Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-19 / 38. szám

2 U| t» ff»P t PÉNZVERDE Csak nagy ritkán történik meg, hogy Zol­tán barátommal .folytatott beszélgetéseim köz­ben szóba kerül a pénz. Egyikünk sem hará­csoló természetű. A pénzt nem szoktuk a fo­gunkhoz verni, de nem is szórjuk szót ma­rókkal; nem firtatjuk a pénz varázserejét sem, nem irigykedünk, ha valakinek több jut belő­le, de nem is várunk könyöradományokat sen­kitől. Még csak Sportkázni sem szoktunk. A pénzhez való viszonyunk tehát egyforma. An­nál jobban ’ meglepődtem Zoltán barátom kífa- kadásán a múltkor. — Nincs a kivégzésnek elég kegyetlen mód­ja — kezdi mondani —, amilyen halált érde­melne a pénz feltalálója! — Nyelt egyet mér­gében, majd folytatta: — Soha nem szólalko- zunk össze az asszonnyal, kivéve a fizetésna­pokat. Mindig kevesli a pénzt. Annyira rabja a pénznek, annyira sóvárog utána, hogy talán még valami házi pénzverde sem volna képes ezt az óhaját csillapítani. Pedig... Mondott még sok mindent dühében, átkozta a pénzt, amíg végre sikerült más témára te­relni a beszélgetés tárgyát, és némileg meg­javítani borongós kedélyét. De a pénzverde gondolatát érdekesnek ta­láltam. Pénzhamisítókról szóló régi históriák emlékeit juttatta eszembe. Más világ életideál­jait ábrázoló többé-kevésbé érdekfeszítő elbe­szélések voltak ezek. Mások az én mai vilá­gom életideáljai. A kapitalista társadalmi rend­szerben, ahol a termelőeszközök magántulaj­donban vannak, az embernek a pénzhez való viszonya más, mint a szocialista rend emberé­nek, ahol a termelőeszközök köztulajdont ké­peznek. Eredetileg a pénzt az árucsere-forgalom megkönnyítésére kezdték alkalmazni. A juhász birkát tenyésztett, sok birkát. Többet, mint amennyit képes lett volna elfogyasztani. A suszter lábbelit készített, többet, mint ameny- nyit saját maga és családja képes lett volna elkoptatni. Az így keletkezett többlet a ter­melőnek felesleges volt, nem volt rá szüksé­ge. Részére ezeknek a többlettermékeknek.csak akkor volt értékük, ha kicserélhette őket olyan termékekért, amelyeknek hiányát érezte. A cserénél a termék előállításához szükséges munkamennyiséget mérték, és ennek alapján egyezkedtek. A pénz keletkezése tulajdonkép­pen ennek a munkamennyiségnek a mértéke volt. Bizonyos munkamennyiségért megközelí­tőleg ugyanannyi munkamennyiséget lehetett venni, pénz közvetítésével. Később a pénznek ez az egyedüli szerepe lényeges módosításokon ment át. Az emberek igen hamar rájöttek arra, hogy a pénz érté­kében rejtőzködő munkamennyiségért nemcsak ugyanannyi más termékbe fektetett munka- mennyiséget lehet venni, hanem további pénzt is. Vagyis: maga a munkamennyiség is képes „termelni“, persze nem anyagi javakat, sem szolgáltatásokat, hanem pénzt. A pénznek ilyenfajta „termelő“ tulajdonsá­ga a kapitalista társadalmi rendszerben érte el tetőfokát. Itt fajult el leginkább a pénznek mint a munkamennyiség mértékegységének e- redeti küldetése, és látszólag független, va­rázslatos-erővel bíró „termelőeszköz“ szere­pét töltötte be. Természetesen ezt a mérték- egységet — mint egyébként akármelyik más mértékegységet is — soha sem lehetett elvá­lasztani attól, aminek a mérésére megalkot­ták. A pénz mindig a munkamennyiség mér­tékegysége volt. Ha a kapitalista ennek dacá­ra a mértékegység agyafúrt kezelésével mégis valami anyagi javakhoz jutott, ügy ezek nem a pénzforgatás műveletének a termékei vol­tak; nem lehettek, mert az ilyen műveletből semmilyen termék nem született. Az anyagi javak kizárólag a munkafolyamat termékeiként jöhettek létre. A pénz eltorzított társadalmi szerepe tette lehetővé a kapitalistának, hogy a munkafolyamat megkerülésével élősködjék a társadalmon, termékeiből hasznot húzzon. Annak következtében, hogy a kapitalista társadalmi rendszerben a termelőeszközök ma­gántulajdont képeztek, s ez a tulajdonjog ál- lamhatalmilag is törvényesítve és védelmezve volt, hasonló magántulajdont képezett a felhal­mozott pénzmennyiség is. A . munkamennyisé­get megtestesítő felhalmozott pénzmennyiség­nek a tulajdonosa bankokban tárolhatta pén­zét, odahaza rejtegethette, kölcsönözhette ka­matra, „dolgoztatta“ tőkéjét, tehát további pénzt „termelt“ vele. Az ilyen termelő szá­mára közömbös volt a pénzben rejlő munka- mennyiség értéke. Ennek a gyakorlatnak a következtében aztán törvényszerűen zavarok keletkeztek az árucsere-forgalom rendszeré­ben. Ha a munkamennyiség mértékeszköze — a pénz — ki lett vonva az árucsere-forgalom­ból, akkor ezzel egyidejűleg elvesztették ellen­értékűket a reá váró termékek Is. Egyik he­lyen felhalmozódott a munkamennyiséget megtestesítő mérőeszköz — vagyon, kincs, tő­ke formájában, másik helyen felhalmozódtak az ellenértékűkre nem találó, eladhatatlan és ennélfogva felhasználhatatlan termékek, a- nyagi javak, s munkanélküliséget, szegénysé­get, nyomort idéztek elő. Ebben a társadalmi rendszerben a pénz el­torzított társadalmi szerepe hajtotta, kény­szerítette a társadalom tagjait, hogy pénzt hal­mozzanak. Itt nem az elvégzett munkamenv- nyiség, esetleg annak minősége volt a döntő, hanem a munkamennyiség értékmérője, a pénz. Nem a termelőmunkát becsülte meg a társa­dalom, hanem a pénzzel végzett fonákságo­kat. Ennek a gyakorlatnak megfelelően ala­kult azután a társadalom tagjainak a viszo­nya is a pénzhez. Innen származik a pénz- harácsolási hajlam, amely napjainkig megvan egyes dolgozóinknál. Ezzel az örökséggel találta magát szembe Zoltán barátom is neje révén. A termelőeszközök köztulajdonán alapuló szocialista társadalmi rendszerben természete­sen a pénznek is más a társadalmi szerepe. A mi társadalmi rendszerünkben a pénz már nem lehet önálló „termelőeszköz“. Nem lehef rajta venni sem gyárat, sem földet, sem bér­házakat és semmiféle más társadalmi termelő- eszközt. Márpedig ha ezt a szerepét a pénz nálunk elveszítette, akkor igen kevés az ér­telme a vele való spekulálgatásoknak Is. Eb­ben az értelemben céltalan volna a házi pénz­verde üzembe helyezése is. A szocialista tu- lajadonon alapuló társadalmi rendszerben nem érvényesülhet a pénz elfajult szerepe, kény­szerítve van hát betölteni eredeti küldetését, vagyis kizárólag csak a munka mennyiségé­nek és minőségének mérőeszköze. Érthető, hogy a pénznek bonyolult összefüg­gései vannak a szocialista társadalmi rend­szerben is. Zoltárf barátom szitkozódásai e röp­ke kis eszmefuttatáshoz vezettek a pénz kö­rül. Ha majd egyszer barátomat jobb kedvé­ben találom, meglehet, hogy a pénzt másik ol­daláról is elemezni fogjuk. PALI A sajtó napja elébe Minden évben kommunis­ta sajtónk létrejöttének nap­ján emlékezünk meg a tö­megtájékoztatási eszközök forradalmi hagyományairól, jelentőségéről és feladatai­ról. Ezt a gondoskodást tö­megtájékoztatási eszsözeink joggal megérdemlik. Hisz ők töltik be az „összekö­tő“ szerepét a politikai és irányító szervek, valamint s sokezer olvasó, hallgató és néző. között. A tömegtájé­koztatási eszközök a politi­kai tevékenység érzékeny és befolyásos eszközei. Társadalmi hasznosságuk attól függ, kinek a kezében vannak és kit szolgálnak. Ha a dolgozók millióit szol­gálják a szocialista eszmék szellemében, ha haladó szel­lemű