Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-22 / 8. szám
10 új ifjúság Különös bratyizás avagy: hogy kerii! a czima az asztalra, illetve Nixon Kínába Elég hosszú ideje figyeljük már a Kínában lejátszódó politikai kabarét. Az ember nem tudja, hogy sirjon-e vagy nevessen rajta. S bármennyire jól szórakoztunk, aggódtunk és aggódunk a hatalmas nép sorsáért. Mert végső soron a nép az áldozata a csúnya hazárdjátéknak, amely egy idő óta Kínában folyik. Minden bohózaton túltesz azonban a hivatalos kínai politika legújabb fordulata. Amit a nagy Mao politikai gépezete éveken át igyekezett gondosan lepelbe burkolni, most kendőzetlenül a világ elé tálalta. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy Kína előbb-utóbb kénytelen lesz kilépni az elszigeteltségből, az évek óta tartó diplomáciai önszáműzetésből. De hogy ilyen a- lapvető fordulatot tesz majd a kínai diplomácia, az mégis csak meglepetés. Valamit sejtettek a múlt évi kínai belpolitikai események. Heves összetűzésekre került sor a párton és az államvezetésen belül. Lin Piao, akit már évekkel ezelőtt, maga Mao Ce-tung kívánságára „trónörökösnek“ kiáltottak ki, egyszeriben eltűnt a politikai porondról. A hivatalos kínai diplomácia pedig eleinte csak finom árnyalatokban, aztán — különösen az ENSZ közgyűlésén — nyers őszinteséggel színt vallott. Eszerint Mao Ce-tung egyszer s PEKINGI VASÁRNAP A hétköznap és az ünnep kettős forgataga felemzt a pekingi vasárnapot. Az üzletek nyitva tartanak, talán zsúfoltabbak is, mint máskor. A kínai ember i- lyenkor vásárol, ilyenkor kerekedik fel az egész család, hogy kiegészítse a ruhatárat vagy valamilyen különleges fogással variálja a heti rizsadagot. Vidékről is többen érkeznek talán, mint máskor, csapatostul várakoznak a nagyáruház bejárata előtt, vagy érdeklődő szemmel járják az emeleteket. Első látásra az emberek öltözéke hétköznapi, de ezen a napon mégis nagyobb gonddal vasalják át a zárt nyakú öltönyt vagy rövidujjú inget. A nadrágviselet általános, férfiaknál-nőknél egyaránt — de a parkokban, amelyek benépesülnek vasárnap, a pár éves csöppségeket ünneplő kezeslábasba öltöztetik a szülök, ha megtehetik. Sokféle kikapcsolódást kínálnak a parkok: sétát a nemegyszer fedett galériákban, csónakázást vagy éppenséggel fürdőzést a tavon, kapaszkodást a domboldalra, bújócskát a zegzugos sziklafolyosókon, nézelődést az állatkertben, ebédet vagy u- zsonnát a teázókban, fényképezést a híres szobrok 'vagy épületek előtt működő fotósoknál. Az emberek hosszú sorban várnak arra, hogy megörökítessék magukat, s a képet kirakhassák otthonuk falára. Gyerekek kergetőzése, felnőttek nevetése, . hallgatagon, illedelmesen egymás mellett lépkedő fiatal párok beszédes tekintete — ha más is, mint nálunk, mégis ünnepi kikapcsolódás a pekingi vasárnap. Kép és szöveg: B. D. mindenkorra a tőkés hatalmakhoz, az imperializmushoz kötötte országa sorsát. Az elmúlt napokban Kínában valóságos tavaszi nagytakarítás tört ki. A hivatalos felszólításban is az állt, hogy — tekintettel a közelgő tavaszi ünnepekre — helyénvaló lenne glancba vágni a városokat, falvakat, gyárakat, intézményeket. A vak is látja azonban, hogy merőben más okból tört ki Kínában a takarítás láza — Nixon amerikai elnök látogatása miatt. Peking és a nagyobb városok utcáiról, amelyeket a becses vendég is meglátogat, sietve eltávolították a dörgedelmes antiim- perialista és Amerika-ellenes feliratokat. Az utcák, intézmények visszakapták régi szép nevüket. A könyvkereskedésekből eltűntek az Egyesült Államokat bántó könyvek, betiltották