Új Ifjúság, 1972. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-05 / 36. szám

»<*»*■’ •*+. ■ • <■.>' w- írt»’»*. ;>4. .HOGY ÉLET ZENGJE BE AZ ISKOLÁT...

A szeptember: tágra nyílt iskolakapuk, friss tantermek, megilletődött diákserSg, várakozó szülők, sürgő-forgó pedagógusok.

A szeptember: meleg izgalom, kipirult orcák, rácsodálkozó szemek, elszoruló szfvek.

A szeptember: másfajta utazás. A szünidei gyakran céltalan jövés-menés után most kötöttebb, szervezettebb, céltudatosabb utazás kezdődik — sokak számára folytatódik — az ismeretek, a tudás birodalmába, az élet számtalan további rejtelmébe.

A szeptemberi, zsongás annak a jele, hogy élettel kezdenek telítődni az iskolák. „Ha élet zengi be az iskolát. Az élet is derűs iskola Issz“ — mondja Ady. Márpedig mi ezt szeretnénk. Társadalmunk éppen ezt akarja.

Ez azonban nem jámbor óhaj vagy puszta kívánság kérdése. Tanító és tanítvány, tanár és diák, nevelő és növendék közös, összehangolt, rendszeres és szívós tevékenységének az eredménye.

Hogy élet zengje be az iskolát, ahhoz az kell, hogy iskoláink ténylegesen az élet iskolái legyenek. Elet legyen bennük, eleven, friss, lüktető, mozgalmas, derűs élet, hogy tanító és tanuló egyaránt otthonának érezze, olyan intézmények, amely valóban az életre nevel: életrevaló embereket nevel. Mert Ady szerint

Hős harc az Elit és megélni szép,

Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók

Ifjü vítéziők lengeteg szívét.

Vajha az üj tanévben minden pedagógus Ilyen tüzes szív-kohó lenne! Szeretetével, szociálist i lángolásával hevítené a picinyke elsős vagy az érettségiző fiatal lelkét, növelve bennük a tudásszomjat, a megismerés vágyát!

Hogy élet zengje be az iskolát, ahhoz éppen ez kell: a humánum érvényesítése az oktatás és nevelés folyamatában. Makarenko vezető pedagógiai elve volt: a gyermek vagy ifjú személyiségének a tisztelete, szeretete, s mindannak kibontakoztatása, ami benne jó: „A jót mindig fel kell tételeznünk az emberben — hirdette —, és ez a pedagógus legfőbb kötelessége. Mindig optimista feltevéssel kell közelednie az emberhez, még akkor is, ha azt kockáztatja, hogy esetleg téved.“ Az iskola csak így válhat azzá. aminek már Komenský kívánta: az „emberformálás műhelyévé“. A pedagógus hangja így lehet az iskolában Fábry Zoltán krédója: a „voz tiumena".

Hogy élet zengje be az iskolát, ahhoz a tanulók világnézeti, erkölcsi és politikai nevelésével nap mint nap törődnünk kell. Magatartásukban csak így válhat döntően meghatározóvá a szocializmus eszméje, ■ proletár nemzetköziség és a szocialista tiazafiság tudata, ami semmiképpen sem zárja ki a nemzeti érzés ébrentartását és továbbfejlesztését Ezzel kapcsolatban azonban utalnunk kell arra, hogy a proletár nemzetköziségre és szocialista hazafi- ságra való nevelés ne csak külsőségekben és dekorációban mutatkozzék meg, mint ahogy nemzeti örökségünk megbecsülése sem a külsőségeket jelenti. A kócsagtollas díszmagyarkodást már Csokonai elítélte, juhász Gyula is azt mondta: „Aki nagyon magyarkodlk. az nem nagyon magyar.“ Adytól Is ezt tanuljuk: „Aki ellensége a haladásnak. a jobbratörésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának. hazaáruié, ha örökösen nem is tesz egyebet, mint a nemzeti himnuazt énekli.“ Olyan fiatalokra van ugyanis szükség, akik nemcsak lelkendezni és szónokolni tudnak majd nagyjainkról, hanem úgy fognak élni és dolgozni, küzdeni és lelkesedni, elbukni és győzni, mint ahogy nagyjaink: Petőfi és Janko Kráf, Ady és Hviezdoslav, József Attila és JiK Wolker, Schönherz Zoltán és Jtlins Fučík tudtak. így kell értelmeznünk Fábry Zoltán örökszép és örökigaz intelmét: „Ma hagyomány nélkül élni gyökérte- lenséget jelent, elsodrédást, megfutist és beolvadást. Ma a máit erkölcsi öröké tanft, véd és biztat.“

Mindezt biztosíthatja az anyanyelvi Iskola, mart amellett, hogy minden tantárgyban egyenrangú műveltséget nyújt a cseh vagy a szlovák Iskolával, az anyanyelvet és a nemzeti kultúrát is ápolja.

Hogy élet zengje be az iskolát, ahhoz az is szükséges, hogy pedagógus és diák egyaránt a manka lázában égjon, lelkesedjék a szellemi és fizikai munka iránt, örömét lelje benne, Ahogyan Illyés Gyula vallja:

Állok és küzdők... S valahányszor meglep, mindannyiszor ismét küzdeni, tenni, teremteni kerget az elmúlás: nincs vég!

Az vagy, a munkád! s az sose veszendő, az soha meg nem ha!.

Ilyen emberré azonban csak úgy válhat bárki, ha olvas- ai fog, ha — a nemzetközi könyvév figyelmeztetésére — több és jobb könyvet vesz a kezébe, ha könyvéhségünk: „éhe a szénák“ növekedni fog, ha a könyvek mindennapi életünk elengedhetetlen tartozékát fogják jelenteni. „Aki ftlvaeni szárát, az az unalom éréit, amelyek elkerülhetetlenek életünkben, gyönyörűséges órákra eseréli tel“ — írta Montesquieu. Az iskolában azonban ennél többet is jelent a könyv: a tudás forrását, a jé tanulmányi eredni* nyék megalapozásának tárházát, a tudáeszínvonal emelésének egyik nélkülözhetetlen eszközét. Márpedig az alapos műveltség rendkívül fontos követelmény, mert az iskoláinkba járó gyermekék túlnyomó része a múltban sokat szenvedett és a jelenben szívósan dolgozó nép hajtása:, s nem mindegy, hogy a társadalmi-gazdasági ranglétra melyik fokán fognak állni.

Összegezve: az új, 1972—73-as tanévet akkor mondhatjuk majd sikeresnek, ha magatartásunkban és cselekedeteinkben olyanok leszünk, amelyeknek Fábry Zoltán kívánt bennünket látni: „emberek, az érteiam és as erkölcs, a humánom és a szocializmus elkötelezettjei.“

Tolvaj Bertalan

S

ok mindent hagy örökül egyik nemzedék a másikra — de mind között a legfontosabb a nyalt. Ez a hagyomány hordozza az évezredekben össze gyűjtött tudásanket, közvetíti az időben, t igy foiytonossá- got biztozít az értelmes emberi életnek. De nemesek az ismereteinket őrzi és nyújtja át körről korra, emberről emberre, — hanem ő maga ösztökél arra, hogy többet ismerjönk meg a világból: TÖBB DOLOG NAK ADJUNK NEVET. Vagyis több dolgot érintsünk meg a gondolatainkkal. Mert a nyelv gondolat: az tehát, ami egye dől képes birtokunkba adni a világot. A legértékesebb minden lehetséges között, mert értelmét is minden csupán akkur tárja lel. ha szavakkal kezd jük felruházni.

A nyelvet jól és szépen használni egvike a legnagyobb örömnek. Megnyugtató beteljesedett jelent, amikor valamihez pontosan illő. tartalmát hiánytalanul kifejező szót találunk. Megérteni akkor kezdünk valamit, amiknr beszédünk tárgyává tesszük, s sa játunknak akkur mondhatjuk, amikor megtaláltuk a nevét. Gondoljátok el: ha arról akarunk beszélni, hogy elmúlik az éjszaka, és helyébe nagy fényességű reggel következik, nem jó-e igy mondanunk: először éjszaka volt. aztán DERENGENI kezdett, maid VIR RADNI és PITYMALLANI ké

» •

U|

Mint évszázadokon át ■ behúzott

véllé parasztok köst. A ne szólj szám, nsm

fáj fejem aggjai közt. A

nádképban remegő lányok köat, mialatt

át robogott a tatár. A

szíjra fűzött gyerekek közt, amidőn csak

néma ajak-mozgás mímelte a azét.

mert hangot sem tér a török, mert

arcba csap ostor —:

most mutatod meg,

most igazin — nekem is — mire vagy jé; most a pedigréd; a címered: hajsséigyökerednek köharapé erejét.

Osszemosolygáe nyelve; a titkoa öseze-világlé könnyek nyelve; a huaég nyalva; a föl nem adott bit

tolvaj-nyélre; remény laisaez—passer-ja, szabadság (percnyi szabadság, kortynyi szabadság, foglár háta

mögötti szabadság)

nyelve; tanár-kigényolta diák. sserzsán-legyaléeta baka.

összeszidott panaszos, hivatalnok-unta mamáeska

nyelve; csomag-hordók, alkatmi favágók, mert

gyárba se alkalmas, szakmára se jé (mert

nyelv-vizsgát se megállt) proli nyelve; az Ifjá

főnök előtt habogé veterán

nyelve; a rendőrőrsön azonnal

fölpofnzott gyanésftntt

mélyebbről fakadó tanúság —

tétele, mint Lutheré;

kassai zngárus, bukaresti cselédlány,

bejrúti prostituált szüle-hívé

nyelve, j-~ köpések

mosta-, düh pír ja-töröl te

orcájé fiaid közül egy, íme:

szólni tudó máz nyelveken is, hű európaiként

mondandói miatt figyelemre, bélintésra becsült más népek előtt is: nem léphet föl oly ünnepi polcra, aent kaphat koszorút

oly ragyogót, amelyet, szaporán lesietve ne hozzád vinne, ne láhnd elé

tenne, mosollyal bírva mosolyra voaaglé

ajkad, fölneveié

édesanyám.

A NYELVRŐL-ISKOLÁSOKNAK

Megismer és ítélkezik. S ez sz, ami az egyes ember szabadsága is. Mert körülmények korlátozhatják mozgásunkat. vágyainkat. kívánságainkat: da

semmi nem korlátozhatja gon dolatainkat.

S még vas valami a nyal» esődéi között, amit Samuiképpen asm szabad amlítstlsaöl

hagynunk. Legalább annyira fontsa, mint minden egyéb, a- miről eddig beigéltüak. 0 állnia él valamely nemzet. Magunk. magyarsk is. Es tudnotok kell: ha a nyelv pongyolasága. botladotísa a gondolat

hitványalásának a jel*, akkur romlása a nemzet életét veszélyezteti.

« o-o g

ä 6 k'š

Ä äi'o g

Š3>|l

:sii

c; c-i

<3 ’S

M CO

Qj N O)

f*

I

. 8* itüS elíS*

c »

s $

e &

s? CT* *

P to

(O

S*« ^

Ö M K ‘O t

!ť

si* S

s.

š|fs

OŇS

Qj (4

CO a

'Si.®-’*

S'? 3

S Sí S =3 <ħ P

m " .s

•a ~

'3

K- ^

o tí,

M »

co

O ;

Ô

.v ■

K §> P S*

ILLYÉS GYULA:

KOSZORÚ

Fölmagasodni

nem bírhatsz. De lobogsz még, széi-kaszabolta magyar nyelv, lángjaidat kígyóként a talaj szintjén iramftva — sziszegvén néha a kíntél.

többször a béna dühtől, megalázott.

Elhagytak szellemeid.

Ojra a fű, közt a gazban, az aljban.

sóbb. hogy utána P1RKADNI kezdjen, s rögtön rá HA)NA- LODJON is az érkező reggel. Mennyi szfn van tzakban a szavakban a tekéiétől az ágő- vőrövig és a mindent megérintő világosságig.

Da nem csapán betaljesft ás gyönyörködtet a nyel». kenem szabadabbá iď tesz. S az a legnagyobb dolog. Miközben a tárgyához közelít — fölé Is emel. Miközben bozzátapad. tormáját kutatva illeszkedik, és álkaimat nyújt arra. hogy jellemezzök. sok aprá szú segítségével elemezzük; összehasonlítsuk más dolgokkal, je- lenségekkel, kijelöljük a hülyét minden egyéb összefüggésében — paranccsá teszi, bogy véleményt alkossunk róla. Š ez már szabadság vagy legalábbis annak tő ismérve. Mart vz ad lehetőséget képességeinek kibontására, s annak gyakorlására is. ami leginkább kü lönbnzteti az embert az élővilágban — hogy ÍTÉLKEZIK.

ti (i

5 ’g J~

5 * <o

C* s«"* C sí; <y co •£;

■V C

■ö ^ -Q p P £ *- d -o

J«* «1

a, >n,

4i

1*1 (N ^

6 . ^

^ 5Ž 25 O*

<35 N} CO

” ai-šäJL:-a §>2 's a

ggsp

als? i

á,

CO J- C p p) Qi *fij Ä P

C P5P p

SANTA FERENC:

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

PAJZÁN SZÓKÉPEK

Vannak száképek, melyeket unnál kevésbé bírok megszokni, minél gyakrabban találkozom velük. Valahányszor fölbukkannak a betűk tengeréből, előbb meghökkentenek, aztán elgondolkoztatnak, végül el lanállbatatlan kacajra fakasz tanak.

Unalomig tudnám zzaporitanl a példákat, mart mai nyelvünk valósággal hemzseg tőlük. Itt csak néhányat sorakoztatok te], találomra, a legkedvesebbeket a legnevezetesebbeket, melyek lépten nyomun elém kerülnek:

A rendőrség őrizetbe vette. Ha ezt megpillantom, első gon- doletom az, hogy ez igazán szép volt a rendőrségtől, s az, akit őrizetbe vstt. örökké hálás lehet iránta. Bizonyára bántani akarták az illetőt, de a rendőrség atyai jószívére hall gatva nem engedte, hanem őrizetbe vette, vagyis most úgy őrzi, mint valami legendás kincset. mint társadalmunk félteni valú értékét. Mennyi udvariasság. álduzatkészság. tapintat fnvall felém e sza vakból. Látom az őrizetbe vett-ot egv palotában, rakott asztal mallatt. görnvedő. pa roncsra iaső inasak között, a

mint figyelmes detektívek almás történetekkel szórakoztatják. Hiába tadom. hogy az a kifejezés a letartóztatás előtti fogság jogi megkülönböztetéséül szolgál, s voltaképp azt jelenti, bogy a zsebtolvajt elfogták. lecsípték, a fönti va rázsus jelenet tovább pajkoskodik velem.

Elnyerte méltó büntetését. Szóval nem megkapta a maga tízévi fegybázát, hanem elnyerte mint egy főnyereményt. Sokan pályáztak rá a társadalom inindea osztályából, kor-, aem- és valliakülönbség nélkül, ellenben csak nnki sikerült elnyernie. Szerencséje volt.

A hóna alá kellene nyúlni. Kegyes indítvány, komely segítő szándékra is véli, de a kivitelben fölöttébb bizalmaskodó. dévaj, majdnem bancet. Vajon nem csiklandós-e ez a szerény. gyámolítisra szoruló ember, s elbírja-e, hogy a társadalom állandóan a hóna a- latt kaparásszon? A gyámolt- tás e módja egyébként a társadalomnak is kényes lehat, különösen ha nyir van. és ha a szóban forgó véletlenül kövér Is.

Nem folytatom. Csak azt kérdezem, mtért aem vagyok képez elhessegetei ezeket a bobé rögeszméket, mikor ilyen Ugarákat olvasok. Talán mert nem ésszerűek?

Szó sincs róla. Hiszen maga a nyelv sem ésszerű. Az a műszer, mellyel legfinomabb gondolatainkat közöljük nem a logikán atapal, éppoly illő gikns, mini a költészet vagy az álom.

Ha azt mondám, hagy három ház, vagy hegy fejembe teszem a kalapom, szinten H- ingikus vagyak, mert három ház az több ház (tehát hárem házak), és nam a fejembe te- **•*■ • lratapeai (flauem a ftKMfttolftnyi Dezső költő, íré, • Nyugat első generációjának egyik kie- melkedő alakja. Aligha akai magyarul olvasé. »ki ne {»merné míves verseit, nagyszerű novelláit, regényeit, csodálatosa» okos írásait a nyalTtől... Itt közölt írá- »a 1» az utóbbiak közöl való.

jemre), különben a koponyámba kellene gyűrnöm, és özzzt- keverednék az agyvalőmmal. Mégis az a helyes, hogy három kéz, s lejembe teszem a kalapom. És nem nevetek, he ezt olvasom. Mert e két ssá- kép magyar, évezredei, éti szemléletünkből sarjad, a fön- tt három ellenben gyatra német tsrdttmény. Nem a logikám tiltakozik ellene, hanem a vérem.

Azért sajaálnám. ba végképp kipusztulnának nyelvünkből. Ebben a szomorú karban olykor-olykor szükségem van egy kis derűre. Minden nap lesem őket, s mér messziről, ktndő- lobogtntva üdvözlöm.