Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-26 / 39. szám
BRATISLAVÄBAN IS BEMUTATKOZOTT A SZŐTTES új ifjúság 7 Lányok az Alkonyban Bodrogköztől a Csallóköz északnyugati csücskéig, Verek- nyéig sokan ismerik őket, a tíz-egynéhány lelkes fiatalt, a Szőttes tagfait és fáradhatatlan vezetőiket, Ag Tibor művészeti vezetőt és Quittner János koreográfust. Nem véletlenül, hiszen alig három év alatt Szlovákia magyarlakta vidéke kisvárosainak és legeldugottabb falvainak színpadain már pár százszor felléptek. Eddigi bemutatkozásaikon több tízezer nyel dalok és a Balaton! nöták Pereszlényi Irén, Jónás Katalin és Oros Gyula tolmácsolásában kötöttek egybe. No meg a zenekar, amely fáradhatatlanul buzgólkodott. Különösen Pereszlényi Irén népdalai és a Balatont nóták tetszettek. A zenekar pedig Liszt Ferenc II. rapszódiájával váltott ki fergeteges tapsot, noha ezzel a kiváló művel egy kevés vegyi anyag csöppent a tiszta forrásba. Jők voltak ezek a közbetktaKetten a Pontozóból — Gál Gyuri és Spalek Ferenc néző, kultürbarát tapsolhatott rótt műsorszámok, de ügy érés fél óra alatt sok szép számot mutattak be a tűzről pattant fiatalok. De a Verbunkos és TreSöákról és a zárószámró!, a három Erdélyi táncról feltétlenül szólni kell, mert a táncosok ezekben mutatták meg Igazán, hogy mit is tudnak, hogy mire képesek. Sípos Károly és Sill Ilona úgy Járták a kelet-szlovákiai Verbunkost és Treščékot, hogy arra alighanem még az idősebb nézőknek Is rámozdult a lába. Mintha csak erre írta volna Ozsvald Árpád, hogy „így járta a nagyapám is...“ Mert valőbam úgy járták hajnal felé bálokon, de főlég lakodalmakban azok, akik tudták járni ezt a nehéz, de annál szebb táncot. Sípos Káro- lyék tudták. Már említettem, hogy az Erdélyi táncok voltak az utolsók a sorban. De nem úgy rangsorban. Igaz, hogy nehéz a sok jót rangsorolni, de az is nagyon igaz, hogy az Erdélyi táncokért Quittner Jánosnak igazán megérte elmenni Erdélybe. Mert volt ezekben minden, aminek a vérpezsdítő táncokban lennie kell: mozgás, ritmus, kápráztató könnyedség, férfias szilajság. Mintegy betetőzése volt a három tánc a többi nagy produkciónak. Nem csoda, ha többször is meg kellett ismételni, természetesen a legszilajabb, leglátványosabb részeket. Már említettem, hogy mi, nézők ezen a bemutatón legalább annyit kaptunk, mint ameny- nyit vártunk. S a látottak alapján csak egyetérthettünk a nép- művészeti csoport műsorfüzetének alábbi gondolatával: „...Az idő nagyon megérett arra, hogy a népművészet „betörjön" a színpadra, hogy friss levegőt hozzon a megporosodott kultsz- szák mögé. Az a tény, hogy szerte a világon gombamődra elszaporodtak a néptánc együttesek. azt bizonyítja, hogy az ügy nagyon is aktuális...“ Ezt az aktuális utat járja a Szőttes. Lehet, hogy a kritikusok ennek a néhány fiatalnak az áldozatos munkájában találnak gyenge pontokat. Az értékelés az ő dolguk. Én (s azt hiszem sokadmagammal) a néző szemével néztem a tartalmas előadást. S a néző elsősorban nem kritikus, hanem néző, értő és érző ember. Amikor pedig az ember látta, hogy ugyanaz a néhány fiatal szerepel csaknem minden számban, akaratlanul Is elcsodálkozott, hogyan bírják egy amatőr együttes tagjai ezt a megerőltetést, ök erről alig beszélnek, csak csinálják, amit önkéntesen vállaltak, színpadra viszik, megőrzik drága kincsünket, népi hagyományainkat. Szívvel, hozzáértéssel és lelkesedéssel végzik. És várják soraikba a tehetséges és áldozatkész fiatalokat. Megérdemlik az elismerést. I Haraszti Gyula a CSEMADOK KB népművészeti csoportjának, a gazdag népi hagyományok önzetlen ápolóinak. A főváros közönsége ez év szeptember 9-ig még nem látta őket, ekkor léptek tel először Bratislava ban, azaz egyenesen berobbantak az Oj Színpad pódiumára. Miközben felgördült a függöny, dobbantak a csizmák,, lebbentek a szoknyák, s az e- gész nézőtér önfeledt tapsa köszöntötte a Nyitó csárdást. Szép volt, magával ragadó a bemutatkozásnak ez az első pillanata, több (vagy legalább annyi) volt, mint amennyit vártunk, várhattunk ettől a műkedvelő csoporttól — ezt bizonyította a véleménynyilvánításnak Is nevezhető tapsvihar. A ropogós csárdást G. Molnár László konferanszié bevezető és üdvözlő beszéde követte, majd népdaloknak tapsolhattunk. A műsor gerincét természetesen a táncok alkották, amelyeket népdalok, a Verekzem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy szüksógszerüek Is. Mert bármennyire a táncok adtak legtöbbet a népi hagyományokból, az a pár szál ember nem lehetett mindig a színpadon. így Is alig maradt annyi Idejük, hogy ruhát cseréljenek a következő tánchoz. Nos, á táncok. A ropogós Nyitó csárdás után nehéz lett volna még ropogósabbat várni. Talán azért folytatták a lányok a Karíkázzuhkkal meg a Bodrogközi szvittel? Itt a kecses mozgás, a Kapuvári verbunknál már a temperamentum késztette tapsra a nézőket. Hát még a Húzd, prímásom, húzd, majd • Fordulj, botom, fordulj... Sebők Géza bravúros botforgatása a- ligha hagyott kívánni valót maga után. A lányok is kitettek magukért, főképp az Üveges tánccal, de a Csallóközi hangulatok Is színvonalas volt. Nem sorolom fel a teljes műsort, hiszen megközelítőleg két Sill Hona táncos és Oros Gyula énekes Tamási Áron „A világon nincs más igazi öröm, mint a becsületesség és az igazság sze- retete“ Tamási Áron Erdélyben született szegény székely parasztosaiéiból. Csaknem tizenhárom esztendős karáig egyfolytában Farkaslakán élt, korán megismerkedett a helyi gazdálkodás kemény, olykor félelmetes gondjaival. Megtelt elemi élményekkel, mint írja, „csontjai és értelme ttt fejlődtek kt“, tegyük hozzá, hogy a lelke Is. Az elemi iskola elvégzése után gimnazista lett Székelyndvarhelyt, tanulmányait azonban az alsó világháború miatt megszakította. Besorozták katonának, ás mint katona letette a hadiérettségit és a frontra került. A háború után a Kolozsvári Egyetem Jogi Karának hallgatúja, de később átlépett a Kereskedelmi Akadémiára. Oklevelet szerzett, majd rövid ideig bankhlvatatnokként dolgozott a Kolozsvári Hitelbanknál és a Brassúi Népbanknál. Lelke azonban más szellemi tájak felé kfvénkozott. HOGYAN LETT IRÔ? Ezt Így mondta ol Tamást Áron: „Lgyanls egy baráti körben, melynek két tag|a egy-egy elbeszélésével a Múzsák csókjára pályázott, azt találtam mondani, hogy én ts versenyre kelek azért a csőkért. A sző ngyan rágatlanal és virtuskodva futott ki a számon, de ha már klmondtam, állani akartam. Három napi gyötrelem után így Írtam meg az első novellát, így született meg 1922-ben Tamási Áron pályadljat nyert első novellája: „Szász Tamás, a pogány“. A novella felkészült és tudatos műgonddal dolgozó lrúról hoz hírt. Már első soraiban találkozunk egyik legnagyobb írói erényével: mondatai ünállóan Is műremekek. AMERIKÁBAN 1823 tavaszának a végén, zsebében egy tlzkornnás arannyal tengerre szállott az Egyesült Államok felé. Két évet töltött Amerikában, ahol különféle munkákat vállalt. Tamási azzal indult útnak, hogy egy zsák aranyat hoz ma|d, és minden székelynek juttat belőle. Aranyat ugyan nem hozott, de aranynál különb kinccsel érkezett: megtalált költői világával, és ekkor végérvényesen elhatározta, hogy írö lesz. Amerikában Irt novelláit hazaküldte menyasszonyának, aki melléjük tette a még otthon Írottakat, előfizetőket gyűjtött, és 1925 tavaszén megjelent Kolozsvárt a „Lélekindulés“ című novelláskötete. fgy érkezett be első könyvével, mielőtt hazaérkezett volna. Legsikerültebb művét, az Abel-regénytrilógiát, az Amerikában szerzett élményei Ihlették. Az Ahel-trllúgla egy vidám, élatreva- lú, emberséges székely legény indulása falujábúl, kalandjál a városban, majd Amerikában: ' félreérthetetlen kigúnyolása és ábrázolása a társadalmi igazságtalanságoknak. További műve. a „Bölcső és bagoly „első része egy regényes életrajzi műnek“ — mundj# Tamási —, „emberi utam kezdetét beszélem el benne". Nem csnpán önéletrajz, hanem lírával átszőtt vallomás Is a felnevelő táfrúl és közösségről. Ismertebb művei még ■ „Szűzmáriás királyfi“, „Czfmeresek", a Jégtörő Mátyás“ stb. Tamási Áron a novallaforméban a találta meg leginkább íréi önmagát: novellái máig Is a legértékesebb alkotásai közé tartoznak. Már pályája elején nagy forradalmi elbeszélése, a „Rendes feltámadás" tűnik ki, s később Is egymás után születnek érzékletes-színes leírásokkal teljes sajátos atmoszféráié, lírikus színezetű novellái. A negyvenes évektől a drámával is megprúbálkozik: sajátos népijáték-müfajt próbál kialakítani. „Akaratos népség“ elmen jelentek meg összes • színpadi művel. Utolsó művel közé tartozik a „Szirom és Boly“, amely a szocialista fain ábrázolásának kísérlete. Utolsó befejezett hérom- felvonásus sztnjátéka a „Boldog nyárfalevél“. Tamási Írásainak sajátos légkörük' van, a szerző egyéni stlluseszközökkel, ábrézoléstechnlkával él. Minden irésáb átüt szülőháza embereinek, a székelyeknek észjárása, gondolatvilága, kifejezéskincse. Müveiben főleg az erdélyi szegénység életét, az arakkal és a természettel vívott küzdelmét a megélhetésért, a székelyek ügyességét és furfangos észjárását ábrázolta. Tamási Irodalmunk egyik legigényesebb novellistája. Sekkel komolyabban vette ezte a műfajt, mint-" a vérbeli regényírók, akik olykor mellékteméknek tekintették. Tamási azonban, amikor a csficnn állott, világot sűrített novelláiba, néha egész regény anyagát áldozta fel. Ezért nem volt, nem lehetett folyamatosan termékeny Íré: egy-egy rangos elbeszélését néha hőnapokig hordozta magában Kortársat közül senki sem merített annyit a tájnyelből, mint Tamási Árun. Mégis mértéktartással, csupán fűszernek használta a tájszavakat, inkább a székely észjárást és beszédmodort hozta Irodalmunkba. Nem fogott rajta korunk egyik legpusztítóbb Irodalmi ragálya: a nyelv vészes elszürkülése. Tamási Áron 1897-ben született Erdélyben, 1944-ben végérvényesen Budapestre költözött, s 1966 tavaszának a végén indult ■tolsú útjára, ilyenkor vállalkozott nagy utazásokra, így Amerikába ás vissza, végül pedig a farkaslakí sirkertbe. Testvérei, rokonai, honfitársai, frótársai és olvasóinak ezrei búcsúztatták a Farkasréti temptóben. testét azután kfvánsága szerint Far- kaslakára vitték. (rp) Térjünk most át a klasszikusokról a mai irodalomra, s kezdjük a most jubiláló ILLÉS ENDRE: Hármaskönyv cfmü pompás gyűjteményével. A hetvenéves Illés Endre, a Szépirodalmi Könyvkiadó igazgatója, a íinom tollú kritikus, drámaíró és novellista kedvelt műfajaiból gyűjtött egy-egy csokorravalót össze ebben a Hármaskönyvben. Írásainak legjavát; amilyen a Festett egek című dráma, a Stendhal-esszék s a Hamu címmel összegyűjtött novellák. Tiszteletreméltó életmű még Így is. Hátha még elgondoljuk hogy mi minden maradt ki a válogatásból: A hamisjátékosok című kisregény, a Történet a szerelemről és a halálról, a Homokóra című vígjáték, vagy a tanulmányok, kritikák, vallomások megszámlálhatatlan sokasága. A Szép- irodalmi Könyvkiadó méltó ajándékkal lepte meg jubiláló igazgatóját s olvasóit. Az idei ünnepi könyvhét nevezetes újdonsága volt a nemrég elhunyt KODOLANYI JANOS: Én vagyok című, posztumusz-regényének a kiadása. A regény, melynek hőse Judás, vagyis Jehuda bar Simon, akinek ifjúkoráról írt már Kodolányi egy pompás kisregényt, 1950-51- ben készült, s, csak most, húszesztendős késéssel jut el olvasóihoz. Judásregényt mondottunk az előbb, noha Jézus- regény is, mert a közismert történetből a szerzőt nem a legenda érdekli, hanem az ember. Júdás, aki az árulást elkövette. Pompás elemzéseken vezeti végig olvasóját a szerző, míg eljutunk az utolsó stációig. Életmű-sorozatban jelent meg ÖRKÉNY ISTVÁN: Időrendben összeállított írásainak harmadik kötete, amely az utóbbi másfél évtizedben írt kisregényeit tartalmazza. Az elsőt, a Glória címűt. — Sötét galamb című változata színpadon is ment — még 1957-ben írta, s ez tulajdonképpen még csak útkeresés a hatvanas évek két világsikerű írásához, melyet ugyancsak ez a kötet tartalmaz, a Macskajátékhoz és a Tótékhoz. S ezzel teljessé vált az életmű, a hatvan- esztendős Örkény István mennyiségre kevés, ám minőségre annál értékesebb életműve. Az Egypercesek, a válogatott novellák s a színművek után a kisregények. Három vékony kötet. Egy súlyos életmű. Örkény Istvánnak néhány esztendővel fiatalabb kortársa Karinthy Ferenc, akinek ősbemutató címmel jelent meg egy kötete á Szépirodalmi Kiadó és a Madách közös gondozásában. A megérkezés és az elutazás között lezajlott éjszakát meséli el a kötet első kisregénye. A másik kisregén/" a szerző egy régebbi, 1943-ban, huszonkét éves korában írt müve: Don Juan éjszakája: az ősi legenda egyénien merész és színes, kamaszosan játékos feldolgozása. S végül két új verseskötet: KULCSÁR FERENC: Napkitörések és RESZELI FERENC: Ostromlétra. Mindkét szerző a néhány éve megjelent Egyszemű éjszaka című antológia felfedezettje, mindkettő fiatal, alig húszegynéhány éves, s mindkettőnek ez az első önálló kötete. NEM VÁRTUNK TÖBBET
