Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-15 / 7. szám
10 új ifjúság agyike RESZELI FERENC RIPORTSOROZATA Befejező rész Ü lök a japán főváros metrójának egyik kocsiján. Vasárnap délelőtt van, szó sincs csúcsforgalomról, mert európai módra a tokióiak nagy része ma víkendezik. Szemben velem egy középkorú pár ül mozdulatlanul. Térdemen a metró térképe, amelyen minden elhagyott állomást bejelölök, nehogy rossz helyen szálljak ki. Érzem, egy tapintatos tekintet engem figyel. Felnézek. A középkorú űr az. Rám mosolyog, visszamosolygok, s már mély meghajlással üdvözöl — természetesen feláll az ülésről. Én is meghajlok, ennyit már megtanultam, hiszen ez a legalapvetőbb dolog. Aztán ismét ő hajol nagyot, majd a felesége, aki, úgy tűnik, nem csupán az irántam való tiszteletből, de elsősorban férje tiszteletét reprodukáló alapon hajlong előttem. Mert hogy is állunk ezzel a hajlongással? A japán ember meghajol előtted, s te vl- szonzod. De te külföldi vagy, ő újra meghajol, hogy a külföldinek kijáró tiszteletet kifejezze. Minél több a hajlongás, annál nagyobb a tisztelet. Ha ezt nem tudod, s minden meghajlást viszonozni akarsz, bizony nehezen lehet abbahagyni, mert a japán ember nem enged a magáéból, az utolsó meghajlás joga az övé, s tiéd ezáltal a nagyobb megbecsülés. Szerencsére erre már rájöttem, s így sikerül abbahagyni a hajlongást. Mi mást tehet ilyenkor az ember, szótlanul mosolyog. Természetesen ők Is mosolyognak, s már át is ülnek mellém. Az úr angolul szól. Látta, nagyon bizonytalanul tájékozódom a metróvonalak labirintusában, szívesen segít, ha tud, legalább azzal, hogy útbaigazít. S már nyújtja is a névjegyét, én meg viszonzásul a magamét. Mert elindulásom előtt a Japánban járt ismerőseim nyomatékosan figyelmeztettek, hogy névjegy nélkül el ne induljak, különben elveszek a zsúfolt szigetországban. Valóban meggyőződtem róla, hogy nem volt alaptalan a jó tanács. Több mint háromszáz névjeggyel tértem vissza, amiből arra kell következtetnem, névjegy nélkül kevés japán megy ki az utcára. — Ő journalist! Nagyon megtisztel. Gondolom, hazánkról szeretne írni mister Ferenc? Hogy a keresztnevemen szólít, azon már nem lepődöm meg, mert tudom, amit a japánok nem tudnak, hogy a magyarban és a japánban kivételesen másodtként szerepel az ember keresztneve, ők pedig egy külföldi e- setében mindig az angolhoz igazodnak. — Ö, — mondom ugyanazon a hangon — director ZOO? — Mert új ismerősöm névjegyén látom, az úr nem más, mint a tokiói állatkert Igazgatója. — Igen, az ön hazájáról szeretnék írni. — Nagyon megtisztel, köszönöm, kedves u- ram — mondja, s tapasztalataim alapján nekem már tudnom kell, a szigetország valahány őslakosa ugyanezt mondaná. Mindennek magyarázata nem elsősorban a hazaszeretet, hanem a vendégszeretet, a külföldinek tulajdonított, illedelmesen eltúlzott szerep. J apánban a hazaszeretet fogalma kissé mást jelent, mint az európai ember e- setében. Japánban vannak, akik köny- nyen és vannak, akik nehezen élnek. Ám a- kik legnehezebben élnek, azok sem gondolnak arra, hogy elhagyják hazájukat, s egy más, i- degen országban keressenek megélhetést. Köj- tudott dolog, hogy a tömegkivándorlás foga! ma számukra jóformán idegen, gyakorlati te dezete alig van. Hogy miben kereshető a magyarázat? Ez a legnehezebb. De mindenesetre komoly szerepe van benne a japánok vallásosságának, s azoknak a ceremóníáüs szokásoknak, amelyekről az ország őslakója úgysem tud leszokni, és amelyet csak hazájában képes betartani. Igen, az ön csodálatos hazájáról szerettem volna írni — mondhattam volna az öj ismaKisvárosi utcakép rősnek — mert rengeteg élményben volt részem ez alatt az egy hónap alatt. És persze sok meglepetésben Is. Mert Japán több mint egzotikus, több mint civilizált ország, de a nagy méretű civilizáltság mellett tömérdek o- lyan jelenséggel találkozik, ami furcsa számára. Mindenesetre megtenném még néhányszor ezt az utat, hiszen csodálatos volt. Nemcsak a japának szent hegye, a Fudzsi- jáma, nemcsak a pagodák százai és a gyönyörű műkincsek rengetege, nemcsak b japán A japánok szent hegye, a Futízsijama széplányok és nemcsak a világ legnagyobb városa. "Sok érthető, sok érthetetlen dolog, sok tetszetős és kevésbé tetszetős jelenség, a- mi a szigetország páratlan sajátosságai közétartozik.-0A yokohamai kikötőben esik az eső. A szovjet Bajkál személyszállító hajó útra kész, indul a szovjet partok felé, ahonnét majd repülővel folytatjuk utunkat egészen hazáig. Az itt-tartózkodás alatt rengeteg barátot, ismerőst szereztünk, nagy részük a Wyvea nemzetközi ifjúsági utazási iroda dolgozója. Hihetetlenül sokan búcsúztatnak bennünket. Tarka papírszalagok százai feszülnek a hajó és a móló között. A szalagok egyik végét vendéglátóink, másik végét mi, a vendégek tartjuk. Aztán a hajó lassan elmozdul, távolodik a parttól. A papírszalag-tekercseik lecsavarodnak, megfeszülnek, majd elszakadnak. Láttuk Japánt, s valami keveset meg is értettünk belőle. A szalagok elszakadtak, de az élmények fonala valahányunk életét végigkíséri. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani a SZISZ Ifjúsági Utazási Irodájának, amely u- tunkat megszervezte és lehetővé tette. Balról: Nagyvárosi utcakép, a város perifériáján és a sok pagoda egyike A műanyagból készült ütőerek bevonultak a szovjet sebészet kelléktárába. L. L. Plotkin leningrádi mérnök a Kirov Katonai Orvostudományi Akadémia munkatársaival kísérletezte ki az új elemet, amelyet 6—30 mm átmérőben gyártanak. Rövidebb a téli félév fan Meeus belga csillagász elektronikus számítógéppel kiszámította: állandóan rövidül a leghidegebb évszak, tél. Persze, ne örüljünk, az eltérés viszonylag csekély, s a különbségei helyi tényezők befolyásolhal- ják, sőt, egyes vidékeken úgy Is tűnhet, mintha hosz- szabb volna a legkellemetlenebb évszak. Népszerű csillagászati könyvekben is helyesen olvashatjuk, hogy a téli félév szeptember 23-átől március 21-éig, körülbelül 179 nap, a tavaszt és a nyarat magában foglaló, úgynevezett nyári félév (március 21-étől szeptember 23-áigJ pedig 186 nap. Elméletileg tehát a kellemesebb félév egy héttel hosszabb. Ez annyit jelent, hogy például júliusban — naptávolban (I) — a Föld gyorsabban halad, mint napközeiben, amely szerencsére januárra esik. De külön-kü- lön mekkora egy évszak időtartama? Első közelítésben a tavasz 92 nap és 19 óra, majd a leghosszabb évszak, a nyár következik, ennek tartama 93 nap és 15 óra. A téli félévből az ősz 89 napot és 20 órát tart; szerencsére legrövidebb a tél: 89 nap. Ezek kissé kikerekített adatok. Az ismert belga asztronőmus azonban messze a jövőbe is számolt. A Föld pályáját a többi bolygó erősen zavarja — ezt perturbációnak nevezzük. Most olyan periódusban vagyunk, amikor a zvaaró hatások kedvezően hatnak a Földre, és rövidül a tél. Míg időszámításunk 1000. évében 89,47 nap volt a tél hosz- sza, 2000-ben már csak 88,99 nap lesz. Ezer év múlva, tehát körülbelül 3000-ben csak 88,74 napig fog tartani a számunkra oly kellemetlen évszak. A minimum — Meeus szerint — 3500 táján következik majd be, körülbelül 88,5 napos időtartammal. A Siemens-művek most a táv- irányítású autóvezetéssé! próbálkozik. Minden célpont megtalálható számozottan a városi térképen. A vezető, miután elhatározta, hová akar menni, a célpont számát a kocsiban elhelyezett számtáblán beállítja. A számtábla egy kis leadó segítségével továbbítja a számot a központba, ahonnan pillanatokon belül megérkezik a válasz az armatúrán elhelyezett táblán fényjelekkel: merre, milyen sebességgel és hogyan keli mennie, hogy a leggyorsabban és a legrövidebb úton célhoz érjen. (si)
