Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-04 / 1. szám

kezdenek több és sokemeletes épületeket építeni. Tokió ugyan sosem volt földszin­tes város, de igazi felhőkarcolói száma e- gyelöre még két kézen megszámolható. A tokiói felhőkarcolók ma sem a növekvő biztonság, hanem a szinte napról napra csillagászati számokig növekvő telekárak miatt épülnek felhőkarcolónak. Az óriási területen fekvő város a népsűrűség szem­pontjából Párizs után a második helyen áll: egy négyzetkilométeren több mint ti­zenhétezer ember él. Az adat annál riasz­tóbb, ha hozzáképzeljük a jelenleg tökéle­tesnek számitó, mégis abszolút zsúfolt közúti forgalmat, aminek érzékeltetésére e- lég annyit elmondani, hogy az ország au­tóipara világviszonylatban szintén a ran­gos második helyet foglalja el. A statisz­tika szerint Tokióban minden negyedik tű dőre esik egy járműklpufogő. Persze itt azt is el kell mondani, hogy jelenleg se­hol a világon nem folynak eredményesebb kísérletek a levegő tisztaságának megvé­dése érdekében, mint japánban. Ezen nincs mit csodálkozni, s a szigetországból rend­szeresen érkező műszaki vonatkozású hír­rengeteg között már ma sem lenne külö­nösebben meglepő, ha arról értesülnénk, hogy a japánok ezt az egyre szörnyűbb a- datokban jelentkező világproblémát haté­konyan megoldották. Még az a szerencse, hogy a rengeteg tokiói járműkipufogó hely­szűke miatt egyszerre nem üzemelhet. Hogy-hogy? — kérdezheti az olvasó, aki­nek hiteles értesülései vannak a nyolc- és tizenkét sávos tokiói utakról, amelyek fö­lött sok helyen két-három emeletnyi ma­gasságban, két-három szinten műutak kí­gyóznak, na és persze az utcák alatt Is. Ez valóban így Igaz, s bámészkodván az em­ber nem tud hinni a szemének, hiszen mindez még makett formájában is óriási teljesítménynek számít. Tehát bármilyen jók is az útviszonyok, egyelőre még Ja­pánban is könnyebb autót gyártani, mint utat építeni, tgy hát az autótulajdonosok sokasága a városon belül rendszerint kény­telen más közlekedési eszközt választani. Ezek közé tartozik elsősorban a várost be­hálózó, óriási metró. A világ egyik legna­gyobb metrója, de rajta kívül egyelőre még a világ egyetlen metróján sem vezették be azt, ami Tokióban már régen szükségsze­rűvé vált. Csúcsforgalmi órákban ugyanis több száz diákot alkalmaznak. Teendőjük abból áll, hogy a legkülönbözőbb taktikai és fizikai módszerekkel igyekeznek minél több embert bepréselni a vagonokba. Mu­tasson valaki még egyetlen országot, ahol valakit tolakodásért fizetnek, ahol az ap­róbb kiadásokra valót ebből is lehet fe­dezni. Ilyen ország nincs, város is csak egy van. Ezt a várost talán kicsit szerény­tokioi utcakép. A kép alján a világ leggyorsabb vonata siklik Oszaka felé. Az „álomexpresszről“ a továb­biakban majd részletesebben is szó esik. Mellette — középső kép — a tokiói magasvasút, amely a város központját a Haneda repülőtérrel köti össze. A Hanedán a nap minden percében startol vagy landol egy-egy repülőgép. A szélső felvétel nem Párizsban készült, és közepén nem az Eiffel-torony büszkélkedik. Ez a to rony annál sokkal szerényebb, bár tizenhárom méterrel magasabb Párizs díszénél. A torony tövében és fel­vonójában, soknyelvű, nagybetűs feliratok a látogatók és franciák elnézését kérik, mivel a Tower az Eiffelnél tizenhárom méterrel magasabb. „Nem az Eiffel rekordját akartuk megdönteni. Műszaki körülményeink kény szerítettek bennünket.“_________________________________________________A szerző felvételei KÉT I ARí­ezÉR Titok EURÓPÁBAN NE KE­RESD JAPÁNT • FÖLD­RENGÉSEK ÉS FELHŐ­KARCOLÓK • TOKIÓ­BAN MINDEN NEGYE­DIK TÜDŐRE ESIK EGY JÁRMÜKIPUFOGÖ • A TOKIÓI METRÓ HOSZ- SZÚ VONALAIRÓL — RÖVID MONDATOK­BAN • AZ UTASOKAT FIZETETT „TOLAKO­DÓK“ PRÉSELIK BE A KOCSIKBA • TOKIÓ­BAN NINCSENEK LO­KÁLPATRIÓTÁK • A TOVÁBBIAKBAN ISMÉT TOKIÓRÓL RESZELI FERENC RIPORTSOROZATA JAPAN DIÁKLÁNYOK telenül, de nem is egészen alaptalanul a japánok a világ fővárosának nevezik. A jelzőt viszont nem a lokálpatriota to­kióiak kreálták, mert feltehetően nem sok ilyen város van. Tokió óriási, Tokió csodá­latos, de kitűnő aszfaltján nagyon sok ok­nál fogva csak elvétve lézeng egy-egy lo­kálpatrióta. Tokiót millió oknál fogva le­het csodálni, de szeretni és elfogultnak lenni vele szemben már kevésbé lehet. Ezt tokiói diákok mondták nekem s magya­rázták. Mert lélegzeni, lakni és munkát ta­lálni Tokióban egyre nehezebb. Ezek a diá­kok pedig azért tanulnak a város neves és drága egyetemein, hogy mindezt, legalább ezt, a jövőben meg tudják valósítani. Az akadályok pedig szaporodnak, a világváros és a világvárosi ember viszonya ezáltal pár­huzamosan romlik, 1 Tokión tehát van mit csodálni, de még mennyire van! Ezért hát a következő foly­tatásban még elkerülhetetlenül Tokiónál kell maradnom, már csak azért is, mert nemcsak csodából épült fel ez a tarka vi­lágváros. (Folytatása következlkl A huszadik századi Japán civilizációs to­talitásairól és a sok évszázados Japán kü­lönös hagyományairól, e társadalom kettős­ségéről, végleteiről nagyon sok nyelven, nagyon sok elemzés látott már napvilá­got. A japán társadalommal foglalkozó szakirodalom és a napi világsajtó által sza­kadatlanul fogalmazódó vélemények összes­ségének konklúziója, nagy általánosságban is csupán megközelítő lehet. Magát az or­szágot, annak megannyi furcsaságát és je­lenségét persze nehéz is teljes összefüg­gésben megérteni. Egy amerikai társada­lomtudós — aki több mint egy évtizedig élt Japánban, figyelte, szakszemmel elemezte az ország életét — így nyilatkozott: „Ha egy évtizeden keresztül Japánban él az ember és rájön arra, hogy erről az ország­ról még semmit sem tud, akkor már na­gyon sokat tud róla.“ E vélemény hitelessége egyazon japán furcsaságok érthetetlenségénéf fogva u- gyancsak ellenőrizhetetlen, bár mindenkép­pen indokoltnak tűnik. A turista minőségé­ben Japánba utazó újságíró e vélemény­nyel ne kezdjen semmit Tokió a maga nagyságával, tarkaságával, csodáival épp­úgy mellbe vágja, mint az Izü-félsziget képtelen, káprázatos természeti szépségei, egy családi vendégeskedés ceremóniájának érthetetlenségei vagy a számtalan törté­nelmi műemlékhez fűződő tények és le­gendák... egyszóval az élmények és infor­mációk sokaságának nagy része mellbevá­gó. A hazatérésem óta eltelt idó távlatából visszatekintve csupán egyetlen határozott meggyőződésre jutottam: nem szabad álta­lánosítani. Az ember személyes élményei ugyanis e végletek nagy tenyészetében in­kább egyediek, mint általánosak lehetnek. Am amint leírom, máris határozatlanabbnak tűnik ez a tanulság, és azt kell éreznem, mégis csak olyan élmények rengetege éri az embert Japánban, amilyen Európában semmilyen körülmények között sem for­dulhat elő. Ilyen aspektusban pedig min­den jellemzőnek számít. TOKIO E országnyi nagyságú területen fekvő várost tizennégy millió ember lakja. E tény ismert, tehát nem meglepő. De... Az évszázadok óta rendszeres földrengések miatt a lapánok csak az utóbbi években Az amerikai Westinghouse vállalat kutatót parányi bu­borékokat fedeztek fel az Izzólámpák wolframból ké­szült Izzószálainak anyagú ban. A fémbuborékok aka­dályozzák meg az izzószál meggörbülését, ugyanakkor azonban csökkentik Is a fénykibocsátást. A buboré­kok átmérője százezred mil­liméter nagyságrendű. A Szovjetunió népgazdaságának sikerei kiállításon mu­tatták be a képen látható fogfúrógépet. A nagy fordulat- számú berendezés elektromos és turbinás fúrógéppel van ellátva, melyek úgyszólván fájdalommentes kezelést tesz­nek lehetővé. Értékes lelet Megtalálták Kiírásinak, a perzsa birodalom alapítójának palotáját Iránban. A VI. századból származó épületmarad­ványok a perzsa civilizáció és kultúra eddig ismert leg­régibb emlékei közé tartoznak. A különleges díszótöelem- maradványokat szakemberek vizsgálják. Greenwichben megállt az idő Greenwichben szilveszter­kor egy ízed.,Asodp írere megállt az idő. December 31-én ugyanis hoz-áigazítot- ták a greenwichi középidőt a párizsi nukleáris órákhoz. A francia fővárosban műkö­dő szerkezet hosszú óvón pontosabb, mint a reenwi- chi óra. A párizsi nukleáris icőmérö köz" m’ i ugyanis a legpontosabban figyelem­mel tudják kísérni a Föld keringési adatainak legki­sebb változásait is, ezért időről időre ehhez igazítják a greenwichi középidőt. Leg­utóbb 1958 január elsején hozták szinkronba a két szerkezet működését. VILLANY-AUTÓ Ilyen, villanyteleppel mű­ködő gépkocs sat kaptak a japán főváros szívében szol­gál; tot teljesítő telefonmű­szerészük. A város levegő­jét nem szennyező villany- autók maximális sebessége. 60 kilóm 'er óránl. rt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom