Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-13 / 24. szám
\ N estor Welcomb gondterhelten járt le sfel a szobájában. A homlokát ráncolta és Idegesen rágta vastag szivarja végét; aztán megállt a fotel előtt, amelyben Natasa, a felesége ült. — Kérlek, ismételd el még egyszer, mert egyszerűen képtelen vagyok megérteni az elhatározásodat, hogy csak úgy egyik napról a másikra nem utazol velem Európába és hogy el akarsz válni tőlem. Az asszony hallgatott. Fekete, flitterekkel díszített pongyola volt rajta. Kényelmesen elnyújtózott a nagy puha fotelben. Fejét a fotel bársony karjára hajtotta és a ragyogó csillárt nézte. Nagy sokára szólalt csak meg: — Azt nem mondtam, hogy egyik napról a másikra haté roztam el magam, hogy elvá lók tőled. Csak éppen eddig nem akartam róla beszélni, mert nem voltam benne teljesen biztos, hogy akarom, de végtére is nem mindegy? „Ez lehetetlen, gondolta Wal- comb. Utálatos még rágondolni is, hogy csal, és bizonyosan csalt, már eddig is az orrom* nál fogva vezetett. Rendben van. Becsapott, megcsalt, elárult, nevetségessé tett. Rend ben van. De mi lesz a vagyonúnkkal? Mit képzel ez a szajha?“ — Megcsaltál? — Nagyon kíváncsi vagy? Nem, nem csaltalak meg. — Natasa, hiszen tizenöt é- vet éltünk le együtt... — Ugyan kérlek — vágott a szavába az asszony. — Már második éve, hogy semmit se jelentek neked, nem tudtam e- lég érdekes lenni. Igazán nem vezettem statisztikát, de szinte bizonyos vagyok benne, hogy azóta Sylvia már a tizedik szeretőd. Welcomb megállt. Honnan szedi ezt a felesége. Honnan tudhatja? Hiszen sohasem jön utána az irodába? Legalább ót éve nem volt ott utána, ez biztos És a nevét is tudja, tudja, hogy a szeretője. — Ezt kikérem magamnak! — mondta és gyorsan kiment a szobából. Natasa ironikusan mosolygott. Ezt a mosolyt egy idő u- tán a szája szögletében a gyűlölet árnyékolta be. Natasa kislányként került az Egyesült Államokba édesanyjával. Amikor az édesanyja néhány év múlva meghalt, magára maradt, és állás nélkül a legnagyobb nyomorban tengette életét. A harmincas években volt ez, amikor az amerikai munkások a létminimumért küzdöttek, és a munkanélküliek csoportjai Járták az országot és követelték a jogaikat, s néha még a bűntől sem riadtak vissza. így valahogy ismerkedett meg az akkor húszéves lány Nestor Welcombbal, akit megNET GILBERT: Házastársi megértés babonáztak Natasa szőke fürtjei, hosszú szempíllákkal árnyékolt kék szeme, kemény melle, ringó járása, amely — úgy érezte — a szenvedély olthatatlan tüzét rejti magában. összeházasodtak. Welcombnak ekkor jutott e- szébe, hogy fölcseréli az érdekeit és nem mászkál tovább az országutakon a sztrájkolók zászlaja alatt, hanem éppen ellenkezőleg, mint sztrájktörő Natasával együtt elfoglalja a helyét. . Aztán jöttek a soha nem Iá tott gazdasági fejlődés évei, és hazájában az óriási lehetőségek évei. Ma az Ötödik Ave- nue-n lakik, tizenkét szobás lakásban, ura egy konszernek; a kis üzemek egyetlen szavára a kilátástalanságba, a kétségbeesésbe zuhantak és egyesültek a hatalmas Nestor Welcomb and Co. konszernnel. — Csak néhány szót szeretnék még mondani neked — kiáltott át Natasa a szomszéd szobába. — Te holnap Európá ba utazol (Welcomb belépett a szobába), én meg holnapután San Remóba. Megyek elintézni a válási formalitásokat. Tartásdíjat nem kérek, ám a mi összes vagyonunk közös. Ér ted? — Mit beszélsz — robbant ki a dühös emberből. — Közös? És miért lenne már a mi vagyonunk közös? Te szerezted talán? — Igen, veled együtt. Erről nem Is vagyok hajlandó vitázni veled. De úgy hiszem, te sem igen akarod a bíróság e- lőtt bizonygatni, hogy honnan származnak a részvényeink, folyószámláink, ékszereink, gyáraink...? Welcomb, mint hasonló esetekben mindig, Sylviához sietett. Az után a teremtmény u- tán, aki megérti őt, akinek még kipanaszkodhatja magát. De előtte még be akart ugrani az irodájába. A portás jelentette neki, hogy éppen az e- lőbb kereste a lakásán, mert az irodájában egy úr vár rá, aki azt mondta, hogy feltétlenül beszélnie kell vele. Ez az úr Blisser volt, Maurice Blisser, a műanyag szálak gyárának volt tulajdonosa, a- kinek a gyárát Welcomb egy évnek előtte elárvereztette, majd megvásárolta, a munkásokat elbocsátotta és a gyárat bezárta. — Welcomb — mondta a férfi —, öt perc múlva meghalsz Megértetted? Itt, ezen a helyen döglesz meg. — Blisser kihúzta a kezét a zsebéből. Egy hangtompítóval ellátott coitot tartott benne. — De, Blisser — jajdult fel Welcomb. Nem volt gyáva ember, nemegyszer vágta már ki magát nehéz szituációból, de ez az ember, ez a Blisser, bizonyára őrült. Régi trükkje volt -r- Welcomb elnézett Blisser feje fö lőtt, mintha valaki állna tárna dója háta mögött. Az önkénre lenül is hátra nézett. Ez elegendő volt arra, hogy a valamikori sztrájktörő rávesse magát ellenfelére és kicsavarja kezéből a coitot. Mindketten lihegtek. — Figyelj rám, Blisser — jutott valami Welcomb eszébe. — Semmi bajod se esik, és még állást is kapsz, ha valamit elintézel helyettem. Tudod, hogy hol lakom? Nézd, holnap este éjfél előtt ezzel a kulcscsal bejutsz a lakásomba... Itt a pisztolyod is... Én akkor már a Queen Mary fedélzetén hajózok Európa felé... XXX A szolgálatos tiszt arcán halvány mosoly futott át, amikor Mister Welcomb bejelentette neki, hogy a felesége úgy döntött, nem utazfk, tehát a kabinja üres lenne, de természetesen nem szeretné, ha valaki zavarná, hiszen a két kabint közös ajtó köti össze. — De Mister Welcomb, ez szóba sem jöhet — felelte a tiszt. Elnevette magát, és még hozzátette- — És ki tudhatja, hogy a nagyságos asszony az utolsó pillanatban nem gondol ja-e meg magát mégis... Welcomb legyintett a kézé vei. Tudta, hogy ez lehetetlen A vacsora után az idő kellemesen telt. Az utasok jó hangulatáról két zenekar gondoskodott, az egyik helyiségben a játékkaszinó volt, a másikban pedig a jól felszerelt bár. Öt perccel éjfél után Welcomb elnézést kért kártyapartnereitől. Telefonálni akar. mondta, érdekli, hogy a felesége jól érzí-e magát. Nem kellett sokáig várnia... valaki felvette a telefonkagylót. Hallotta egy sző töredékét „hal...