Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-07-11 / 28. szám

10 új ifjú A mai Mongólia tizenháromszor nagyobb, mint hazánk, lakói­nak száma mindössze egymil­liókétszázezer. Ebből majd negyed- millió az európai stílusú fővárosban él. Az új rendszer mindent megtesz a népesség fokozásáért, persze ez hosszú időkre kiterjedő feladat... Elbeszélgettem néhány mongol fi­atallal erről a problematikáról. A fiatalok szerint a kérdés nem olyan egyszerű. A mai helyzet különböző okok eredménye. Ezek közt nem kis szerepe volt annak, hogy a mongo­lok felvették a külföldről „impor­tált“ buddhizmust. Ez a vallás 8 XIV. századtól fokozatosan szivár­gott az országba. A buddhizmus ta­nai azt hangoztatták, hogy a férfiak kezébe nem kard való, hanem imád­ság. Lépjenek hát kolostorba! A szerzetesek persze nem nősültek és így a harcokban egyébként is meg­fogyatkozott nép nem szaporodott, sőt a szaporodást különböző vallási intézkedésekkel is korlátozták. Azt mondják, hogy a forradalom előtt a férfiak nagy része kolostorban élt. Ma Ulánbátorban egy kolostor van, a Gandan, vagy száz lámával. A kí­nai pagodákra emlékeztető épület majdnem Ulánbátor közepén fekszik. Amikor ott-tartózkodásom első nap­ján felkapaszkodtam az emlékműhöz, ahonnan pompás kilátás nyílik a városra (az emlékmű egy domb te­tején épült a második világháború után a japánok felett aratott orosz­mongol győzelem emlékére), mind­járt szembe ötlött a hegyek közé é- kelődött kies fekvésű főváros tájké­péből a Iámaizmus ulánbátorl fel­legvára. Sikerült azt Is megtudnom a fiataloktól, hogy a lámaizmus a buddhizmus egyik ága. Azt tanítja, hogy az emberiség ma is rossz, nincs megváltva (különbözik tehát a ke­resztény vallásoktól), ezért Buddha jelöltje vissza-visszatér a földre, mert nem juthat addig a nirvánába, amíg tényleg meg nem váltja az emberi­séget. Ez a jelölt pedig a főláma, aki Mongóliában független a tibeti dalai lámától vagy a pancsal lámától. Ha meghal, ezt a feladatot az új fóláma veszi magára. A fiatalok józanul néz­nek a lámaizmusra (és a vallásra), nagyobbrészt a mongol Ifjúsági szer­vezetben, a Revsomolban vannak szer­vezve. Az öregek azonban egészen megrökönyödtek, amikor megkérdez­tem, hogy tulajdonképpen mit hisz­nek, és mi a vallásuk alaplényege A vallást csak a lámáknak szabad maeyarázniok — mondották szinte sértődötten. A BUDDHISTA KOLOSTORBAN A kolostorban társaságunkat a fő­láma egyik helyettese fogadta. Azt mondta, a főláma valamilyen egyházi vonatkozású ügyben a kultuszminisz­tériumba ment, különben sem lakik a kolostorban, hanem a városban. (Szót Nőm mongol barátunk később meg is mutatta az Istenjelölt laká­lyos polgári házát.) Egyébként azon­ban jókor jöttünk — magyarázta ud­variasan a láma —, mert két ima- házban is van Istentisztelet. Az e- gyikben halotti istentisztelet egy pásztorért, a másikban a rendes dél­előtti ájtatosság. Elvezet oda, ha csendben leszünk, és nem zavarjuk a szertartást. Beléptünk a halotti is­tentisztelet imaházába. Valahogy ki­csinynek látszott a cifra, fából épí­tett helyiség, nem volt nagyobb egy terjedelmesebb szobánál. A falak teli képekkel, és a falakon levő polco­kon csupa szobor, aranyszőttes. Me­sés értékeket láthattunk ebben a ke­véssé szellőztetett ímaházbanl Nem volt benne semmi oltárféle, középen egymással szemben ültek a vörös lá­mák. Nem székeken, hanem kereszt­be tett lábukon. Vagy tizenketten-hú- szan lehettek minden oldalon. Vala­milyen imádságot mormoltak. Mind­nyájuk kezében kis csengettyű volt, melyet aztán időközönként egyszerre megcsendítettek. A helyiség szélén néhány ember ült. A láma azt mond­ta, hogy ezek a halott rokonai. Fi­gyelmeztetett Zanazabarnak, a mon­gol buddhista filozófusnak és az 6- mongol írás megalkotójának a szob­rára. A filozófus szintén Istenjelölt volt. Buddha szobrai előtt ételek, ita­lok, főként teafélék és rizsfélék vol­tak. Az isten sem maradhat étlen- szomjan — súgta a szerzetes. A mo­noton mormolás néhány percre abba­maradt. Az egyik szerzetes kis tá­nyérokban ételfélét hordott szét a szerzeteseknek. Furcsa, nem valami bizalmat keltő folyadék volt ez, de a lámák étvággyal fogyasztották. Ha Buddhának joga van a földi ételek­hez, miért ne lenne nekik Is? Az­tán folytatták a mormolást. A mormogást nagyon unalmasnak tartottam, ezért átmentem a másik, „rendes“ istentisztelet­re. Ott sem láttam mást, mint az elsőben. Mormoltak és csengettek. Igazán nem nehéz munka egy élet­re! Itt még gabonát sem szórtak szét, mint a halotti Istentiszteleten, hogy a hátramaradottaknak Buddha jó ter­mést biztosítson. Szívesen mentem hát tovább a lámával a könyvtárba. Még kisebb helyiség volt ez, mint az e- lőző két imaház. Telve poros fóllán- sokkal, nagyobbrészt pergamenekkel. Kézzel írott imák és elmélkedések voltak rajtuk. Kultúrtörténelmi szem­pontból felbecsülhetetlen értékek. Nagy részüket a láma szerint Cey­lon, Irán és India buddhista kolosto­rai küldték, de általában az egész. A mongol zeneakadémia fiatal művészei világ buddhista kolostoraiból talá­lunk itt értékeket. Nem tesz semmit, hogy ők lámaisták. Ismét elhalad­tunk a halotti istentisztelet Imaháza mellett, a mormolás még mindig tar­tott, pedig már vagy két-három órá­ja jártuk a buddhista kolostort. A láma elmagyarázta, hogy az elhunyt pásztor aránylag jómódú volt, s a hozzátartozók sem fukarkodtak, le kell hát Imádkozni a megboldogult­nak, ami jár. A láma meghívott minket a foga­dójurtába. Kör alakú sátor volt ez is, akárcsak a sztyeppéken, persze modernül berendezve, televízióval, neonvtlágitással. Körbe ültetett ben­nünket és beszélgettünk. Megtudtuk tőle, hogy a fiatal érdeklődők szá­mára szemináriumuk is van. Ám a fiatalok nem nagyon érdeklődnek. Nem csodálkoztam. A láma megkínált minket azzal a folyadékkal, melyet a papok is It­tak szertartás közben. Megmagyaráz­ta, hogy zöld tea, tej és só egyve­lege. Nos, de gustibus non est dispu- tandum! Aztán adott mindegyikünk­nek egy imakönyvfélét. 1906-ban nyomták Ulánbátorban mongol és an­gol nyelven. Mongóliában 1940 óta használják az azbukát. Ez a könyv azonban kacskaringős ómongol v írás­sal volt nyomva. Az ómongol írást felülről lefelé olvassák, de ma már — a gyakorlati életben — csak a piros-kék-piros harántstráfos mongol zászló első mezőnyében látható. A lá­ma megmutatta az Idei vendégköny­vet is. Sokan keresték fel a kolos­tort. Angol, francia, lengyel, orosz szövegeket olvastam, sőt egy szlovák beírást is találtam. Idén júniusban az Ifjúsági Utazási Iroda egy cso­portja járt itt. Milyen kicsiny a vi­lág! A MONGOL ZENEAKADÉMIA KONCERTJÉN Elég megtekinteni az ulánbátorl o- pera épületét, mely egyébként bár­melyik európai fővárosnak dísze le­hetne, máris megállapíthatjuk, hogy Dzsingisz kán unokáinak országában ma magas színvonalú zenei élet fo­lyik. Ahol ennyit adnak a „külsőre“, az opera és balett székházára, ott minden bizonnyal ügyelnek a „belső“ értékekre Is. Nem tévedtem. Mongó­liái tartózkodásom alatt meggyőződ hettem, hogy a műsoron éppúgy sze­repel Verdi Aidája, mint Csajkovszkij híres balettje, a „Hattyúk tava“. Mikor tehát Szót Nőm mongol ba­rátom arról Informált, hogy esti programunkban a mongol zeneakadé mla hangversenye szerepel, Igazán megörültem, annál is Inkább, mert Szót Nőm hozzátette, hogy nemcsak a zeneiskola növendékei lépnek fel, hanem néhány vendégművész is ér­kezett. A mongol zeneiskola is takaros é- pületben van, a város közepén, nem messze attól a központi hoteltől, a- melyben laktam. A közönség zöme mongol volt, de ott .láttam például azokat az angol urakat Is, akik velem szemben lak­tak a szállodában. A terem végén kis színpad volt — függönnyel, A nézőtér színültig megtelt. Csinos, fekete ruhába öltözött mon­gol fiatalember nyitottta meg az elő­adást, s ő konferált, sajnos azonban csak mongol nyelven. Még orosz ma­gyarázatot sem fűzött hozzá. De a fellépés mindenért kárpótolt. A mű­sor? Klasszikus szerzemények és nép- művészeti számok vegyest. Először egy ária következett, az egyik ismert mongol énekesnő adta elő, kifogásta­lan hangkoloratúrával, kék estélyi ru­hába öltözött mongol lány kísérte zongorán bámulatos precizitással. A népművészet? A mongol dalok érde­kesek és szépek. A zenekar tagjai hosszúkás, citeraszerű népi hangsze­reken játszottak, oldalvást a földnek támasztották, a húrokat pedig szabad kézzel pengették. Néhányan furcsa, négyszögletű hegedűn játszottak, a- melyen csak két húr van és a nya­ka állatfejben végződik. A bőgő — mely lehet négyszögletes is — szin­tén csak kéthúros. A zenészek és az énekesek hosszú nyakú Inget visel­tek, illetve nem is inget, hanem ki- monőszerfi hosszú kabátot, melyet öv fogott át, az énekesnők és muzsiku­sok hasonló, de rövid kabátfélét és turbánszerű fejdíszt. Egyik műsor­szám elevenebb és lenyűgözőbb volt, mint a másik. Mindegyik után szűn­ni nem akaró tapsvihar következett. L enyűgözött Narosambó művész­nő akrobatikus balettje. Akár Párizsban is sikert aratna vele. Az egyik ismerősöm véleménye sze­rint pompás attrakció volt, de in­kább varietébe Illő, mint a zeneaka­démia hangversenyébe. Azt hiszem, nem volt Igaza. Narosambo kis kerek asztalon táncolt, kristályvázával a fe­jén. Szót Nőm szerint a mongolok egyik legnépszerűbb művésznője. Si­kere volt a nem mongol közönség­nél 1st Magyarokkal találkoztam a szünet­ben — itt egyébként elég gyakran hallani magyar szót —, velük men­tem haza. Budapestiek voltak. Nagyon tetszett nekik is a zeneakadémia hangversenye. Azt mondták, hallot­ták már a mongol szimfónikus zene­kart, Beethovent, Sosztakovícsot ját­szott, de ez a koncert is színvonalas volt, ami azt Igazolja: máris van u- tánpőtlás! Hisz csupa fiatal szere­pelt a szlnpadonl Mártonvölgyi László c Összkomfortos jurta villannyal, rádióval, hűtőszekrénnyel és egyéb háztartási berendezéssel hhhhmmhmmbmmbmhhhmhmhmhhhmsmmmhmmhhmmi Alig éri el a Eúrő s vas­ércréteget, anélkül hogy fo­rogni kezdene, a kemény érc máris, magától megre pedezlk, kis tömbökre esik szét Meglepő ez a jelenség, pedig egyszerű és szellemes magyarázata van. A Szko- cslnszkij Bányaipari Kutató intézet (Szovjetunió) mun­katársainak javaslatára a fúróba elektródákat építet­tek be, amelyekbe nagyfrek­venciájú áramot bocsátot­tak. A rezgések gyorsan ter­jednek ez ércben, és fella­zítják azt. A kísérletek tanúsága sze­rint a feszültség alá helye­zett fúró mintegy három­szor gyorsabban halad, mint a szokásos. AZ AMERIKAI Du Pont cég Crolyn néven olyan krómoxid alapú magnet o- fonszalagok