erőket szolgálnak, minden rendben van. A po Útikat szervek nélkülözhe tetlen segítői a társadalmi rend szervezésénél és fenn­tartásánál. Munkakezdemé­nyezések indítványozói, és egészséges erők harcba hí­vői a nem kívánatos jelen­ségek ellen. Ha viszont ka­pitalisták pénzelik őket, ak­kor tevékenységük nem a széles tömegeket, hanem s- gyes csoportok szűk körű érdekeit szolgálja. Segítsé­gükkel milliók tudatában válthatnak ki eszmei zavart, erre pedig mindenekelőtt a még tapasztalatlan fiatalok fizetnek rá. Hírközlő eszközeink — sajtónk, rádiónk és televí­ziónk — feladatait a CSKP XIV. kongresszusa szabta meg. Fő küldetésük — mint azt a határozat hangsúlyoz­za •— a lakosság szocialista öntudatának emelése és fej­lesztése, a közvélemény cél­tudatos szocialista ideálok szellemében történő formá­lása. A hírközlő szervek feladata tájékoztatni a szo­cialista országok népeinek életéről és munkájáról, tár­gyilagosan informálni tár sadalmunkat bal- és külföl­di eseményekről. A közelmúlt hibáit meg kell magyaráznunk és fel .ogress^ 0) Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának lapja <9 Kiadja a Smena kiadóvállalata 9 Szerkesztőség és adminisztráció: Bratislava, Pražská 9 Telefon: 485 41 45 Postatiók 3U # Főszerkesztő dr STRASSER GYÖRGY. Nyomja: Západoslovenské tlačiarne 01 0 Előfizetési díj egész évre 52 — Kčs félévre 26 Kčs • Terjeszti a Pos­ta Hfrlapszulgálata Előfizethető minden postakézbesítőnél vagy postahivatalnál • Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza Q A lapot külföldre a PNS Ústredná expe­dícia tlače Bratislava. Gottwaldovo nám. č 48 útján lehet megrendelni. Szeptember 15-én lezárult a Kontaktus és az Üj Ifjúság közös nagy nyári versenyének meg­hosszabbított beküldési határideje. Most nagy munkában van mindkét szerkesztőség, számol­juk a helyes válaszokat, amelyek beküldői kö­zül pénteken, szeptember 22-én a komárnói járás Búé községében kisorsoljuk a szeren­csés nyerteseket. ígéretünkhöz híven nagy nyári vresenyünk sorsolását a nyilvánosság e- lőtt bonyolítjuk le, s erről vasárnap délután a Csehszlovák Rádió magyar adása hangképek­ben számol be. A nyertesek névsorát lapunk legközelebbi számában mi is közöljük. A nyilvános sorsoláson fellép Magyarország­ról a Tolcsvay-együttes, Szulcsányi Dezső és népi zenekara, valamint további pop- és nép­dalénekesek. Az utóbbi napokban, illetve a verseny egész folyamán több levelet kaptunk olvasóinktól. Azt kérdik, hogy részt vesznek- e az értékes díjakért folyó sorsolásban, ha nem teljesítették a verseny minden feltéte­lét. Mag József fil'akovói olvasónk például azt írja, hogy a 2. forduló kérdéseire valószínű­leg helytelenül válaszolt. Megnyugtatjuk őt és további levélíróinkat, hogy a feltételek telje­sítésének elbírálásánál részben elnézőek le­szünk. Előfordul például, hogy valaki egészség - ügyi okokból nem vehetett részt a társada­lomépítő akciókban, viszont helyesen vála­szolt valamennyi kérdésre. Helytelen lenne te­hát kihagyni őt a sorsolásból. Végül: valamennyi olvasónknak, illetve a rádió valamennyi hallgatójának sok sikert kí­vánunk! kell őket számolnunk ah­hoz, hogy a pártpolitikánk hosszú lejáratú terveit és a szocialista társadalom épí­tésének feladatait kéz a kéz­ben féljesíthessük. ügyanis társadalmunk szociális ös­szetételében a múltban nagy szerepet játszottak a kisburzsoá rétegek. Gon­dolkodásmódjukkal, szoctá lis pszichológiájukkal o lyan hatással voltak a mun kásmozgalomra, a kommu nista párt egyes tagjaira, hogy a munkásosztály ha­talma veszélyben volt. Ezt bizonyítják az 1968-69-es e- semények. Bár a volt ki- zsákmányolók közül többen munkások lettek, és ma már nyugdíjasok, kisbur­zsoá nézeteiket, szokásaikat, hagyományaikat egyköny- nyen nem adták fel. A szo­cializmusról alkotott elkép­zelésük nemegyszer egyenlő a szocializmus kispolgári felfogásával. Ma újságíróinknak elég körülnézniük, ha hősiesség­ről, bátorságról és odaadás­ról akarnak írni. A hősies­ség már nem üres szólam, a bennünket körülvevő életet jelenti, munkások erőfeszí­tését a forró vas legyőzésé­nél, gyárak munkásainak megfeszített izmait, mező- gazdasági dolgozók harcát a kenyér megmentéséért, de hősiesség az orvos harca is a beteg meggyógyításáért, és az a pedagógus igyeke­zete is a jövő emberének nevelésénél. Hősiesség a mű­vész összpontosítása, hogy reálisan ábrázolja a ma em­berének életét színpadon, képen, szoborban. Az újságírás művészété felkutatni ezeket a hősöket. Az újságírókra és a tömeg­tájékoztatási eszközökre há­rul az a 'feladat, hogy mély megértéssel ábrázolják tár­sadalmunk emberének har­cát mindnyájunk jólétéért. Minden újság, folyóirat azzal vonzó, hogy különle­ges, megismételhetetlen, de mindennapi életünk alapve­tő jelenségeit ábrázolja. Minden újságíró sikeres pá­lyafutása attól függ, milyen odaadással tudja visszaad­ni az élet eseményeit, ho­gyan harcol olvasóival, né­zőivel és hallgatóival az i- gazságért és mindamellett hű marad az osztály-, kom­munista és internacionalis­ta elvekhez. Ilyen tehát az Igazság, a- melyért harcolt és harcol kommunista sajtónk, és a felszabadulás óta a többi új­ság, folyóirat, televízió, rá­dió is. Az idei sajtőnap legyen a számvetés napja is. Adjon alkalmat szerkesztőségek­nek és újságíróknak arra. hogy "értékeljék a CSKP XIV. kongresszusa óta eltelt időszak alatti tevékenységü­ket és ellenőrizzék felké­szültségüket a további, még igényesebb feladatokra. Stefan Snchý, az SZLKP KB dolgo­zója PÁLYÁZATI FELHÍVÁS a CSEMADOK KB népművelési osztálya az irodalom népszerűsítését, az irodalmi szíppadok mozgalmának fej­lődését szolgáié pályázatot hirdet irodalmi színpadi müvek összeállítására, pódium­játékokra, klubesti keretmüsorokra. Pályázni lehet ere­deti irodalmi alkotással is. A pályázóknak a műsor öss- szeáúításánál figyelembe kell venniük a magyar és a világirodalom leghaladóbb alkotásait; jelentős irodalmi évfordulókat, munkásmozgalmi, kommunista hősök élet­útját, jeles történelmi évfordulókat stb. A pályamű le­het költői, prózai művekből összeállított műsor, de ■- gyanúgy lehet történelmi dokumentációs anyagból szer­kesztett műsor is, avagy szatirikus, vidám, szerelmi stb. műsor. A szerkesztett műsorok lényege, hogy a humánus, szocialista ember életigénylését, magatartá­sát fejezze ki. További feltétel, hogy az összeállítás tiszta műsorideje nem lehet több 30-40 percnél. Ugyan­akkor tartalmaznia kell a pontos rendezői, színpadtech­nikai utasításokat, szereposztási stb. A beküldött anyagot elsősorban eszmei-tartalmi, va­lamint művészi, rendezői szempontok figyelembe véte­lével öttagú bizottság bírálja el. Pályadíjak: I. díj: 1500.— Kčs II. díj: 1000 — Kčs III. díj: 500 - Kčs Ezenkívül minden olyan összeállítási — bármilyen témakörű legyen —, melyet a bizottság kiadásra java­sol, 500.— Kčs-vai jutalmaz. A pályázat jeligés. A nevet és pontos címet lezárt bo­rítékban kell a beküldött anyaghoz mellékelni. A pályamüveket 3 gépelt példányban, a CSEMADOK KB titkárságára (Bratislava, Mierové nám. 3-4) kell be küldeni. Beküldési határidő: 1972. október 31. A CSEMADOK KB népművelési osztálya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom