Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-30 / 22. szám
12 új ifjúság Legdrágább kincsünk: a gyermek / ’p.ius 1. a gyermekek ünnepe. Ml mégis a szülőkhöz szólunk ezen a napon, mert rajtuk múlik, milyen gyermekkort, milyen életet biztosítanak a kis emberpalántáknak. Minden szülő szereti a gyermekét és természetesen csak jót akar neki. Sokszor azonban a jóakarattal csak látszólag, idelg-órátg tesszük boldoggá a gyermeket, s ez nem elég ahhoz, hogy az életben boldog legyen. Szeretetünket. ugyanis nemcsak azzal kell kinyilvánítani, hogy megveszünk a gyermeknek mindent, amire csak áhítozik, hogy csinálhat, amit akar, hogy mindenben neki adunk igazat. Egyszóval: kényeztetjük. Ezzel éppen ellenkező célt érünk el. Az elkényeztetett gyermek többnyire elégedetlen — s ez érthető, mert nemcsak a szülőktől, rokonoktól vár kényeztetést, hanem mindenkitől. Ez persze nem sikerül. Eleinte a játszótársaival elégedetlen, mert nem vetik alá magukat mindenben az ő akaratának, később az óvónőjével, a tanítójával kerül „nézeteltérésre“ a sor, mert a szófogadás idegen fogalom az elkényeztetett gyermek számára. * szülök sokszor azzal Indokolják gyermekük ké- nyeztetését, hogy nekik nehéz gyermekkoruk fúvóit, s amiben ők hiányt szenvedtek, a gyerekeiknek kétszeresen akarják adni. Ez ugyan enyhítő körülmény, a kényeztetésnek azonban mégiscsak a gyermek látja kárát. Megbocsáthatatlan azonban a ver- sengésszerü kényeztetés: a szomszédunk vett a gyerekének vtllamosvasutat, alvó-beszélő babát, karórát, magnót... miért ne vennénk ml is? Sőt, még szebbet, még jobbat, hadd irigykedjenek az emberek. Á gyerek hémcsak nagyravágyó lesz — amint nő, mind nagyobb követelményekkel lép fel —, hanem önző is, aki csak magára gondol, mindenben a saját érdekeit nézi. Gyerekeket nevelni öröm és felelősség. E rövidke írásban nem foglalkozhatunk a nevelés széleskörű problémáinak még kts hányadával sem, de nem hagyhatjuk említés nélkül a legegyszerűbb nevelési módszert, a példamutatást. Amit tőlünk lát a gyerek, 0 is azt igyekszik csinálni, jót is, rosszat is. Ezzel függ össze az is, hogy mindig tartsuk be a szavunkat; ha azt mondtuk, vasárnap elvtsszük a cirkuszba, vigyük el minden körülmények között. S ha már az ígéreteknél tartunk: fölösleges és nevelési szempontból helytelen minden „jó" tettéért valamit ígérni: Már a kicsi gyermekkel is értessük meg, neki is öröm az, amivel nekünk örömet szerez. G yermeket nevelni öröm és felelősség. Neveljük olyanná, hogy ne csak nekünk legyen belőle örömünk, hanem társadalmunknak is hasznára, javára váljék. MESTAN Katalin Kisgyermekes anyák között gyakran esik szó a gyermekek öltöztetéséről. Egyesek olyan minőségű és mennyiségű ruhával látják el gyermeküket, mintha naponta divatbemutatón kellene részt vennie. Mások viszont azt tartják, gyereknek nem érdemes venni rendes holmit, mert úgyis kinövi. Természetesen egyik nézet sem helyes. Sok ruhára valóban nincs szükség, a felnőtteknél érvényes alkalomszerűség azonban a gyermekekre Is vonatkozik. Vagyis: nem visszük a gyereket színházba, bábszínházba játszóruhában, s játszótérre bársony- vagy selyemruhában. Egyébként is, a gyermekru- hák „aranyszabályának" tekinthető, hogy jól mosható anyagból készüljenek; az „elegáns" ruhák is, mert az örökös „Vigyázz, ne piszkold be magad !“-dal a gyermeket gátoljuk a szabad mozgásban, nem beszélve arról, hogy a születésnapi uzsonnán is leöntheti magát tejszínhabos kakaóval, végighúzza csokoládés ujját a ruhácskáján. vagy — ami igazán bármikor előfordulhat — leesik. A drága anyag tényleg fölösleges, meri mosőanyagból is szép és ízléses ruhádat készíthetünk; ha mégis finomabb anyag vételére szántuk el magunkat, azért akkor sem járunk rosszul, mert ha kinövi, másféle anyaggal vagy kötött résszel mindig ügyesen átalakítható. Az anyag megválasztásánál ügyeljünk arra, hogy „gyerekes" legyen, vagyis pettyes, kockás, csíkos, apró mintás. Nem szükséges a gyereket mindig fehérbe vagy pasztellszínbe (rózsaszínbe, világoskékbe) öltöztetni. Ugyanolyan szép lesz a sötét „gyerek- színekben", pirosban, élénk középkékben, sötét vagy búzakékben. Adhatunk rá sárgát is, de csak akkor, ha jól áll neki, esetleg almazöldet, de Illát semmi esetre sem. A rózsaszínen kívül az említett színek kisfiúknak Is alkalmasak. Nadrágra, szoknyára bézs, drapp vagy szürke Is megfelel. Megjegyezzük, hogy a nadrágviselet — rövid és hosszú — a kislányoknak Is rendkívül praktikus, mert nem gátolja őket a játszásban. Mindig szép a gyerekruhákon a fehér gallérmandzsetta garnitúra, esetleg egyszínű ruhán a pettyes vagy kockás. Képünkön a kisfiú fehér-vllágoskék-kö- zépkék-sárga-plros cslkozású inget visel, elkerekltett aljjal, elöl végig cipzár-csukással. A kislány ruhája fehér-világos- kék-középkék-sárga-piros-zöld kockás, elöl végig gombolódik. Az elkerekített fehér pikégallér nagy középkék masniban végződik. (Külföldi moletiek.) Ép testben ép lélek A gyermek egészséges fejlődése szempontjából nagy szerepet játszik a torna és a sport. Ha csak egy lehetőség van rá, a gyermeket még iS- koláskora előtt tanítsuk meg úszni. (A hároméves gyermek már úszhat, ‘ de korcsolyázni 4 éves koron alul nem ajánlatos, sizni 5-6 év körül lehet elkezdeni.) Sportolásnak számítható a turisztika, a hegymászás, sőt, kicsiny gyermekek részére ajánlatos is. 1 Csak hasznukra válik, ha megszokják a gyaloglást, s emellett kicsi korukban megtanulják élvezni a természet szépségeit. A sportoláshoz természetesen „külső" feltételek is szükségesek, és ezek — sajnos — nem mindenütt vannak meg. Ha nincs módunkban a gyereket otthon megtanítani úszni, töltsük nyári szabadságunkat víz mellett (nem tengernél, mert ott nem tanul meg úszni!), lehetőleg tóparton, vagy ahol strandfürdő van. Minél fiatalabb a gyerek, annál könnyebben tanul meg úszni! Később, Iskoláskorban a testnevelést órák nem biztosítanak elegendő testmozgást. Helyes, ha a gyakorlatokat — legalább részben — otthon naponta cl- Ismételtetjük a gyerekkel, vagy — amennyiben van rá mód — restnevelési egyleten belül tornaórára járatjuk. A sport jelentőségét egészségi szempontból az is növeli, hogy a gyerek edződik, szervezete ellenállőbb lesz a betegségekkel szemben. Az edzéssel (nem egy sportágban való edzést értjük) kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a kisgyermeket nem szabad túlságosan „búgyolálni“, azaz melegen öltöztetni. Érthető, hogy az anya fél, meg ne fázzék a kicsi, de éppen ennek érdekében kell edzeni, hozzászoktatni az időjárásnak megfelelő öltözködéshez. Az anyák az öltöztetésben általában két dologgal követnek el hibát: a kisgyerekre még melegben is kötött fökö- tőt (néha karimásat, ami még melegebb) vagy sapkát adnak, úgyhogy a feje szinte vizes az izzadságtól;, a másik: nem öltöztetik rétegesen, pl. nem trikót vagy flaneilinget, 111. könnyű pulóvert és szvettert adnak a gyerekre, hanem pl. egy túl meleg pulóvert, amelyet ha az Idő felmelegszik, vagy meleg helyiségbe mennek, néni lehet levenni. A gyermek megizzad — és megfázik. Persze tekintetbe kell venni az időjárás ingadozásait, s mindig fokozatosan kell enyhébben vagy melegebben öltözni. KÖSSÜNK A kötényruha nemcsak a felnőtteknek, hanem kislányoknak is Igen praktikus viselet. A képünkön bemutatott kötött modell egyszerűen elkészíthető; kisfiúknak hasonló kötéssel „montőrnadrágot" készíthetünk. A kötényruha eredetiben 20 dkg élénkkék és 5—5 dkg halványzöld, fehér és lila fonálból készült, 3-as kötőtűvel. Minta: Jerseykötés: a színén sima, a visszáján ford.; bordáskötés: a színén és visszáján sima. Egy borda — egy oda és visszafelé haladó sor. Kötéspróba: 19 szem 28 sorban — 10 cm2. A méret kb. 5—6 éves kislánynak felel meg. Háta: 87 szemre kezdjük kékkel és a köveképpen bordázunk: 3 kék, 1 fehér, 3 lila, 1 fehér. 3 zöld, 1 fehér, 3 kék, 1 fehér. 3 lila, 1 fehér, 3 zöld, 1 fehér, ezután kékkel jerseykötéssel dóig. tovább. A szoknyavonal kialakítására mindkét oldalon minden 6. sorban 4X1, minden 10. sorban 5X1, minden 6. sorban 2X1 szemet fogy. 20 cm után ismét bordásán kötünk: 1 fehér, 3 kék, 1 fehér, 3 lila, 1 fehér, 3 zöld, 1 fehér, 2 kék; az utolsó sorban lekötjük a szemeket. Eleje: Ogy készül, mint a háta, de a derékrésztől a köv.-képpen folyt, a munkát: 1 kék (borda), 1 fehér, 3 álla. 1 fehér, 3 zöld. 1 fehér, 3 kék, 1 fehér, 3 lila, 1 fehér, 3 zöld, 1 fehér. Egyidejűleg fogy. a karöltőt, mindkét oldalon, váltakozva minden 2. sorban 8X1, minden 4. sorban 4X1, minden 2. sorban 4X1 szemenként, majd kékkel dóig. tovább, a középső 17 szemen jerseykötéssel, a két oldalon pedig 7—7 szemet rizsmintával (1 sima, 1 ford.; a köv. sorokban a simára ford, a ford.-ra sima kerül) 8 cm-t egyenesen kötünk, azután á középső 17 szemet, lekötjük és a szélső 7—7 szemmel, rizsmintával megkötjük a kantárokat. 42 cm-nél 1—1 gomblyukat készítünk (3 szemen keresztül). Ezután még 1' cm-t kötünk és befejezzük a munkát. A kész részeket gyengéden átgőzöljük és összeállítjuk. A háta derékrészébe 2 gombot varrunk. A zsebnek 17 új szemet veszünk fel és 8 om-t kötünk jerseykötéssel, majd 1 borda után Ismét jersey-veí folyt., miközben a zsebpatnifcnak mindkét oldalon, minden 2. sorban 3X2 szemet fogy. Ä A GYEREKEKNEK! bordától számított 1,5 cm-nél lekötjük a maradék 5 szemet. A zsebpatnlt és a karöltőket 1 sor rö vidpálcával behorg. A nadrág ugyanolyan színezésben és méretben készül, mint a kötényruha, de a kék fonálbő! 10 dkg kell. Jobb hátrész: 40 szemre kezdjük kékKe: és a köv.-képpen bordázunk: 3 kék, 1 fehér, 3 lila, 1 fehér, 3 zöld, 1 fehér. Ezután kékkel, jerseykö téssel dóig., és az oldalvonal kialakítására minden 28. sorban 4X1 szemet fogy.; most a jobb szélén egyenesen kötünk, a bal szélen a lépésbőség kialakítására minden 2, sorban 1X2, 6X1 szemet sza- por. Azután a bal szélen minden 2. sorbán 3X2. 3X1 szemet fogy. és úgy hagyjuk a szemeket. Bal hátrész: Ellenkező irányban készítjük. Azután mind két rész szemeit egy tűre vesszük és jerseykötés sei még 12 sort egyenesen kötünk. A hátrész magasításának kialakítására rövidített sorokat kötünk: a bal széltől 1X54 szemet lekötünk, ráhajtássai fordulunk és 44 szemen keresztül kötünk vissza, ráhajtássai fordulunk, 33 szemet kötünk, ráhajtássai fordulunk, 22 szemet kötünk, ráhajtássai fordulunk, ezután ismét együtt, az összes szemekkel dóig., miközben minden ráhajtást a köv. szemmel összekötünk. Most ismét bordázás köv.: 1 fehér, 3 kék, 1 fehér, 3 lila, 1 fehér, 3 zöld, 1 fehér, 1 kék. Az utolsó, sorban az összes szemeket lekötjük. Jobb nadrágrész eleje: A bordázástól számított 49 cm-ig úgy kötjük, mint a hátát. Bai nadrágrész eleje: Ellenkező irányban do!g„ azután mindkét rész szemelt egy tűre vesszük és még 12 em-t egyenesen kötünk jerseykötéssel. Most ismét bordázás köv.: 1 fehér, 3 kék, 1 fehér, 3 lila, 1 fehér, 3 zöld, 1 fehér. A karöltő kialakítására mindkét oldalon, minden 2. sorban 1X3, 2X2, 8X1 szemet fogy., miközben a köv. bordázassa! kötünk: 3 kék, 1 fehér, 3 lila, 1 fehér, 3 zöld, 1 fehér. A zsebet a középső 20 szemen keresztül kötjük jer- seykötéssel, a szélét 7—7 szem rizsmintával. A 2. bordától számított 8 cm-nyire a középső 20 szemet lekötjük, és a 7—7 szemmel, rizsmintávai 34—34 cm-t kötünk a kantárnak. Itt elkész. a gomblyukat, és 1 cm után befejezzük a munkát. Táplálkozás — egészség — étkezés A helyes táplálkozás egyik legfontosabb feltétele a változatosság. Ez felnőttekre és gyerekekre egyaránt vonatkozik — és valljuk be, elég kis súlyt fektetünk rá. Hogy egyszerűsítsük a dolgunkat, azt főzünk a gyereknek, amit szeret, amit biztosan megeszik. Így a táplálkozás egyhangúvá és egészségtelenné válik, ugyanakkor nincs kizárva — sőt gyakori —, hogy a gyermek a kedvenc ételeit is megunja, ha minduntalan azokat eszi. A szervezetnek ugyanúgy szüksége van a húsfélékre, mint a tésztákra, sőt az édességekre is — persze nem olyan mértékben, amint azt a gyerekek szeretik. Csokoládét, cukorkát mindig étkezés után kapjon (leghelyesebb ebéd után), különben elveszi az étvágyát a következő étkezéstől. Ha a gyerek egész nap cukorkát szopogat, nem is lehet kívánni tőle, hogy jó étvággyal egyék a fő étkezésekkor. Pedig fontos, hogy rendszeresen, naponta ötször egyék, inkább kevesebbet, de ne hagyjon ki egy étkezést sem. Helytelen az is, ha az ebédet vagy vacsorát — mivel a gyerek nem ette meg — édességgel akarjuk pótolni, mert hát az is tápláló. Valóban az, fő étkezést mégsem pótol, csak a kiegészítésére való (és akkor hizlal is). Természetesen nagy szerepet kapnak a helyes táplálkozásban a zöldségfélék — különösen nyersen, de főzelék formájában is —, továbbá a tejtermékek és a gyümölcsök.. De még ezekkel is mértéktartónak kell lenni. Nem helyes, ha a gyermek megeszik naponta egy kiló almát vagy banánt, vagy pedig négy tojást reggelire, mert Ilyen mennyiségek mellett nem marad „hely" a többi ételre, s nem is beszélhetünk változatosságról. Változatosságra kell törekedni az ételek elkészítésében is. Semmit, még a tojást se adjuk mindig egyformán elkészítve. Sok háziasszony érdemének tartja, hogy a hét bizonyos napján mindig ugyanazt főzi; hát Igen, ez kényelmes megoldás, de nem vall valami nagy fantáziára, még akkor sem, ha az étlapok legalább az évszakok szerint változnak. Itt mindjárt meg is említjük, milyen szempontokat kell figyelembe venni a gyermekek nyári táplálkozásában: • Hőségben, az izzadás következtében nagy a test vízvesztesége, s ezt föltétlenül pótolni kell. Adjunk a gyereknek eleget inni — de vigyázat, sosem jégbe- hűtöttet, s nem akkor, amikor a gyerek a melegtől vagy játszástól felhevült (légcső- és hüleses megbetegedések veszélyei). Jól oltja a szomjat a kihűlt citromos tea, limonádé vagy a hideg tej. ® Nyáron könnyen emészthető, szénhidrátokban gazdag, de zsírban szegény ételeket főzzünk. H Gyereknek ne adjunk könnyen romlandó ételt (halsaláták, szalámik, kenőmájas stb.). A A „hagyományos" uzsonnát gyümölccsel pótoljuk, tehát a gyermek tízóraira és uzsonnára is gyümölcsöt kap. Nyáron az étvágytalanság nem számit rendellenességnek; az étlapba iktatott saláták (paradicsom, uborka, fejes saláta stb.) nemcsak fontos vitaminforrások, hanem frissítenek is. Ha a gyermek huzamosabb ideig étvágytalan, gondoskodjunk róla, hogy többet tartózkodjék a levegőn, továbbá — bár feltételezzük, hogy máskor is ízlésesen terítünk és tálalunk, Igyekezzünk még gusztusosabban a gyermek elé tenmmsaBBKEn. ni az ételt. Itt jegyezzük meg, hogy a gyereket kicsi korától kezdve tanítsuk meg szépen enni. Ügyeljünk rá. hogy rágás közben ne csámcsogjon, ha iszik vagy levest eszik, ne sziircsöljön. Eleinte persze ügyetlenül fogja a kanalat, és nőm is sikerül az ételt azonnal a szájába vennie, de amint egy kicsit „biztosabb a keze", tanítsuk meg, hogy a kanalat nem megmarkolva, hanem hüvelyk-, mutató- és középső ujja közé fogva tartsa. Ezzel az eredménnyel elégedjünk meg egy ideig, ne siettessük, hogy villával egyék, még kevésbé késsel-villával! Kb. 8—10 éves korig a gyermek nem tudja helyesen használni az evőeszközöket, ezért addig ne adjunk a kezébe kést-vil- lát, mert helytelenül tartja őket (villát megmarkolja, kést a pengéjénél fog ja), ez belerögződik, s később nehezen tud rajta változtatni. Helyénvaló, ha addig, míg a kés-villával való bánásmódot elsajátítja, a jobb kezében tartja a vil-, lát, s a bal kezében lévő kiskanállai vagy egy darabka kenyérrel segíti felvenni az ételt a villára. Ajánlatos gyermekevőeszközt vásárolnunk, mert kisebb, tehát könnyebb a kezelése. S végül, amire mindig ügyeljünk étkezés előtt: a gyermek csakis tiszta kézzel üljön asztalhoz! ransHHHisaiBnws
