Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-18 / 3. szám

új ifjúság 7 A múlt év legjobb világslágerének megemlítésénél . különböző szempontokat vehetünk figyelembe. Az ilyen rangso­rolás sohasem lehet objektív, és a vé­lemények is lehetnek eltérőek. Egy dallamos, romantikus beállított­ságú szám, a Butterfly azonban az év végére egyértelműen a top-listák élére került. Csak szeptember végén szüle­tett egy harmincéves francia fiatalem­ber fejében, de azőta már számtalan nyelvre lefordították, és számtalan vál­tozata látott napvilágot. Szerzője, Denyel Gérard egyszeriben az érdeklődés előterébe került. Bér Franciaországban született, olasz-ör­mény vér csörgedez ereiben. Pályafu­tását a párizsi Notre Dame kórusában kezdte, ezzel azonban aligha tett vol­na szert világhírnévre. Katonai szolgá­lata idején kezdett komolyabban fog­lalkozni a könnyűzenével és zeneszer­zéssel. Kevesen tudják, hogy Gérard számaival olyan nagy nevű énekesek arattak sikert, mint Johnny Halyday, Silvie Vartan. Dalida és üde [ürgens. Ö viszont idegen szerző dalával, a „Memphis Tennessee“ című számmal a- ratta első sikerét a mikrofon előtt. A Butterfly születése óta a világ leg­foglalkoztatottabb énekesei közé tarto­zik. Szinte állandóan úton van. (gyl Egy évvel ezelőtt nyílt meg Bratislava és egész Szlovákia egyet­len zenés-táncos revúszlnháza, a Revue Bratislava. A mai revü he­lyén azonban már évekig működött hasonló küldetéssel a Tatra Revue. A Tatra Revue megszűnésének körülményei közismertek. A kezdeti nekilendülés után idővel éjszakai lebújjá züllött, amelyben gyakran gyenge képességű művészek, nemegyszer olcsó, ízetlen műsorral szórakoztatták a nem mindig nagyérdemű közönséget. Ahelyett, hogy küldetéséhez híven igyekezett volna a hazai hagyo­mányok alapján fejleszteni, rangra emelni a szlovák zenés-táncos revűt, kabarét, teljesen idegen hatások befolyása alá került. Ilyen körülmények között nyilvánvalóvá vált, hogy fenntartása szükség­telen Hosszú megszakítás után nyílt meg a Revue Bratislava —, amely csupán a helyiségeket örökölte elődjétől —, hogy teljesen új ala­pokon építse a nemzeti hagyományokból kiinduló zenés kabarét. S nem utolsósorban azért, hogy nagyobb népszerűséget és nyilvá­nosságot szerezzen az erőteljesen kibontakozó szlovák táncdalnak és pop-zenének. Az új revüt azzal engedték útjára, hogy nyújtson magas művészi értékű zenés-táncos kabarét, annál is Inkább, mert hazánkban — gondolok itt a prágai zenés színházakra — európai, sőt világszín­vonalon művelik e műfajt. A szándék megvalósítása azonban csak részben sikerült. Tehetséges és nagy reményekre jogosító górda mutatkozott be a Revue Bratislava első premiérjén, a „Ha a világ minden dala“ (Keby všetky piesne sveta) című műsorban. Jnraj Velčovský zene­karát kétségkívül tehetséges, rutinos zenészek alkotják. Az éne­kesek közül a szlovák könnyűzene olyan Ismert egyéniségeit szer­ződtették, mint Nora Bláhová, Dušan Grúň, Dušan Ružička, Ivo Heller, Peter Vašek és mások. Ami a revü zenei színvonalát illeti, valóban nem okozott csalódást. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy a közönség esténként a szlovák könnyűzene színe-javát hallhatta a Revue Bratislava színpadán. Annál több kívánnivalót hagyott azonban maga után a műsor prózai része, az összekötőszöveg, librettó. Szerzői ismét a régi hi­bába estek; olcsó kávéházi viccekkel, monológokkal és dialógusok­kal igyekeztek kitölteni két zeneszám vagy táncprodukció között a hézagot. Ily módon a szöveg is hézagos maradt, és még csak véletlenül sem alkotott az egész műsorral szerves egészet. Ha már itt tartunk, meg kell jegyezni, hogy a revü egy éve alatt ez volt az első és utolsó bemutató. Ez egy kissé szegénységi bizo­nyítvány, és ha a főváros alkalmi látogatói egyéb szórakozás híján nem töltötték volna be esténként a Revue Bratislava termét, az együttes már rég bezárhatta volna a boltot. Az óév utolsó előtti napján tűzték műsorra a második bemuta­tót, „Ne várj soha" (Nečakaj ma už nikdy) címmel. A műsor ne­véből már könnyen kitalálhatták, hogy az örökzöld szlovák meló­diák felújítására került sor, František Krištof Veselý, Bea Littma- nová, Gabriela Hermelyová és Melánia Olláryová előadásában. Az idősebb korosztály kedvencei bebizonyították, hogy még mindig tudnak énekelni, sőt nagyon is jól tudnak énekelni. Előadásmódjuk hibátlan, a régi melódiák újszerű hangszerelésével is bámulatosan megbirkóztak. Nagyszerűen beilleszkedtek közéjük a fiatalok közül Ružička, Dikyová és a többiek, František Brestovanský rendezői képességeit pedig már a vidéki közönség is jól ismeri a televí­zióból. Külön említést érdemel a zenekar. Emil Frátrik vezetése alatt valóban nívós profi gárda állt össze. Azelőtt külön-külön, más-más zenekarral járták az országot-világot, vezetőjüket is beleértve, aki rendkívül ambiciózus fiatalember. A hangszerelés is az ő munká­ja. Nem csodálkoznék, ha rövidesen lemezfelvételekkel árasztaná el a piacot. Persze ez nemcsak rajta múlik. Ennyit a műsor zenei részéről. A szövegre viszont kár veszte­getni a szét, elég, ha elismételjük, amit az első premierről elmond­tam: rossz, giccses, nem alkot az egész műsorral szerves egységet, kilóg belőle. Nincs funkciója és mondanivalója. Mi történne mondjuk, ha a Revue Bratislava szerzői és szerve­zői megpróbálnák követni a prágai Semafor vagy Rokoko példáját, amelyek szinte már új műfajt alakítottak ki. Mert lassan mér idő­szerű a kérdés; el kell dönteni, mit akarnak a Revue Bratislava - ban; olcsó revüt, vagy zenés színházat? Mindenesetre a Revue Bratislava így is megér egy estet. r. i. i H A ú I I a i A Michal úr kalandjainak „Ieg­I J f| KAI A |\| ill iX I kedvesebb hajdújával" — ahogy az öreg pan Zágloba nevezi — a Válás elmarad című film erélyes A csehszlovák televízió tavaly sugározta, a magyar televízió Katájának szerepében találkoz­ni őst mutatja be a Henrich Sienkiewicz regénye nyomán ké- tunk először. Akkoriban a varsói szült nagysikerű lengyel filmsorozatot, a Michal úr kalandjait. szinl fakultás másodéves hallga- E sorozatban találkozunk többek között a lengyel filmművészet tója volt. két legnagyobb és legfoglalkoztatottabb színésznőjével, a Kris- Időközben elvégezte a főisko- tynát alakító Barbara Brylskával és a Basát alakító Magda Za- [át, számtalan film fó vagy je- wadskával. Ismerkedjünk meg velük közelebbről is. ien’tős szerepét játszotta el. Ezek közül említésre a lan találkozás és a Szerelmesek I U r M közöttünk vannak. Számunkra azonban elsősorban » 1 » J á" m ■ ls a fiatal, heves vérmérsékletű m ™ 1 ’ m'"Basa marad. Ugyancsak ő fát­Légiesen csinos, valódi „len- gyelszőke“ teremtés a Pan Wolo- dyjowski és a Michal úr kaland­jai Kritynája. Feltűnően hasonlít Brigite Bardot-ra, a franciák vi­lághírű filincsillagára. Emiatt gyakran lengyel B. B.-nek is ne­vezik. Hazájában azonban népsze­rűségben is vetekszik a nagy filmdívával, hogy a tehetséget ne is említsük. 1963-ban állt először felvevő­gép elé, azóta több mint húsz. egész estét betöltő filmet forga­tott. Legismertebb filmjei a Fá­raó című mammutfilm, és a ná­lunk tavaly bemutatott Mária és Anna. ű alakítja az anyát és új­ságírást tanuló lányát. Mindkét nő szerepét oly őszinte, élethű |Az öreg Zágloba és egy harcbs próbálják megfékezni a heves Ba­sát. Mavda Zawadskát szotta Basa szerepét a Sienkie­wicz regény filmváltozatában, a Pan Wolodyjowskiban is. Időköz­ben elkészült a trilógia harmadik része, a Tűzzel és vassal is, a- melyben ismét szerepel Basa. A Pan Wolodyjowskl, Illetve a Michal úr kalandjai nemcsak ná­lunk és Magyarországon népsze­rű, hanem otthon Lengyelország­ban is. Ezt bizonyítja az a tény, hogy Magda Zawadskát és a Wo- lodyjowskit alakító Tadeusz Lom- nickit választották Lengyelor­szágban 1968-ban és 69-ben 1« az év legkedveltebb színészének. (nád) átéléssel formálta meg, hogy a hazai és külföldi kritikák egya­ránt a film legnagyobb művészei közé sorolták. Az említett filme­ken kívül epizódszerepet játszik a Felszabadulás című, négyrészes szovjet film valamennyi folytatá­sában, és a közelmúltban fejezte be Balzac Vörös fogadó című re­génye nyomán készült televíziós filmet, amelyet Lengyelországban Viktorina címen forgattak. Az ntóbbi időben egy kicsit visszavonult. Amikor a dolgozók tavalyi filmfesztiválján nálnnk járt, elmondotta, hogy azért, mert szeretne minél jobban felkészül­ni anyai hivatására, amelyet ed­dig csak a felvevőgép előtt és színpadon gyakorolhatott, (gyd) (BEFEJEZŐ RÉSZ) — Es megtalálja? — Megtalálja egy-egy leme­zünkben, de sürgős és fontos fel­adatunk, hogy a tömegtermelést is felhozzuk a legjobbak nívójá­ra. Sajnos, a hazai divatok túr­osa természete, hogy a közönség mindig csak egyfélét szeret, és rövid fellángolások után háttér­be szorul a dzsessz, a szimfőni- kus könnyűzene, a sanzon. Ha vi­szonylag keveset teszünk e mű­fajok népsezrüsítéséért, annak fő oka az, hogy a vállalat anyagi lehetőségei éppen hogy elegen­dőek a komoly zene szubvencio­nálására. A könnyűzene terüle­tén egyensúlyt kell tartanunk a kereskedelmi érdekek és a mi­nőség között. Nincsenek további anyagi eszközeink, és kérdés, hogy helyes lenne-e közpénzből vállal­ni a ráfizetést ezen a téren. — Milyen a komolyzenei és a könnyűzenei hanglemezeladés a- rftnya Magyarországon? — Talán erre a statisztikánk­ra vagyunk a legbüszkébbek. A teljes hanglemezeladáson belül a komoly zene aránya 1964-ben 6 százalék volt, 1967-ben 8,6, 1970- ben pedig 16,4 százalékra emel­kedett. összehasonlításul: az E- gyesült Államokban az arány­szám 10, az NSZK-ban — ahol a legmagasabb a komoly zene a- ránya — 24 százalék, de csökke­nő tendenciát mutat. A BEATVÁLSÁGTÖL A KIEGYEN­LÍTŐDÉSIG — Az a tény, hogy a könnyű zene iránti érdeklődés mennyisé­gileg csökkent, és a minőségi kö­vetelmények növekednek, milyen új feladatok elé állítja a Hangle­mezgyártó Vállalatot? — A konjuktúra végét egy tíá- radás“ befejezéséinek tekintjük, a­mi ezután következik, az a nor­mális állapot. Természetesen csök­kent a nyereségünk, s így a fej­lesztési alapunk is. Feladatunk azonban továbbra is az, hogy technikailag és művészileg egy­aránt jő hanglemezeket adjunk ki. A könnyűzenei hanglemezela­dás egyébként csak az előző rendhagyó évekhez képest stag­nál, s abszolút értelemben elé­gedettek lehetünk a forgalommal A hagyományos tánczene iránti érdeklődés csökkenése állandó­sult jelenségnek tekinthető u- gyao, de a jelenlegi könnyűzenei lemezeladás döntő részét a beat­zene Jelenti. Ez utóbbinak rész­leges visszaszorulása pedig átme­neti; oka — szinte kizárólag — a tavaszi „beatválságban“ kereshe­tő. Az együttesek feloszlása, újjá alakulása a bizonytalanság miatt csökkentette az érdeklődést, de •meghagyja a lehetőséget egy új- rafellendülésnek. A személycse­rék terén érintetlen együttesek lemezei változatlanul népszerűek. Betört a vezető együttesek közé a Bergendy együttes, és változat­lanul a legnépszerűbb az Illés­zenekar. Erre számítva kiadtuk Koncz Zsuzsától és az Illés e- gyüttestől a Kis virág című nagy­lemezüket, és egyszerre két nagy­lemezt jelentettünk meg a Ber­gendy zenekartól. Megjelent két sokat ígérő rosszán játszó lemez, a Locomotív G. T. és az Omega együttesektől. Az elmúlt évek né­hány nagy eredménye továbbra is fogja éreztetni hatását. Az e- gész lemezeladás szoros össze­függésben van a forgalomban le­vő lemezjátszók számával. A könnyűzenei népszerűsé-vroham i- dején megsokszorozódott a lemez­játszók száma, s az kihatott a komoly zene népszerűségére is. Komolyzenei felvételeinkből 1970- ben közel 50 százalékkal többet adtunk el, mint egy évvel koráb­ban. Piackutatásaink szerint a családok általában a fiatalok ked­véért veszik meg a lemezjátszót, s eleinte csak beatlemezeket vá­sárolnak, később a család többi tagja is belép a hanglemezked- \ velők sorába, de már mint ko­moly zene Iránti érdeklődő. Má­sik jelentős eredményünk való­színűleg az érdeklődés csökkené­sével sem fog megszűnni: 1965- ben a könnyűzenei fogyasztás 80 százaléka volt nyugati eredetű, s csak 20 százaléka magyar. Ez az arány 1968-ra megfordult, ma már 80 százalékban hazai (magyar — a szerk. megj.) produkciókat hall­gatnak a könnyűzene kedvelői. HEGEDŐS LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom