Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-05 / 36. szám

SZEPTEMBERI ÜNNEP A «September hónapnak-. Különös varázsa tan Bulgáriában,-a bnlgár né.í történetében. 1923' s/rptetpherében Tolt a: eleo fagyta ágyú ■felkelés, ex 1944. s/eptembir 9-én döntette meg a nép.a szovjet hadserf's segítségével a fasiszta nralmat Bulgáriában. As 1923." évi szeptemberi antifasrizts félkelést Térés kézzel: torolta meg a cári restkeié, AkasztófáW felezték a gyilkos hosszúját szeriéi-1 az ország ban. E sorok tréfa találkozott Szófiában egy kommunista asszonnyal, akit az 1923.' éri szeptemberi felkelés ötén ugyancsak bíróság 'elé álAtottak. halálra is ítélték, de a fiatalasszony életét megmentette — Születő’ fia Cola Dragojcséva élete egész folyamán hli maradt ahhoz az eszméhéf amely majdnem az életébe került. Ma. -72 éves korában a Bolgár Kom monista Párt Politikai Bizottságának tagja és a Bolgár-Szovjet Baráti Tér sasig elnöke. És találkoztunk a fiával is. aki megmentette az anyját. Aki ott született a bolgár börtönben, ahol anyja a rabsá'gidejét töltötte. A fiú ma már ősz háju férfi. Bulgária egyik legismertebb'.agysabészo. És most szeptember 9-én, Bulgária felszabadulásának 2B. évfordulóján ismét együtt ünnepel Cola Dragojcseva, az anya ás fia, Csavdar. Ünnepük a bolgár néppel együtt azt a napot, araikor Bulgária újjászületett és elindult a nagy fejlődés útján. A szovjet-bolgár, az orosz-bolgár barátság évszázados hagyomány:' És ez a hagyomány még csak erősödött az elméit 27 év folyamén, “adukor a Szovjetunió segítségével olyan óriásit lépett előre Bulgária. Hogy ősük két adatot emeljünk ki: ma Bulgária 10 nap alatt termel annyit, ni i nT 'ü/ 1939-es évben összesen, a bolgár villamoatelepek’ hét nap alatt tennéínék annyi ejektrnmos energiát, mint 1939-ben összesen. ■ Szívből. szeretettel köszontjuk e szeptemberi ünnepnapon a bolgár sz'a hatlság ünnepén a testvéri bolgár népet, a Bolgár Vépkpztársaságot.’(r] 10 fii Vitosa lábánál A Bolgár Kommunista Párt székháza a főváros központjában Varázslatos a Vitosa. Egyszer sejtelmes ködökbe burkolózik, mintha csak a képzelet árnyékolná be vele a látóhatárt. Máskor komor mementóként tornyosul a város fölé, hogy hajdanvolt gigászi erők szeszélyére emlékeztessen. De akár Ilyennek, akár olyannak látjuk, ott van Szófia mellett a ■maga majd 2300 méterével, hogy látványként gyö­nyörködtessen, üdülőhelyként pihentessen, válto­zatosságával felüdítsen, s forrásainak, patakjai­nak vizével tízezrek szomját oltsa. A hazai klóros H2O-I10Z szokott utazó, aki min­den új városban gyanakodva nyúl a csaphoz, és bizalmatlanul kóstol a teleengedett pohárba, Szó­fiában sutba vetheti idegenkedését. Ha valahol, hát ott jóízű a korty, nyár derekán Is szomjat oltón friss, és mégis selymesen, lágyafi simoga­tó vizet hoz a lakásokba, a szállodai szobákba a vezeték. A Vitosa mélye gyűjti össze, tárolja és őrzi meg az olvadó hó, a pásztázó záporok és az álomlábú esők „levét“, hogy azután megossza a város lakóival. Lankáin, mind magasabbra kapaszkodik az üdülőtelep. Szófia Rózsadombjának benyomását kelti a szépen megformált villák, nyaralók sora. Esténként a hegy látogat a városba. Bármilyen perzselő is a nappal, alkonyattájt kellemes szellő kerekedik a Vitosa felől. A hófödte csúcsok szom­szédságából indul el, átsurran a fenyveseken, a tölgyek lombjait is megzizegtetl, s még a mezők­ről is felszippant némi zamatot. Csoda-e, hogy mindennapos program a vacsora utáni séta? Hét­végeken azonban a szófiaiak teszik tiszteletüket ar- szomszédnál. Tavasztól őszig a családok apra- ja-nagyja .feltarisznyái, s ki busszal, (ki gyalog­szerrel, ki autóval nekivág a hegynek. A nyolc és fél millió lakosú Bulgáriában ma már 180 ezer személyi tulajdonú gépkocsival róják az ország­utakat, s több mint egymillióan rendelkeznek jo­gosítvánnyal. 1975-re pedig előreláthatólag a 400 ezret is eléri a magánkocsik száma.-O­Ilyenkor vakációzó diákok -népesítik be a Vi­tosa lejtőit, táborait s egyéb üdülőit. Még a csúcshoz legközelebbi, alpesi stílusú szállodák presszójában is megtalálhatjuk őket napnyugta után, amikor hangolni kezd a beat zenekar, de ide csak kisebb részük merészkedik el egyszer­egyszer. Itt ugyanis az árakat nem az ő zsebük­höz szabták. De nem is esak a valutával fizető külföldiekéhez. Bulgáriában a. hazai turistát Is vendégnek tartják, s jóval előbb gondoltak a ván­dorló kedvű fiatalokra, mint nálunk. Seregnyi üdülőtelep, olcsóbb étterem, kemping várja az ifjú természetbarátokat a Vitosán éppúgy, mint a Fekete-tenger partján vagy Veliko Tirnovótól 14 kilóméternyire, a Kapilovszkíj Vodopád cserme­lyeinek és zúgó vízeséseinek szomszédságában. A kisebbek tanáraik, komszomolista vezetőik kíséretében ismerkednek szülőföldjük szépségei­vel, történelmi nevezetességeivel és az elmúlt századok nagyjairól az utókorra maradt már-már legendává csiszolódott történetekkel. Ök is meg­csodálják a Vitosa aranyhldját, kőfolyamát, ame­lyen hajnalban a Nap első sugarai aranyként ra­gyognak a harmatcseppeken. Csodálatos a lát­vány: szobányi simára csiszolt 'kőtömbök „höm­pölyögnek“ a hegyoldalban, s az alattuk csörge­dező patakban — vagy inkább folyócskákban? — pisztrángok tanyáznak. Nekünk is elmondják: Ivan Väzov, a múlt század második felében és századunk első két évtizedeiben élt nagy bolgár író olyannyira kedvelte ezt a helyet, hogy tisz­telői innen vitték el az egyik tömböt emlékmű­nek. Ugyan miféle praktikával mozdították meg, tették szekérre s vitték le baj nélkül a városig, akár a kisebbfajta sziklák egyikét is, amellyei még egy újabb kiadású autódaru is nehezen bol­dogulna?-0­A Bolgár Népköztársaságban arra készülnek, hogy a felnövekvő ifjú nemzedék számára álta­lánossá, kötelezővé teszik a középfokú végzett­séget. Már hozzá' is kezdtek a feltételek megte­remtéséhez: az általános iskolából kilépő lányok és fiúk 8$ százalékát felveszik a középiskolába. Ezzel párhuzamosan a tudományos-technikai fej­lődés új követelményeinek megfelelően a felső- oktatási intézmények hallgatóinak számát is gya­rapítják. A tervek szerint 1971 és 1975 között le­galább 240 ezer egyetemi, főiskolai és középfokú technikai végzettségű szakember kapcsolódik be a termelésbe. Közülük 65 ezren egyetemi diplo­mával kezdik munkáséletüket Ugyanakkor 1975- re eléri a 120 ezret a felsőoktatási intézmények hallgatóinak száma. Mégis: „Sok az eszkimó és kevés a fóka“, jóval többen pályáznak az egye­temekre és főiskolákra, mint ahány hely van az első évfolyamokon. Egészen a legutóbbi évekig mintegy 15 ezer „gólya“ kezdhette meg tanulmá- . nyalt szeptemberben, ugyanakkor — egyes adatok szerint — majd hetvenezren kísérelték meg a bejutást. Akiknek nem sikerült, azok többnyire még ak­kor is elhelyezkedhettek, ha a következő évben újra neki akartak rugaszkodni a felvételi vizs­gának. A fiúk pedig megkezdték katonai szolgá­latukat, amelynek letöltése után ismét megpá­lyázhatták az egyetemet és főiskoláját. Papírfor­ma szerint tehát kifogástalan volt a továbbtanu­lás jogának és lehetőségének, valamint'a honvé­delmi kötelezettségek teljesítésének összhangja. A gyakorlatban azonban ellentmondásosabb hely­zet alakult ki. Felfigyeltek arra, hogy mind a lá­nyok, mind a fiúk között akadtak, akik az elu­tasítás után a mezsgyét választották. Se nem dol­goztak, se nem tanultak, mert — úgymond — a következő felvételire vártak. A bolgár minisztertanács a múlt év végén ren­deletet hozott a pályaválasztás: tanácsadók tevé­kenységének megjavítására, a fiatalok szakmai előkészítésére és munkába állítására. Ebben kü­lön foglalkozott azokkal a tizenévesekkel, akik középiskolai tanulmányaik végeztével eredmény­telenül pályáztak a különböző felsöaktatási intéz­ményekbe. Egyebek között arra kötelezte őket, hogy 1973-ig legalább nyolchónapí munkával töl­tött szolgálati időt szerezzenek, vagy pedig va­lamilyen tanfolyamon, illetve szakiskolában foly­tassák tanulmányaikat. Leáldozik tehát az örök felvételizők napja. És mivel általában becsületes fiatalokról van szó, előbb-utóbb ök is rájönnek, hogy a két felvételi között értelmes, hasznos el­foglaltság akkor is javukat szolgálja, ha átme­netileg nincs is ínyükre. —O— A középkorból fennmaradt régi szokás, hogy a nagyobb egyetemek székhelyén az esztendő egy napjára tótágast áll a világ. Fiatalok kaparintják meg a város kulcsát, s jókedv, vidámság váltja fel a hétköznapok gondjait. Bulgáriában december 8-a a diákok ünnepe. Ekkor övék a városok kulcsa, a művelődési há­zak, a stadionok tulajdonjoga, nekik adnak mű­sort a legkiválóbb művészek és együttesek, s az éttermekben is terített asztalok várják őket. Szó­fiában pedig a párt és kormány vezetőivel talál­kozhatnak. Megtudhatják, hogy mi készül, mit végeztek a bel- és (külpolitikában, s kérdéseikre választ kaphatnak. Vendéglátóim elmondták, hogy ilyenkor a Fesztivál-csarnok Bulgária legnagyobb egyetemi előadóterme. —O— A folyók a hegyekben erednek, s akkor gaz­dálkodunk jól az elmúlt századok örökével, ha mai új vállalkozásaink az elmúlt századok legne­mesebb hagyományaiban gyökereznek. Dosztányi Imre Fejlődő • R\EÉ(>E­■ Tikí; Az első bolgár erőmű 1900. november elsején kezd­te meg az áramtermelést 4 Szófia melletti Pancserevó- hrn. Mégsem lehetne azt át* Utáni, hogy akkor fektették le a bolgár enerqetika alap­jait. 'Az energiaforrások fel­mérése 1 és hasznosítása vol­taképpen ’ a felszabadulás u- tán, a szocializmus építése éveiben kezdődött. 1944-beh 130 megawatt volt az or* szág beszerelt ereje; 1970* ben meghaladta a 4000 műt­őt, 1975-re pedig elért a 6 jezer mw-ot. A felszabadulás óta minden■ egyes ötéves terv áj és fuj győzelmet ho­zott az energetika fejlesz­tése terén. Az első ötéves tervben három új hőerőmű ■lépett működésbe; általuk először kétszereződött meg Bulgária áramtermelő kapa­citása.’ ' A második ötéves terv bekapcsoltax az ener­getikába a „fehér szenet". a vizek erejét, s nem csu­pán egyszerű■ vízi erőművek épültek, 'hanem akkor léte­sült ■ a r Petrohan hidroener- qetikai . „zuhatag" is. 1964- ben, a Marica-Iztok-1 hőerő­mű felépítésével új mérték- egység nyert polgárjogot a bolgár energetikában — rt ' megawatt: Aztán ismét meg­kétszereződött .. a termelés. Az 1970-es' esztendő egyik nagy sikere az volt, hogy a 19 és fél milliárd kW6 á- ramnak több mint a felét 500 megawattosnál nagyobb erőművek termelték. A jelenlegi ötéves tervben a Rila és Rodope hegység­ben létesülő htdroenergeti-, kai „zuhatagok" 1200 mega­wattot „nyomnak" majd But± *1 gárig energetikai mérlegtM . ben, a Bobov-üol és Mariccß lztok-3 hőerőművek pedig több mint 1400-at. A bolgár energetika tör­ténetében emlékezetes nap marad 1969. október Í4. Kép­letesen szólva akkor mé­lyed; először földbe az ásó a Duna partján, Kozlodui kö­zelében. Itt épül a jelenlegi ötéves terv egyik legnagyobb és legjelentősebb energeti­kát objektuma — a 880 me­gawattos atomerőmű. Most, három év elteltével már be­ton és acélépítmények e- melkednek a magasba az ak­kori „ásónyom“ helyén, to­vábbi három év múlva pedig működni fog á bolgár ener­getika első „atomforrása". . . 1 c : 1 / Sok veszély fenyegeti az emberiséget. Háborúk, termeszen csapások, betegségek. És ki gondolná, hogy emellett az egyik legnagyobb probléma a hulladék, a szemét. A szemétdombok szeméthegyekké válnak, sok országban nincs, aki elszállítsa őket, mérgeződnek a vizek, mérgeződik a levegő, és vajon hol van a kiút? Egyes nyugati államokban mostanában már egyre többen teszik fel aggódva a kérdést: Belefulladunk a szemétbe? Modern társadalmunk sok betegségben szenved. Egy a sok közül, de ez sem elhanyagolható, hogy egyre több hulladékot, szemetet „produkálunk“. Vegyünk egy példát. A gondos statisz­tikai számítások szerint Nyugat-Németországban minden állam­polgár évenként 250 kiló szemetet „termel“. Ha ez így megy tovább, úgy vélik, hogy tíz éven belül fél tonna szemetet kell évenként minden nyugatnémet állampolgár után eltakarítani. Mit tesznek ennek a problémának a megoldására az NSZK- ban? Jelenleg a szemét 80 százalékát 50 ezer szemétdombon tá­rolják a Flensburg és Konstanz közötti vidéken. Nem, éppen korszerű megoldás. A szemetet ott egyszerűen „magára hagy­ják“, ami természetesen azzal jár, hogy a piszok beszivárog a csatornákba, az ivóvízbe, fertőz és gyilkol. Akadnak körültekintőbb szakemberek is, akik úgy döntöttek, hogy a szemetet, legalábbis a sűrűn lakott környékei: közeléből el kell szállítani. Mennyire jutottak? Nagy technikai felkészült­séggel csaik addig, hogy a hulladék 3 százalékát tudták égető­kemencékbe tenni. így tehát a probléma megoldatlan. Akadnak olyan szakemberek, akik a jövőbe tekintenek, így például Svájc­ban, ahol arra törekszenek, hogy a szemétből technikai eljárás­sal hasznos anyagokat gyárthassanak. A kérdés, hogy ez meny­nyire kivitelezhető, mennyire kifizetődő. Egyelőre még csak a svájci gondolat az, ami napirenden van. A zürichi szakemberek szerint, ha induláskor még ráfizetéssel Is jár a megoldás, az elkövetkezőkben hasznos és praktikus lehet. A szemét a feldol­gozás után, a tervek szerint, trágyázásra is alkalmassá válhat, és azt mindenképpen meg fogják oldani, hogy elejét vegyék a fertőzéseknek, melyek a legnagyobb veszélyt Jelentik az embe­riség számára. Tudósok, szakemberek érdeklődéssel várják, mit hoz a jövő ebben a „szemétügyben“. itsi i ; „ lUfyfclió.s.nrjj,^ eiuij.... 1. “ 'f ' 1 A nyugatnémet Schwabach valóban különleges mú­zeummal dicsekedhet: a világ minden tájáról származó mintegy 700 madár- és csúszómászólojást és madárfész­ket őriz' vitrinjeiben. A múzeum különleges tojáspéldá- ’ • nyal rközt van a 24 tyúktofdsnyi ürtartalmú észak-afri­kai strucctojás, a parányi kolibri, a nílusi krokodil, az emu és so’k más állat tojása. Ogynevezett „boszorkány- tojásokat“, azaz rendkívül kicsiny tyúktojásokát is mu­tatnak a múzeumban, amelyekről valaha a parasztok azt hitték, hogy varázslat következtében lettek kicsinyek. Ha ilyen tojást talált valaki, a válla fölött azonnal át­dobta a kerítésen, hogy megtörjön a háza tájára ne­hezedő átok. A múzeum érdekességei a különböző to- jás-torzképződmények: a görbe, az uborka formájú, az összefüggő dupla és más torz tojások. OPTIKAI HIBAKERESŐ Leningrádi és novoszibirszki optikusok olyan készü­léket szerkesztettek, amelynek segítségével bonyolult mikro alkatrészek hibáit szinte szabad szemmel lehet felismerni. Voltaképpen egy átalakított mikroszkóp ez, amely abban különbözik a közönséges mikroszkóptól, hogy két tárgyasztala és két objektfvje van, de csupán egy okulárja. Nem a vizsgálandó tárgyat a mintával, hanem a tárgy és a minta optikai képét hasonlítják össze. Az egyik asztalon levő tárgy képe zöld, a má­sik asztalon levő minta képe vörös színben jelenik meg a látómezőben. A két kép az okulárban egyesül, ás ha nem fedik egymást pontosan, rögtön kitűnik, hol van az eltérés. A hiba könnyen megállapítható még ezred- milliméter eltéréskor is, mert a képet nem a mikro­szkópba nézve figyelik meg, hanem kivetítik egy ho­mályos üvegből készült ernyőre, és ezt a képet vizs­gálják szabad szemmel. ■ MM

Next

/
Oldalképek
Tartalom