Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-12 / 37. szám
új ifjúság 7 * SIMON LAJOS: Titok Nagy eső suhoghatott azon a tájon, méteres kolbászokat 'Blthettek azon a vidéken, a- hol a mi utcánk egyetlen röldségese emberré cseperedett. Mert olyan hosszú ő, mint egy kisebb fajta villany- pózna, dagadt, mint a káposztáshordó, arca piros az egészségtől, mint a jonatán alma. Nos, a ml utcánk egyetlen zöldségesét immár egy esztendeje Ismerem — ő az őslakó, én vagyok a jőttment idegen j —, s immár esztendeje észrevettem, hogy ellenszenves vagyok neki. Amikor először be- ; léptem, nagy megdöbbenést I láttam a szemében. Kértem 9 egy kiló cseresznyét. Nagy mü- | gonddal kiválasztotta a leg- | csúfabbakat. Jó üzletember különben, kedvében jár a vásárlóinak, még olyan hajmeresztő dolgokat is megenged, hogy a kedves vevő maga válassza ki a neki legmegfelelőbb portékát. A következő alkalommal magam is válogatni kezdtem. De j »mberem. a pózna, a káposz- "áshordó, s a jonatán alma szerencsés egyvelege rámmordult. Maga csak ne válogasson! 'I Hónapokkal később: nagy e- i ső zuhogott a mt vidékünkön, : bokáig ért a sár, s mert ugyebár előbb a tyúk, aztán a ' tojás, a mi vidékünkön is s- óbb a lakótelep, aztán épült tz út. Sáros lábbal léptem az ! üzletbe. Mindenki így tett, de < » pózna csak rám ordított: t — Talán megtörölnénk a cl- 1 pónk talpát?! Hogy micsoda smberek vannak — folytatta meggyalázásomat most már a vásárlókhoz fordulva —, micsoda emberek vannak! Szebbnél szebb árút tartok én, maguk is megmondhatják, hölgyeim és uraim, de ez válogat, turkál, bejön ide sáros ) ábbal, ráadásul még tolakszik í Is, nem Is értem magukat höl- -J $yelm és uraim, miért enge- ' dik tolakodni. Haragosan előugrott a pult mögül,'és három későbben jött asszonyt is elém rángatott. Nemrégen úgy hozta a sors, hogy az üzletben csak négy- szemközt találkoztam a mesterrel. Ő zord volt hozzám, mint rendszerint, én behúzotf nyakkal kértem egy kiló almát, szintén mint rendszerint. Ö kiválasztotta a legcsúfabb- ■ ját és megeresztett végre valami emberiféle hangot, igaz, meglehetősen agresszíven. — Ugye, maga abban a sarokházban lakik? — Nem — mondtam —, én nem lakom abban a sarokházban. A pózna, a káposztáshordó ■s a jonatán alma szerencsés íeverékéből kitört a jóízű nevetés. Akkor vissza az egész! Akkor Itt tragikus tévedésről van szó. Nagy szerencséje, hogy nem maga az. aki abban : a sarokházban lakik. — Mit vétett az a sarokházas? — kérdeztem megkönnyebbülten. — Most már nem érdekes — mondta a mester —. ha ] nem maga az. akkor tárgytalan. Kapcsolatunk egy csapásra megjavult. Már név szerint is ismerjük egymást, mondhatni barátok vagyunk. De a sarokházas hasonmásain történetét, harapófogóval sem tudom kiszedni belőle. Ha belépek, nyájasan mosolyog, s bűbájos öniróniával megfenyeget: ma- j ga csak ne válogasson! És i barátsága jeléül kiválasztja nekem a világ legcsúfabb gyű- j nőieseit. AMÍG egy csillag felragyog A közhiedelem valóságos mítosszal övezi egyik-másik énekes-csillag életét és pályafutását. A felületes szemlélő csak a fényt, a pompát és a vélt gondtalan, édes életet látja a népszerűség mögött. A józan ítélőképességű ember azonban tudja, hogy itt is éppoly nehéz az érvényesülés, mint az élet bármely más területén, sőt még nehezebb is, mert a dicsőség és a népszerűség nagyon múlandó valami. Amilyen nehéz a közönség kegyeibe férkőzni, olyan könnyű azt elveszíteni. Ma, amikor a hanglemezkiadás valóságos Iparággá fejlődött, egyik napról a másikra csillagok tűnnek fel, de éppoly gyorsan kialszik fényük vagy elhomályosítja őket egy még fényesebb csillag. Az elismerésért keményen meg kell küzdeni. Sok lemondás, öngyötrés, kitartás a dicsőség ára, de sokszor még ez is kevés, mert minden igyekezet hiábavaló, ha valakitől elfordul a szerencse. Az alábbiakban olyan fiatal énekesek pályafutásáról lesz szó, akik göröngyös úton jutottak el az elismerésig, vagy még mindig tíz körömmel küzdenek azért, hogy jegyezzék őket a slágerlistákon. PETER NOVÁK Ezerkilencszázhatvanhétben elnyerte az Aranycsalogányt. Ezt akkoriban még egy bizonyos da! előadójának ítélték (ma az év legjobb énekese kapja — a szerk. megj.), és a „Náhrobní kémen“ a legtöbb szavazatot kapta. — Mintha az égből pottyant volna az elismerés — mondja ma Petr. Természetesen tele volt reménnyel, lelkesedéssel, tervekkel. Az említett számon kívül, amelyet saját maga szerzett, egymás után születtek fejében a jobbnál jobb zenei ötletek. Sikeres szerzőként tartották számon. „Povídej“ és „Klaunova zpovéd“ című dalaival énekesként Is a slágerlisták élén állt. — Már-már elhittem, bogy énekes vagyok. Szerencsére közbejött a Bratislava! Lírán való szereplésem. Lilka Roüákovával a „Až ty a já...“ című számot énekeltem. Lilka operaénekesnőnek készül, és nem fér hozzá kétség, hogy éneklése, intonálása kifogástalan. Márpedig közös fellépésünk nem valami rózsásan sikerült. Egyikünk hamisan énekelt, a jelek szerint minden bizonnyal én. Ekkor egyszer s mindenkorra beláttam, hogy a tehetség nem elég a profiszerepléshez és kemény munkába kezdtem. — Énekes konjunktúrám tovább tartott. Havonta 25—28 alkalommal is felléptem. Elnyertem a Pánton díját, és külföldi szereplésemnek is kedvező visszhangja volt. Az 1969-es év jelentette számára a vég kezdetét. George and Beatovens együttesével elfogadta egv külföldi ügynökség ajánlatát, hogy további szólisták és együttesek mellett a hírhedt Hair musical-ben a világ számos országában fellépjen. Az együttessel teljesen új műsort gyakorolt be a musical számaiból és a világ ‘legnépszerűbb slágereiből, s közben elvesztették eredeti, sajátos arculatukat, stílusukat. A világjáró turnéból végül Is nem lett semmi, az együttes hazatért, de az űj műsorra] megbukott a hazai közönség előtt. — Gyorsan összeállítottunk egy új műsort a legsikeresebb bazai dalokból, de a közönséggel időközben megszakadt kapcsolatot már nem sikerült helyreállítanunk. Míg külföldön tartózkodtunk, itthon alaposan megváltozott a beatzene jellege és a közönség ízlése. Alábbhagyott az „elektromos“ őrület, a végtelenségig felerősített zene helyett a közönség a szöveget is hallani akarta, és némi látnivalót is elvárt az előadóművészektől. Petr és a George and Beatovens megpróbálkoztak még mindennel, de a várt hatás csak nem akart bekövetkezni. Egyre inkább érezték, hogy ennek semmi értelme tovább. Még elkészítették harmadik és egyben utolsó nagylemezüket, s 1971 őszén felléptek a hanglemezkiadó hangversenysorozatán, a Pantoniumon, de az volt minden. A közönség reagálása biztató volt, de mi már éreztük, hogy a zene nyelvén nincs mit mondanunk — mondja Petr Novák. — Jé barátokként váltunk el, s ezzel egy időben én is eltűntem a nyilvánosságról. Rövidesen még egyszer szerencsét próbálok, megjelenik egy kislemezem, címe: „Ze všech nejkrásnéjší“, új együttessel próbálok... Magamban mindig azt mondogáttam, hogy a népszerűség csúcsán hagyok fel az énekléssel. Most nem tehetem ezt. Egész életemben lelkiismeret-furdalásom lenne. Foglalkozhatnék csak a zeneszerzéssel, de minden, csak egy kicsit is sikeres színész vagy énekes tudja, mit jelent számára a dobogó. Egy jól sikerült hangverseny után egy hétig a hetedik mennyországban éreztem magam, s ez leírhatatlan érzés. Nem, sző sincs dicsőséghajszásról. Oe jó érzés, ha mondhatok valamit az embereknek, és ez örömet, gyönyörűséget szerez nekik. Ezért hiszek a tartalmas, lírai dalokban. Petr Novák üstökös módjára tűnt fel a hazai popzene egén, és üstökös módjára, hirtelen el is tűnt róla. Kíváncsian várjuk, milyen lesz a .folytatás. lan Krűta fFolytatjuk) Gina Lollobrigida |§ Parókával jár tam c i vilá got Sophia Loren mint Itália ismét felfedezte Gina Lollobrigídát. Hányadszor? Ugyan ki tudná megmondani. Most a Pinocchio tévéfilmváltozatában nyújtott kiváló alakítása Irányította rá újra a közvélemény figyelmét. Öt héten át láthatták egykori kedvencüket az olasz tévénézők, akik — akárcsak a rajongó kritikák — megint csak megállapíthatták, hogy Gínánál szebb, vonzóbb, ragyogóbb sztárt keresve sem találnak. „Gina Lollobrigida, az olasz szent szörnyeteg“ címmel az Europeo egyik legutóbbi száma terjedelmes interjút készített a színésznővel. Az alábbiakban — némi rövidítéssel — közreadjuk Lina Co- letti interjúját — Éppen most húsz éve, hogy Blasetti filmjében, az AIM tempi (Más idők) egyik epizódjában nyújtott alakítása után a sajtó megállapította: Gina Lollobrigida immáron nagykorú... — Igen, a sajtó felfedezte, hogy egy szép állatka vagyok. És miután sokkal könnyebb, lényegesen egyszerűbb a külsőt, a megjelenést leírni, mint azt kutatni, vajon a szép test, a vonzó forma mögött lakozik-e értelem, tehetség, erre már senki sem vett fáradságot. — Igaz. Egy csúnya nőről alapjában véve könnyebb azt mondani: kitűnőt — Bizony. Egy szép nőnek pedig felróják bűnéül a küllemét. — Ezt fájlalja, rosszulesík önnek?' — Igen! — Azóta annyi idő elteltl — De minden maradt a régiben. Legalábbis nem nagyon változott. Higgye el: soha senki nem erőltette meg magát, hogy megbizonyosodjék róla, hátha ez a Lollobrigida nem ts olyan üres, olyan felületes, mint amilyennek tartják. Szerencsére, és magam változtam. Megtanultam1 kritikusan szemlélni magamat, alakításaimat. — Tehát ezzel beismeri, hogy olyan filmeket is forgatott, amelyek... — ... amelyek rettenetesek voltak? Miért ne? Persze hogy ejismerem. Azt szoktam mondogatni: az élet lehetőségek hal- rnazata. Én éltem a lehetőségekkel: csináltam jó és vitatható filmeket. Rosszakat Is. Eleinte ambícióval dolgoztam, akarással! Aztán rájöttem: nem kell mindig nagyszerűt, kimagasflőt alkotni. Nem is lehet. — Miért? — Mert Lollobrigida, a nő fontosabb, mint Lollobrigida, a színésznő. Nem érdekel, hogy az enciklopédiák személyes boldogtalanságom árán tartanak nyilván. Mit ér a siker, ha az ember közben elveszti barátait, lemond mindarról, amit különben szívesen tenne? — Ha tehát úfra kezdené? — Ugyanígy tennék. Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom nehéz volt, de magamtól jutottam előbbre, senki soha nem segített. — Két éve dolgozik könyvén. Mikor jelenik meg? — Októberben. És elárulom: „Az én Káliám“ megírása nagyobb örömmel járt, mint egész karrierem. Mert itt egyedül alkothattam. Nem szólt közbe a rendező, a partner. Természetesen rettenetes válságot éltem át közben. Naphosszat sírtam, azt hittem, nem vagyok képes a megírásra. Aztán úgy éreztem, az anyag nem elég Jő. Végül is a kiadó nagyon elégedett volt vele. — Hogyan fedezte fel magában ezt a képességet? — Véletlenül. A festegetés. a zene után' megpróbálkoztam a fényképezéssel. El is adtam néhány felvételt: Gagarinról, Steinbeckről, Salvatore Daliról... Lassacskán a hobby továbbfejlődött. Aztán elölről kezdtem, alázatosan. Jártam a világot, a legképtelenebb parókákkal, hippinek öltözve, nehogy felismerjenek. így született a Life megrendelésére a képes kötetem. Anna Karenina Sophia Loren új filmszerepéről, Anna Karenina alakításáról álmodozik, pedig férje Carlo Ponti még csak tárgyal Amerikában a tervezett produkcióról. A népszerű sztár lelkesen beszél a szerepről, amelyet egykor Greta Garbo alakított. „Egészen másféle Anna Kareninárol van szó, mert a forgatókönyv egybevágó lesz Tolsztoj művével. Egy korszakról, az emberi érzésekről szóló tanulmány lesz ez a film, s pontosan tolmácsolja majd Tolsztoj mondanivalóját. Anna Karenina nem mindennapi egyéniség. Mindent megismert az életben: egy rendkívüli korszakban élt, s volt feleség, anya, szerető ...“ A filmet teljes egészében Leningrádban és Moszkvában forgatják, tehát Sophia Loren egy egész telet és egy tavaszt tölthet a Szovjetunióban.
