Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-10-17 / 42. szám

v. A * ember teremtette a gőzgépet és a narkó­zist. Papírt, konyakot, háborút, atombombát, bilin­cseket is. Az ember megal­kotta a XX. századot, a bol­dogság, a szex, a technika századát. Emberi létezésünk alkotta e motort, az autót és azt a statisztikát is, amely szerint a világ minden 15. újszülött­je évek múltán közlekedési baleset áldozataként fogja végezni életét. Az emberiség feltámasz­totta a félelmet, szörnyűsé­get és ellenük a tonnányi gyógyszert az alkoholt, élet- , hazárdjátékot... A technika, a mai életrit­mus oly szükséges és mégis szomorú sikerei ezek. J anfky előtt az út mel­letti táblán piros há­romszögben Z betű. A motorosok tudják, hogy ez kanyargós utat telení. 1969. május ijBL,''%ajntil!* öt óra. Az országúton fiatalember száguld motorkerékpárján, nagyon gyorsan hajt. Az e- zerszer megjárt Ismerős út azonban ez egyszer szófo- gadatianul ugrándozik alat­ta. Eléri a „Z“-s táblát, már lllllllillilHIIItlIiiülllllDllüJlllllllllllllilllHIIIIIIIIIHIIlflülili! Ha győzedelmeskedtél a világ felett, kitartó vagy. Ha a halál felett, akkor kiérdemelted a derék jel­zőt. Ha túltetted magad csa­lódásaidon, hős vagy, a- kinek az élet borostyán helyett tapasztalatokat akaszt a nyakába. Mily szörnyű koszorú. Jonathan Swift csak kevéske kilométer az otthon puha ágyáig.» Nem biztos, hogy Csen key Rudolf akkor erre gondolt. Most már mindegy. Sőt, meg­lehet, egyáltalán semmire sem gondolt. Boldog volt, elégedett. A lány, akitől jött, szerette. Arra már nem maradt Ide­je, hogy ezt tudatosítsa. Mindenét — fiatalságát, 22 évét, boldogságát azon az emlékezetes hajnalon a „Z“-s kanyarban elveszítette. Az árokban nem feküdt sokáig eszméletlenül. A kór­házban megállapították, hogy gerinctörése van, és pár na­pos kezelés után feladták a reményt. A kórház a gyó- gyulóké, nem a haldoklóké. —0— enkeyné, Rezsi édes­anyja: — Sikerült elérnem, hogy nap mint nap bejár­hattam a kórházban, átköt­hettem., a: fiam sabaij, meg- •'TnosdattisttsmC me gé te fii et­tem őt, vigasztaló szót súg­hattam a fülébe. Mindezt a- nélkül, hogy előtte valaki kioktatott volna az ápolőnő- vérl teendőkről. Pár hónap múlva ottho­nosan mozogtam a kórház­ban. -Hittem a fiamban, és 6 is bennem. Ismertem a kórházba vezető út minden fáját, cserjéjét, sőt so<k so­főr önként megállt, hogy ha­zahoz vagy bevisz a kórház­ba. Amikor már mindenki el­hagy, édesanyád akkor :s melletted lesz. Nem tudom, ki mondta ezt, de így Igaz. Minden orvos eredménytele­nül tárta szét karját, csak én nem adtam fel a harcot. Hé, sár, eső nem tarthatott vissza attól, hogy ne men­jek a kórházba. Elég volt felidéznem a fiam képét... Négy hónap múlva haza­adták Rezsit, és csak azu­tán kezdődött el isten iga­zában az én kálváriám. Bra­tislava—Budapest között u- tazgattam, és legalább tíz percig tartana, amíg felso­rolnám a neves orvosok, professzorok nevét, akikkel beszélgettem. Én, az egysze­rű falusi asszony. Nagyon sok nagyszerű em­ber él a világon: sajnos mindnyájan az operációs le­let alapján mondtak véle­ményt fiam további sorsáról. Pedig Rezsi rettenetesen él­ni akart. —0— emml sem segített. Rezsi deréktól lefelé béna, teste teljesen érzéketlen. Még a hatalmas sebek fájdalmát sem érzi. Lábáról több helyen dara­bokban levált a hús, új nőtt helyébe, már ki tudja, há­nyadszor a három és fél év alatt. Volt olyan idő, hogy éj­jeliszekrényében 30 fajta or­vosság is lapult. Bízott ben­nük, hitt erejükben, meg a- zokban, akik ajánlották őket. Jó, hogy ilyen sok nagy­szerű ember él körülöttünk — így mondta Csenkeyné, de szavaiból kióreztem a másik mondanivalót Is: Nem mindenki volt jó szándék­kal irántuk. Nem panaszko­dott, csak mellékesen meg­jegyezte, hogy hetente több mint 100 koronát költ köt­szerekre, keúöcsökre, vattá­ra sfb. Rezsi nincs állandó orvosi felügyelet alatt. Az illetékes helyen bizonyára megkönnyebbüléssel törölték a nevét, mivelhogy senki sem zaklatta őket emiatt. Csenkeyné, ez a csodála­tos és derék asszony elvég­zett mindent helyettük. Ha a szükség úgy kívánta, ki­főzött ollóval eltávolította a sebből a rothadó húst... Nem tudom, kire nagyobb szé­gyen ez: azokra-e, akik tud­ták, mire jogosult Rezsi, és nem tájékoztatták ót, vagy azokra, akik kötelességei kö­zé tartozott volna a minden­napi ápolás és a fiú ellátá­sa a szükséges holmival. Csenkeyék csak most tud­ták meg — egy más járás­ból származó hasonló beteg­ségben szenvedő fiú szülei­től —, hogy Rezsinek für­dőre vagy akár rehabilitá­ciós kezelésre is joga van. Egyetlen ember, aki gyak­ran ellátogatott hozzájuk, a körzet gyermekorvosa. Jön hívásra, de hívás nélkül fs. Az ő emberséges magatartá­sa, viselkedése sokszor át­segítette Csenkeyéket a két­ségbeesés határán. —0— ezsl, mit szokott nap­közben csinálni? — Sokat olvasok, íro­gatok, vannak barátaim, a- kikkel levelezek, pálcikák­ból építettem egy Eiffel-tor- nyot... Ott van a tévén... — Szép. De még így iš sok Ideje marad kitöltetle­nül, sok ideje marad gon­dolkodásra. Mire szokott gondolni leggyakrabban? — Az életemre, a jövőre. Meg kell gyógyulnom. Muszáj Ezt az akaraterőt és reményt senki sem veheti el tőlem. Nézze Itt ezt a folyóiratot. Olvasom. A cikk egy né­met fiatalemberről szól, akit rövid ideig kezeltek egy le- ningrádi speciális klinikán. A saját lábán tért haza... — Látja, meggyógyult. Miért pont én lennék kivé­tel? Fiatal vagyok még, sze­retnék visszatérni az életbe. Az út itt van, csak végig kell gyalogolni rajta. — Kirekesztve érzi magát? — Így Igen. Rettenetes ez az állandó ágyban fekvés, semmittevés. Igaz, sok a lá­togatóm, igyekeznek feled­tetni velem, ami történt és ami van. Különösen Ilonka... De mór miatta sem akarok megbékélni az Ilyen élettel, még kevésbé megválni az élettől. Miért Is?! Az élet mindeddig velem maradt, miért váljak meg tóle én?-0­/ Ilonka vasárnapjait a fiú ágya mellett tölti. Azon az emlékezetes májusi estén még egy egészséges fiatal­ember ölelte őt. A csapás rettenetes nagy volt, de ki­bírta. Most 24 éves. Ismerősei kérdik, mire vár, mit remél. Ezek a kér­dések sokszor felizgatják, de még egyetlen vasárnap sem maradt üresen a Rezsi ágya melletti szék. Kitartásban emberiességében megingat­hatatlan és csodálatra mél­tó. — Mlról szoktak beszél­getni? — kérdem Csenkey- nét. — Rezsi meg Ilonka? A Jövőjükről. Tervezgetnek... —0­M űvészek, költők, írók bizonyára tökéletesen tudnák ábrázolni a két asszony, Csenkeyné és Ilon­ka önfeláldozását, ragaszko­dását egy tehetetlen ember­hez. Én ezt nem tudom leírni. Rezsi akaratereje, min­dennél nagyobb élnlakarása már csak az ő magatartásuk természetes következménye. Zácsek Erzsébet Népünk győzni fog... ajnos nem olyan szervezetünk tevé­S kenysége, nem úgy dolgoznak fiatal­jaink, mint azt ml szeretnénk, ahogy íz békés körülmények között lehet­séges lennie. Hazánkra, a Vietnami De­mokratikus Köztársaságra naponta 3- 4000 amerikai bombázó szórja lé halált és pusztulást hozó terhét.: És milk á célpontok?! Iskolák, gátak, utak, Ipari központok, civil lé­tesítmények, lakóhelyek. Számtalan az olyan település, amelyeket a bombatámadások a földdel egyenlővé tettek. Nem kétséges,' hogy Nixon gyilkos háborújának célja az, hogy térd­re kényszeresen bennünket. Ezért kell meg­halniuk gyerekeknek, öregeknek, nőknek, fér­fiaknak. Gyűlöletünk tehát jogos, és elszán­tan kitartunk hazánk megmentéséért vívott harcunkban. Hazánk fiatalságát semmi sem rettentheti vissza elhatározása megvalósításá­tól: bármilyen áron is, de elérik, hogy a VDK népe is békében haladhasson a szocializmus építésének útján. Mindig készek fiataljaink a harcra, de a munkára és a tanulásra Is. Ez év áprilisétól napjainkig több mint 800 repülő­gépet lőttünk le. A lebombázott gátak felújí­tására, kijavítására lakosságunk 15 millió köb­méter földet és más töltésanyagot mozgatott meg. A bombázások ellenére szeptember 4-én ná­lunk is megkezdődött az Iskolaév. Ez is felér égy harctéren kivívott győzelemmel. Egyébként a vietnami kérdés megoldásának és a béke helyreállításának egyetlen lehetsé­ges útja az Ideiglenes kormány szeptember 11-1 7 pontos békejavaslata. Az amerikaiak fegyverrel soha sem törhe­tik meg a végső győzelembe vetett hitünket. Erősít bennünket az a tudat Is, hogy harcun­kat támogatja az egész világ, sőt Amerika ha­ladó gondolkodású polgárai is. Elhatározásunk szilárdságát lebecsülik az amerikai imperia­listák, és ezért szenvednek egyre nagyobb ve­reségeket. Minden vietnami lelkében ott él Ho-Sl Minh hagyatéka: „Semmi sem drágább, mint a szabadság és a függetlenség“. Az állandó bombázások ellenére fiatalsá­gunk derekasan dolgozik, nem feledkezik meg a kultúráról, a művelődésről sem. Azok a fia­talok Is, akiknek harcolniuk kell, szintén ta­lálnak módot, lehetőséget arra, hogy tanulja­nak. Gyakran tartunk különböző kulturális rendezvényeket is, azonban számukat az utób­bi időben a gyakoribb bombázások miatt kor­látozni kellett. Fiataljaink sportolnak Is, kü­lönösen a honvédelmi sportversenyek gyako­riak. Elmondhatjuk, hogy Ifjúságunk testileg- lelklleg edzett, és ez is biztosítéka végső győ­zelmünknek.“ XXX Az elnökségi emelvényen helyet foglaló vendégek között a legalacsonyabb volt. Ami ezen kívül felkeltette érdeklődésünket, az a mellére tűzött öt csillag, a számunkra szokat­lan szabású egyenruha és kalap volt. Viselő­jük pedig Huynh Ngoc Chin hadnagy, a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadítást Front 23 é- ves zászlőaljparancsnoka. Vele Is elbeszélget­tünk. — Hogyan került Csehszlovákiába? — A SZISZ kongresszusára hívtak meg. Na­gyon hálás vagyok, hogy Itt lehetek. Már ott­hon is sokat hallottam Csehszlovákiáról. Most nyílt először lehetőségem arra, hogy szocia­lista országba látogathassak. Nagyon jól érzem magam itt Önöknél. Remélem, hogy hazámra is hasonló, boldog jövő vár. — Megkérdezhetnénk, mit jelentenek ezek a kitüntetések, amelyeket visel? — Már tizenhét éves koromtól harcolok. Eddig összesen 60 csatában vettem részt. Mintegy háromszáz ellenséges katonát tettem harcképtelenné, két tankot semmisítettem meg. Háromszor tüntettek ki a „Győzelemért“ em­lékérem 3. fokozatával, és kétszer kaptam a „Kiváló harcos“ kitüntetést. — A harcoló Dél-Vietnam forradalmi ifjú­ságát képviseli. Szeretnénk közelebbről megis­merni e szabadságáért küzdő nép fiataljainak életét. — Fiatalságunk a dél-vietnami forradalom támasza. A felszabadító hadsereg tagjainak mintegy 80 százalékát a fiatalok képezik. Nem­csak a fiúk, hanem lányaink is kitűnő harco­sok, elmondhatom, hogy a harcban is csak­nem egyenértékűek a férfiakkal. Vannak kizá­rólag lányokból és asszonyokból álló tüzérsé­gi egységeink is. A Nemzeti Felszabadítás! Front vezérkarb nagyon elégedett velünk, és a forradalom „gerincének“ tart bennünket. Meggyőződésem, hogy erőnk nemcsak az ame­rikai agresszorok legyőzésére elegendő, hanem a győzelem utáni feladatok megoldására is. A ml fiataljainkat Is érdekli a kultúra, a sport, ők is művelődni vágynak. Ezért aztán — lehetőségeinkhez mérten — igyekeznek lé­pést tartani a kultúrális és tudományos vív­mányokkal, igyekeznek őket megismerni. így aztán egymást is tanítjuk, művelődünk, kul­turális rendezvényeken pedig népi kultúránk hagyományaiból indulunk ki. A hadseregen belül ván több színházunk 1s. Vannak sport­egyesületeink is. Természetesen fiataljaink részt vállalnak az egészségügy, az Iskolaügy feladataiból Is, melyek szintén szerves részel forradalmunknak. — Fiataljaink eddig Is támogatták az önök forradalmát. Miben és miképp segíthetnénk a jövőben a leghatékonyabban a dél-vietnami né­pet igazságoe harcában? — Először Is szeretném megköszönni a szo­cialista tábor népeinek, köztük Csehszlovákia dolgozó népének Is az eddigi támogatást. A harctereken egyre sokasodé győzelmeink el­lenére ideiglenes kormányunk a vietnami kér­dés békés rendezése mellett szállt síkra. Szá­munkra az lenne a legnagyobb segítség, ha Csehszlovákia népe, a csehszlovák fiatalok, de a világ összes népei és fiataljai továbbra is egyöntetűen támogatnák az ideiglenes kor­mány szeptember 11-1 7 pontos békejavaslatát, és Így elérhetnénk, hogy az amerikaiak befe­jezzék agresszív háborújukat. Azt akarjuk, hogy saját nehézségeinkkel, gondjainkkal sa­ját magunk birkózzunk meg, egész népünk javára. Megköszöntük a beszélgetést. Mészáros János új ifjúság 3 OJABB CSAP A BARÁTSÁG KŐOLAJVEZETÉKEN Az 1975-78 között az ostravai szénkörzetben, az opaval járás Antogovlce községe közelében felépül a Morava kóolajfinomttó. Ha­zánk újabb kőolajfeldolgozó üzeme másfél milliárd koro­na ráfordítással készül el. További négyszázmillióba kerül majd a Barátság kő- olajvezeték dél-morvaorszá- gi ágára kapcsolódó vezeték és a kész termékek elveze­tésére szolgáló csőhálózat építése. DIÁKJAINK külföldi fő­iskolákon Az új tanévben 201 szlo­vákiai fiatal kezdte meg vagy folytatta tanulmányait a szocialista országok főis­koláin. Közülük 117-en — tehát a legszámottevőbb csoport — a Szovjetunióban közgazdaságtant, tudomá­nyos kommunizmust, böl- császetet, magfizikát, kiber­netikát, biokémiát és poll- graflát tanulnak. ALOMVAROS a városban Háromezer család talált otthonra Košlcén, a Kuz- mány lakótelep új lakásai­ban, amelyekhez foghatót keveset találnánk hazánk­ban. A lejtőre épült lakások teraszosan emelkednek egy­más fölé. Minden egyes la­kás teteje átriuma a fölötte álló lakásnak. A város szí­véhez köze! elterülő lakó­negyed már messziről való­ságos álomváros benyomá­sát kelti. A kivitelezés a Košice! Magasépítő Vállalat munkája. A lakótelepen egy 22 osztályos alapfokú Isko­lát, két óvodát és egy böl­csődét is nyitottak. Az év végéig még további 250 á- triumos lakás készül el az említett lakótelepen. • <', ' j AZ ELSŐ SZÉPSÉGKIRÁLY- Nö Az utóbbi években szinte napirenden vannak a szép- ségkirálynő-választások. Már nem is szenzáció egy újabb „miss“ kikiáltása. Egy szá­zaddal korábban azonban a nők még jobban ügyeltek a hírnevükre annál, mint­hogy odaálljanak a bíráló bizottság mustráló szeme e- lé. Ennek dacára már ak­kor is voltak szépségkirály- nő-választások. Hazánk első szépségkiráiynöje, Isabela Cupiková 1826. április 30-án született. Bécsben kétszer Is szépségkválynővé válasz­tották. Húga, Franciska, Bu­dapesten nyerte el a leg­szebb delnő címét. A törté­nelmi források megjegyzik, hogy ahol a két nővér meg­jelent, élénk figyelmet vál­tottak ki nemcsak a férfiak társaságában, hanem a gyengébb nem körében is. A hölgyek Irigykedve szem­lélték a karcsú, nyúlánk, ko­romfekete hajú. kék szemű szépségeket. Isabela azon­ban — bár lába előtt tér­delt fél Európa — örökre pártában maradt. Minden ajánlatot visszautasított. A Pribram melletti Bfeznicén hunyt el 88 esztendős korá­ban. SZÁLLODA A FELLEGEKBEN Hazánk legmagasabb fek­vésű szállodája a Kőpataki- tónál található a Magas-Tát- rában. Az Encián-szálló 1751 méter magasságban van a tenger szintje fölött. Vendégel joggal mondhat­ják, hogy a fellegekben jár­nak,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom