Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-19 / 38. szám

B9RBT /gondolatok PALAGVX LAJOS: Hogyan lendítsük fel az idegen­forgalmat? Az idegenf orgáLom manap­iig jól jövedelmező ipar. Van­nak országok, amelyek egész jól megélnek belőle. Ahogy év­ről évre elnézem a nyári nagy népvándorlást a déli tengerek­hez, a Balatonhoz és egyebei­vé özönlő hazánkfiait, egyre komolyabban foglalkoztat a gondolat; hogyan lendítsük fel hazánk idegenforgalmát. Mert hozzánk — valljuk be őszin­tén — csak elenyésző „töredé­ke“ jön a modem nomádok­nak. Hosszas megfigyelés és töp­rengés után a következő meg­állapításra jutottam: tengerünk nincs, és egy kicsit költséges is lenne tengert nyitni mond­juk a Csallóközben vagy a Ha­nd területen. Kis ország va­gyunk, maradjunk a mi szerény körülményeink között. Inkább bízzuk magunkat a fantáziánk­ra. A közmondás is azt mond­ja, hogy többet ésszel, mint e- rövel. Máshől, sokkal, de sok­kal tehetősebb országokban is így csinálják. Vegyük például a skóciai Loch Nesst. Leleményes lakói kitalálták, hogy a tóban vala­milyen titokzatos szörny lakik, a Nessie. A hírek szerint már többen látták, vagyis inkább csak vélték felfedezni. Ez min­denesetre elég volt ahhoz, hogy Nessie hírére Loch Ness- be tóduljanak a pénzes embe­rek. Am amikor egy amerikai tu­dományos társaság komoly ex­pedíciót szervezett, hogy a ti­tokzatos szörny felkutatására induljon, és különleges búvár­hajón az expedíció tagjai meg is kezdték a vizsgálatot, a skó­ciai hatóságok egyszerűen be­tiltották a további kutatást. Hogyisne, ha az expedíció tu­dományos alapossággal méter­ről méterre átkutatja a tó fe­nekét, megállapítja, hogy bizo­nyos közismert fajtájú halakon, moszaton és egyében kívül ntncs benne semmi, oda az üz­let. Mármost kérdem én azt: Nem lehetne nálun kis közhír­ré tenni, hogy egyik-másik ta­vunkban láttak i Nessiehez ha­sonló szörnyei? Emlékszem, hogy néhány év­vel ezelőtt náci okiratokat tar­talmazó ládákat találtak a Su- mavát Ördög- és Fekete-tavak­ban. Elég lett volna, ha a könnyűbúvárok némi ijedséget színlelve elmondják, hogy a mesebeli hétfejü sárkányhoz hasonló szörny őrizte a ládá­kat. Es tódultak volna hozzánk a turisták, hogy a Čedok, a CKM, de a többi utazási Iro­da sem győzte volna. Nem én állítom először, hogy rossz az üzleti szellemünk... (Folytatom) Lapunk előző számában kezdtük cikksorozatunkat, és azt kívánjuk bemutatni, milyen göröngyös utat tesz meg egy énekes, amíg felragyog a csillaga. Most további é- nekesekkel folytatjuk a sort. *> JIŔÍ HROMÁDKA Tavaly az Aranycsalo- koko Színházhoz. Azt hit­gány-versenyben a huszadik helyen végzett. Lemezeiből eddig körülbelül ötvenezer kelt el. — Már iparistakoromban énekelgettem kisebb verse­nyeken Plzeňben — emlék­szik vissza énekesi pálya­futásának első lépéseire. — Majd 1967-ben kezdtem ko­molyabban foglalkozni az é- nekiéssel. Indultam a Ta­lent és a Májusi Kristály nevű fesztiválokon, és el­nyertem a fiatal énekesek jihlavai fesztiváljának kil- löndíját. Katonai szolgála­tom alatt a Hadsereg Mű­vészegyüttesének voltam tagja. Leszerelésem után Mi­lan Chladil és Milena Za- hrynowská turnémüsorában léptem fel. Itt figyeltek fel rám, és szerződtettek a Ro­tem, nyertem. De korai volt az öröm. Bár két évig gür­cöltem, mint egy tgásló ha­vi ezeregyszázért a legki­sebb, harmadrendű szerepek­ben, az egész Idő alatt e- gyetlen lemezfelvételem sem készült. Állandóan azt hallottam: „Hát igen, Hro­mádka érti a dolgát, de...“ A siker• az 1971. évi In- tertalent fesztiválon követ­kezett be. Bekerült a gott- waldovt döntőbe és meg­nyerte. Neve egyszeriben is­mertté vált, ragyogó aján­latot kapott a Pánton zene­műkiadótól. — Még mindig hobbyként kezelem az éneklést. Ha nem Is sikerül valami, nem veszem tragikusan. De nem szeretném, ha ebből arra kö­vetkeztetne valaki, hogy túl­új ifjúság 7 AMÍG EGY CSILLAG FELRAGYOG ságosan felületesen kezelem az éneklést. Ellenkezőleg. A pályámért mindent felál­doznék. Elhatároztam, hogy újra éneklést tanulok, és koreográfusi képesítést szer­zek. öt éven belül szeret­ném magam beverekedni az élvonalba. Remélem, hogy sikerül, és ehhez jő iskola lesz az első önálló műso­rom. amelyet a legközeleb­bi idényben mutatok be. Jitka Molavcová nem panaszkodhatom, kevés jó énekszámot kaptam. Két évi megfeszített mun­ka után elkészült első le­mezfelvétele. és a „Tony“ meg a ,J3ám ti rutr meg­hozta a várva várt sikert. Váratlanul a slágerlista élé­re került. A televízióban és a rádióban ts egyre sűrűb­ben foglalkoztatták, a Su­praphon egymás után adja ki lemezeit. — De akármilyen sziru­pos dalocskában nem lelném kedvemet, bér az énekes karrierjéhez bizonyára szükséges a kimondott slá­ger. Az igazság az, hogy nem tartom magam nagy é- nekesnek. Egyszerű lány va­gyok, aki gitározik. S az i- gazat megvallva, a színház­ban jobban érzem magam, mint a hangversenydobogűn. Szeretem a közönséggel va­ló közvetlen kapcsolatot. Ügy érzem, a gitározásban és az éneklésben még so­kat kell javulnom. JAN KRÜTA (Befejezése következik) Tavaly az Aranycsalo- gány-versenyben a tizenha­todik helyen végzett. Leg­nagyobb sikereit a „Dám ti ruli' és a „Hej Tony“ cí­mű dalokkal érte el. Jelent­kezett a Talent fesztiválra, és legnagyobb meglepetésre a 650 részvevő közül győ­zött. Eredetileg egy tipikus slágerrel akart indulni, de a próbákon az öltözőben gitárt fogott, és dúdolgatni kezdte Hona Hegerová „Lás- ko má“ című számát, és ba­rátnői tanácsára a fesztivá­lon is ezzel a dallal indult, eredeti előadásmódban. Nyomban ajánlatot kapott a Semafor Színháztól. — Végtelenül boldog vol­tam, de hátra volt még az iskola. Az igazgató közölte velem, hogy egyszer biztos csillag lesz belőlem, de e- gyelőre még csak iskolás vagyok, és semmilyen kilen­géseket nem tűr meg. Mit helyezzen előtérbe? A grafikai iskolát vagy a bíz­tatóan induló karriert? Jit­ka mindkettővel meg akart birkózni. — Borzasztó év volt. A színházban havonta 34 fellé­pésem is volt, s közben tíz hónap alatt levelezői tago­zaton befejeztem a grafikai középiskola utolsó két év­folyamát. Bár a színházra ___ gyesek szerint az életrajza, a karrierje '■fit néhány röpke mondatba sűríthető, ■J mondván: őt nem a körülmények, ha- ■ _ nem tehetsége és szorgalma tették is- ^ * mértté. Mások viszont úgy tartják, hogy ed- /digi sikerei, népszerűsége arra kötelezi a „kró­nikásokat“, hogy az apróbb részletekre is kitér­ve jegyezzék föl művészi pályafutásának állo­másait. Egyben azonban rajongóinak mindkét tábora megegyezik: Máté Péter a magyar könnyűzene e- gylk legnagyobb tehetsége, sőt, hangját tekintve sokan a magyar Tom Jones-nak tartják... Hogy Is kezdődött tehát? 1947. február 4-én született Budapesten. Még csupán hatéves, amikor szülei beíratják a magyar főváros legjobb zeneiskoláinak egyikébe. Zongorázni tanul. Tizennyolc éves koráig. A zeneórákon és a kö­telező otthoni gyakorlás során egy tucat eszten­deig szinte naponta Játssza a klasszikusokat, de serdülő kamasz kortól már egyre inkább vonzza őt a könnyűzene is. jócskán „ludas“ ebben az a magnó, melyet 13- 14 éves korában a születésnapjára kap. A teker­cseken — saját ujjgyakorlatai mellett — leme­zekről s a rádióból divatos hazai és külföldi szá­mok egész seregét örökíti meg. Szabad percei­ben élvezettel, hozzáértő érdeklődéssel hallgatja ezeket a dalokat. A beat-muzstka korlátlan ura­lomra jutásának időszaka ez s így tulajdonkép­pen nem véletlen, hogy a magnóhallgatás sarkall­ja Pétert az angol nyelv tanulására is, hiszen így könnyebben i érti meg kedvenc dalai szövegét... És amikor már a dalok többségét érti, dúdolgatni is kezdi őket... Először csak titokban, majd egy­re bátrabban, nyíltabban. Lényegében ez énekes­pályafutásának rajtja... Aztán egy zenekar következik, bár ekkoriban még a zeneiskola növendéke. Kezdetleges vállal­kozás ez ugyan, de nem hiábavaló. Itt ismerkedik meg a közös játék nehézségeivel, örömeivel, sa­játosságaival. És itt támadt föl benne a csillapít­hatatlan vágy, hogy saját maga is írjon dalokat. Mi tagadás: ekkor veszi először hasznát az oly hosszan tanult szigorú, komolyzenei alapoknak. A tizenhét éves korában írt szerzeményekből már MÁTÉ PÉTER csak a keserű bukások, sikertelenségek, bizonyta­lan tapogatódzások emléke maradt; meg néhány motívum, mely később egy dallá állt össze, hi­szen ezekből született nagy sikereinek egyike, az Ünnep után. Megtanul gitározni, s ezzel egy időben zene­kart is vált. S egyre többet énekel. 1966 nyara hozza meg számára az első igazi nagy sikert, egy, a népszerű Bergendy-együttesbe szóló meghívás révén. Innen pedig már csupán egyetlen lépés a Ma­gyar Rádió Könnyűzenei Stúdiója, ahol a legte­hetségesebb pályakezdő fiatalok között tartják őt számon. És ő él is az előlegezett bizalommal: né­hány hónappal később egyszerre két rádiófölvé­telt is készítenek vele. Az Úgy várom, jössz-e már és a Mondd már c. dalok előtt szerzőként és előadóként is Máté Pétert jelentik be. Nem sokkal később — az első magyarországi pol-beat fesztiválon — újabb kettős sikert arat, s eredményesen mutatkozik be a táncdalfesztiválon is. Ekkor fedezik föl hangjának sajátos, „Tom Jones-i színezetét", s ennek kapcsán ő énekli magyarul a közismert Az otthon zöld, zöld füvén című Jones-slágert, saját dalai közül pedig a Kö­zönyt és a Duzzogást. És azóta? Befutott művész lett, szinte halmozza a sike­reket... Közben — szinte mellékesen — elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát, de lemezei az Itt szer­zett üzleti „tapasztalatok“ nélkül is nagy szám­ban fogynak. Ezért hát: énekel és komponál. A tavalyi tánc­dalfesztiválon bemutatott Fel, fel, fiúk a dalra I például Eurőpa-szerte ismert sláger lett, vendég­szerepeit már a szocialista országok mindegyiké­ben, járt Ausztriában, Kanadában, Írországban: az NSZK-beli Amadea hanglemezvállalathoz több év­re szőlő szerződés köti őt, állandó vendége az NDK Televíziója könnyűzenei műsorainak. Pálya­futásának egyik legnagyobb sikerét a tavalyi athé­ni fesztiválon érte el, ahol negyven ország éne­kese között a zsűritől különdíjat, a menedzserek­től pedig meghívást kapott Japánba, Máltár* és a Kanári-szigetekre... Máté Péter az idei Bratislaval Líra egyik leg­nagyobb érdeklődéssel várt külföldi vendége volt, és ez a szereplés a közönségsiker mellett, újabb szakmai sikert Is jelentett számára: T. Jones és E. Humperdink „háziszerzője“ — Les Reed meg­ígérte, hogy nem csupán londoni stúdióiba hívja őt meg, hanem egy új dalt is ír neki! Aki csak egy morzsányit Is jártas a könnyű­zenében, tudja: ilyen jeles ajánlattal kevesen büszkélkedhetnek ebben a „szakmában“... B. M. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom