Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-02 / 18. szám
új ifjúság 5 a FAiusi Értelmiség es a szabadidő A mezőgazdaság szocialista átalakulásának eredményeként ma már minden faluban van kisebb vagy nagyobb értelmiségi csoport, amely Ilyen vagy olyan körülmények között, jól vagy rosszul végzi a maga szakmai munkáját. De mit tesz azon túl? Milyen módon él értelmiségi életet szabad idejében és hogyan tölti be azt a speciális társadalmi hivatást, amelyet jórészt a szakmai munkaidőn túl kell betöltenie? Nem gondolunk itt azokra az orvosokra, mérnökökre, akik pillanatnyilag szakmai munkájukat még faiun végzik ugyan, de ezt a városra kerülés reményében annyira átmeneti szükségmegoldásnak tartják, hogy minden hét végét a városban töltik, s igy a velük egy faluban dolgozó más értelmiségieket jóformán nem ismerik. Ugyancsak tárgytalan ez a kérEURÓPA KESERŰ BÖLCSESSÉGE GR1GOR1J KOZINCEV SHAKESPEARE LEAR KIRÁLYÁRÓL GrigorlJ Kozimcev, az Ismert szovjet filmrendező nemrégen fejezte be Shakespeare Lear királyának forgatását. Ezzel a neves szovjet rendező ismét Igazolta a történelmi témák iránti vonzalmát. A varsói Ekran című folyóiratnak adott Interjújában Koztncev érdekesen foglalkozik a filmmel, történelmi hitelességével és rendezői koncepciójával. HITELESSÉG STIUZÄCIÓ HELYETT A Lear király szovjet változatát egy Leningrád melletti régi erődítményben forgatták. Ez a körülmény szolgált arra, hogy néhány kérdést feltegyenek Kozlncevnek: — Okozott-e nehézséget Shakespeare müvének forgatásakor az, hogy orosz erődítmény szolgálja a hátteret? — Nem. Ez az erődítmény számunkra nem stílust jelentett, ha nem csupán képet, vagyis hátteret. Ezenkívül ml nem is a történelmi stilus egységét, hanem az élet egységét kerestük. Es kérdem én, lehet-e a Lear király esetében „egységes stílusról" beszélni? A történet elementáris emberi történet, naiv elbeszélés: „Hol volt. hol nem volt, volt egyszer egy király és annak három lánya...“ ezenkívül pedig összetett, korszerű lélektani dráma, s ennek eszközéivel kerül bemutatásra Edgar világa... Vagy pedig filozöflailag: tear monológjai, a gondolatok lebilincselő ereje. Európa keserű bölcsessége stb. Kalandos történet cselvetésetckel és hazugságokkal, szándékosan kirobbantott bonyodalmakkal stb. Ezért nem azt tekintettük feladatunknak, hogy a tragédiát „egységes stílusba" öntsük, hanem hogy olyan módon elevenítsük meg, hogy általa megőrizzük a hitelességet. — Mégis, hogy ezt a hitelességet elérjék, mindenekelőtt történelmi hűségre és a stílus egységére kellett törekednünk... — Nem és nem' Minden mást — de semmiképpen sem a rekonstruáló és múzeumi pontosságot kértük számon — a kiegyensúlyozott stílus helyett. Olyan módon, ahogy azt mi gondoljuk, nincs torténelmiség a Lear királyban. Ezenkívül az idő egységéhez Is nehéz lett volna ragaszkodni. Mert lehetetlen pontdsan megjelölni a történetek Időpontját. Anbá! is inkább, mert a tragédiában az Időszámításunk előtti legendás Vili. század és az Erzsébet kori Anglia, a középkor kezdete, Shakespeare ideje, a kereszténység születése stb. kavarog együtt. És ugyanakkor a szegény, félnótás Tom dalaiban egészen új, falusi mozzanatok jelentkeznek. Ilyen összefüggések közepette nehéz Időrendi következetességről beszélni Ezért Is tekintettünk el s precíz történelmlségtői. Angliára csupán utalás történik. Mert sokkal fontosabb az anyag — a kó, a fa — hiteles sége Sokkal fontosabb a shakespeare-i „térség", amelyben állandóan mozognak és utaznak az emberek. dús annak a mezőgazdásznak, ökonómusnak és pedagógusnak az esetében is, aki a városból jár ki napunla falusi munkahu- natuzik. buszozik a városban natkozik, buszozik a városban élő családjához. Azokról kívánunk szólni, akik már gyökeret eresztettek a faluban, s munkájukon túl a szabad idejüket is ott töltik. Köztük is a pedagógusok és az orvosok szabad ideje érdekei elsősorban. „Eléggé túl vagyunk terhelve — mondta egy iskolaigazgató. — És a legjobban azok, akik mindenbe bekapcsolódnak." „Mi, pedagógusok — panaszolta egy másik iskolaigazgató — biztosítjuk a falusiak szabad idejének szórakozási- művelődési lehetőségeit. De a sajátunkat nem mindig tudjuk biztosítani.“' Tény és való, hogy a falusi pedagógusokra hárul a legtöbb feladat. Kívánatos lenne ha e népművelési feladat elvégzésére mozgósítanák a falu egész értelmiségét, ha a feladatokat arányosan osztanák el. A pedagógusgárdán belül isi Tarthatatlan, hogy az az iskola- igazgató, aki hnb tag, titkár és családapa egy személyben, még a faluban bemutatásra kerülő színdarabban is ö játssza a főszerepet, míg mások a súgó szerepét se vállalják. Tudomásul kell vennünk, hogy az anyagi, tudati-erkölcsi változások eredményeként ma sokrétűbbek, bonyolultabbak a falusi értelmiség feladatai, mint régebben. Sót, ezeket a feladatokat már igényesebben kell elvégeznie is! Az igényesebb feladatnak vagy feladatoknak pedig hova-tnvább csak úgy tud megfelelni az értelmiség, ha önmaga iránt is mind igényesebb lehet, ha mind többet utazhat, ha bejárhat a városi színházakba, kiállításokra, ha hangversenyt hallgathat, könyvet és folyóiratot olvashat, összegyűjtheti és feldolgozhatja a helyi népi szokásokat, hagyományokat, elkészítheti a falu monográfiáját anélkül, hogy attól kellene tartania; valahányszor nekiül valamely közhasznú „hobbyjának“ beállít valaki sokkal „fontosam telt el és elérkezett 1890. május elseje. Bizony, akik megértük, az emberiség történetének legemlékezetesebb május elsejét értük meg. Sőt, talán az emberiség történetének egyáltalában legemlékezetesebb napjátI 1890. május elsején a munkások ezret jöttek, nyugodt a- célos léptekkel, szinte áttekinthetetlen sorban és felzárkóztak az emberiség csatarendjébe, hogy ezután már mindvégig egyenletesen meneteljenek velünk, a többiekkel, egyforma fogokkal, egyforma terhekkel, egyformán boldogan, a fenkölt emberi célokért. Hatalmas menet oolt ez, ellenállhatatlan, mint mikor az óceánok hullámat hömpölyögnek. Aki látta, megértette, mit jelent az „elemi erő“I Bár lelki, erkölcsi dologra átruházva. Rendkívüli napi Csodálatos véletlenI Nem a félelem — 6 nem, ennek a lehetősége sem jutott eszembe — de olyan bizonytalan várakozási éle, valami teljesen ismeretlenre, remegésbe hozta az én Idegeimet Is. Egyáltalában nem kellemes érzés. Csak két ilyen esetre emlékezem az életemben. — bár ezzel a mostani harmadikkal még csak hasonlóságuk sincsen —, amikor szintén ugyanilyen érzésem volt; tudniillik valami meghatározhatatlan, valami ismeretlen előtt. 1848-ban azokban az órákban, amikor Prágát ágyúzták, ébredt bennem először ez az érzés, és fogva tartott az egyes ágyúlövések között ts. Másodszor 1866-ban. azon a délutánon, a- melyen a poroszok Prága felé közeledtek. Különös napi Olyan csendes, súlyos, .Jialott“. Az utcák képe megváltozik. Egyetlen kihívó legényes sipka sem látható. Egyetlen fogat, de még konflis sem. Urak sem. Hölgyek sem. Csak az járt az utcám, akinek kellett, közöttük ml, akiket a „szegény" munkások tévesen az „urak" közé, de az Igazi úr helyesen a „munkások* közé sorol. Ekkor egyszerre a Prašná brána felől megindult a tömeg: a munkások karlínt gyűléséről prágai táborukba. Elindultam, készakarva a '6- meg sodrásával szemben: Vörös jelvények, piros nyakkendők — villámként járta át agyamat a kommünre és az anarchisták vörös zászlajára való emlékezési Most először láttam ezeken az embereken a világ szocialista mozgalmának ezt a sőtétvőrös színét: beleremegtem. Csodálatos — csodálatos! — ugyanazok a színek: fekete sötétvörös alapon. Ilyen zászlók lengtek a husziták, a világszabadság harcosainak feje fölött, és ugyanezek a színek lobognak most Is az embert egyenlőség harcosainak feje fölött! Tődül a tömeg. Nem sűrűn, készakarva ritkább sorokban, de annál végeláthatatlanabbul. Mindenki ünnepi öltözékben, tisztán, ragyogóan. Kezükben könnyű kis botokkal, az ünnepi sétapálcákkal. Egyesek keze, valószínűleg a legkérgesebbek, amelyek ilyen ünnepen sem a- karják érdességüket mutogatni — bőrkesztyűben van. A tömeg végeláthatatlanul tódul, de a zaj szinte elenyésző. A munkások jóformán némán menetelnek, akárcsak esténként, amikor munkájukból térnek haza: némán, szőfuka- ran, komoly arccal, és ma ugyanúgy, ezzel az acélos komolysággal! Csak nézzed — meglátod: az arcok az „elemi erő" jegyét viselik magukon. De még ekkor sem bökkensz megl Érzed, hogy ezt az erőt békés szándékok irányítják, fis egyszerre — mintha csak csoda folytán — megérted az idei május elsejét, egyszerre látod, hogy az eddigi társadalmi és politikai helyzet a mai nappal egy csapásra megváltozott, de nemcsak a mai napra! fis végtelen sorokban tódul a tömeg, a Strelecký sziget felé Igyekszik, a táborba. Vagy egy óra hosszat még tárgyalnak, vitatkoznak. Először a munkaidő rövidítéséről. Ogy érzik, hogy az úristennek, ha mtndlg tele a két keze munkával, nincs mivel áldást osztania rájuk. Nohát, Isten áldjon meg benneteketl De az utcákon a távoli gyűlés ellenére sem csappan a végtelenül hosszú sor. Sem nappal, de estére sem. Sőt minden órával több és több az ember. Igazt, tagadhatatlanul ünnepi látványt Most már büszkén lépdelnek asszonyaik jobbján: arcukon elégedett mosoly, szemükben az öröm szikrája, fis velük és köztük Prága lakossága, szintén elégedetten, szintén örömmel teli. Rendkívüli — igazán rendkívüli napi Bizony még köróskö- rül a természet Is mintha ugyanazon törvény alá tartoznaI Reggel fojtogató köd, szürke levegő, ólmos és súlyos — majd egyszerre kibújt a nap és olyan szép derült lett az ég, olyan ragyogó, olyan boldog — május elseje volt, 1890-bent Národní listy, 1890. május 4. Fordította: -sísabb“, „sürgősebb" feladatokkal. Változtatni kell a mai helyzeten márcsak azért is, mert egyfelől vannak olyan tevékeny, az önkéntes munkából és kötelezettségből szinte ki se látszó, s igy az önképzésre fordítható szabad idővel nem rendelkező pedagógusok, és vannak kollégáik, akik a szakmai munkán túl — bár bőven futná az idejükből —, megszűnnek értelmiségiek lenni. Közömbösek minden iránt ami nem a vizben úszkál, ami nem a bokorban moccan, ami nem a pincében csurran, vagy csak ott érzik magukat otthon ahol kártya és szesz akad. Míg az egyik pedagógus színdarabot tanul volt növendékeivel, addig a másik az ivópultnál ko- mázik velük, s mégcsak attól sem kell tartania, hogy amikor a szájához emeli a poharat, valaki rászól. Kissé másként vetődik fel a szabad idő kérdése az orvosok esetében. Feltett kérdéseinkre ilyen válaszokat adtak; „A szakmai munka csaknem minden erőnket és időnket kimeríti.“ „£vi rendes szabadságomat is csak akkor vehetem ki, ha van aki helyettesít a szabadság idején.“ „Annyi a felesleges papír-munka, hogy a gyógyításra, a kezelésre szánt idő is arra menne rá, ha az ember nem lenne lelkiismeretes.“ „Azt mondják rám, hogy felvágós, nagyképű, zárkózott vagyok, mert nem keresem az értelmiségiek társaságát. Hát igen, nem járok közéjük ka- nasztázni, ultizni, vedelni a konyakot és hallgatni nosztalgikus nyavalygásaikat — azalatt inkább a szakirodalmat böngészem, az új gyógymódokat tanulmányozom..." A tapasztalat azt mutatja, hogy az elvidékiesedés veszélyét az orvosak érzik a legjobban, s éppen ezért bennük a legerősebb a korszerű életforma igénye a lakásberendezés megválasztásában éppúgy, mint az önképzés gyakorlatában. Távlati tervként legtöbben a továbbképzést emlegetik és az a vágyuk, hogy olyan gyógyintézetbe kerülhessenek ahol „többet“ tehetnek a betegekért. Az ember azt hibetné, hogy nem akarnak véglegesen berendezkedni, letelepedni falun. Ennek ellenére mégis úgy néz ki a dolog, hogy a lakás és munkafeltételi igényeikben, szakmai munkában és önképzésben, művelődésben és egyéni szenvedélyeikben egyaránt, tehát értelmiségi mivoltukban is, ők találták volna meg a leginkább a helyüket falun. Mi ennek a magyarázata? Itt nyilván sokat számítanak a szubjektív tényezők is. Tudatosabban él bennük az értelmiségi életstílus igénye, s azt a kevés szabad időt, amely a szakmai jellegű elfoglaltságon és népfelvilágosító munkán túl még marad, az orvosok inkább fordítják egyéni művelődésre, mint passzív pihenésre. Viszont az is bizonyos, bogy ez a szabad idő mégiscsak több annál, mint amennyivel egy „csupa feladat“ pedagógus rendelkezik szakmai és társadalmi, vagyis közéleti munkáján túl. A falusi urvosok helyzetéből, életformájából a pedagógusok számára is érvényesíthető következtetést vonhatunk le: a feladatokat arányosabban osz- szák el ők is egymás közt. De mindenekelőtt az ő számukra is tegyük lehetővé a tartalmasabb és sokrétűbb értelmiségi életformát. Nem véletlen, hogy amikor a falusi értelmiségről beszélünk, mindenekelőtt a pedagógusokra gondolunk. Nemcsak azért, mert számszerint ők képviselik ennek az értelmiségnek a zömét, hanem főleg azért, mert a társadalmi munka nagyobb terhét ma is ők hordják a vállukon. Ha ma bonyolultabbak a tennivalók és nagyobbak az igények, akkor ezzel nemcsak azt mondjuk, hogy mind ez az ő odaadásukat, áldozatvállalásukat, munkájukat dicséri, hanem azt is, hogy a továbbiakban is elsősorban rájuk nehezedik majd a feladatok többsége. Éppen ezért, eszerint kell lépést tartaniuk a szabad idejük korszerűbb, jobb kihasználásában is az idő haladásával. S ha ezt sikerül elérniük, uevelőmunkájukkal még inkább hasznára lesznek szocialista társadalmunknak.-6 1 Szentivánéji álom Rozsnyón A rozsnyói magyar gimnáziumban a színjátszásnak szép hagyománya van. Bár a diákok jönnek és mennek, a régiek helyébe újak kerülnek, a színjátszáshoz egyik évfolyam sem vélt hűtlenné. Innen került ki Sunyovszky Szilvia és Iamás Jolán is. A7 a tény, hogy a diákok évről évre űj kultúrműsorral lépnek színpadra, annak a szervező munkának az eredménye, amelyet évek óta KANALA Józsefné fejt ki. Magyart, történelmet és latint tanít, s ő vezeti az irodalmi csoportot is. Osztálya minden évben színpadra lép valamilyen műsorral. Mindez a lelkes szervezőmunka eredménye. Diákjai legutóbb ballada esttel léptek fel. amelyen magyarul, szlovákul, németül és franciául szavalták Arany, Goethe, Villon és Maša Hal'amová balladáit. Betanultak egy színdarabot is. Dávid Teréz — Dodi című színművét. Amerre felléptek, mindenütt meghódították vele a közönséget. A bemutatóra magát az írónőt is meghívták. A csoport most Shakespeare — Szentivánéji álom című vígjátékát gyakorolja. A darab rendezője az osztályfőnök. KANALA Józsefné, vagy ahogy a diákok hívják, Gizi néni. Kritizál, javít és lelkesít. Elsősorban az ő érdeme lesz, ha ez az álom megvalósul. Reméljük, hogy a közönség ugyanolyan szeretettel fogadja majd, mint az előző bemutatókat. Pásztor Mária FÖRUM 72 A nitrát Pedagógiai Fakultás magyar tagozatának Irodaim! színpada, a Fórum 72 is részt vesz az idei Jökai-napoikon. A „Betyárok sírja" című összeállításról már a próba megtekintése előtt is tudtuk, hogy szlovák és magyar nyelven előadott be- tyámóták alkotják a műsort, amely énekkel és furu!yaszóv»l „tarkított“. Á műsor anyagát Tőzsér Árpád állította össze, ő fordította a szlovák betyáraóta-irodalom legszebb darabjait is magyarra. Segítőtársa, szakmai tanácsadója, a műsor rendezője. Gálán Géza. A próbán azt tapasztaltuk, hogy a Jókai-napok közönség* valószínűleg élvezetes, szép, színvonalas produkciót lát majd. A Szőttesből és a szavalóversenyekről már ismert arcok U taggal a Fórum 72-nek. A társaság jó hangulatban gyakorolt. Tette szép példája a szlovák-magyar közeledésnek. Érdemes lenne a „Betyárok sírja" összeállítást a Jókai-na poik után másutt is bemutatni. Mozgalommá válik? A Glóbusz néven ismert bábcsoport, amelyről már néhányszor Irtunk, és amely a košicei Magyar Tannyelvű Gépészeti és E- lektrotcchnikai Ipariskola mellett működik, országosan ismert. Vezetője, dr. Szőke István elmondotta, hogy szívesen dolgozna együtt felnőttekkel Is. Aki tehát kedvet érez a bábjátszáshoz, jelentkezzen a CSEMADOK košicei városi bizottsága Lenln-ut- oaj titkárságán. Nemcsak színészi készséggel megáldott férfiakat- nöket látnak szívesen, hanem technikai érzékkel rendelkező «- gyéneket is, hogy mielőbb létrejöjjön és dolgozni kezdjen s felnőtt Glóbusz", s ha lehet, mozgalommá váljon Itt is ■ bábjátszás. <*» MOST JELENT MEG a MADÁCH könyvkiadó gondozásában Duba Gyula: UGRAs A SEMMIBE című elbeszéléskötete. A szerzőt sem a csehszlovákiai magyar olvasónak, sem a szlovák Irodalmi közvéleménynek nem kell bemutatni (néhány éve szlovák nyelven is megjelent ogy elbeszélés-gyűjteménye), novelláit, szatíráit, humoreszkjeit, pár éve megjelent Madách-dljas regényét, a Szabadesést jól ismeri s szereti mindenki, akinek némi köze van irodalmunkhoz. Az Ugrás a semmibe című gyűjtemény a szerző, s talán az egész csehszlovákiai magyar novella-irodalom legértékesebb Iratait tartalmazza. Olyan novellákat, mint az „Angyal vagy ma- dártjesztö", a „Tárgyalás előtt", „A felügyelő úr gyengesége" vagy a elmadó „Ugrás a semmibe“. — Most elmegyek és megkeresem a fiatalságomat... — mondja a címadó novella hőse, visszatérve szülőfalujába. — Az én falum eltűnt, illetve mér csak bennem él — vallja a szerző kötetéről írott vallomásában. I1 ez a két motívum szövi át az egész kötetet. Valójában minden írásnak a hőse az a fülszövegben emlegetett D. akit, ha hazamegy a falujába, nem az bántja, hogy a faluja megváltozott, hanem az, hogy a változáshoz és az új valósághoz nincs már kapcsolata. Az a másik falu az ő volt, testestül-lelkestül. De ki ő, ha ez a falu már nincs meg a valóságban?, Novellákat tartalmaz a Madách könyvkiadó másik újdonsága is, a i MEGBÉKÉLÉS. Met szlovák elbeszélők novelláit. František' Svantner, Rudolf Jaifk, Alfonz Bednár, Vladimír Mináč, Vincent Sikula, Ruloif Sloboda ás mások Írásait. — A modern irodalom törekvéseit a legáltalánosabban úgy jellemezhetnénk — írja a kötet összeállítója. Július Noge az utószóban —' hogy az ember „felfedezése“, az emberi sajátosságok feltárása a célja. Ennek a közös kutatómunkának azonban minden nemzet Irodalmában, minden műfajban és minden lró esetében megvan a maga külön jellegzetessége. Antológiánk, amely most a magyar olvasó kezébe jut, közvetlenül, műfordítás útján Igyekszik legalább ízelítőként rámutatni azokra a szándékokra és trásművészetl módszerekre, amelyekkel a jelenkori szlovák prózairodalom ebből az emberkereső munkából kiveszi részét." A csehszlovákiai magyar líra újdonságai közül ezúttal Ozsvald Arpád: SZEKEREK BALLADAjÁ elmen megjelent legújabb verseskötetéről szeretnénk szólni. — Ozsvald legújabb kötetének verseit két alapvető élmény határozza meg — írja egyik méltatöja — az állandósult, szinte mitológiai félelem és a csodálatos módon megőrzött, gyermeki szemléletmód, pontosabban: a költő gyermeki ártatlanságára zuhogó, ijesztő tények élménye. Ez a két alapélmény szüli a fő- konfliktust, amelyre csaknem minden verse épül: a költő és a világ szembenállását. Ozsvald Arpád; Szekerek balladája című gyűjteménye, amely a szerző nemrég megjelent „Galambok szállnak feketében" című, válogatott verselt tartalmazó kötete óta Írott űj verseit tartalmazza, a csehszlovákiai magyar Ura értékes gazdagodását jelenti. A közös könyvkiadási egyezmény keretében jelent meg az ifjabb Dumas: A KAMÉLlAS HÖLGY című regényének legújabb kiadása. A szerencsétlen Gautier Margit érzelmes, olykor érzelgős históriájának még ma Is rengeteg híve' van, bizonyltja ezt a mostani kiadás példányszáma Is: 20)0 a Madách kiadó és 44 450 az Európa kiadó részére. A Mikszáth-évforduló szimptómája a megszaporodott, főleg olcsó kiadású Mikszáth-kötetek száma. Legutóbb a „Tót atyafiak és a Jó palócok", a „Szent Péter esernyője“ valamint „A Noszty fiú esete Tóth Marival“ című regény került olvasóink asztaléra. Rengeteg az ifjúsági és a kalandregény. A nyugatnémet titkos rendőrség fiatal előadójának Izgalmas beszámolója tárja fel előttünk d'Arthez világhírű pantomim-művész életét Nossack: A ÍArthez-ügy című regényében. Bonflninek, Mátyás király híres olasz történetírójának utazása nyomán megelevenedik előttünk Mátyás uralkodásának és a humanista szellem térhódításának az időszaka Halász Zoltán: Boníini tanár úr című történelmi regényében. A Nagy Honvédő Háború Idején játszódik Gajdar: Thnur és csapata című világhírű regénye. s ugyancsak második' világ- háborús történet Lambert: Dicsőségre Ítélve című kalandregénye.
