Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-11 / 28. szám
KÁNIKULA PALÄGYI felvétele Tjutcsev: NYÁRIDON . . . Nyáridon — tudsz-e szebb varázst a viharnál, melynek haragja zúgva, gomolygva megrohanja a gyanútlan kék ragyogást? Az öreg fákra jobbra-balra úgy dördül villámaival, hogy — ágra ág és gallyra gally nyög s ráng az erdő birodalma. Láthatatlan lábak alatt göruyedezve az óriás fák mintha most nyögnék, sirva. ádáz kínban, végső búcsújukat. Oe madarak víg füttye zendül a gyors riadóba; inog, áléi a legelső sárga levél, és megborzong, és földre perdül. /□ NYÁRI VERSENYÜNKRŐL A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA LEHET. HOGY ÉPPEN RÁTOK MOSOLYOG A SZERENCSE Levelet kaptunk egyik elvasöinktöl. Azt írja, hogy szívesen bekapcsolódna nagy nyári versenyünkbe, de néhány kérdésre a legnagyobb utánjárással sem tud válaszolni. Szerinte a kérdések túlságosan nehezek. Hát nézzük. Amikor a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségével, Illetve a Kontaktus című ifjúsági műsorral elindítottuk a versenyt, azt tartottuk szem előtt, hogy a SZISZ I. kongresz- szusa előtt fokozzuk a fiatalok aktivitását, a hallgatók és az olvasók figyelmét Játékos formában haladó ifjúsági mozgalmunk hagyományaira, szervezeti életünk időszerű kérdéseire, testvérszervezeteink életére irányítsuk. Tudtuk már akkor Is, hogy egyik-másik kérdés némi történelmi Ismeretet, némi utánjárást igényel. De úgy véltük, hogy ezekkel a problémákkal a SZISZ politikai oktatása során az elmúlt évfolyamban úgyis foglalkozni kellett, és a SZISZ-tagok ismerik, Bár versenyünkbe egyének kapcsolódhatnak be, arra számítottunk, hogy a felvetett kérdéseket az egész SZISZ-szervezetben megvitathatjátok. A verseny szabályai azt sem tiltják, hogy az egész SZISZ-szervezet vagy a szervezet nevében valaki beküldje a válaszokat. Elvégre a dijak között szereplő több személyes sátraknak, gumimatracoknak, hálózsákoknak, fényképezőgépeknek egy közös kiránduláson a szervezet tagjai közül bárki hasznát veheti. Ami pedig a közhasznú munkát Illeti; úgy véltük, hogy két-három óra társadalmi munkába senki sem szakad meg. A SZISZ-szervezet programjában amúgy is szerepel. Ez minimális követelmény, amit társadalmunk elvárhat tőlünk. Természetesen az iskolai vagy üzemi brigád keretében lebonyolított társadalmi munkát Is figyelembe vesszük, ha elfogadható igazolással bizonyítjátok. Az értékes díjakat éppen a napokban megvásároltuk. Leendő tulajdonosaik kiléte augusztus 26-án BúCon (Búcs község a komáromi járásban) dől el. A nyilvános sorsolást népszerű magyar énekesek fellépésének keretében tartjuk meg. Lehet, hogy éppen rátok mosolyog a szerencse. M a ötvenegy éve annak, hogy a szovjet Vörös Hadsereg segítségére támaszkodó forradalmi erők győzelme nyomán népi kormány került hatalomra, amely alkotmányos monarchiát kiáltott ki, majd 1924. nuvember 26-án a Mongol Népköz- társaságot. Ezzel a mongol nép a nem kapitalista fejlődés útjára lépett. Mongólia volt az első olyan ország, amely a kapitalista fejlődési út elkerülésével jutott el a szocialista társadalom építéséig. Ezt megelőzően több évszázados függetlenségi harcot vívott a kínai mandzsu csá szári dinasztia ellen, váltakozó sikerrel. A segítség árán időnként a cári Oroszország ellenőrzése alá került, amely jóformán semmiben sem különbözött a kínai kolnnializ- mustól. Csak a fiatal szovjet állam támogatása után került a hatalom egyszer s mindenkorra a mongol nép kezébe. Mongólia ma a szocialista tábor erős láncszeme, a KGST tagja. A mongol nép a szocialista országok önzetlen segítségével hazáját elmaradott agrárországbó) agráripari állammá változtatta. Az élet minden területén figyelemre méltó eredményeket ért el. Mongol testvéreink nemzeti ünnepén lapunk 10. oldalán számolunk be a távoli ország hétköznapjairól. P■ L. ■ fém ismerem azt a kö- IW zépkorú, jó márkájú kocsival rendelkező férfit, aki nemrég, egy délután elütött egy nyolcéves kisfiú1.. Kár, hogy nem ismerem az illetőt, különben megkérdezném, hogyan alszik azóta, milyenek az álmai. Feltehetően sem jobbak, sem rosszabbak, mint azelőtt voltak. Különben mégiscsak felemelte volna a telefonkagylót, s feltárcsázta volna legalább a kórház telefonszámát. A kórházét, ahová a kisfiút azon a délutánon beszállították. Nem, szerencsére nem történt semmi súlyosabb. Semmi olyan, ami aggodalomra ad okot. A kisfiú a homlokán sérült meg, tapasszal leragasztották, de azért beültették a mentőkocsiba, bevitték megfigyelésre. Nem árt az óvatosság, hátha agyrázkódás, belső sérülés történt. Aztán értesítették a gyerek szüleit, elkészítették a jegyzőkönyvet. Az első vizsgálatok szerint nem a gázoló volt a hibás, a gyerek szaladt a kocsi elé. A nyomozás természetesen folytatódik, az ügyet alapo sabban is megvizsgálják. Nem tudom, mit csinál a- zóta a férfi. Nyilván ugyanúgy él és dolgozik, mint azelőtt. A hivatása azonban olyan, amely nem nélkülözheti az emberi érzést. Es ez kissé nyugtalanító. A CSAK EGY TELEFON férfi ugyanis — a jelek szerint — megelégedett azzal a ténnyel, hogy nem ö voit a hibás. Es nem törődött vele, hogy mégiscsak egy emberi élet, egy gyermekélet forgott kockán. S hogy annak a gyermeknek azóta is lelki sérülése van. Npm beszélve rémült szüleiről. A férfi annyit sem áldozott legalább a konvenciónak, hogy érdeklődjön: hogy van a gyerek. Nem mondta el azt a néhány szót, amelyet ilyenkor, valami belső törvényszerűség parancsa szerint, mégiscsak el kell mondani. Nem, erre nincsenek szabályok. Erre nem kényszeríthet senki senkit. Ez csak olyan valami, ami egyeseknek magától értetődő és természetes, másoknak nem. Ismert az ellenvetés — sajnos nem különleges példáról van szó — az illetőnek talán kínos a dolog. Tatám fél a kellemetlen fele- nettől, a szemrehányástól. AM&9ls fel kellett volna Iwt emelnie a telefon- kagylót. Legalább ennyit. Mert ez semmiség, ez a kis gesztus néha csodálatos dolgokat produkálhat. Feloldhatja a haragot, a fájdalmat, az elkeseredést. Megerősítheti bennünk a tudatot, hogy érző és másokkal 'örődő emberek vagyunk S ez már nem semmiség. BENDE IBOLYA