gyártására ké­szül, amelyek a oas-oxid a- lapú szalagokénál kisebb sebességnél is kiváló hang­minőséget adnak. A króm- oxid alapú szalagok előállí­tásának szabadalmát a leg­híresebb gyárak IPhilips, Agfa, BASF, Sony) már megvették. Ugyanakkor a vas-oxíd alapú magnetofon­szalagok minőségét is lapí­tották, amennyiben kobalt- oxlddal módosították a mágnesezhető anyagot. A 3M ielzésú mágnesszalagok már fél éve kaphatók az E- qyesült Államokban. Amíg a völgyben nyitnak a vi­rágok, a Lomnici-csúcson hő és fagy honol. A Lomnini-csúcs évi átlaghőmérséklete megfelel a sarkkörön uralkodó hőmérséklet­nek. Évente 186 napon keresztül marad a hőmérséklet fagypont a- latt, 184 napon át esik a hé, A meteorológiai intézet munkatársai azonban ilyen mostoha körűimé nyék között is végzik hasznos mnnkájnkat. Rendszeresen tájé- koztatnak a hőmérséklet alaknlá sáröl, a szelek erősségéről és 1- rányáről, amelynek nagy hasznát veszik a polgári repülésben, a mezőgazdaságban és az élet más területén.,, A csillagvizsgáló intézet mun katársai a naptevékenységet ta­nulmányozzák. A napkisugárzás tanulmányozásának eredményeit a világ több országába továbbítják. Hasonló intézet csak a Szovjet­unióban, (apánban, az NSZK-ban, Franciaországban, Svájcban és az Egyesült Államokban van. Az Akadémiai Kísérleti Fizikai Intézetben a kozmikus sugárzást tannlmányozzák, és kiveszik ré­szüket a szocialista országok nem zetközi űrkutatási programja, az Interkozmosz megvalósításából. HHgíSHHHHHKSHHIÍ Dohányzó kutyák Két amerikai orvosprofesszor, E. Cuyler Hammond és Oscar Auerbach, a rákkutatással összefüggő kísérletek során 86 kutyát megtanított dohányozni, és figyelemre méltó felisme­résre jutott. A kísérleti kutyák közül 12 tüdőrákban betege­dett meg. Az állatok a torkukba vezetett csövecskén keresz­tül lélegezték be a dohányfüstöt. A kutyák eleinte kétség- beesetten védekeztek, de hamarosan rászoktak a nikotin él­vezetére, s akkor már vonítással és farkcsóválással jelent­keztek egy-egy cigarettáért. A kísérletek 1967-ben kezdődtek. Nyolc kutyát nemdohány­zónak neveltek. Ezek egyébként többi társukkal azonos kö­rülmények között éltek és azonos táplálékot kaptak. 38 ku­tyánál az volt a kísérleti cél, hogy természetes kimúlásukig dohányozzanak. A velük folytatott kísérletek eredményét ak­kor fogják összegezni, amikor már valamennyi kimúlt. Ed­dig 12 pusztult el közülük. A többi 48 „dohányzót“ és 3 „nemdohányzót" 875 napi kísérletezés után megölték, fel­boncolták és alapos vizsgálatnak vetették alá. A vizsgálat eredményét a két tudós a rákbetegség ellen küz­dő amerikai liga elé tárta. Eszerint a 48 „dohányzó“ kutyát három csoportba osztdtták: 12 a 875 kísérleti nap alatt fe­jenként 6143 füstszűrös cigarettát szívott el. A 12 „mérsékelt dohányzó“ mindegyike ugyanez Idő alatt 3103 füstszűrő nél­küli cigarettát szívott el a 875 napos kísérleti időszak folya­mán. A füstszűrös cigarettákra szoktatott csoport 12 tagja közül kettő már a kísérlet befejezése előtt elpusztult. Az „erős do­hányzók“ 24 tagú csoportjából 12 kutya múlt ki a kísérlet befejezése előtt, A „nemdohányzó“ csoport valamennyi tagja életben volt a kísérlet befejezésekor. Az idő előtt kimúlt kutyák mindegyike olyan tüdő- és szívbetegségek következtében pusztult el, amilyenek a kí­sérleti fajtáknál különben nem szoktak előfordulni. A 48 Idő előtt kimúlt vagy megölt kutya közül 12-nél a boncolás so­rán tüdőrákot állapítottak meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom