Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-06-06 / 23. szám
10 új ifjúság manhattani rendörképzö A tanfolyamon három fiatal „cop“ (az amerikai rendőrök beceneve) különös játékot játszik. Az A rendőr a gengszter, a B rendőr egy „number game“-t (illegális sors jegy játék tulajdonost) alakít, a C rendőr pedig egy megkörnyékezendő fiatal rendőrt. A „játék“ valójában tanfolyam, gyakorlat. A „szerepkönyv“ szerint a két ál gonosztevő heti 200 dollárt a- Jánl fel a rendőrnek azért, hogy ne háborgassa őket tevékenységükben. A gyakrolat során a tanulóknak arra kel! választ adniuk, hogy a rendőr habozva vagy felháborodottan ufasítsa-e vissza az ajánlatotl De főleg arra, hogyan viselkedjék akkor, ha a felajánlott összeg növekszik.. És mi helyesebb, azonnal letartóztatni a két bűnözőt, vagy nyomon követni őket kapcsolataik felderítésére? Nem véletlen, hogy a New York- 1 rendőriskolában ilyenszerű gyakorlatok folynak. A szakmai ismeretek közé a nyomolvasás vagy célbalövés mellett egyre inkább odatartozik a védekezés a bűnözők egyik legveszedelmesebb fegyverével, a korrupcióval szemben. Rohamosan terjed a bőnözés is. Az elmúlt évben — a megelőző évhez viszonyítva — az országban 11 százalékkal szaporodott a bűnesetek száma, 1970-ben öt és félmillió súlyos bűntényt jegyeztek fel, ami háromszorosan múlja felül az 1960-as „statisztikát“. Annak ellenére, hogy a rendőrség több mint 6 millió embert tartóztatott le 1970-ben, a súlyos bűntettek szerzőit csupán minden ötödik esetben sikerült letartóztatni. 1960-ban viszont még minden harmadik súlyos bűntett elkövetőjét elfogták. Az amerikai rendőrhatóságok vezetőségét is foglalkoztatta a nyomozó szervek eredménytelen munkája. Az FBI vezetőségének hivatalos véleménye szerint a rendőrség azért nem tud erélyesen eljárni, mert a gyilkosságok jő része családi vagy baráti körben kirobbant nézeteltérések e- redménye. vagy olyan társadalmi körülmények szülötte, amelyek ellen a rendőrség amúgy is tehetetlen. Vannak azonban más, a valósághoz közelebb álló vélemények is. így a Le Monde című párizsi lap New York-i tudósítója a következőket írja erről a kérdésről: „Az FBI tevékenységének a kiszélesítése nem a bűnözés leküzdését célozza, hanem a politikai megnyilvánulások ellenőrzését és a tüntetések feloszlatását. A szövetségi nyomozó hatóságok rendelkezésére bocsátott tekintélyes anyagi eszközök főképp a néger diákok és néger polgárjogi harcosok üldözésére szolgáltak. Mind a szövetségi nyomozó hatóságok, mind a helyi rendőri szervek nagyobb figyelmet fordítottak arra, hogy a kábítószerek áldozatait üldözzék, mint a kábítószer-kereskedelem nagy üzéreinek lelepleA BŰNÖZÉSI HULLÁM „RÁADÁSA" t LEFIZETETT RENDŐRÖK NEW YORKBAN zésére. így merült fel a kérdés, hogy vajon nem az ennek az oka, hogy egyes rendőrök maguk is kapcsolatban állnak a kábítószerkereskedelemmel. A közvélemény nyomására New York polgármestere bizottságot nevezett ki a rendőrség soraiban uralkodó korrupció tanulmányozására. A két és fél évvel ezelőtti létesített Knapp-bizottság (vezetője egy Whitman Knapp nevű ügyvéd) fényképek és magnetofonszalagok segítségével bizonyítja ma be, hogy a kábítószerüzérek és a bűnözők más körei igenis kapcsolatban állnak a rendőrség számos tagjával. A bizottság eddigi megállapításai szerint a New York-i rendőrség nagy része, rendőrtől a rendőrtisztig, busás összegeket kap a kábítószerkereskedőktől. És nem ritka az az eset sem, hogy egy-egy rajtaütésnél valamelyik rendőr zseb- revág egy kis kábítószert, hogy majd ő maga adja el jó pénzért — írja a Le Monde. A Der Spiegel című hamburgi folyóirat amerikai tudósítója, a Knapp-bizottságra hivakozva így ír: „Szerencsejáték-barlangok tulajdonosai és kábítószerüzérek é- vente milliókat áldoznak a rendőrök hallgatásának megvásárlására. Harlem negyedben havontá 1500 dollárt adtak zsebpénzként az ott szolgálatot teljesítő rendőröknek és detektíveknek.“ De hogyan került mindez nyilvánosságra, hogyan tudta a szóban forgó bizottság felfedni az amerikai rendőrség korrupcióját? gy kis szerencsével és E egy kis ügyességgel. A közelmúltban játszódott le a New York-I televízióban a bizottság egyik nyilvános kihallgatása, amelyen az ügyben nagy szerepet játszó William Philips New York-i rendőrtiszt vallomását is közvetítették. — Hány New York-i detektívet vesztegetnek meg a bűnözők? — kérdezte Philipstől a bizottság elnöke. — Tudtommal mindegyiket. E- gyetlen olyan detektívet sem ismertem, aki két hónapnál többet ült volna állomáshelyén anélkül, hogy „borravalót“ elfogadott volna. Engem kihelyeztek a Harlem negyedbe, hogy kollégámmal e- gyütt megfigyelés alatt tartsam az illegális szerencsejáték-létesítmények tulajdonosait. Jóformán még ki sem szálltunk gépkocsinkból amikor már hozzánk lépett az egyik szerencsejátékos és kertelés nélkül megkérdezte: — „Meg- elégesznek napi 20 dollárral? Ennyit adtunk azoknak is, akik maguk előtt jártak itt, ennyit kapnának maguk is. Természetesen más rendőrtisztekről is gondoskodunk“. Gondolkodás nélkül elfogadtuk emberünk ajánlatát, később pedig a többi hasonló ajánlatot is. Tudomásom szerint mindegyik rendőr kapott havonta többszáz dollárt... Hat hónapig dolgoztam ebben a negyedben és ez idő alatt ?6000 dollárt kaptam. Tizenhat tagú csoportomnak minden tagja rendszeres járadékot kapott.“ „Philips és társai épj>en olyan természetesen vágták zsebre a megvesztegetési díjat, mintha bírságcédulát állítottak volna ki a közlekedési szabályokat megsértő gépkocsivezetőknek“ — írta e vallomást kommentálva a Time New York-i hírmagazin. De hogyan került Philips a vizsgáló bizottság elé? Azok között a rendőrök között volt, akiket a Knapp-bizottság tagjai titkon megfigyeltek. Miután meggyőződtek róla, hogy megvesztegethető, ruhájába, szolgálati kocsijába olyan, laikus számára észrevehetetlen mini-mikrofonokat helyeztek, amelyek minden beszélgetést továbbítottak a bizottság lehallgató- és rögzítőközpontjába. Amikor Philips a Knapp-bizottság elé került, már semmi értelme sem lett volna a tagadásnak... Vallomása és a televízió útján nyilvánosságra hozott többi eset meglepték a hallgatóságot, így, ha nem is teljes mértékben — mert a bizottság nem tudott mindent felderíteni —, de lényeges vonásaiban fény derült a New York-i rendőrség berkeiben uralkodó korrupcióra. A Knapp-bizottság által feltárt és a közvélemény tudomására hozott tényekre a New York-i rendőrség vezetőségének is válaszolnia is kellett. Bár Patrick Murphy rendőrprefektus tagadta, hogy az egész rendőrséget megfertőzte volna a korrupció, kénytelen volt azonnali intézkedéseket tenni. Ismét a Le Monde tudósítójának adjuk át a szót: „Murphy összehívott 235 magas rangú rendőrtisztet, és felszólította őket, hogy a- zonnal magyarázzák meg írásban személyes vagyonuk eredetét. Megfenyegette őket, hogy „hullani fognak a fejek“, ha nem számolják fel a korrupciót. Néhány nap múlva Murphy átszervezte a rendőrség vezetését és elbocsátotta a korrupcióellenes harccal megbízott felügyelőt, mert „nem állott hivatásának magaslatán.“ A kerületekben is nagy arányú átszervezést hajtott végre, különösen ott, ahol elburjánzott a korrupció...“ S így a New York-i rendőrség most kettős feladattal küszködik: harcol a saját soraiban uralkodó korrupció ellen, miközben próbál megbirkózni a növekvő arányú bűnözéssel. Egyelőre nem sok eredménynyel. A probléma egy torz társadalom szüleménye, amely erőszakot erőszakra, embertelenséget embertelenségre halmoz. Bármit tesz is a rendőrség, csak az okozatot szüntetheti meg. Márpedig elsősorban az okot kéne eltávolítani... KGST ív. I NTRANSMAS. Bolgár-magyar vállalat, 1965 februárjában alakult. Szófia székhellyel. A vállalat célja: tudományos kutató-kísérleti, szerkesztő-tervező tevékenységet végezni az üzemen belüli anyagmozgatási rendszerek, a be- és kirakodás, a raktári munkák részleges és teljes gépesítésére, korszerűsítésére és automatizálására. K özös Teherkocsipark (Nemzetközi rövidítése: OPW). 1963-ban alakult, és 1964. július 1-én kezdte meg működését Prága székhellyel. Mongólia kivételével az összes KGST-állam tagja. A tagálamok közel 100 ezer tehervagont bocsátottak az OPW rendelkezésére. A vagonokat, amelyek száma azóta gyarapodott, minden ország úgy használja, mint a sajátját. Az együttműködés lehetővé teszi, hogy a tagállamok közötti vasúti teherszállításban a vagonokat maximálisan kihasználják. Növekszik a kocsik hasznos forgási sebessége és olcsóbbá válik a szállítás, minimálisra csökken az üres vagonok mozgása. Ameny- nyiben egy ország területén több OPW-vagon tartózkodik, mint amennyit az illető ország beadott, úgy csak a többletért kell használati díjat fizetni. |/t özponti Villamos Teher- elosztó. 1962. július 25- én alakult és a következő év első napján lépett életbe. Székhelye Prága, a teherelosztó a tényleges munkát folyamatosan 1963-ban kezdte el, amikorra több KGST-tagállam villamosenergia-hálózatát összekapcsolták. A teherelosztó pontosan kidolgozott program alapján irányítja és ellenőrzi a vil- lamosenergia-szükséglet alakulását s intézkedik az energia szállításáról. így például ha az egyik országban átmenetileg villamosáramra lenne szükség, mert a hazai termelés nem elegendő, a többletet termelő másik országból áramot irányítanak át. Ezzel nemcsak lehetővé teszik a folyamatos áramellátást. hanem gazdaságosabbá válik a villamosenergla termelése is. A teherelosztót kiegészíti a M unkácsi Állomás, amely 1 1964-ben alakult Magyarország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Románia és Bulgária részvételével. Az öt ország villamosenergia-rend- szere itt találkozik egymással, az állomás főleg a Szovjetunióból érkező áram továbbítását, kapcsolatát látja el. (Folytatjuk] Ä z Apollo—12 legénysége visszahozta a Holdról azt a tv-kamerát, amelyet 3 évvel korábban a Surveyor-3 vitt fel. Mint a Holdról visszaérkező minden objektumot, ezt is tüzetes vizsgálatnak vetették alá — s a biológusok legnagyobb meglepetésére a műszer poliuretán habból készült falában parányi élő szervezeteket, sztreptokokkusz baktériumokat találtak! Hogyan kerültek ezek oda? Talán mégis van a Holdon élet? Ismerve a Hold természeti viszonyait, ez kizárt dolog! Talán a Földről kerültek volna oda? Tudvalevő, hogy minden Holdra küldött tárgyat csak gondos sterilizálás után engednek kusz baktériumok kerültek a műszerfalba, és a hab szivacsos szerkezetében otthonosan elhelyezkedtek. Mielőtt a műszer végleges helyére került volna, néhány biztonsági vizsgán esett át. Először légüres térben (vákuumban j vizsgálták működését, majd a hidegpróba következett. A készülék kifogástalannak látszott. Így került a rakétába, ezzel együtt a sterilizátorba, s azután: irány a Hold. Hogyan történhetett, hogy e E Holdat megjárt fajok a csoport kevésbé veszélyes tagjai. Ezek az ember légűtaiban élnek, anélkül, hogy ott különösebb rendellenességet okoznának. Ismert dolog a baktériumoknak az a képessége, hogy kedvezőtlen körülmények között (elsősorban víz hiányában) be- tokozódnak. A citoplazmája elveszti víztartalmának 60—70 százalékát, beszárad. A megszáradt szárazanyagot vastag sejthártya veszi körül, ami — mint AZ ELSŐ HOLDLAKÔK útjára! Ez sem látszik tehát valószínűnek. Hogyan tréfálhatta meg így a természet a körültekintő embert? Az űrállomás egyik szerelője valószínűleg valamilyen légúti megbetegedésben szenvedhetett. Ő helyezte a tv-kamerát a poliuretán habból álló burokba. Munka közben egy- szer-kétszer köhögött. A felköhögött váladékból sztreptokokparányi betolakodók mindezt túlélték és elindultak a hároméves kozmikus „kirándulásra"? A sztreptokokkuszok kb. 1 mikron nagyságú (1 mikron — 1/1000 mm) gömb alakú baktériumok. Magyarult gennykeltőknek szoktuk őket nevezni, ugyanis a szervezetbe kerülve gennyképződéssel járó gyulladásos megbetegedést idéznek elő. egy vastag falú tok — teljesen elszigeteli a környezettől. Az ilyen betokosodott baktériumokat spórának nevezik. (Nem azonos a fogalom a gombák, mohák, harasztok ivartalan sza- porítótestecskéivel!) A spóra kifelé semmi életjelenséget nem mutat, parányi élettelen porszemnek látszik, belsejében a- zonban nagyon lassan, de lappang az élet. A spóra rendkívül ellenálló. Bírja a hideget is. A —180 —190 Celsius-fokot hónapokig elviseli. Egyes fajok cseppfolyós hidrogénben (—253 Celsius-f okon) Órákig megtartják életképességüket. Hasonlóan viselkednek a meleggel szemben is. Egy élő baktérium 30—70 Celsius-f okon 3—5 óra alatt elpusztul. Egy spóra 140 Celsius- fokot is elbír 2—3 órán keresztül. Száraz melegben 160—200 Celsius-fokot is kibír 1—1 és fél órán át. A rázás az élő baktériumtest sejthártyáját elroncsolja, s a védőburok nélkül maga a sejt is elhal. A spóra ellenben minden rázkódást elvisel. Hasonlóan ellenállóbb a nap- és radioaktív sugarakkal szemben is, mint vegetatív (életjelenségeket mutató) állapotban. A spóraképzés elsősorban a pálcika alakú baktériumok, a bacillusok sajátossága. A gömb alakú gennykeltök azonban kivételek! Ezek ritkán, csak különleges körülmények között tudnak botoskodni: a vízveszteségnek hirtelen, lehetőleg légüres térben kell lejátszódnia ahhoz, hogy a spóraképzés meginduljon. Ilyen a természetben ritkán fordul elő. A szóban forgó sztreptokok- kuszoknak e téren „szerencséjük“ volt. Ideiglenes otthonuk, a tv-kamera első vizsgája légüres térben (vákuumban) történt. Így megindult a spóraképzés. Hasznos volt a második vizsgaszínhely, a hidegkamra is, mert itt a tok fala jól megvastagodott, s a spóra megfagyott. , I lyen körülmények között már érthető, hogyan élték át az űrállomás teljes csírátlanítását, a nagy rázkódással járó kilövést és a kozmikus sugarakkal „fertőzött" űrben a hosszú utazást! Az már elgondolkodtató, hogy a mintegy kéthetes holdnappal + 120 Celsius-f okát és a hasonlóan hosszú —100 Celsius-fo- kos holdéjszaka nagy hőingadozását hogyan tudták elviselni három évig. Itt valószínűleg az segített, hogy maga a Hold kőzetanyaga és a poliuretán ts rossz hővezető, s a beszívott melegmennyiséget néni tárolták, hanem rögtön kisugározták. Magasabb rendű élő szervezet ennek kis hányadát sem tudta volna elviselni! A tudósok véleménye szerint az ideiglenes Hold-lakók jól vannak ma is. Táptalajra oltva jól szaporodnak. Érdekes lenne azonban még megtudni azt, hogy az átélt viszontagságok nem befólyásolták-e az utódok tulajdonságait. Oberczián Gézáné BBWWS3!