“. Aztán valami furcsa tompa zaj ütötte meg a fülét, majd egy elfojtott kiáltás- valaki a helyére tette a telefont. Welcombnak egy pillanatra a szívverése is elállt, de csak egy pillanatra. Érezte, hogy elsápad és a homlokát kiveri a hideg veríték... Tehát éppen most... Meg kell mosakodnia, igen- rendbe kell hoznia magát, mielőtt partneréihez visszatérne. A szmokingját még az előszobában levetette, és felgyújtva a villanyt, bement a fürdőszobába Nem vette észre, hogy míg a fürdőszobában mosakodott, a szobában kialudt a villany. Nem emlékezett rá, hogy eloltotta-e vagy égve hagyta a villanyt, amikor a fürdőszobába belépett. A fürdőszobából kiszűrődő gyenge világosságnál igyekezett a kabin túlsó falán elérni a kapcsolót, ám abban a pillanatban kinyílott a szomszédos szoba ajtaja, a felesége szobájának az ajtaja, és egy fekete ruhás nő alakja jelent meg benne. Az arcát nem láthatta. De észrevette, hogy a nő keze felemelkedik, felvillant a hang- tompítós revolver torkolattüze, és még mielőtt felkiálthatott volna — a padlóra zuhant. Nem halt meg mindjárt. Nyöszörögni kezdett. — Átkozott — suttogta. — Ki... ki bérelt fel? Csakhogy a fekete ruhás nő már eltűnt. Senki se hallotta a csobbanást, amikor a tengerbe vetette magát, ahol már várta a motorcsónak. Akkor még nem is sejtette, hogy a gyilkosságért járó jutalom másik felét Natasa Wel- combtól már nem kaphatja meg, mert az, aki az ő áldozata lett, meggyilkoltatta. T. Erdélyi Edit fordítása ANATOL POTEMKOWSKI: Nehéz eset Valaki úgy tájékoztatott minket, hogy Fial- kowski válni szándékozik. Az első adott alkalommal megkérdeztük tőle, igaz-e a hír. — Igen — válaszolta. — Foglalkozom ezzel a lehetőséggel. — Jaj, jaj — sopánkodtunk —, hiszen hosszú éveken át olyan jől kijöttetek egymással:.. — Ez igaz. Nagyon jól megvoltunk együtt. — Valami történt? — érdeklődött Zyzio barátunk. — A világon semmi sem — válaszolt Fial- kowski. — Es milyen szépség a feleséged! — Igaz. — Boldog, vidám, mint egy madárl — toldotta meg Kucia. — Vitathatatlan — bólintott Fialkowski. — Szép, takarékos, kellemes partnernő — mondta más, de Fialkowski félbeszakította öt. — Bocsánat, de én mindenkinél jobban tudom, hogy Lili tényleg valóságos kincs. Szíve van, kérem, szíve, mesésen ellát engem, mindig hangoztatja, hogy kész értem meghozni a legnagyobb áldozatokat is. Dolgos is. Nemrég nyert egy versenyt a fehérnemű-javításban, elvégezte a ruhaszabászati szakiskolát, a főzést kurzust és több nyelvet tanul. E- zenkívül elnyerte a „Miss Ciechocinek“ címet, s a Szczawnicza Kupát a legszebb mosolyért. Legutóbb a pasztellszínek kedvelőinek estélyén bálkirálynővé választották. Remekül ért a kutyatenyésztéshez. Cipőit maga talpalja. — Az ég szerelmére, hát akkor miért az e- gész?! — kiáltott fel Szolowiejczyk. — Lili valóságos kincs, a szó legszorosabb értelmében. — Kincs — ismerte el Fialkowski. — Csodálatos asszony, csak túl költséges a számomra. Már nem győzöm anyagilag. — Ogy tudom, hogy mint kibernetikus, nagyon szépen keres a Liliké, s takarékos is. — Mindez igaz. De a költségek... — Hogyhogy? — Hogy kibírjam Lili mellettr kénytelen vagyok minden este egy fél liter snapszot inni, reggel meg legalább egy negyedet: • „Palócország“: A prózai írások közül a két mikrono- vella a sikerültebb. Ha van, ezekből küldjön többet. Ami a verseket illeti, nehézkesek, hiányzik belőlük a költészet, az egyéni látás, lát- tatás. Ha több sikerült prózáját is olvassuk, bemutatjuk lapunkban. • „22/72 T“: Versei egy kicsit magyar nóta, s egy kicsit a szirupos slágerszü- vegek keverékéből állnak össze. Egy példa: / Zeng a tavasz / dal fakad a fán, / dalol a magány / a tegnapi vágy / képzelet ölén / dalra kap a lány. / stb. Azt ajánljuk, hogy egyelőre (?) inkább olvassa, mintsem Írja a verseket. 0 „Virág“: Sajnos nincs semmi illata... Ha az embert valamilyen csalódás éri, még nem kell feltétlenül verset írnia. Különösen nem ilyen helyesírással! Csak egyet a- jánlhatunk: tanuljon, művelje magát, s így idővel talán magától is rájön, hogy ;ó verset olvasni legalább olyan öröm, mint rossz verseket írni, ha nem nagyobbl 0 „Gördülő nő“: Több fegyelemmel „komponálja“ a verseit! Egyelőre túl sok bennük a felesleges, pon gyola sor, a túlmagyarázás. Ha valamikor Bratislavábu jön, keresse meg szerkesztőségünket. Addig is próbálja képekké „írni“ gondolatait, véleményét a világról... 0 „Monasz“: Kíváncsivá tett bennünket. Versei közül a Fény és árnyék és a Két torony című tetszett a legjobban. Azonban mindkettőnek a befejezése egy kissé zavaros. Ezen gondolkodhatna, javíthatna. Küldjön újabb verseket! 0 „Rács“? Pechje ván. A Rács áímű vers íróját üti is ismerjük. Különben még a másolásban is helyesírási hibákat követett el. Többé ne próbálkozzon! II. Vajon ki ez a Heydrich? A beavatott történészek szerint a hitleri birodalom szürke eminenciása, a náci bűnözők egyik legelvetemültebbje. Karrierje egy nagy bukással kezdődött, hogy néhány év múlva szédületes magasságba Íveljen fel. 1904-ben született egy kis német város egyik kispolgári családjában. Gimnáziumot végzett, zenét tanult, majd 1922- ben beállt tengerészeti kadétnek a birodalmi tengerészet Berlin nevű cirkálójára. Az előirt időben elérte a hadnagyi, később a főhadnagyi rangot. Minden ,jel arra mutatott, hogy a porosz családok katonaivadékainak megszokott pályáját futja be. De nem így lett. 1931-ben tengerészeti becsületbiröság elé hívják. A bíróság ítéleté egyértelmű és visszavonhatatlan: lefokozás közkatonai rangra és kizárás a haditengerészet kötelékeiből. Bűnének pontos mivoltát valószínűleg már soha sem lehet megállapítani. Heydrichnek később hatalma és lehetősége volt, hogy minden bizonyítékot eltüntessen. Az inkább szájna- gyományra. mint bizonyítékokra épülő megállapítás szerint magas rangú tengerésztiszt családjának egyik tagjával keveredett nem korrekt szerelmi kalandba. Legyen bármi a bűne, az eredményen nem változtat. Heydrich a fényes, csil- lagos-paszományos karrier helyett ott állt a gazdasági válság közepén a munkanélküliek hadának tagjaként minden szakmai tudás vagy felkészültség nélkül. Egy senkii Hogy hova vezetett az útja a Berlin cirkálóról, pontosan nem tudni, azonban néhány hónap múlva mint a nácipárt magánhadseregének, az SS-nek egyszerű tagja bukkan fel Hamburgban. Tehát újra az alapfokon kezdi. Most azonban nagyobb, sokkal nagyobb szerencsével. Néhány hónap múlva Himmler személyesen rendeli magához Münchenbe az SS főparancsnokságára. A hatalom átvétete után Himmler megbízza az Sí titkosszolgálatának, a Sicher- heitsdienstnek a megszervezésével.' Heydrich rövidesen olyan szervezetet épít ki az 5D-ből, amely behálózza egész Németországot, később egész Európát. 1904-ben Hitlerék megalakítanak egy olyan központot, az RSHA-t (Reichssicherheitshauptamt) —, melynek alárendelik az összes biztonsági szervezetet. Az RSHA alá tartozik az SD. az állami titkosrendőrség (Gestapo), biztonsági rendőrség (Sipo), bűnügyi rendőrség (Kripo). Az RSHA főnökévé Heydrichet teszik meg. A „keménykezü“ Reinhard csillaga de- lelőn van. Kezében tartja Hitler birodalmának legfontosabb mechanizmusát — az egész biztonsági gépezetet. Nincs olyan gaztette a nácizmusnak, a politikai gyilkosságtól kezdve, Európa népeinek leigázásán keresztül egészen az egyes nemzetek és fajok kiirtására irányuló igyekezetig, ahol nem találkoznánk Heydrich nevével. Persze, híven a foglalkozásához, neve sehol sem szerepe! nyilvánosan. A háttérben húzódik meg. Eltérően a többi agyonmagasztalt náci- vezetőtől, a nagyvilág csak halálakor szerez tudomást kilétéről. Ez az ember lép be a prágai várba 1941. szeptember 28-án, mint a kiirtásra és megsemmisítésre ítélt cseh nép teljhatalmú ura. És Heydrich nem vesztegeti Idejét. Este, a 22 órai hírekben még egy, negyedik hivatalos közlemény hangzik el: „Hazaárulás előkészítéséért ma a prágai vészbíróság halálra ítélte Jozef Bili állományon kívüli hadseregtábomokot és Hugo Vojta állományon kívüli dlvíziős tábornokot. Az elítéltek vagyona elko- boztatik. Szabotázsért ma a brnői vészbíróság halálra Ítélte Alois Trneóka roustnovl és Rudolf Pospíšll dmovici lakosokat. Tiltott fegyvertartásért ma a prágai vészbíróság halálra ítélte Václav Kuz- mák és Václav Franc prágai lakosokat. Až Ítéleteket azonnal végrehajtották." Heydrich prágai uralkodásának ez te-, hát az első napja és az első nevek áldozatainak névsorában. A névsor még hosszúra nő majd. —O— hadnagy. Valčík őrmester és Potuéek, A Halifax motorjainak monoton búgá- a rádiótávírász a legidegesebbek. Ök már sától és az elhasznált levegőitől — a harmadszor teszik meg az utat. Az előző bombaaknákban ugyanis nem szoktak két alkalomkor a pilóta rossz időjárás szellőztető berendezést építeni — lassan miatt nem találta meg a leboesátásra elálmosodik a hét ember. Aludni azon- kiválasztott helyet, ezért visszavitie őket ban nem tudnak. Az idegek pattanásig Angliába. feszülve. Vajon hol repülhetünk most? Vajon most is visszamegyünk? — Már Németország felett vagyunk? Tájé- kérdezi Kubiš, az Antropoid Kubiš-Gah- kozódni nem lehet. A bombaaknákon ab- č'ik órmesterkettős egyike, lakok sincsenek. Megigazítják a hátukra Majd meglátjuk — szólal meg valacsatolt ejtőernyőt, kezükkel megtapogat- melyik. ják a zubbony alatt, a civilruha zsebébe Azt egyikük sem tudja, hogy most az rejlett katonai pisztolyt, ujjaik között egyszer nem térnek vissza. Hockey pa- megforgatják azt a kis üvegfiolát, ame- rancsnok ugyanis titkos utasítást kapott lyet különleges esetre kaptak. Az ejtő- m,nden áron lebocsátanl a három rso- ernyös nem kerülhet a Gestapo kezébe Portot. Ha nem találja meg a pontos Nincs biztosíték, hogy kibírod a kín- helyeket, úgy bocsássa le őket bárhol zást anélkül, hogy elárulnád küldetésed Csehország területén. célját. Ha elárulod, meghiúsul a terv. Hu9.y a katonákkal ezt miért nem kö- Ezért. ha bajba kerülsz, ráharapsz a fio- 'ölték? iára. Életedet ezután már csak másod- Nem tudhatni. Lehet, később majd percek határozzák meg. megtudjuk. A Silver A csoport tagjai. Rar»ot fő- , (Folytatjuk) Kubiš és Gabcik őrmesterek r
