Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-27 / 26. szám

A TANÍTVÁNY 6 Q lUBVIK SVOBODA: Minden fiatal sportoljon Köztársasági elnökünk a természet nagy barátja. Még most is mász- sza a hegyeket, ha teheti, amikor pedig a Magas-Tátrában jár, nem hagyja ki a lehetőséget, hogy a turisztikának hódoljon. Ez a felvétel is ott készült róla, és ott nyilatkozta ezt is: ,,Minden fiatal sportoljon.' És ne csak győzni tanuljon meg, hanem az elért helyezést megtartani is. Ez ugyanis legalább olyan nehéz." A , liga rajtja előtt terjedelmes cikkben foglalkoztunk a bratislavai Inter ta­vaszi esélyeivel. „Kapitány, elsüllyed-e a Titanic?“ c. írásunkban Szíkora Györgyöt szólaltattuk meg a nehéz idény kapcsán, és a játékossal együtt reméltük: sikerül a lehetetlen. Most, amikor lépten-nyomon kérdezik szurkolók, szakértők, ismerősök és ismeretlenek, mi is történt tu­lajdonképpen az Interrel, tárgyilagos, higgadt mini-elemzésben tárhatjuk fel a kiesett csapat körüli problémákat, és válaszolhatunk arra a kérdésre is, amely egyik napilapunkban látott napvilágot: Tragédia-e, hogy az Internacionál Slovnaft Bratislava legénysége nem lesz sze­replője a jövő ligabajnokságának? Petro László életének eddigi legizgalmasabb és leg sikeresebb éve volt 1972, ezt már most, júniusban I« elmondhatjuk. A képen láthatú kulturista sikerrel érettségizett a Košicei Magyar Tannyelvű Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskolában. Áprilisban a szlo­vákiai bajnokságon csoportjában a harmadik, néhány héttel később a csehszlovák bajnokságon már a má sodik helyen végzett! Egy bronz és egy még értéke sebb ezüst — ez a nagyon sikeres mérleg. Petro Liszté perini (Perény) származású fiatal. Kiért, a négyszeres csehszlovák bajnok és világbaj­noki helyezett kulturista tanácsát fogadta meg, ami­kor emelgetni kezdte a vasakat, és mint látni — si­kerrel. Kiéri is perini. Ez a kis fala maholnap azl jelenti majd a knlturizmusban, mint Tardoskedd a fociban. A két sportoló jó barátságban van egymással. Petro László újabb válaszút előtt fill: ba berukkol, értékes hőnapokat veszíthet sportjában, mert nem lesz alkal­ma a rendszeres gyakorlásra, pedig igazén komoly tehetség. A košicei VSS egyesületének tagja, csakúgy, mint Kiért és edzője, dr. BaiSinsky. A kis portréhoz még csak annyit tennénk hozzá, hogy Petro bebizonyította: lehet sikeresen sportolni és tanulni is. Nem tartozott ngyan a színegyesek kö­zé, de becsülettel helytállt az érettségin, és gyara­pította azoknak a számát, akikre büszkék az „ipari­ban“. (bt) Petro László ■■MsnaBaMnmnMi TRAGÉDIÁÉ, HOGY KIESETT AZ INTER? CSAKUGYAN TRAGÉDIA? Az említett napilap egyik írását Idézzük: „Sok ember hajlamos arra, hogy eltúlozza a sport, és ezen belül a labdarúgás jelentősé­gét. Egyesek arról beszélnek, hogy tragédia történt, mivel az Inter kiesett az első ligából, Az igazság viszont az, hogy a sporthoz hozzá­tartoznak a vereségek is. Meg kell szoknunk, hogy akár egy Inter Is búcsút mond a ligá­nak. Ebben nincs semmi tragikus“. A cikkíró­val teljes mértékben egyetértünk. Valóban, nem az a tragédia, hogy egy csapat kiesik a ligából. Azt viszont tragikusnak minősíthetjük, — és erről akarnánk most szólni —, ahogyan ez az együttes Idáig süllyedt. Azt senki sem vitatja, hogy az Internek minden feltétele meg­volt a sikeres szerepléshez. Mi történt hát? AZ ŐSZI NYOLC SOVÁNY PONTOCSKA Az Inter tavasszal 16, ősszel viszont mind­össze 8 pontot gyűjtött. Tavasszal tehát a dup­láját, méghozzá úgy, hogy a sorsolása éppen ebben az idényben volt kedvezőtlenebb, és le­galább három mérkőzésen csak a bizonyítható [fllmfelvétellel dokumentálható) balszerencse fosztotta meg a sárga-feketéket azoktól a pon­toktól, amelyeket már a markukban éreztek, s akár egyetlen megszerzése a bentmaradást jelentette volna. Gondolunk Itt a Teplice, a Trnava és a Slovan óllen vívott találkozókra, de Ide sorolható a Prešov ellen kihagyott ti­zenegyes Is. Nyilvánvaló, hogy tavaszi formáját és tel­jesítményét nyújtva, 32 pontjával a legjobb hat együttes közé tartozna ma a sárga-fekete csa­pat, és nem az utolsó előtti hely megszerzője lenne. MI történt hát ősszel? — Bajnokok leszünk — nyilatkozta a tőle megszokott harsánysággal Jozef Marko 1971 nyarán. — Csapatomnak erőre, kitartásra lesz még szüksége, és 1972 tavaszán a Pasienky lesz a .csehszlovák bajnok háza tája. Jozef Marko népszerűsége teljében jött a sárga-feketékhez. A vezetőség örült, hogy az egykori sz-voiségi kapitányt sikerült ieszer- ződtetnie, és teljhatalmat biztosított Markó­nak, akt Pavol Glesk atlétaedző segédletével látott neki a kemény nyári alapozásnak. Aztán eljött a bajnokik Időpontja, és mire az őszt Idénynek vége lett, Markőt már me­nesztették, és a csapat a szakadék szélére ke­rült. HOL VOLT A HIBA? 1. Marko mást akart, mint Kacsányi. A meg­szokott koncepciót átformálta, egyes régi, be­vált játékosokat egyik napról a másikra mel­lőzött, és Gleskre bízta az erőnléti edzések ve­zetését. 2. Glesk jéhfrű atlétikai szakember, éppen a legutóbb bizonyította felesége és Kucman Éva példáján {bekerültek az olimpiai atléta­csapatba), hogy ért a sportághoz. A foci azon­ban nem egészen atlétika. Aki az alapozó sár­ga-fekete labdarúgókat tavaly nyáron látta, az csóválta a fejét. A fiúk még három nappal a liga kezdete előtt is az erdőben futkároz- tak, a labdával szemben megkopott az érzé­kük, mert nem sokat gyakorolták a rúgásokat és lövéseket, hanem élommellénvben futkároz- tak az akadályok fölött és a Herkules nevű erősítőt alkalmazgatták. (Az utóbbi időben ma­gam is emelem a súlyokat a csehszlovák baj­nok, Kiéri társaságában. A kulturístáknak sin­csen olyan felszerelésük, mint amilyennel az Inter labdarúgóit erősítették!) Az eredmény: túledzettség, ebből kifolyólag a gyorsaság és fürgeség hiánya, korai fára- dás, és így vereségek — hazai pályán is. A sorozatos pontvesztés pszichózist eredménye­zett, csökkent a Játékosok önbizalma, és az utolsó percben már a Skyva—Buberník kettős sem segített. 3. A tapasztaltabb játékosok látták, ösztö­nösen is, hogy baj lesz, de ki mert volna szól­ni, és főleg, ki hitte volna el az igazukat? „Bohém társaság vagytok, dolgozzatok meg egy kicsit a sikerért!“ — volt az általános vé­lemény. HSt csakugyan megdolgoztak a „si­kerért“, és Marko jóslata is csaknem bevált: az Inter második lett a tabellán — ha fordít­va vesszük a kezünkbe. Ha a hatodik forduló után edző nélkül, sa­ját magunk játsszuk le hátralévő mérkőzése­inket — legalább 12 pontot gyűjtöttünk volna össze és nem estünk volna ki — mondták a játékosok szinte egyöntetűen. Van benne valami. 4. A vezetőség eleinte vakon bízott az edző­ben, és amikor észbe kapott, késő volt. Érde­kes eset a Markóé. A válogatottal eleinte si­kerei voltak, de Mexikóból súlyos vereségek­kel jött haza a csapat. Első osztályban sze­replő együttes nem volt a kezében soha, itt tehát nem bizonyított. Szeretett nyilatkozni. Mond valamit a kórképhez az is, hogy aktív játékos korában a nagyon kemény játékosok között tartották számon. PEL A FEJJELI Mint már említettük, a tragédia az, hogy ilyen játékosanyaggal, ilyen feltételek mellett történt a kiesés. A tragédia az, hogy mindez szinte a szemünk láttára történt, és nem tud­tunk beleszólni! Fel a fejjel, Internacionál Slovnaft Brati­slava! A második liga nehéz verseny, de kel­lő akarat és szívósság meghozhatja a gyü­mölcsét. Ogy tudom, a csapatot senki sem hagyja el, így, együtt vág neki a küzdelemnek a gárda. A rosszmájúnk már az őszi idény végén rebesgették: az ország legjobban felsze­relt második ligás csapata lesz az Inter, a gyönyörű Adidas-melegítők és a nagyszerű fut- ballcipők megnyerik a közönség tetszését. Fur­csa lesz olvasni a műsorban: Bardejov—Inter, Prievidza—Inter, de megszokjuk ezt is. Meg­szokjuk, de remélhetőleg nem tart sokáig ez az állapot. Ennek a csapatnak egy éven be­lül vissza kell jutnia az első ligáha. Ha nem lesz rá képes, az csak azt bizonyítja majd. hogy még mindig nincs valami rendben az Inter háza táján. BATTA György LEGYŐZÖTT BAJNOK FÁJDALMA Agostini tízszeres világbajnok a mo­torkerékpár-versenyzésben. Az olasz szurkolók bálványa, nemzeti hős volt. Az év elején két nagy versenyen gyen­gébben szerepelt. Máris megszólaltak a pesszimisták, és elhangzott a sajtóban is, hogy Agosttnt karrierjének vége, kár tovább imádni. „Igazuk van az angoloknak. Azt állít­ják, hogy az olaszok gyakran a semmit is felfújják, és tragédiát csinálnak min­den kicsiségből. Tudom, mit gondol ró­lam Olaszország ezekben a napokban. Amikor egymás után győztem, unalmas­nak találták sikereimet. Most elegendő két vereség és máris temetnek.“ De hát a népszerűségnek és a dicső­ségnek vannak árnyoldalai is. — Igen, csakhogy emberségesebb bí­rákat reméltem. Higgye el, hogy a tízszeres világbaj­noknak nehezebb elnézni a vereségeket. — Miért? Clark is világbajnok volt, és közben neki is akadtak fekete napjai. Stewart is szenved vereségeket. Miért én legyek az egyetlen, akinek nem sza­bad kikapnia? Ez pályafutása legnehezebb szakasza? — Nem. A legszomorúbb. Most krízisben van. — Igen. De csak erkölcsiben. Az el­lenfelek továbbra Is nehezek. Meg a- karnak verni, nem ajándékozzák nekem a győzelmeket. Legyen őszinte! Elment a kedve ■ ver­senyzéstől. Talán a bőrét is fél vásár­ra vinni. — Nem Igaz. Szeretnék még többet versenyezni. És még többet győzni. Aki pedig győzni akar, annak kockáztatnia kell. Első versenyein nem ezt láttnk. — Van rá magyarázatom. Nürnbergbe felkészületlenül mentünk. Az ellenfelek pedig még erősebbek voltak, mint vala­ha. Franciaországban már tudatában voltunk az esélyeknek. Nem volt azon­ban időnk a formába lendülésre. Rosz- szul kezdtem. A folytatás sem sikerült. Nem lehettem jobb. A negyedik lettem. És amikor ezt sejtettem, nem kockáztat­tam annyit. Az ember az első helyért kockáztasson a legtöbbet. Mit szól Yamahán rajtoló ellenfelei­hez? — Azt, hogy bár a Yamaha típusú gépek kiválóak, mégis győzni kell tud­ni. Ehhez a gép nem mindig elég. I Ezek szerint nem adta fel? — Nem. Rövidesen bizonyítani logok. Bemutatom, mit tud egy MV Agusta Agostlnivel a nyergében. Mikor? — Rövidesen Salzburgban és egy hét- s tel később Imolában. Vagyis a régi szép idők jönnek. De mit szólnak majd az emberek? Megint kezdik az „unalmas Agostinivel?“ — Inkább a győzelmeket unják, mint s a vereségekről beszéljenek! Agostini x Agostini bizonyított. Salzburgban, majd egy héttel később Imolában győ­zött. Bebizonyította, hogy még mindig jó versenyző. Nem adja olcsón a bőrét Most Ismét jókedvű, és Olaszország is­mét őrjöng érte. A világhírű versenyző azonban sokat tanult a kudarcbői, és mosni v a mögött ott-bujkál a kétkedés és gyanú i® (klochaa)

Next

/
Oldalképek
Tartalom