Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-27 / 26. szám

■ 9 • 4 U| Tudósítás az Ostrava 72 — közszükségleti cikkek kiállításáról PSZKOVNÁL TÖRTÉNELMI Két városunk fekszik a Du­nán — Komárno és Štúrovo. (Komárom és Párkány). A ket­tő közül az első az, amelyről gyakran és sokféle vonatkozás­ban hallunk; az utóbbiról azon­ban ritkán esik szó. Persze, azért úgy tűnik, moz­dult valami ott lenn a Duna kanyarulatában is: felépült a papírgyár, s legalább részben megoldódott a vidék legna­gyobb gondja, munkára talál­tak az emberek, és lassan ma­ga a város is kilép korábbi csendes, nyugodt — elszigetelt — életkörülményeiből. Egysze­rűen igazi várossá válik. Most például városi mivoltát jelez­vén, felkérték fiatal történé­szünket, Püspöki Nagy Pétert, hogy alkossa meg a város cí­merét. Ez meg is történt, s mi ebből az alkalomból felkerestük a vá­rosi nemzeti bizottság elnökét. Štúrovo polgármesterét, Juhá- nyák Árpádot, hogy tájékoz­tasson az új címerről, a város életéről és gondjairól. — Mi késztette a város ve­zetőit arra, hogy elkészíttessék . a város címerét? — Minden város, ha egy ki­csit annak érzi magát, fontos­nak tartja, hogy legyen rendes felségjelei Nekünk ilyen je­lünk nem;; volt, illetve ha ko­rábban volt is, már régesrég nem használtuk, s ezért úgy döntöttünk, hogy eleget te­szünk ennek a követelménynek is. Felkértük Püspöki Nagy Pé­tert, és ő szívesen eleget is tett a kérésünknek. Az egyszerű okon túl volt egy közvetlen in­dítékunk is. Felépült az új vá­rosháza, néhány nap választ el attól, hogy birtokba vegyük, s mi sem természetesebb, hogy az új városháza homlokzatára ki akarjuk függeszteni a cí­mert. — Az aranyékkel hasított kék címerpajzson egy vörös kakas egész új lakónegyed, s jó pár ezerrel növekedett a lakosság száma is. Es a gyár építése még nem fejeződött be. Ami megvan, az csak az első sza­kasz terveiben volt meg. A má­sodik szakasz kiviteléséhez most láttak hozzá, s elmond­hatom, hogy jó ütemben halad­nak a munkák. Amint ennek a szakasznak a végéra érünk, a mostani két és fél ezres lét­számhoz viszonyítva kétszeres lesz a gyár munkásainak a lét­száma. Mindez természetesen vissza­hat a város életére és fejlődé­sére is. Megköveteli, hogy kor­szerűsítsük az úthálózatunkat, új és új lakásokat építsünk, bővítsük az egészségügyi háló­zatunkat, sport- és kulturális Juhauyák Árpád, a városi nem­zeti bizottság elnöke látható. Mi a magyarázata en­nek a szimbólumnak, illetve miképpen tükrözi vissza a ré­gi és új, mai, modern város mivoltát ez a címer? — Püspöki Nagy Péter cí­merjavaslatához egy kis törté­nelmi dolgozatot is írt, és tu­lajdonképpen ennek a tanul­mánynak az alapján készítette el a javaslatát. A tanulmány szerint a címer: „A két kék folyó, a Duna és a Garam tor­kolatánál fekvő ősi, ezeréves — a török korban ötszöri tüzvész- szel elpusztult — Kákád helyén lévő háromszögletű párkány- erődből felvirágzott város — Štúrovo — Párkány — szimbó­lumát jelenti.