Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-09 / 19. szám

új ifjúság 5 KOCSIS ERNŐ KIÁLLÍTÁSA A DUNAMENTI MÚZEUMBAN Ezúttal másodszor nyílik alkalma a művészetet pár­toló komárnői (Komárom) közönségnek arra, hogy pe­dagógus-művészt köszöntsön a Dunamentt Múzeum föld­szinti kiállítási termében. Tavaly decemberben Kerti Károly tatai grafikusművész vendégkiállítását láthatta, míg most egy újabb peda­gógus-művész mutatkozott be első önálló tárlatán. Kocsis Ernő Stúrovón (Párkány) született. A nit- rai Pedagógiai Fakultáson orosz-rajz szakon szerzett tanítói oklevelet. Jelenleg Komárnóban tanít. A tárla­ton látható festményei, gra­fikái érdekesek, annak el­lenére, hogy a mélyebb mondanivalóval még sok e- setben adós marad. De az újat, a korszerűt, sőt az e- lőremutatót már észre kell vennünk szerkezeti megol­dásaiban, rajzi fogalmazásá­ban, színhatásainak alkal­mazásában. Kocsis Ernő bel­ső világát kell látnunk ak­kor is, ha látszólag megma­rad a rajz pontos végrehaj­tásánál és a fogalmak szó­tári értelmezésénél. Mert ö is konvenció-mentes új vi­szonyokat keres. Példaképe­ket lát. Jó nevű mesterek útjait járva gondolati tár­sításokat alkalmaz, olykor szinte már sajátosnak mond­ható szimbólumrendszeré­ben. A kiállítás — eredménye­iben és fogyatékosságaiban — a téma és a megjelení­tés közti nyugtalanság Je­lenlétét is tükrözi. Bizo­nyítja, hogy Kocsis Ernő — akinek valós látását több régebbi rajza és festménye is igazolja — tudatosan küzd a megtanult kifejezés- módok didaktikus módsze­reivel, kerüli a sablont, hi­szen ő is a saját hangját keresi és saját érzésvllágá- nak adekvát kifejezési for­máját próbálja alkalmazni. Ezért van azután, hogy a megszokott összefüggések, bizonyos vonatkozásban megváltozhatnak az általá­nos fogalmak montázs-rend­szerében. Új viszonyok ke­letkeznek így. Valóságsze- rűbbé válnak a gondolatele­mek, és ha nem Is határo­zottan, ha nem is mindig tudatosan, az egymás közöt­ti strukturális helyzetek is új viszonyulásokat teremte­nek. Kocsis Ernő bátran vállalkozik arra, hogy az ismert művészeti ágak sa­játságainak jegyében az élet és a valóság kerüljön al­kotásainak fókuszába. Fest­ményéinek feszültségét is, éppen ezeknek az ellenté­teknek tudatos hangsúlyo­zásában fedezhetjük fel. Leginkább szín-ellentéteinek intenzitásában, a kompozí­ciók rajzi leegyszerűsítésé­ben, a szerkezeti kapcsoló­dás ellentéteiben és szem­besítésében találjuk meg. A vörös-barnák és élénk-piro­sak, a kékek és a sárgák éles foltjai és felületei meg­fogják a tekintetet annak ellenére, hogy képeit még nem sorolhatjuk egy ponto­san meghatározott stílus- rendszerbe, még akkor sem, ha azok az első látásra szinte egyöntetűnek hatnak és viszonyuk a néző felé már bizonyos determinálás- ra is módot ac}. Kocsis Ernő linómetszetei és rajzai is bizonyítják a türelmes és rendszeres mí- vességet. A liptói falusi há­zikók, a folklórízü tájak jó benyomást keltenek és egy művész grafikai tevékeny­ségéről adnak tárgyilagos áttekintést. —chy— „Mi a teendő? Mennél na­gyobb tömegeket közvetlen é- rintkezésbe hozni igazi, érté­kes zenével. Mi ennek a leg­járhatóbb útja? A karéneklés.“ Kodály Zoltánt, a nagy ma­gyar zeneszerzőt, népzenekuta­tót idéztem, aki 1882-ben vagyis 90 évvel ezelőtt szüle­tett. E nevezetes évforduló je­gyében rendezi meg a Népmű­velési Intézet, valamint a CSE- MADOK KB ez év június 17-én és 18-án a II. Kodály-napokat Galántán. Az elsőt 1969-ben tartottuk. Akkor született a döntés, hogy rendszeresíteni kell azokat a találkozókat, me­lyeken a csehszlovákiai ma­gyar énekkarok számot adhat­nak munkájukról. A II. Kodály-napok keretén belül tartjuk meg a felnőtt magyar énekkarok országos fesztiválját is. A fesztiválra 18 énekkar jelentkezett, melyeket a központi kiválasztó bizottság három területi énekkari bemu­tatón hallgatott meg; éspedig Rožňaván (Rozsnyón) 1972. áp­rilis 9-én, Orechová Potôňban Kodály-napokat Galántán, ahol az akkor működő énekkarok léptek fel. E rendezvény élénk vitát váltott ki a sajtóban, s ez a vita az énekkari mozga­lom számos problémájára de­rített fényt. Az utóbbi három évben a meglévő énekkarok mellé új, felnőtt énekkarok sorakoztak fel. Ennek az ígéretes fellen- dülásnek az okát több ténye­ző határozza meg. Elsősorban az, hogy a Csehszlovákiai Ma­gyar Tanítók Központi Énekka­rának tagjai, kint vidéken, ak­tívan bekapcsolódnak az ének­karok szervezésébe és vezeíé- sébe. Továbbá azt a tényt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a Magyarországon meg­rendezett Röpülj páva című verseny és a nálunk szervezett Tavaszi szél népdalverseny nagy népszerűségre tett szert, és ez kihatott az énekkarok és éneklőcsoportok alakulásá­ra is. Nem hagyhatjuk figyel­men kívül azt a tényt sem, hogy a CSEMADOK tagsága és Mielőtt felhangzott volna Ko­dály Zoltán A magyarokhoz cí­mű műve, az énekkarok elé felsorakozott a gyermekkar (Zselízen a helyi gimnázium leánykórusa). Ez méltó záró­aktusa volt a körzeti énekkari találkozóknak. Az összkarokat Schleicher László, janda Iván, Pintér Ferenc, Ágh Tibor és Viczay Pál vezényelte. A diós- patonyi és a zsellzi körzeti dalostalálkozón részt vett Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző is, aki a közönség viharos tapsa közepette lépett a pódiumra és két Kodály müvet vezényelt. Vass Lajost nem kell külön bemutatni olvasóinknak. Ismer­jük őt a Röpülj páva című nép- dalversenyből, ismerik őt a csehszlovákiai magyar éneke­sek, várják őt a központi ma­gyar tanítói énekkar tagjai. Es Vass Lajos jön, mindig ott se­gít, ahol a legnagyobb szük­ség van rá. Dicsér, ahol di­csérni lehet, korhol, ahol kor­holni kell. Dicsérte a dióspa- tonyiakat, akik kiválóan meg­szervezték az énekkari talál­kozót, elmarasztalta a zselízie- ket azért, amiért nem tudtak közönséget toborozni. Még ar­ra is maradt ideje, hogy a fel­lépések után értékelje az e- gyes énekkarok teljesítményét, jó tanáccsal lássa el azoknak vezetőit. Az Ifjú Szívek vegyeskara. Karnagy: Kovács Kálmán. Ne haragudjon Vass Lajos, hogy mindezt az énekkari ta­lálkozó kapcsán mondom el ró­la, szólni kellett volna már előbb mindarról, amit a cseh­szlovákiai magyar kórusmoz­galom fellendítése érdekében tett és tesz. Köszönet érte. Rozsnyó, Dióspatony és Zse­(Dióspatonyban) április 21-én annak vezetői az utóbbi idő- 'íz után Galánta következik. Az és Želiezovcén (Zselízen) áp- ben jobban megértették a ze- itt megrendezésre kerülő II. rilis 22-én. ne órjási szerepét az ember Kodály-napokon a legjobb fel­Mielőtt a területi bemutatók- esztétikai nevelésében és azt, nőtt magyar énekkarok adnak Unj'"s8z6t,kejľenfá csellóvá-' h°^-a «"»éneklésnek vará- egymásnak találkozót. A körze- kiai magyar kórusmozgalom van, mellyel százakat és ti énekkari fesztiválokon a fejlődéséről, érdemes elgondol- százakat lehet megmozgatni. rozsnyói, a szepsi, a losonci, kozni az eddig megtett útról, EZt láttuk és tapasztaltuk a * rimaszombati, a diöspatonyi, illetve arról, miért halljuk egy- körzeti dalostalálkozókon. Nem a pozsonyeperjesi, a Csallóköz­re gyakrabban azt, hogy enek- „ . . kari mozgalmunk a fénykorát a nézőtérről, hanem a színfa- aranyosi, a nagymegyeri, a éli. Igaz, voltak már nagyobb lak mögül néztem és hallgat- diószegi, a lévai, a nyitrai, a eredményeink is. Elég egyet- tam végig mindhárom énekka- zsérei, a berencsi, a galántai len tényt említeni. Az első ri talalkoz0t Láttam a fellé- vegyes kar, valamint az Ifjú jén Komárnóban 8 felnőtt ön- Pés el°“' izgalmat, drukkolást, Szivek énekkara vett reszt. E- álló énekkar működödtt. Elég hallottam az első reagálást, a- zen kívül fellépett a rozsnyói, megemlíteni azt, hogy a cseh- mikor egy-egy énekkar befe- a dunaszerdahelyi kilencéves szlovákiai magyar énekkari jezte műsorát. Idősek és fia- alapiskola énekkara, valamint múít8ra1°tokinľbviTsTat. a” Rozi- ta,ok' nök és férfiak, mind a zselízi gimnázium leánykóru- alakult. Az I. Csehszlovák Köz- mind egyetlen cél érdekében sa. Mindhárom énekkar kiváló nyói Munkásdalárda 1864-ben léptek a dobogóra: továbbad- hanganyaggal rendelkezik. A társaságban jött létre a „Cseh- nj mj„dazt, amit hosszú esté- központi kiválasztó bizottság sérm^yneTBľsze^vez^ľľó- ken otthon elsajátítottak. dönt arról, kik kerülnek el Ga­rus volt a tagja. Az akkori A találkozókon minden jelen- lántára a csehszlovákiai ma- „Szlovenszkói Magyar Tanítók lévő énekkar bemutatta önálló, gyár felnőtt énekkarok nagy Énekkarával karöltve irányi- persze rövidített műsorát, majd seregszemléjére. A hallottak és !£ csehszlovákiai mlígyľr ľ- * müsor más"dik felébe" feI a ,átottak a,apiá" ">e8**Iapí‘- nekkari mozgalomnak. Orszá- hangzottak a közös énekkari hatjuk, hogy csak 3-4 olyan gos jellegű fesztiválokat ren- számok. A férfikarok három énekkar vett részt az énekka- deztek Losoncon, Érsekújvárott magyar népdalt, a női karok ri találkozókon, amelyeknek és Komáromban. k§t magyar népdalt és Kodály még fejlődniük kell ahhoz, A II. világháború után az is- Zoltán Nagyszalontai köszöntő- hogy központi szinten képvi- mert okok miatt csak az öt- ,-t adtak ejg A vegyes Karok seljék énekkari mozgalmunkat, venes evek eleien kezdte el a 1 ‘ , . kóruskultúra művelését a rozs- előadásában Kodály Zoltán jel- A fejlődés lehetősege pedig nyói, a komáromi, a nagyme- ige és Fények ragyogása című adva van minden énekkarnak, gyeri, a rimaszombati és az kórusműveit hallhattuk, ezt kö- Csak élni kell e lehetőséggel. egerszegi énekkar. Az igazság yejle £Ugen Suchou Aká si mi Lényegében ezt a célt szolgál- érdekeben azt is el kell mon- “ „ • .. ... ’ ... .... ... dánunk, hogy a CSEMADOK é- krásna (Ml,7 s2eP va87 sz>>- ták a l61 s,keni,‘ k°rzeti da- veken át nem szentelt kellő fi- lőföldem) című vegyeskari mű- los találkozók is. gyeimet az énekkari mozga- ve, majd Sosztakovics A mun­lomnak. A színjátszás és tánc- ka (jjCs^rete című szerzeménye CSIKMÄK IMRE kultúra fejlesztesere fordította fő erejét. Ezen a téren 1960 után állt be változás, amikor a CSEMADOK KB nagyon ak­tívan bekapcsolódott az első énekkari és népi zenekari or­szágos fesztivál előkészületei­be, melynek megrendezésére Zselízen került sor. A feszti­vál előkészületeiben 52 ének­kar vett részt. A fesztiválon 1200 énekes és 8 népi zene­kar szerepelt. Az énekesek kö­zött ott voltak a felnőtt, az ifjúsági és a gyermekkarok tagjai is. E szépnek ígérkező kezdeményezés után csak 1969- A CSEMADOK diöspatonyi „Barátság“ nevet viselő vegyeska- ben sikerült megrendezni az 1. ra. Karvezető: Molnár Jánosné. ménye közül határozottan az egyik legki­emelkedőbb Derkovits Gyula kiállítása, a- melyre a csehszlovák magyar kulturális e- gyezmény keretében került sor. A brati- slavai Művészetek Házába a prágai Nem­zeti Galériából vándorolt a kiállítás, ahol osztatlan sikere volt. Érthető. Derkovitsot ismeri a világ, s a bratislavat közönség most még Jobban megismerheti. Az érdek­lődés itt is nagy. Tudjuk, a Magyar Tanácsköztársaság kul­turális és politikai életében a „Nyolcak“ elnevezésű avantgárd festőcsoport jelentős szerepet töltött be, s a csoport később a Horthy-terror egyik jelentős célpontja lett. Derkovits a csoport legmarkánsabb egyé­nisége volt, igazi, különös tehetségű mű­vész, és igazi kommunista is. Élete és mű­vészete szívszorítóan igazolja mindezt. É- letművében, képeiben nemcsak az akkori világ félelmetes atmoszférája, nemcsak az új eszmék elkötelezettsége dokumentálödik, hanem egy olyan művészegyéniség képe a- lakul ki, aki a magyar festőművészetbe ö- rökre beírta a nevét. Derkovits az a sze­rencsés mégis tragikus sorsú festő, aki em­beri és művészi, de egyben politikai ér­zékenységéből a legtöbbet tudta megvalósí­tani, a legművészibb, akkor legújabb, és legeroberibb eszközökkel, azzal, ami egyé­niséggé tette őt. Szenvedett és szenvedélyesen festett. Korának nemcsak krónikása, mártírja is. Nemcsak festője, hanem legnagyobb, for­maművészete is. Titokban kezdett festeni, naív képekben kezdte vázolgatni az embe­ri létezés harmóniájának ideálját, álmodott. Életében mindez nem vált valósággá, de életművében az akkori brutalitás, megszen­vedett valóság hűen, összefoglalóan tükrö­ződik. Hitt abban, amiért harcolt. Hitt a nép­ben, a forradalomban, a művészetben, az emberibb világban. Tett érte, de már nem kapott belőle. Kortársa volt Majakovszkij­nak, és felsorolhatalanul sok emberi, mű­vészi, politikai viszonylatban rokona is. Egy évvel később született mint Majakov­szkij, s négy évvel később halt meg. Kom­munista volt, korának egyik legnagyobbja. Ha tovább él, teljességben megvalósul ben­ne az elképzelt, a kor elkerülhetetlenül megnyilvánuló néptribünje, az az embertí­pus, akiben hitt. A koporsőkészítő apja mellett dolgozó Derkovits, és a haldokló, életművét egyet­len nagy hullámban megalkotó művész pár- huzamja sok mindenre, emberi és művészi értékre magyarázatot ad; kulcsa a festőnek és az embernek egyaránt. A kiállítás még nyitva tart. (-fe.­DERKOVITS Bratislava számos tavaszi kultürális ese­A KODÁLY-NAPOK ELŐTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom