Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-16 / 20. szám

úi ifjúság 5 KÖZÖSEN ÉLNI! Jegyzetek az IFJÜ SZIVEK április 30-i ünnepi előadásáról Szemet gyönyörködtető lát­vány volt a Magyar Dal- és Táncegyüttes május elseje elő- stéjén tartott ünnepi előadása a bratislavai Kultúra és Pihe­nés Parkjában. Ez a kellemes élmény általában addig maradt meg a nézőben, amíg az együt­tes tagjai által teremtett han­gulat tovább rezonált benne, kirekesztve a „közelben ólál­kodó kérdőjeleket“. A közönség a tánckar telje­sítményét jutalmazta a legna­gyobb tapssal — megérdemel­ten. Mivel már évek óta szere­pel együtt ez a csoport, tag­jainak sikerült megfelelően egymáshoz „idomulniuk“ — bá­mulatos rutinra tettek szert. A szólisták közül Nagy Bea, Tóth János és Pásztor Péter minden mozdulátával bizonyította, hogy a tánc nem csupán ritmikus mozgás, hanem egy-egy lelki- állapot mozgásképletekkel va­ló — átélt — kifejezése is. De a tánckar csaknem minden tag­ja alkalmas lehetne a szóló- táncos szerepére. Az énekkarral kapcsolatban az volt a legfeltűnőbb, hogy a két férfi szólam egyetlen egy alkalommal sem tudta megkö­zelíteni — különösen hangzás­ban és intonációban — a női kar teljesítményét. Hogy a mű­vészeti vezetőség terve — mi­szerint a férfi kart külön Is szerepeltetni óhajtja — megva­lósuljon, nagyon-nagyon alapos és kitartó munkára van szük­ség. Viszont a női kar — de különösen a szoprán — európai „szinten“ énekei. Kár, hogy az ünnepi előadás alkalmával nem került sor több szólista szere­peltetésére. Kovácsné-Balogh Margit finom lírai hangja szo­katlanul fegyelmezett előadás­móddal párosult. A félhivatásos együttesek legnagyobb (örökös) gondja a zenekar „fenntartása“. Előfor­dul, hogy kétszer-háromszor is újjá kell szervezni egy évad során — s nem egyszer be kell érniük szükségmegoldásokkal is. Az ünnepi előadás alkalmá­val az együttes zenekara „ün­nepi formában“ játszott, igaz, hogy nem sok alkalma volt az önáiló szereplésre... A műsor a népek — nemze­tek és nemzetiségek — baráti együttélésének gondolatát su­gallta. Kodály vegyeskórusra írt „Jeligéje“ és Kvoöák József „Hősök emlékműve“ című tánc­játéka a munkásosztály harcait és hitét demonstrálták. A két utolsó müsorszám (Vass Lajos „Közösen élni“ című vegyes­kari műve és Kvoőák „Népek barátsága“ című tánckompozí­ciója J már a beteljesült remé­nyekről, a megvalósulásról ad­tak számot. S hogy a két pó­lus között feszültség keletke­zett, az „a rendező Kvoőák“ érdeme, bár mindenképpen meg kell említenünk, hogy a „Tam- buro roma“ című cigánytánc nem illett a műsor egészébe: túlságosan stilizált, szinte ab­sztraktba hajló ez a táncjele­net; a keretmüsorhoz viszo­nyítva öncélúnak hatott. A „Népek barátsága“ című tánckompozíció ugyan látvá­nyos, de gondolatiságát tekint­ve túlzottan programszerű, te­hát a gyönyörködtetésen kívül nem ad alkalmat a „megjelölt téma“ átélésére. Általában azok a koreográfiái sikerültek Kvo- Cák Józsefnek, melyeket maga is stilizációnak szánt. A legsi­kerültebb alkotása e téren az „Ördöglagzi“ című humoros táncjelenet. Igaz, hogy a „Hő­sök emlékműve“ című tematl-' kus táncjátéka is a sikerült (és sikeres) alkotások közé soro­landó. Gyapjas István vendég­koreográfus, „Pásztortánc“ cí­mű kompozíciójával kapcsolat­ban annyi megjegyezni valónk lenne, hogy ebben a karakter­táncban nem domborodott ki eléggé — a karakter... Megté­vesztő volt a táncot „kiegészí­tő“ színpadkép — a vetített háttér — is, amely (mondjuk erdélyi vagy tátrai) havasokat ábrázolt, annak ellenére, hogy a tánckép az alföldi pásztorok életéből való. Egyébként a ci­gánytáncnak és a „Népek ba­rátsága“ című kompozíciónak volt a „legstílusosabb“ szín­padképe, de hatásos volt a sti­lizált táncok vetített háttere is; talán a „Lucajárásé“ hatott kissé statikusnak. Érzésem szerint jelenleg — s a jövőben talán, még foko­zottabban — a tematikus kom­pozíciók felé orientálódik az Ifjú gzívek... Kíváncsian vár­juk a következő — két évadra szóló — műsoruk decemberi bemutatóját. Kmeczkő Mihály Jelenet a Hősök emlékműve című tánckompozícióból Tavasz, Komárno (Komárom) — Jókal-napok. Immár köztudat, hagyomány. Minden évben megrendezzük, a miénk, örülünk neki. Tavaly is ott voltam, és végignéztem. A szép sző elő­adói kitettek magukért. Jó volt látni, hogy a régiek mellé újabb és újabb szavalók, próza­mondók és színjátszók csatlakoznak. Csak egyvalami volt sajnálatos. A közönség. A vers a varázslat. Az előadó, a szereplők ennek a varázslatnak a közvetítői. Nélküle, nélkülük szegényebbek, szürkébbek lennénk. Azok, akiknek a helye tavaly üresen maradt, szintén szegényebbek. y Idén május húszadikától huszonnyolcadikéig kerül sor a szavalók, a prózamondók, az iro­dalmi színpadok és a színjátszócsoportok or­szágos seregszemléjére. A kiválasztás már meg­történt. Tizenkét szlnjátszócsoport közül az idén hat; a CSEMADOK komárnöí városi szer­vezete mellett működő színjátszócsóport Dávid Teréz „Fekete bárány“, a Dunaszerdahelyl Szakszervezetek Háza mellett működő színját­szócsoport Peter Bejach „Lehetetlen nő“, a CSEMADOK leviceí (Léva) városi szervezete mellett működő színjátszócsoport Soloviő „Kol­duskaland“, a CSEMADOK Nové Zámky-i (Ér­sekújvár) városi szervezete mellett működő sekújvár) városi szervezete mellett működő színjátszócsoport Csiky Gergely „Nagymama“, a CSEMADOK buzicei helyi szervezete mellett működő színjátszócsoport Jókai „Gazdag sze­gények", a CSEMADOK Dunajská Streda-i (Du­naszerdahely) városi szervezete mellett műkö­dő színjátszócsoport pedig Klimits Lajos „Szú­nyogpuszta“ című darabjával lép a közönség elé. Ott lesz többek közt Vass Ottó és Trúchly Gabriella irodalmi színpada. A seregszemlén két új, a CSEMADOK búéi helyi szervezete mellett működő „Lant“, és a Nitrai Pedagógiai Fakultás mellett működő irodalmi színpad is bemutatkozik. Az utóbbi Tözsér Árpád vezeté­sével „Betyárok sírja“ címmel magyar és szlo­vák betyárdalokból készült összeállítást mutat be. Az idei Jókai-napok Mikszáth Kálmán és Fábry Zoltán jegyében rendeződnek. Huszon- h'arraadikán, kedden, Mikszáth munkásságát Rácz Olivér méltatja. A Fábry irodalmi szemi­náriumra huszonötödikén, csütörtökön kerül sor, ahol Csanda Sándor lesz az előadó. A Madách Könyvkiadó sátrában ott lesznek a két utolsó év könyvtermékei. Külön fel szeretném hívni a figyelmet Egri Viktor „Tiszta források“ című regényére, Barsi „Emberek, akikkel találkoztam“, című riport­könyvére, Lóska Lajos „És mégis felkél a nap“ című regényére, valamint Veres János „Homok­virág“ című verseskönyvére, melyek a közel­múltban jelentek meg a kiadónál. Pár nap múlva megkezdődnek a Jókai-napok. Reméljük, mindannyian elégedettek leszünk majd „szereplőivel“, közönségével egyaránt. Marton Iván Irodalmi színpadi mozgalmunk rangos seregszemléjére került sor a közelmúltban a komáméi Járási Művelődési Központ nagytermében. A fesztivált nagy érdeklődés előz­te meg. Járásunk irodalmi színpa­dainak páti összpontosításán a rendező szervek megelégedéssel állapíthatták meg, hogy az idei ötödik jubileumi járási fesztivál felülmúlja az eddig rendezett já­rási fesztiválok művészi színvona­lát, beleértve Irodalmi színpada­ink angazsált, időszerű és rend­kívül változatos müsorpoiitikáját is. A fesztiválra meghívott külföl­di csoportok — Theatrum 70 (Lengyel Népköztársaság), a ba­lassagyarmati Madách Imre Irodal­mi Színpad (Magyar Népköztársa­ság), a tmavai Fortuna klub mel­lett működő irodalmi színpad — kellemes meglepetést szereztek a szakértő közönségnek. A fesztiválon versenyen kívül két komáméi irodaim) színpad — a gépipari középiskola diákottho­na mellet): működő, valamint a magyar gimnázium irodalmi szín­pada a Fújj szét, illetve a Rek­viem című összeállításukkal — nyitotta meg a háromnapos mű­sort. Ezt követően a hurbanovöi (Ógyalla) gimnázium és a népmű­velési otthon mellett működő Kon- koly-Thege Irodalmi Színpad mu­tatta be Kiss Mihály rendezésé­ben Fájdalmak földjéről című ver- senypródukciöját. Az első nap mű­sorát a magyarországi vendég- együttes Torreádorslratö oratóriu­ma zárta. . Másnap a délutáni műsort a CSEMADOK búcsl helyi szerveze­tének Lant irodalmi Színpada Szo- biné K. Eszter és Szobi Kálmán I rendezésében Jannisz Ritzosz: A börtön fája és az asszonyok cimö összeállításával nyitotta. A csoport előadására jellemző volt a rende­JUBILEUMI FESZTIVÁL zői koncepció rendkívül pontos betartása és realizálása. Ezt követően a kameničnál (Ke­szegfalu) Kölcsey Irodalmi Szín­pad a Ki fog harmonikázni című összeállítással mutatkozott be a közönségnek. A műsort Molnár Jó­zsef rendezte. A délutáni műsort a trnavai Fortuna Ifjúsági Klub irodalmi színpada zárta. Ivan Ko­váč rendezésében Szlovákiai ké­pek Janko Kráľ verseiben című időszerű műsorukat mutatták be. Az esti előadássorozatot telt ház előtt kezdte az lzai Jókai Irodal­mi Színpad. Különítélet című ösz- szeállításukat Varga Lajosné és Komlési Menyhért rendezte. A komáméi Petőfi Irodalmi Színpad Peter Handtke: Önbecs­mérlés című összeállítással vett részt a fesztiválon. A szimultán pódiumjátékot Kiss Mihály drama­tizálta és rendezte. A műsor második részében a Já­rási Művelődési Központ mellett működő Harmos Károly Irodalmi Színpad Ásó, kapa, nagyharang el- mű folklór anyagot feldolgozó, hu­moros összeállításával aratott meg­érdemelt sikert. Horváth József ötletekben gazdag rendezői munká ja külön dicséretet érdemel. Az irodalmi színpadok V. járá­st fesztiválját a wroclawi Theat­rum 70 lengyel vendégegyüttese zárta Nem ijedek meg című, több mint egyórás műsorával. A szokat­lanul hosszú műsoridőben bemu­tatott produkció élvezhetősége Ry- szard Wojtyllo kiváló rendezői ké­pességét és az együttes tagjainak nagyfokú művészi teljesítményé* dicséri. Az egyes produkciók nyilvános értékelése közben az érdekeltek­nek lehetőségük nyílt párhuzamot vonni a mozgalom magyarországi, lengyelországi és szlovákiai élcso­portok jelenlegi munkája között. Elles Béla, a tatabányai Bányász Irodalmi Színpad művészeti veze­tője értékes előadásában a doku­mentumjátékok időszerűségére hív­ta fel a hazai szakemberek fi­gyelmét. A lengyel csoport rendezőjétől megtudtuk, hogy a fesztiválon be­mutatott produkciójuk a hazai kö­zönség körében figyelemre méltó visszhangra talált. A vasárnap délelőtt megtartott nyilvános értékelés után sor ke­rült az ünnepélyes eredményhirde­tésre. A zsűri a legjobb női sze­replő díját Szépe Katalinnak (Ko márnói Petőfi Irodalmi Színpad) és Nagy Ibolyának (Hurbanovöi Konkoly-Thege Irodalmi Színpad), a legjobb férfi szereplő díjét pe­dig iztrecsko Rudolfnak (Komár­no! Harmos Károly Irodalmi Szín­pad) ítélte oda. A legjobb szerkesztésért Hor­váth József (Komáméi Harmos Ká­roly Irodalmi Színpad), a legjobb rendezésért Kiss Mihály (Komár­no) Petőfi Irodalmi Színpad) ka­pott díjat. A búcsi Lant Irodalmi Színpad, valamint a Komáméi Harmos Ká­roly Irodalmi Színpad a legjobb kollektív munka díját kapta. E két csoportot a Jókai-napok elő­készítő bizottsága egyben meghív­ta az idei Jőkal-napokra. , ü Az V. járási fesztivál Igazolta, hogy járásunk irodalmi színpadai országos viszonylatban is e ne­mes mozgalom rangos képviselői közé tartoznak. RIGLER János á KON YV ÉVE kapcsán — Ha összehasonlítjuk a Smena Kiadóvállalat könyvelt a többi hasonló jellegű létesítmény termékeivel, akkor a SZISZ SZKB kiadóvállalata könyveinél bizonyos általános érvényű szempontok figyelembe vételét észleljük. _ Hazánkban vannak olyan kiadóvállalatok, amelyek munkáját az állam irányítja és az is szabja meg küldeté­sük tartalmát. Egy másik csoportja a kiadóvállalatoknak az egyes társadalmi szervezetek sajtó és könyvszükségle­teit elégíti ki. Ilyen kiadóvállalat a Smena is, amely ter­mékeiben mindenekelőtt az ifjúsági szervezet, tehát a fia­talok érdekeit és szükségleteit veszi figyelembe a kiadás­ra kiválasztott könyvcímeknél. A SZISZ funkcionáriusai és tagjai számára is biztosítják a szükséges társadalom-poli­tikai oktatási és tudományos propagácló anyagot, irodal­mat — és elsősorban ezt — a másik oldalon pedig fog­lalkozunk szépirodalmi művek; eredetik és fordítottak megjelentetésével Is. — Elmondhatjuk, hogy a Smena Kiadóvállalat egyik leg­nagyobb érdeme, hogy foglalkozik, bemntat fiatal, kevésbé ismert, illetve kezdő szerzőket. Hogyan néz ki a kiadóvál­lalat és a fiatal írók együttműködése a gyakorlatban? — Sokan — talán joggal — a kiadóvállalat „számlájá­ra“ írják olyan szerzők felfedezését, mint Válek, MináC, Smrek, Poniéan, Sikula. Igen, a fiatal tehetségek felkaro­lása is többek között a Smena kiadóvállalat küldetésének tekinthető és ez a munka számunkra már hagyományos. A Mladá Tvorba edíció minden évben kiadja 10—15 kezdő szerző munkáját. A kínálat persze sokkal nagyobb, hiszen évente 90 fiatal szerző kéziratát kell átolvasnunk. A Kia­dóvállalat szerkesztői közvetlen találkozókon, sokszor a kézirat minden sorát elemezve foglalkoznak a fiatal pró­zaírókkal és költőkkel. A kiadóvállalat ezzel nagy szolgálatot tesz a szlovák irodalomnak és azoknak Is, akik erejüket, tudásukat pró­bálgatják az irodalomban. A kiadásra szánt munka, még mielőtt nyomdába kerülne, közismert irodalmi kritikusok, lektorok kezén megy keresztül, de még ezután Is hossza­dalmas út vezet az olvasóhoz. — Ha ugyan a könyv egyáltalán eljut hozzá, mert bi­zony nem mindig kapjuk meg azt a könyvet, amelyet ép­pen szeretnénk. Az ok egyszerű, alacsony a kiadványok példányszáma. — A 700 példányban megjelenő könyvről nálunk leki­csinylőén beszélnek, éppen az alacsony példányszám miatt. Hogy ez mennyire viszonylagos, ezt alátámasztja külföldi országokban megjelenő kezdő szerzők könyveinek példány­száma Is. Például Lengyelországban vagy Nyugat-Német- országban. Viszont pozitív jellegű példa után már nem kell a külföldhöz fordulni. Itt van például a Madách Könyvkiadó, ahol csehszlovákiai kezdő magyar írók, illetve költők debütjei szokatlanul magas példányszámban jelen­nek meg. Ez a tény biztató. Hatással van a szerző további alkotó kedvére Is. Nálunk Dušan Mítana — akit nagyon tehetségesnek tartunk — első könyve ezres példányszám­ban jelent meg. Második könyvéből már 2500-at rendel­tünk. Miért? Az elsőből egyetlen darab sem maradt a könyvkereskedések polcain. Ezért tartottuk helyesnek má­sodik könyve példányszámának lényeges növelését. Aztán Itt van a könyvkereskedési politika. A kereske­delmet semmi sem kötelezi olyan könyv átvételére, amely­ről az a véleményük, hogy nem lesz sikere. Még akkor sem, ha pár nap múlva kiderül, hogy a könyvnek nagy olvasó sikere van. Sok kiadványunk példányszámát a könyv tartalma, annak célja határozza meg. — Hány kiadvány és milyen példányszámban jelenik meg az idén a Smena Kiadóvállalat gondozásában? — Nyolcvan könyv, körülbelül másfél milliós példány­számban. — A kiadóvállalat melyik edíciója mondható legnépsze­rűbbnek? — Minden kiadvány valakinek íródik, valakinek ajánl­juk, címezzük. Vannak az érdeklődők szűk körének száDt kiadványaink, és ha ezeket is sikerül eladni, az sikernek számít. Aztán van olyan edíció, amelynek kiadványairól előre tudjuk, hogy elfogynak, tekintet nélkül belső tar­talmukra. Ilyenek például a kalandregények papperbeck kiadványai. Az Éva edíció könyvei leányok és asszonyok számára készülnek, a Štafeta a világirodalom nagyjainak munkáiból válogatja össze kiadványait; ezek a könyvek már kevésbé sikeresek, mivel az olvasók szőkébb körében keltenek csak érdeklődést. — A Smena Kiadóvállalat termékeinek „fogyasztói“ túl­nyomórészt fiatalok, akik még nem rendelkeznek önálló keresettel. Gondoltak-e rájuk távlati terveikben? Nem len­ne helyénvaló, egy olcsó könyvtárféle edíció létrehozása? — Nem, és azonnal megmagyarázom, miért: átlagolva­sóink szívesebben vásárolnak olyan könyvet, amely vá­szonba kötött, szép, illusztrált, tehát amelynek az előállí­tása meglehetősen drága. Ez ellenkezik nagyon sok ország átlagolvasóinak a véleményével, de nálunk ez így van. Közrejátszik itt az a tény is, hogy Csehszlovákiában arány­lag alacsony a kötött és fűzött könyvek közötti árkülönb­ség, míg külföldön ez lényegesen nagyobb. Egyáltalán, ha­zánk azok közé az országok közé tartozik, ahol a szellem táplálékához nagyon olcsón hozzájuthatnak az azt Igény­lők. Két-három fagylalt ára az egész.. — Az UNESCO által meghirdetett Nemzetközi Könyvév alkalmából tartogatnak e valamiféle meglepetést az olva­só számára? — Azt lehet mondani, hogy több kiadóvállalat közül egyedül mi vettük tervbe olyan könyv ktadását, amely közvetlen kapcsolatban áll a könyv évének szellemével. Herman Klaíko, volt diplomata, Egy év az Unescóban című könyvét készülünk kiadni ebből az alkalomból. Több kiadványunk jelenik meg a SZISZ szlovákiai és országos kongresszusa alkalmából. Meglepetésként Köszönöm a beszélgetést Beszélgetett: Zácsek Erzsébet Ss£ O 2 < 2 ^ UU O <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom