tudományos-műszaki forradalomban rendkívül jelentős szerepe van a szervezetünknek, és hogy ez a feladat ugyanakkor meg is haladja az emberi szervezet teljesítőképességét. Ezért ahhoz a módszerhez folyamodtunk, hogy kidolgoztuk és aláírtuk a testnevelési szövetség kerületi bizottságával az együttműködésről szőlő okmányt. A PHSZ-szel való együttműködésről szóié egyezményt pedig ezekben a napokban készítjük elő. Az együttműködés kezdeti eredményei is megmutatkoztak már az egyes hagyományos versenyek szervezésében és lebonyolításában. Ilyen versenyeknek mondhatjuk többek között a két ifjúsági lap, a Mladá frnnta és a Smena terepfutó versenyét. A nyugat-szlovákiai szervezet az idén is megrendezte * A SZISZ és a sport ennek a versenynek a kerületi fordulóját, amelyen ösz- szesen 128 versenyző vett részt. A versenyt két-két kategóriában fiúk és lányok között rendeztük meg, és ié érzéssel nyugtáztuk, hogy a fiatalabb leányok kategóriájában, úgy, mint tavaly, az idén is Ledniczky Éva győzött. Éva tavaly a kerületi verseny után megnyerte saját kategóriájában az országos versenyt is. Az idén ezt az eredményét megismételte, és Kutná Horán ismét a dobogó legmagasabb fokán állhatott. A röplabdapályás labdarúgást általában a rekreációs sportok egyikének tekintik, s mi azt tapasztaljuk, hogy mint ilyen, kerületünk egyes alapszervezeteiben meglehetősen nagy népszerűségnek örvend. Ezt bizonyítja a járási fordulók után megrendezett kerületi forduló is. A kerületi rendezvényen összesen kilenc csapat versengett, és a csapatok közti mérkőzéseken rendkívül nagy küzdelem folyt. A SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi szervezete a Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója alkalmával megrendezte Jankov vŕšokon az ifjú turistáktalálkozóját. A rendezők elképzelése, hogy méltón ünnepeljük meg kerületünkben ezt a neves évfordulót, bevált, s igazi fiatalos találkozót, illetve ünnepséget hozott. A találkozón számtalan sport- és kulturális versenyre került sor, és az egész ünnepség méltó kifejezése volt népünk hősi harca iránt érzett tiszteletünknek. Ezen kívül még sor került a kispályás labdarúgócsapatok kerületi versenyére is, amely ugyancsak azt bizonyította, hogy a rekreációs sportok egyre nagyobb teret hódítanak a SZISZ helyi szervezeteiben. A felsorolt versenyeken kívül még több verseny kerületi fordulóját akarjuk megszervezni. Ezeken belül sor kerül például az asztalitenisz kerületi fordulójára. Arra törekszünk majd a jövőben, hogy kerületünkben a fiatalok test- és honvédelmi nevelésben jé eredményeket érjenek el. Mint ahogy már fentebb mondottuk, az országos kongresszus határozatainak értelmében arra törekszünk, hogy minél több fiatal kapcsolódjék be a rendszeres testedzés és honvédelmi nevelés munkájába. Azt akarjuk, hogy főleg nyáron, a legkedvezőbb időszakban, a vakáció alatt kihasználják a fiatalok a szabad idejüket, mert hiszen — mint ahogy azt V. I. Lenin is hangsúlyozta — a sporton és turisztikán keresztül vezet az út a teljes emberhez. jón Petik a SZISZ nyugat-szlovákiai kerületi bizottsága dolgozója un