minden Amerika-ellenes és anti- imperialista megnyilvánulást. Nagyon találóan írta meg észrevételét az egyik nyugati hírmagyarázó, hogy Nixon valószínűleg jobban fogja magát érezni Kínában, mint otthon. Meglepő talán Kínának e különös politikai pálfordulása, bratyizása egy olyan hatalommal, amelynek néhány hónappal ezelőtt még a szagát se bírta? Nem. Tulajdonképpen kezdettől fogva erre tartott Mao Ce-tung nacionalista politikája. Kezdettől fogva világos volt, hogy a kínai párt- és államvezetés minden más érdek fölé helyezi időnként nevetségesnek tűnő nagyhatalmi politikáját. Most csak bizonyossá vált, hogy Mao Ce-tung előtt semmi sem szent. Fájdalmas, hogy éppen az az ország bocsátkozott e különös kalandba, amely évszázadokon át az imperialista expanzió ö- rökös célpontja volt. Mao Ce-tung — a jelek szerint — nem okult a történelemből. P. L. Pekingben valószínűleg egyetlen olyan kínai sinus, aki ne tudna a Liu Li Csang- ról. Pár száz évvel ezelőtt, a Ming császári dinasztia korában, ez volt a zománcozott fazekasáru kereskedelmi központja. Később Pekingnek ez a része, amely a főtéren a Mennyei Béke kapujától alig kőba- jításnyira van, kereskedelmi negyeddé vált. Egész a felszabadulásig itt cseréltek gazdát a különféle régiségek, használt könyvek, rajzok, festmények, bronz- és porcelántárgyak. Ott voltak azok a műhelyek is, ahol a régiségek karbantartását végezték, valamint ott éltek azok a kézművesek, a- kik az értékes régiségekről pontos másolatokat tudtak készíteni. A kulturális forradalom idején az ilyen és hasonló helyeket érte a legtöbb támadás. Voltak olyan szélsőséges kultúrfor- radalmisták, akik úgy tartották, hogy a múlttal minden téren le kell számolni. Később kiderült, hogy nem ez a kultúrforra- dalom elsődleges célja, és ezek a nézetek nem helytállóak. Amikor veszélybe kerültek az ország értékes műkincsei, a kérdés a legmagasabb fórumokon is napirendre került azzal a céllal, hogy megőrizzék a hagyományokat. így élte túl a Liu Li Csang is a kultúrforradalom viharát és a kereskedelem újból virágzásnak indult. A kínai nagyvárosokban, így Pekingben is sok régiségkereskedés van. Nagyobb részük ruhákat, cipőket, rádió- és tévékészülékeket vagy éppen használt kerékpárokat árusít. Jó néhány antikvárium is van, de a választék majdnem kizárólag a marxista irodalom forrásműveire, műszaki könyvekre, és főleg Mao Ce-tung műveire korlátozódik. A kereskedelem, úgy látszik, virágzik, mert különösen vasárnaponként vagy hétköznap, munkaidő után, az üzletek tömve vannak vásárlókkal. A régiségkereskedésekben és antikváriumokban gyakran nevetséges összegért értékes közszükségleti cikkek is beszerezhetők. A Kl I FÖLDIEK OSZTAT VA Sanghajban olyan régiségkereskedések is vannak, amelyekben kizárólag válogatott hazai és külföldi áru kapható. Az ilyen üzletekbe leginkább külföldiek térnek be. Hasonló üzletek Pekingben is vannak. Kapható itt aranyóra, perzsaszőnyeg, japán dísztárgy, pompás kivitelezésű fali- és asztalióra faragott aranydobozban, méregdrága kristályváza stb. Korábban, de különösen a kultúrforradalom idején, ezt az árut jelentéktelen ösz- szegekért vesztegették. Ma a régiségek újból visszanyerték valódi értéküket. , Pekingben sok külföldi sorra járja azt a húsz-egynéhány régiségkereskedést, amelyben időnként a régészek, történészek érdeklődését is felkeltő tárgyak kaphatók. Csakhogy a ritka régiségeket a régiségügyi állami bizottság engedélye nélkül nem szabad kivinni az országból. A nagykövetségeken és a külföldiek magánlakásain azonban gyakran található o- lyan dísztárgy, amelyhez tulajdonosa rendkívül csekély összegért jutott hozzá. a/ Állami bizottság pecsétje A Liu Li Csángón kívül olyan üzletek is vannak, amelyek csak egyfajta árut kínálnak. Az árát az állami bizottság határozza meg és a tárgyat vörös pecséttel látja el. A határon túlra csak a vásárláskor kapott számla felmutatásával vihető. Mondani sem kell, hogy ezek a tárgyak mesés összegekbe kerülnek. A kínai. régiségkereskedésekben rendkívül nagy a választék, legalábbis azokban, amelyek nemcsak egyfajta árut kínálnak. Ezekben a nem specializált régiségkereskedésekben olyan . „burzsoá“ árucikkek is kaphatók, mint drága szőrméből készült bundák, faragott teakfa bútorok, zongorák vagy művészi értékű dísztárgyak. De ezeket egy átlagkínai nemigen vásárolhatja meg. S. P. Korszerű csuklós trolibusz és kerékpáros riksa egymás mellett a pekingi Zsenminlu utcán. SZOVJET MÉRNÖKÖK olyan, tehergépkocsit szerkesztettek, amely könnyedén megbirkózik a mocsaras vagy havas tereppel. Henger alakú kerekek helyett lánctalppal kombinált kerekeket szereltek rá, úgyhogy négyzetcentiméterenként csak 215 grammos nyomást gyakorol a talajra. A balti köztársaságok, a Belorusz SZSZK, a Karéi Autonóm SZSZK területét, valamint az Orosz Föderáció egyes részeit látja el villamos energiával az a 150 erőmű, amelyet a Szovjetunió észak- nyugati energiarendszere egyesít. Ezek az erőművek 55 milliárd kilowattóra energiát termelnek évente. E hatalmas energiamennyiség „kiadagolása“ a Lett SZSZK fővárosának, Rigának egyik központi kerületében levő elosztóállomásoet történik. Itt áll az a diszpécserpult, amely a szükségletek arányában számtalan irányba küldi szét a fényt, mozgást és meleget előteremtő energiaklncset. Az elosztás bonyolult feladatát modern automatikus berendezések és elektronikus számológépek segítségével végzik. Ezek a technikai felszerelések teszik lehetővé, hogy gyorsan ki lehessen számítani az egyes erőmüvek teljesítményét, fel lehessen fedezni a hibákat, és biztosítani lehessen a rendszer minden elemének megszakítás nélküli munkáját. Jopónbnn 1975-ben elkészül a „tiszta üzemű” motor japánban fokozott ütemben kísérleteznek egy „tiszta üzemű“ kétütemű motorral, amely könnyebb is, kisebb is és főleg olcsóbb hagyományos elődjénél. Teljesítmény szempontjából azonban nem veheti fel a versenyt az azonos úrtartalmú hengeres motorokkal. Üzemeltetése gazdaságos, mert alacsony oktánszámú benzint igényel. Ezenkívül viszonylag kevés széndioxidot, szén- hidrogént, nitrogénoxidot és ólmot termel működés közben. A kutatók könnyű traktormotorok, kis halászhajók meghajtására akarják kifejleszteni. Tökéletesített változata u- gyan csak 1975-re készül el, de máris nagy érdeklődés nyilvánul meg iránta. Valószínűleg személygépkocsik meghajtására is alkalmassá teszik. A legnagyobb újdonság az, hogy a- mfg a hagyományos, belső el- égésű motoroknál a befecskendezett, illetve porlasztott üzemanyag a levegővel való keveredés után gyullad, az új, tiszta üzemű motor közvetlenül, minden bizonnyal porlasztó nélkül, vagyis közvetlen befecskendezéssel gázosftja és gyújtja az üzemanyagot. SILÚVÁROS A Német Demokratikus Köztársaságban, Magdeburgtól délre valóságos silóváros épül. Elkészülte után 32 silóban 4800 tonna gabonát tárolhatnak, ezenkívül két hatalmas raktárépület és egy — óránként 32 tonna teljesítményű — szárító berendezés áll a mezőgazdasági termelés rendelkezésére. Az NDK a földek jobb kihasználása érdekében törekszik arra, hogy minél kisebb területet vegyen igénybe a raktárak céljára, ezért tömöríti „városba“ a silókat. r