“ Vagyis szoros kapcsolatban van a város múlt­jával, s ugyanakkor az arany­ékkel azt is jelezni kívánja, hogy egy fejlődő, igazi városi jelleget magára öltő város cí­mere. — Az olvasóink, ha egyálta­lán elvetődnek a városba, in­kább egy régi és csak lassan fejlődő város képét láthatják, ön mégis fejlődő városról be­szél. Mire alapozza ezt a vé­leményét? — Tény és valő, hogy a vá­ros belső képe az elmúlt évek­ben nem sokat változott. Egyet­lenegy üzleti szervezet sem é- pitett pl. a városban új üzletet, áruházat; nincs a városnak kor­szerű szállodája, de mindez nem zárja ki, hogy fejlődő vá­rosról beszéljünk. Már maga az a tény, hogy felépült a papírgyár, a mi kö­rülményeinkbe bizony nagy vál­tozást hozott. így többek kö­zött meggyorsult a városban a lakások építése, felépült egy intézményeinket, bölcsődéket, óvodákat, napközi otthonokat építsünk, vagyis fejlesszük a várost. És ez nemcsak a mi igé­nyünkből, ejképzeiéseinkből történik így. Maga a város la­kossága, a közületek és intéz­mények dolgozói is szívügyük­nek tekintik a város fejleszté­sét, és ezt úgy fejezték ki, hogy erre az évre több mint hatvan háromezer munkaórát ajánlottak fel a város javára. A felajánlásuk nagy részét már május elsejére teljesítették is. — Az ifjúság hogyan veszi ki a társadalmi munkából a ré­szét? — Ügy mondhatnám, hogy derekasan. Nem különítettük ugyan el a felnőttektől a fiata­lokat, de minden egyes alka­lommal látni lehetett, hogy leg­jobban a fiatalok veszik ki ré­szüket a munkából. Jól működik a Szocialista Ifjúsági Szövetség városi bizott­sága, szép eredményeket érnek el a papírgyár fiataljai, és ezért elhatároztuk, hogy szeptember­re a művelődési ház, valamint a vízi sportok háza és a pio­nír- és ifjúsági otthon mellett ifjúsági klubokat hozunk létre, hogy a fiatalság is jól érezze magát a városban. — Van a városnak egy olyan gondja, amely az egész ország, de főleg a közvetlen környék lakosságát is érinti. Ez pedig a háború alatt lerombolt, és azóta fel nem újított dunai híd kérdése. Mikorra várhatjuk a várost, tehát Štúrovót és Esz­tergomot összekötő híd felújí­tását? • — Ez a kérdés elsősorban és leginkább a város lakóit iz­gatja. Sokan és sokszor kérdik, hogy mikor látnak a felújítás­hoz. Mi többször tolmácsoltuk is a lakosság véleményét, java­soltuk, kértük a híd felújítá­sát, de erre egyelőre nem ke­rült sor. A magyarázatot első­sorban a leendő nagymarosi dunai erőmű építésében kell keresni. — Végezetül ejtsünk ismét néhány szőt a címerről. Hogyan hasznosítja majd, illetve mi­lyenek a céljai a városnak a címerrel? — Mint ahogy fent mondot­tuk, kifüggesztjük az új város­háza homlokzatára. Ezenkívül már készül a címer alapján a város kis jelvénye, és a jövő év folyamán pedig nyomdába adjuk Püspöki Nagy Péter tanul­mányát is. Természetesen a cí­mer nem néhány napra, évre készült, ezért a leendő vezetők dolga, hogyan hasznosítják majd a jövőben. Köszönjük a tájékoztatást. Németh István Ac áj városháza családi ház, az Ostrava ’72 „üd- Ára: 72 050 korona. Jana és Péter az Ostrava '72 vendéglátói és házigazdái A Monty vöskéje“. Az Ostrava ’72 szervezői a kiállítás eszmei mondanivaló­jának alapjául pártunk XIV. kongresszusának határozatai­ból az Ifjúságra vonatkozó részt vették. A szocialista életkörnyezet a fiatalok szemszögéből — ezt az alcímet adnám a múlt hé­ten befejeződött Ostrava ’72 — vásárral egybekötött — ki­állításnak. Különösen kitűnő­nek találtam az ötletet Janó­val és Péterrel, a mai fiatal generáció képviselőivel. Ez a két fiatal kalauzolta a látoga­tókat pavilonból pavilonba. Jár na és Péter szórakoznak, Ja­na és Péter bevásárolnak, há­zasságot' kötnek, házat építe­nek, bútort vásárolnak stb. — ezek a címek szerepeltek az e- gyes pavilonok megnevezései­ben. Szimbólikus volt a kiállítás elhelyezése is. Ostrava hazánk legiparibb jellegű városa, és ahol termel az ipar, ott sok a szemét Is. Ostraváről azt le­het mondani, hogy az egész város egy nagy bánya. Az em­berek feje felett állandó por­felhők úsznak. Éppen itt szük­séges foglalkozni az életkör­nyezet kérdéseivel. A kiállított tárgyak a fiata­lok ízlését tükrözték, egyetlen dolog sem bántotta szemünket, és ez volt az a ipont, amely­ben az Ostrava ’72 különbö­zött a többi közszükségleti cikkek kiállításától. Gondolok itt mindenekelőtt a brnőlra. Ostraván fiatalok adtak taná­csot az érdeklődőknek, sok e- setben egészen fiatalok, 17-18 évesek — szaktanácsot, kész­ségesen. És mint a kiállítás sajtóközpontjában megtudtam, a rendezők a látogatók kor- összetételének és természete­sen magas számának örültek a legjobban. Csak minden husza­dik látogató volt harminc é- ven felül. Azt hiszem, ez az adat sok minden helyett be­szél. , A kiállítás árusítással, eset­leges megrendeléssel volt egy­bekötve. A vásárlő hozzájutott sok helyen olyan cikkhez, amit az üzletekben csak a pult a- latt árusítanak. Férfizakó, ru­hanemű, pamutfélék, női puló­verek, háztartási cikkek stb. voltak kaphatók a szokásos veszekedés és fölösleges tola­kodás nélkül. Az embernek szinte hiányzott a tömeg a pultok előtt. De nem ez volt a kiállítás meglepetése. Sokan azt hitték, hogy a látogatók zöme bevásárlás végett jött a kiállításra. Nem így volt. Ez az üzleti jelleg valahogy hát­térbe szorult, messze a kiál­lítás emberi mondanivalója mögött maradt. Valóban, csak minden huszadik látogató hagyta el a kiállítást csoma­gokkal... Esetleg vitatkozhatnánk az Ostrava ’72 alcíme és a kiál­lított tárgyak összefüggésén. Valóban a családi ház, lakás, bútor, ruhák, cipők, autók, vi­rágok, élelmiszerek alkotják az ember életkörnyezetét? Azt mondhatjuk, igen, ha mindez olyan környezetben van elhe­lyezve, mint Ostraván. Parkosí­tott, virágokkal teli területen. Különben e tekintetben még a legigényesebbek sem panasz­kodhattak; a znojmői erdőgaz­daság ott a helyszínen mutat­ta be a legmodernebb gépek­kel dolgozó erdőmunkások éle­tét, és a kiállításnak volt egy veszekedés és fölösleges tola­nagyon érdekes pavilonja is, amely kizárólag a természet­tel, környezetvédelmi kérdé­sekkel foglalkozott. Végül szeretnék megemlíte­ni néhányat azon tárgyak kö­zül, amelyeket a kiállítás ér­tékelő bizottsága kitüntetésben részesített: Monty nevű, előre gyártott elemekből összeállít­ható családi ház, a Jablonnéi Faipari Szövetkezet lakószoba­berendezése, a Frýdek Místek- i Fémipari Szövetkezet gomb­nyomásra működő garázsajtó­ja, a Valašské Meziŕííí-i vilá­gítótesteket gyártó üzem lám­pakollekciója és a prágai Di­vatház nyári ruhái. Nekem, Szlovákiából jövő lá­togatónak hiányoztak a kiállí­táson az országos hírű szlová­kiai bútoripari szövetkezetek és a szlovák cipőipar termékei, valamint a népművészeti tár­gyak. Kár, hogy a szlovákiai ipar kis mértékben képvisel­tette magát az Ostrava ’72-n. Már csak azért js, mert a ki­állítás a fiatalokat, a követke­ző évek vásárlóit igyekezett megnyerni, nevelni, az ö ízlé­süket alakítani. Zácsek Erzsébet ÉS NARVÁNÁL Az 1918-as év első napjai nagyon nehezek voltak Szov- jet-Oroszország részére. Még dúlt a világháború, és az orosz katonák hullottak a fronton. Ukrajnában az ún. központi ukrán kormány volt hatal­mon, amely egyezséget írt alá Németországgal. Ennek az egyezménynek az értelmében a németeknek „joguk volt megszállni egész Ukrajnát. A megszálló csapatok parancs­noka Max Hoffman vezérőrnagy volt. Február 18-án a német hadsereg támadásba lendült az egész keleti fronton a Balti-tengertől a Fekete-tengerig. A következő napokban megszállták Eszténiát. Lettországot és Belorussziát... A Népbiztosak Tanácsa kiadta ismert kiáltványát „A szncialista haza veszélyben van!“ A né­metek elfoglalták Kijevet, Goméit és közeledtek Pétervár- hoz. Február 23-án azonban a Vörös Hadsereg katonái Narvánála ás Pszkovnál megállították a támadást. Ezt a napot máig a Szovjet Hadsereg napjaként ünnepük... Március 3-án a szovjet kormány megkötötte a békeszer­ződést Németországgal. A békeszerződés Szovjet-Oroszor- szágot 6 milliárd márka hadisarc fizetésére kötelezte. A Vörös Hadsereg katonáinak egy csoportja 1918-ban A Szocialista Ifjúsági Szövetség Ifjúsági Utazási Iro­dájának (CKM) az az elsődleges küldetése, hogy lehe­tővé tegye a fiatalok közötti kölcsönös barátság — el­sősorban a Szovjetunió és a szocialista országok ifjú­ságával — elmélyítését és egymás jobb megismerését. Különösen népszerűek a Szovjetunióba irányuló ún. ba­rátságvonatok. A barátságvonat utasai rendszerint a leg­jobb SZISZ-tagok, élenjáró dolgozók, tanulók, akik tár­sasutazás keretében, a szovjet fiatalok vendégeként fel­keresik a Szovjetunió legnevezetesebb helyeit. A barát­ságvonatnak immár hagyománya van. Lesz-e folytatása e hagyománynak, erről tájékoztatta munkatársunkat dr. Vladimír Priputen, a gatója. — Bizonyára. S meg kell még jegyezni, hogy nemcsak mi indítunk a Szovjetunió­ba barátságvonatokat, ha­nem éppúgy vendégül is lát­juk a Szovjetunióból érkező barátságvonatokat. Májusban például a Kom- szomol moszkvai városi bi­zottsága titkárának, J. P. Mozsarov elvtársnak a veze­tésével a komszomolisták 340 tagú küldöttsége látoga­tott hazánkba. Szovjet bará­tainkat gazdag műsorral vártuk. Az első napokat Prá­gában és környékén töltöt­ték. Megtekintették a város nevezetességeit, a Lenin Mú­zeumot, a szovjet tudomány és kultúra házát, az elesett szovjet katonák olšanyi em­lékművét és jól szórakoztak a csehszlovák és szovjet fia­talok nagyszabású barátsági estjén. Ellátogattak törté­nelmünk legsötétebb kor­szakát Lidicére, továbbá Karlštejn várába, Karlovy CKM szlovákiai körzeti igaz­Varyba, Mariánské Láznéba, Ostravára, a kopfivnicei Ta- tra-gyárba és még számos helyre. Bizonyosra vehető, hogy gazdag élménnyel és szép emlékkel tértek haza. A barátságvonatok népsze­rűségére jellemző, hogy len­gyel partnereinkkel, az Al- matur és Juvemtur utazási irodánkká! kötött legutóbbi megegyezés értelmében jö­vőre a Prága — Krakkó — Varsó — Gdansk útvonalon Lengyelországba Is Indítunk barátságvonatot. Hasonló megegyezés van kilátásban bolgár partnereinkkel is. A nyári hónapokban to­vábbra is színes, változatos üdülést kínálunk >a lengyel tengerparton (Gdansk, Sopot, Gdynia, Swinoujscie stb.). A lengyel tengerparti üdülés anyagilag a CKM legelőnyö­sebb ajánlata. Újdonság a vitorlássport kedvelőinek szánt kirándulás a Mazuri- tavakhoz. (pi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom