Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-13 / 24. szám
DANÉK IDEI „NÉVJEGYE”: 66,28! Kiválóan sikerült a Pravda és a Tele- vfziö nagydíjáért kiírt atlétikai verseny. A bratislavai Inter tartanpályáján e- gész sor nagyságot láthattunk. Ezüttal az eredmények is igazolták, hogy 1972 az olimpia éve. 10 egész másodpercet futott a görög Papageorgopulosz. Ideje Európa-csúcs beállítása. Csehszlovákia területén ez idáig senki sem futott ilyen gyorsan ezen a távon. Érdekes és szép volt két atlétanő visszatérése. Éva Glesková új csehszlovák csúcsot ért el a 200 méteres síkfutásban. 100 méteren beállította a rekordot. Éva Suranová (Kucman Éva) — pedig a távolugrásban remekelt. Mindketten elérték az olimpiai limitet. Nagy feltűnést keltett Jelinek rúdugrécsúcsa is. A Dukla Banská Bystrica versenyzője Tomášek nyolcéves rekordját döntötte meg. Majdnem rekordot ért el Ludvík Danák is. A férfi diszkoszvetés veteránja már most Jó formában van. 66,28-as dobása visszhangot kelt a világban. Vele készített Interjút adunk át most lapunk olvasóinak. Jó formában érzem magam: Ismét érzem a versenyzés ízeit. Tokióban ezüstöt, Mexikóban bronzot szerzett. Melyik volt nehezebb? A bronz. 1968-ban balszerencsés voltam. Többször megsérültem. A verseny időpontjában pedig zuhogott az eső. Milyen időt rendelne Münchenre? Inkább meleget. És ha már ezt nem lehet, akkor legalább száraz időt. Erre érzékeny vagyok. Ogy, mint az idős versenyzők többsége. Azt mondta, a mexikói bronzhoz nehezebben jutott, mint a tokiói ezüsthöz. Mit „nyomnak“ majd Münchenben a fémek? A konkurroncia erősödik. Egyre több a jelölt. És mindig csak három érmet osztanak. Kik a legnagyobb esélyesek? Nehéz rá válaszolni. Azt majd az 1- dény közepén látjuk meg. Az olimpiákon mindig jól szerepelnek az amerikaiak. Az európaiak közül az NDK és Magyarország a legkiválóbb. De számolni kell az NSZK-beli Wippermannal is. Esélyes a szovjet Ljahov. Bruch sikere attól függ majd, tanult-e a helsinki kudarcból. , És Ludvík Danék mit tanult a helsinki sikerből? A mostani év hasonlít a tavalyihoz. Mindez persze az egészségtől függ. E- gész bizonyos, hogy nem félek a nagy versenyektől és nagy ellenfelektől. Inkább azt is mondhatnám, kíváncsi vagyok ellenfeleimre Sokat versenyzek majd az olimpia előtt. Mindezt úgy szeretném csinálni, hogy az edzések folyamatossága ne szakadjon meg. Az e- redményeknek nem tulajdonítok majd nagy fontosságot. Sokszor meggyőződtem róla, hogy csak az a fontos, amit a döntőben dob az ember. Az én formámnak is Münchenben kellene tetőznie.. Egy idő óta Prágában él... Sokszor azt érzem, mintha ősprágai lennék. Megoldódtak problémáim, új kedvvel vágtam neki az edzéseknek. Nemcsak a finnországi aranyérem ösztönöz. Jó hangulatban vagyok, és ez Jó jel a müncheni olimpia előtt. (s-klochan) 6 új ifjúság _____ Uauék i.ü/2ben 1. A liga szinte be is fejeződött már, így nyugodtan elmond ható, hogy rendkívül izgal más tavaszi hajrát láttunk Amikor ezeket a soroka rovom — három fordulóval a ba] noki versengés vége előtt, nem tud ni, ki lesz a bajnok és ki a ké kieső. Mire azonban az írás megje lenik, valószínűleg minden eldő már, mert mindössze egyetlen for dulót kell már csak lejátszani. A tavasz hozott némi tapasztala tokát az újságíró számára is. Sokszor izgalmasabbak voltak a bajnokik után rendezett mini sajtóértekezletek, mint maguk a mérkőzések. Az edzők tömören és frappánsan indokolták a győzelmeket, döntetleneket, vereségeket. Néha az is megtörtént, hogy az igazat mondták, de erre ritkán volt példa. íme Teodor Reimann nyilatkozata a Lokomotíva Košice—ZVL Žilina utáni sajtótalálkozón: „Csapatom a vereség ellenére is Jól játszott. Sajnos a fiúkat megzavarta és lehangolta néhány hét közben megjelent cikk. A Slovan ellen nyújtott teljesítményünket kritizálták igazságtalanul három-négy napilapban, és ez rosz- szul hatott a fiúkra.“ Reimann a maga idejében Európa egyik legjobb kapusa volt, és mint az idő igazolja, edzőnek is ki váló. Nyilatkozni is remekül tudna, ha — mindig tárgyilagos maradna. Kár, hogy nem nevezte meg, kik voltak azok a Játékosok, akiket „összetört“ néhány lapunk cikke. Akkor legalább megtudhatnánk, kik a legérzékenyebbek a csapatban. Bajosan hisszük el azonban ezt a furcsa magyarázatot, mert a žili- naiakat nagyon is keménykötésű és belemenős futballistáknak ismerjük, akik időnként — főleg hazai pályán — megsértik a sportszerűség normáit is, és gyakran kimondottan az ellenfél bokáját veszik célba. Érdekes, milyen bonyolult lelki at- katúak a labdarúgók! A pályán képesek mindenre, de a pályán kívül lírai hangulat lesz úrrá felettük, esténként talán szonetteket írnak a zöld gyepről és a szőke kedvesről. Kár, hogy az„összetört“ lelkű fiúk nem a pályán akarták kivágni a rezet: egy Jobb és sportszerűbb ösz- szecsapáson szívesen hittük volna el igazukat. 2. Rokon téma, gyakran esik róla szó nálunk is, folytassuk hát a sort Hofi Gézával, aki viszont — állítólag — a magyar válogatott tagjainak lelkét nyomorgatta meg kissé néhány mondatával. Hofi művész, vagyis túloz, hogy mondanivalóját minél szélesebb ívű fénnyel világíthassa meg. Az viszont tagadhatatlan, hogy igaza van. Igaza van akkor is, amikor azt állítja, hogy egyes játékosok — tisztelet a kivételnek — a labdarúgás alapelemei vei sincsenek tisztában, és igaza van akkor is, amikor azt állítja, hogy a labdát ki kell szúrni, mert akkor nem pattan el. Hofi igazolására csupán egyetlen példát mondanék el, saját szememmel láttam, nem is olyan régen, az egyik élvonalbeli magyar klubcsapat edzésén. Az edzésnek éppen vége szakadt, amikor a válogatott játékos felé gurult a labda. A játékos, miután meghallotta: „Elég, fiúk, menjenek zuhanyozni“, nem nyúlt a labda után, hanem otthagyta a fiivön. Majd a szertáros felszedi — gondolta — az ő ideje lejárt, csak nem lesz olyan naiv, hogy utánafusson? Ezek után valóban Andersen-me- sének hangzik, hogy egyes labdarúgók, akik állítólag imádták a focit, tiz-tizenöt, húsz évvel ezelőtt, edzés után még maradtak egy kicsit, hogy gyakorolják a beadásokat. tizenegyeseket, kapáslövéseket. Hihetetlen, de így volt. áe -cé 3. Maradiunk még mindig a lélektannál s emlitsíink meg egy szomorú esetet is. Egyik mérkőzés utáni nyilatkozatban sem szerepelt ugyan, de keserű valóság, hogy két-élvo- nalbeli labdarúgónk úgy játssza végig a nehéz tavaszi mérkőzéseket, olyan idegállapotban, amely, kihat teljesítményükre, akár akarják, akár nem. Mindkét labdarúgó édesapja súlyosan megbetegedett az ősszel. Az egyik fiú azóta gyászszalagot visel már, a másik pedig sokat szenved apja egyre romló egészségi állapota miatt. Csapataik élethalálharcot vívnak a ligában, és nekik a gyepen el kellene felejteniök, hogy mi történt vaqy mi történhet szüleikkel. A néző erről persze mit sem tud. meghát nem is tartozik rá a dolog, de azért, amikor reflexszerűen kritizál, gondoljon néha ilyen esetekre is, és akkor egy két percig bizonyára csendben marad, (Ha — van még szíve.) 4. A bajnokság befejezése után szí* mos értékelő írás Jelenik majd meg a lapokban. Szó lesz az őszi és a tavaszi idény közötti különbségről, a kulcsjátékosok formájáról, és általában arról, tapasztalható-e minőségi fejlődés a ligában, színvonalasabbak voltak-e a találkozók, és főleg — mi várható majd az ősszel kezdődő nemzetközi kupaversenyeken? Téma lesz továbbá az Is, hogy a válogatott együttes miként szerepel majd a világbajnoki selejtezőkön stb. Kár, hogy nem készülnek felmérések az erkölcsi fejlődésről vagy visszaesésről. Nincsenek egyelőre statisztikáink arról, hogy emberibb lett-e a liga, Kevesebb szándékos durvaság fordult-e elő, tárgyilago- sabbak voltak-e a bírók, fejlődött-e a nézők szabályismerete? Sokszor úgy tűnik, hogy minden maradt a régi kerékvágásban, mert még most is — szinte mindegyik csapatban — vannak „favágók“, akik az ellenfél kulcsemberét rúgdossák, még most is vannak teátrális gesztusokkal élő, ugyanakkor aljas módon, észrevétlenül történő sérüléseket okozó „játékosok“. Vannak megvesztegethető labdarúgók, akik képesek lazsálni egyes mérkőzéseken, ha szép ösz- szeg üti a markukat. Ogy tűnik, minden maradt a régiben.Vagy mégsem? Felcsillant-e valami reménysugár? Olyan, mint a politikai életben a ratifikált szerződés, vagy a diplomaták látogatása? Jó lenne, szép lenne. Ősszel mindenesetre ilyen hangulatban látogatunk ki újra a mérkőzésekre. Megpróbáljuk elhinni, hogy a foci végső soron mégiscsak Játék. BATTA György HÁ[!OM ÍAN iUÍA ÚJ FIÚ n ilií—iw—mu ipíl n a ovák szövetségi kapitány a ré N gi-új Plasst, a vadonatúj búzát és Marest is kipróbálta a válogatottban. Az ország labdarúgó-közvéleménye vegyes érzelmekkel kommentálta a dolgot. Két alapvető vélemény alakult ki, amely a- zonban merőben ellentmond egymásnak. Az egyik: igeuf-áz -a helyes, alkalmat kell adni másoknak is, olyanoknak, a- kik becsülik a válogatottságot. A másik: egy válogatottat csakis jól összeszokott klubcsapatra lehet építeni, és Csehszlovákiában ilyen együttesből mindössze egy van. a Trnava. Igaz, hogy Adamec és társai fenegyerekek, de focizni tudnak. Nem nehéz kitalálni, hogy az eszményi megoldás a két pólns között van. pontosabban a két szélsőség egybeolvasztása. Becsületes, küzdeni tudó, példásan viselkedő jó labdarúgók alkossák a nemzeti tizenegyet. Ez persze csak elmélet, a gyakorlat sokkal nehezebb. A borúlátók szerint kár is MarešSel, búzával és a hasonszőrűekkel Brazíliába. a mini világbajnokságra menni. Van benne némi igazság, de bízzuk az időre a megoldást. DOBÁS A XXI. SZÁZADBA? Már több mint öt éve, 1967. április 22-e őta tartja az amerikai James Randel Matson a férfi sűlylö- kés világcsúcsát. 21,78 méteres eredménye mind ez ideig csak álom a 7,25 kilogrammos „vasat“ dobáló többi erős ember számára. A beavatottak azonban lépten-nyomon jósolgatják, hogy meg vannak számlálva a régi világrekord^ napjai. Közeledik a müncheni olimpia, s a korábban szuverén Matson mindjobban érzi az ellenfelek „leheletét“. Szóval következik a nagy „ütközet“, ahol szikrázni fog a vasgolyó. Ezért várja nagy érdeklődéssel a sport- világ szeptember nyolcadikát; ekkor lépnek dobókörbe a földgolyó legjobb sülylökői. Matson, a „dallasi óriás“ párharca honfitársával, Feuerbachhal teljesen nyíltnak tűnik. Feuerbach eredményei az utóbbi időben rohamosan fejlődtek. 1970-ben például majdnem két métert Javult az előző évhez viszonyítva. Matson viszont az 1971. évi gyenge idényében vereséget szenvedett az amerikai bajnokságon Salbtől, majd fedett pályán Feuerbach Is legyőzte a lábsérüléssel bajlódó világrekordért. A 200 cm magas és 114 kg súlyú Matson, aki 1945 március 5-én született, most mindent egy célnak rendelt alá: az olimpiai aranyéremnek. Ennek már van is látszatja 21,09 méter formájában. Tizenkilenc éves korában 20,20 volt a legjobb eredménye, majd 1967-ben elérte a maximumot. Utána visszaesett. Matson befelé forduló ember, aki egészséges önbizalommal rendelkezik: „Ellenfélre van szükségem, szeretem a kemény küzdelmet“ — mondotta A mexikói olimpia aranyérmének a története Is ezt igazolta. A1 Feuerbach éppen az ellenkezője Matsonnak. Hosszú hajú, im- pulzív, robbanékony, gyors karriert futott be. Az ő célja is az olimpiai aranyérem. Nagy fordulatot jelentett az edzésekhez való hozzáállásában európai portyája. Hazatérése után rögtön átköltözködött Kansas bői Los Angelesbe, ahol Jobbak a feltételek, és úgy edz, mint soha azelőtt. „Csak most, amikor úgy készülök, mint a kelet-eurőpai versenyzők, van reményem az olimpiai elsőségre“ — Jelentette ki Feuerbach. Al azok közé tartozott, akikről annak idején annyit beszéltek az izomfejlesztő szerek használata val kapcsolatban Feuerbach három évvel fiatalabb dallasi ellenfelénél, s a 184 cm magassága mellett 111 kg súlyú. Az utóbbi öt esztendőben „félelmetesen“ Javultak eredményei. 1967-ben 17,12 volt a legjobbja, Jelenleg 21,42- nél tart. Az utóbbi minden idők második legjobb eredménye. A két amerikain kívül az NDK beli dobók is úgy érzik, hogy Münchenben megpályázhatják a súlylökőtrónust. Európa nagyon bízik ben nük: végre megszakíthatják a tengerentúli hegemóniát ebben az at létikai versenyszámban. Négy olyan súlylökőrő! van szó, mint az Euró- pa-bajnok Briesenick (legjobbja 21,08 m), az Európa-csúcstartó Ro thenburg (21,12) és az egy kicslr árnyékukban lévő Gies (20.64) és Hoffman (20,60). De kontinensünk több erős em bere is szeretne közbeszólni az olimpián, ha nem Is túlságosan han gosan. Itt van például az újra fel támadt lengyel Komar vagy a vete rán Varjú Vilmos és mások Keve set hallattak magukról eddig a szov Jet súlylökők, akik tavaly szokatlan újdonsággal lepték meg a világol — fordulásos dobással. Mindent egybevetve: az olimpiai iátékok legnagyobb esélyesei termé szetesen az amerikai és az NDK beli dobók. Talán éppen a két atlé tikai nagyhatalom súlvlökőinek ver sengése a XX nyári olimpiai játékokon biztosíték arra, hogy olyan nagyszerű eredmény születik Münchenben, amelyet nyugodtan nevezhetünk majd a „XXI. század dobásának“. Emlékezzünk csak: Mexikóban Bob Beamon ugrott „a jövő századba“ 890 centiméterrel. Tóm? Vinf A világcsúcslartó Matsun F
