Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-10-24 / 43. szám
OSVALD ZÁHRADNÍK SZÍNMÜVE — KINEK ÜT A TORONTÓRA) — A THÁL1A SZÍNPADON Jó rendezés, jó színészi teljesítmények, jó előadás új ifjúság s A két fiatal, Tóth Erzsébet (Dása) és Buráros Imre (Jeszenszky Pali). Nem kis bátorságra vall, hogy a MATESZ Tbália Színpada a múlt évadot záré kitűnő és súlyos mondaaivalójö Sarka- di-darab után az új évadot színpadi művel először jelentkező szerzővel — Osvald Za- hradníknak a Kinek üt a torony (óra) című müvével — Indította. Elsősorban azért, mert színészben, közönségben, túl é- lénken él még az Elveszett pa radicsom Sebőkje, Zoltánja vagy Mlrája, másodsorban pedig azért, mert Jubileumi évadról (a huszadikról) lévén szó, a színházat látogató önkéntelenül is jártabb, tehát klasszikus, utakra gondol. Nos. mindjárt itt, írásunk elején be kell vallanunk, hogy a Zahrad- ník-bemutató a választókat Igazolta. S egyben azt is jelzi, hogy a színház helyes műsor- politikát folytat. Nem azzal, hogy fiatal szerzőt mer vállalni, hanem azzal, hogy időszerű társadalmi mondanlvalójú mű veket tolmácsol közönségének. Mert azt hiszem, hogy Záhradník darabjától ezt a pluszt — k'sehh nagyobb hibái alléié - -mii lehet elvitatni. A darab témája a generációs harc. A fiataloknak, az u- nokáknak és az öregeknek, a nagyapáknak a viszonya. Az életet már megjártaké és az életet még csak most kezdőké. Abel Ferenc lakásán, aki u- nokájával, Jeszenszky Palival él együtt. Időről Időre összejönnek nyugdíjas barátai, Reiner, az órás, Chmelík, a mindenes és Contlné, aki a tipikus régi világ flrlasszonya, és akibe egy kicsit mindannyian szerelmesek. Pali, az unoka, szerelmesével, Dásával együtt sokat gúnyolódik rajtuk. Nagy terveket szőnek, álmodoznak, a jövőt álmodják elérhető közeibe, de a- mikor arról van szó, hogy összeházasodjanak, rá kell döbbenniük — az élet nem azonos az álmokkal, az álmokért először meg kell dolgozni. Feltétlenül értékelésünk elején kell foglalkoznunk Beke Sándor rendező teljesítményével. Mint már annyiszor, úgy most is kitűnő munkát végzett. Munkája, mindenre kiterjedő figyelme, nemcsak a színészek Játékát segítette hanem Gyurkovics Mihály (Ábel Ferenc) és az est egyik legjobb alakítását nyújtó Gombos Ilona ( Continé). érezhetően az írót, a darabot Is. A mű értelmezése, ahogy meglátja a legjobb megoldásokat, ahogy például az „emlékeket“ eljátszatja az öregekkel, a tudatos rendezőn túl, már az érett rendezőt Is mutatják. Ogy érezzük, nagy várakozással nézhetünk további munkássága e- lé. Sok örömünk telik még benne. Ritkán fordul elő, hogy egy darabban annyi kiváló színészi teljesítménnyel találkozzunk, mint most, a Zahradník-müben. S ez a kitűnő szereposztás is a rendezői gondosságot dicséri. Az est egyik legjobb alakítása Gombos Ilona nevéhez fűződik. Continéja, a kissé szirupos, giccses, tipikus úriasszony, tökéletesen, a legapróbb részleteiben Is kidolgozott szerep. A másik, ugyancsak szívet bi- zsergető teljesítmény Lengyel Ferencé. Reiner órás szerepében az egész előadást „viszi.“ Uralja a színpadot, s teljesítménye egy pillanatra sem torpan meg, mindig egyenletes marad — a legfelsőbb fokon. Gyurkovics Mihálynak Abel Ferenc szerepével nagyon nehéz dolga volt. Nemcsak azért, mert az Elveszett paradicsom Sebőkjétől még nem tudott teljesen megszabadulni, hanem azért Is, mert szerepe íróilag sem egészen tiszta, nem pontosan körqgQ^zott. Az unokájával folytatott „csatározásaiban“ kissé sokalljuk az ellá- gyulásait. Ismerve azonban Gyurkovics tehetségét és igényességét önmagával szemben, hisszük, hogy az elkövetkező előadásokon már a tőle megszokott és várt teljesítményének örülhet a közönség. Hiszen ott, ahol az öregek egymás közt vannak, Játéka hibátlan. Chmelík szerepében Vára- dy Bélának tapsolhattunk. Alakítása élettel teli; jól felépített, kidolgozott figurát látunk tőle. Ogy érezzük, a fiatalokat a- lakítÓ Boráros Imréről (Jeszenszky Pali) és Tóth Erzsébetről (Dása), külön kell szólnunk. Főleg azért, mert annak ellenére, hogy az író nem tudott velük mit kezdeni, hogy a vezércikk-ízű általánosságokon túl nem mondatott velük semmit, mégis bele tudtak Illeszkedni az előadás egészébe, s a nézővel el tudták hitetni mondanivalójukat, annak ő- szinteségét. Tóth Erzsébet Játéka érett, színes. Boráros Imre a darab elején egy picit harsánynak tűnt, de később jól egészítette ki partnereit. Feltétlenül meg kell még említenünk Kovács Józsefet, aki Mtcs rendőrfelügyelő szerepében kacagtatta meg a nézőket. Szerepéből a maximumot aknázta ki. S hogy a sok pozitívum mellett valami negatívumot Is említsünk, bár az előadás egészét tekintve nincs Jelentősége, az a doktor berohanása, de különösen a kirohanása... A díszleteket és a jelmezeket Platzner Tibor tervezte. Munkája nagyban rozzájárult az előadás sikeréhez. Ami a díszletben egy kissé talán zavaró, hogy a hangosanbeszélő oszlopa túlságosan belóg a szobába. A néző önkéntelenül is azt várta, hogy mikor szalad neki valamelyik színész a szekrény mögött. összegezve elmondhatjuk, hogy az évad első bemutatóján jő rendezést, jó színészt teljesítményeket, és ebből következően jő előadást láthattunk. Ez persze a fiatal szlovák szerző érdeme Is és nem utolsósorban a darab fordítójáé, Batta Györgyé, aki — kisebb hibáktól eltekintve' — kitűnően szolgálta a szerzőt, ízesen és frappánsan magyarítva darabját. TÓTH ELEMÉR Most jelent meg a Madách Könyvkiadó gondozásában. a Magyar Könyvbarátok Köre idei tagilletményeként Babits Mihály: Halálfiai című klasszikus értékű regénye. Babits elsősorban mint lírikus ismeretes a magyar irodalomtörténetben, s legfeljebb mint esszéista; prózaíróként inkébb csak a bennfentesek tartják szómon, noha olyan remekműveket alkotott e téren is, mint „A gólyakalifa“ című kisregénye, „A kártyavár“ vagy a most megjelent „Halál- fiai“ című regények. Babits Mihály nagyszerű könyve nagy élménye lesz a Magyar Könyvbarátok Köre több ezres táborának. Ugyancsak a Magyar Könyvbarátok Körében jelent meg a múlt század francia prózájának egyik legsikeresebb regénye, Emila Zola: Nana című világhírű alkotása. A naturalizmus atyját, a „Germinal“, a „Patkányfogó“ s más világhírű regények íróját aligha kell bemutatnunk a magyar olvasóknak, mégkevésbé nevezetes regénybösét, a külvárosok gyöngyszemét, Nanát. Zola talán ebben a regényében éri el művészetének csécsát, müve egyike a világirodalom legnépszerűbb, ugyanakkor irodalraitag is minden igényt kielégítő alkotásainak. A közös könyvkiadási egyezmény keretében jelent meg a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó és a Madách gondozásában Gyárfás Miklós: Madách színháza című izgalmas kötete. A kötet a szerző Madáchcsa) kapcsolatos reflexiéit, valamint a „Mária királynő“ című korai Madách-darab (húszévesen irta ezt a majdnem elfeledett történelmi drámát) Gyárfás által átdolgozott változatát tartalmazza. Számos remekműve jelent meg mostanában a klasszikus magyar irodalomnak. Kezdjük mindjárt Jókai: Szerelem bolondjai című regényével a „Jókai regényei húsz kötetben“ című sorozat legújabb darabjával. Igaz, nem a legjobb Jókai-művek közé tartozik, de mindenképpen a legnépszerűbbek egyike. „Közönségének annyi élvezetet okozott — irta róla annak idején Mikszáth Kálmán —, mint jókai legjobb regényei, őt magát pedig egyetlen műve sem tette oly boldoggá, mint éppen ez. Mikszáth maga is szerepel a legfrissebb könyvtermés- ben, ezúttal Tavaszi rügyek és más elbeszélések cimü kötetével. A kötet első része, a „Tavaszi ré- gyek“ diáktörténeteket tartalmaz, második része, „Az első bánat“ gyermektörténetek ciklusa. Így elsősorban a fiatalok érdeklődésére tarthat számot, ugyanúgy mint Móra Ferenc: Kincskereső Wsködmöm című gyönyörűséges gyerekregényével, a magyar ifjúsági irodalom egyik legszebb gyöngyszemével. Gergőről, egy kisfiúról szól a mese. kinek apja. az öreg szűcs, gyönyörű kisködmönt varr, de a ködmön csak akkor kényelmes, ha viselője emberül viselkedik. Irodalmunk legnagyobbjai foglalkoztak szeretettel az ifjúsági irodalommal, mind a múltban, mind a jelenben. Bizonyítja ezt az iménti könyvek mellett Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese cimú pompás gyűjteményének új kiadása is. „Ezek a mesék a tizennégymillióe magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek — írja Ily- lyés a kötet utószavában —, magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását, nyelvi zeneiségét és — gyakran csak e tájakon értett — szavait. Egyesíteni, mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket, úgy mégis, hogy a sajátosságaikat megőrizzék“. GENTE ANDRÁS: A bátyuska egy lengyel e- migráns volt, már évek óta Itt élt. — 8s te? — kérdezem. — Miért ne mennék mánkéba? Nem dicsérem meg Zinát, pedig érzem, hogy jólesne neki. Csak ennyit mondok: — A gyárba nem mernek bejönni azok a híres agitátorok-.! — és csak gondolatban folytatom a mondatot: — A mnnkások között nemigen találnának Ingadozót. De talán Így Is megértették, hogy a bajkeverők miért járatják a szájukat elsősorban a hivatalokban. Zina másnap este Qjabb hírrel fogad. — Képzeld el — újságolja. — Hét kit látok reggel az Íróasztalnál! Hál nem a bátyuskát? Mundom is neki: ,. Vaszill j liftes! Tegnap nem arra esküdözütt, bogy nem szolgálja tovább a bnlsevikn kát? Es ma bejön a hivatalba?“ A bátynska tiltakozva felemelt a kezét, bogy hagyjam végre abba. „Nézze. Zinaida Vlagyimtrovnal — mondja. — Nekem gyerekeim vannak, és valamiből élnünk kalil“ Hidd el, örültem, hogy tgy nyilatkozott. — Ilyenek mindenütt akadnak. Csak azt ne hidd rólak, bogy gerincesek! Ha holnap vfiratlannl betoppannának hozzátok a cári tisztek, a te bá- tynskád az elsők között ver- desné az orrát a térdébe. Mert szegénynek valamiből élnie kelll— Talán mosolyogtam. Nem tudom, nem néztem a tükörbe. De több mint valószínű, gúnyos mosolyra húzódhatott az ajkam, mert Zina rém pirított. — Ezen én nem nevetnék! Nincs ebben semmi nevetsé ges. Azt beszélik, cár nent lesz többé, s a gubernátort Gyemldnvot és Szirotkint sem eogedik vissza, hát hol dolgozzanak akkor?l A levegőből éljenek? Mondtam is a mi bátyuskánknak, bizony örülök, hogy továbbra is együtt dolgozunk, — Nőm vagyok én a te bátyuskád ellen. Hogy is tehetnék? Csak azt mondattam, vannak Ilyenek, és sokan, és mindenütt, nálunk is... De jé, hogy dolgoznak. Ha csak a hátakat mutogatnák, nagyobb lenne a zűrzavar. — Na látodl Mégiscsak jó, ba vannak ilyenek is — mondja mosolyogva Zina. Hozzám lép, s az ölembe ülve átkarol. — De egy szóval sem szidod azokat, akik egyszer ezt akarják, s utána amazt, éppen az ellenkezőjét!... Nem is hagyom tovább beszélni, a csókommal elhallgattatom. Engem vett célba, mert ismeri már az életemet, sokat meséltem a kis szülővárosomról, Homonnáról, a fürge vizű Laboréról, a sötét erdejü VI- horlatról, az ott élő emberekről és tőként magamról. Amikor kifogyott a lélegzetünk, a heverőhöz vittem fiatal feleségemet. — Amikor veled vagyok, én csak egyet akarhatok, sosem kívánhatom az ellenkezőjét — mondtam hnncut mosollyal. — És amikor nem vagy velem? — Minden nőben van valami szép, csodálni való... Most 6 fojtja belém Csákkal a szót. Utána mélyet lé legzik. szinte fellélegztk, és mosolyog. — Ö, te betyár! Sosem megyek bozzád. ha nem vagy I- lyen nagy betyár! Mondd, minden magyar Ilyen nagy be lyár? — Szeretik szédíteni a szép nőket, és hűségesek a sírig! Ez Is nagy művészet ám! — Ezért téged még milyen művészeti szövetségbe vennének lel? — Zinajda Vlagyimirovna szövetségébe. — Nemcsak betyárkodni, hanem lódítani Is tudsz! — Persze hogy tadok. Hogyne tadnék, amikar volt kitől tanulnom. Ha ismernéd Háry |ánost!.„ — Ki az a Háry János? Róla még nem beszéltél! — Híres ember volt. Huszár volt. Átlovagolt még az Öpe- renclás-tengeren Isi — Ú, te betyár! Te csak viccelsz! — Persze hogy csak viccelek — mondom félig magyarul, félig oroszul. — Persze... persze... — Ismétli magyaréi Zinócska, mert ezt a szét Is hamar megtanulta tőlem, és utána csak azt suttogja, amikor nem forr csákba az ajkunk, hogy: En fekete gyémántom... En sem maradok edésa. En sem szégyellem megszólaltatni az érzéseimet. Virágacskám- nak becézgetem, és gyengéden átkarolom karcsú derekát. Majd kibontom a kontyát, mert nagyon szeretem, amikor a vállára hall a hosszú fekete haja. Nem jön álom a szememre, pedig Zina már az igazak álmát alussza. Akaratlannl ts a szavain rágódom. Amikor a gerinctelenekről szóltam, akiknek olyan mindegy, kik előtt hajlonganak, csakhogy megkaphassák a maguk mindennapi kenyerüket, Zina célzott valamire, ami nem hagy nyugton. Nem akart ő rosszat, esti* nyát mondani, nem akart 6 belém csípni, talán nem Is engem vett célba, hanem azokat. akik egyik napról a másikra hitüket változtatják, és ma a mellüket verik, micsoda nagy bolsevikok ők, rettegjenek az emberek, hatalom van a kezükben! Pedig tegnap még...! De hagyjuk, ezek rusz- szabbak, gonoszabbak a gerincteleneknél isi Én voltam hibás, hogy csókommal elnémítottam Zinát, és atána már eszébe se jutott, bogy kiegészítse e betejezetien mondatot. Mert magunkkal, a szerelmünkkel voltnnk elfoglalva. S utána csak ■ kellemes á- lom lehetett a folytatás. De én hiába várok rá. Nem rágódnék Zina szavain, ba nem énrám célzott volna, hiszen szándékosan hallgattattam el csókommal. Csalatkoznék érzéseimben? En nem változtattam a hitemet egyik napról a másikra. Az egészen más, arai bennem végbemegy. Ez az érdeklődés kara, amikor az ember nyitott szemmel kezdi vizsgálni az életet. Mert mi történne itt velem, ha ugyanolyan lelkületű lennék, mint tizennégy nyarán, amikor • Szent jános-szobor talapzatáról kiáltoztam: Éljen a háború! Sorsom alakulása egy hajszálnyival sem változott volna. Nem kerülök a fogolytáborba, elflbb festőművésznél, aztán a bútorgyárban dolgozom, Zinát is elveszem. Nem voltam még forradalmár, amikor a pépe elé álltam. Semmi sem változna, csak sanyargatnám magam, hogy nem jött ki a lépés. és szidnám a maszkákat a frontáttörés miatt. Szidnám magamat, hogy ellenszegülés nélkUI. olyan könnyen hagytam, hogy baromként tereljenek száz kilométeren keresztül Is... Másról van itt sző. Egészen másrét... Más lehettem volna odahaza Is, ha egy kicsit megerőlte tem a kobakomat. De nem forgolédtem olyan emberek között, akik többet adtak volna, mint az iskola, akik a nemzeti érzés ápolása mellett a társadalmi bajokra is irányították volna a figyelmemet... Apám borbély volt. Persze hogy taníttatni akart, nem maradhatott le a többi iparos mögött. Tanuljon csak a gyerek, legyen jobb élete, mint nekem volt! Nincs ebben semmi rossz, jót akart as apám. de az az öröm nem adatott meg neki, hogy a híres hunionnal faipari, favésnöki Iskola végzős diákjai között lásson. Meghalt szegény, nem forgathatta kezében azokat a fa- ragványalmat sem, melyek a grófi kastélyt dfszfttk. A finom. érzékeny njjaimat biztosan neki köszönhetem, mert mestere vult a borotvának. Amikor lehetőség adódott, tüntettünk Is a monarchia, a Habsburgok ellen, az önálló Magyarországért. Kossuth volt a szentünk, az ó zászlaja alatt ünnepeltük roárclut 15-ét. A sáros néhány köztiszteletben álló polgára is velüak tartott, köztük Várossy Mihály professzor. Másoknak is tetszett a lelkesedésünk, de ök már nem tudtak velünk egy szinten lelkesedni. Az éj Kossuth nem jelentkezik, nincs aki harcba vigye a népet... Egy alkalommal, amikor egy kesergő tgy siránkozott: — A múltban nincs öröm, a jövőben nincs reményi... — De bennem él a remény! — kiáltott fel Várossy profasx- szor. — Magyarország fölött még felragyog a szabadság napja, lerázzuk inagnnkrót a Habsburgok igáját! (Folytatjuk)
