Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-25 / 17. szám

FARDA: DZURILLA: Jégkorongozni — ez számom- Számomra a jégkorongozás a ra azt Jelenti, hogy nem hagy- gyors és kemény játék megtes­zi nyugtot a más színekben testllése. Olyan sport ez, ame- Játszónak. Már a korong átvé- lyet csak Igazi férfiak képesek tele előtt támadnom kell az el- művelni. Akik nem félnek a sé- lenfél hátvédét. Amikor viszont rülésektöl sem. A kapus szá- megszereztfem a korongot, arra mára egyre nehezebb a játék. kell ügyelnem, hogy pontos át- Pedig sokan azt hlsztk, hogy ő adást küldjék a szélsőimnek. A „csak“ áll a kapuban. A jelen- hoki tehát hatalmas fizikai légi jégkorongozás gyorsabb, igénybevétel számomra. De mint mondjuk Bt évvel ezelőtt nemcsak a Jégen! Nyáron kell volt. fogom van ezt állttant, becsületesen és keményen ala- mert kilenc éve védem a válo- poznom. Ha a „Hivatalos edzés- gatott kapuját. A mai iram mel- idő“ lejárt, én még terven íe- lett alig jut idő a gondolkodás­án, teniszezni indulok. Megéri ra. Sokszor csak a reflexek mü- a fáradságot, mert a jutalom ködnek. A pillanatnyi tétovázás gyönyörű dolog: a győzelem; gölt jelenthet. De talán éppen akár a klubcsapatban, akár a ezért bűvölő a jégkorong. Ne- válogatottban. Huszonhat éves héz az esélyekről szólni. A fa­vagyok. Négyszer játszottam vl- vortt ts vereséget szenvedhet. lágbajnoki tornán és egyszer Elég egy véletlen és az álom olimpián. Ha összegezem az él- csak álom marad. Egy kts pél- ményeimet, azt mondhatom, da. Három gólos előnyre tet- hogy mindenképpen megérte, tünk szert a ZKL Brno ellen Csakhogy a Jégkorongozás nem- BrnÓban. Ha megszerezzük a két csak a győzelem gyönyörű ér- pontot, országos bajnokságot zéseit Jelenti. A vereség kese- nyerünk. Es ekkor Far da vak­ra perceit is. Három évvel eze- iában rálőtte, a korong Tajc- lőtt otthon, Brnóban mérkőztük nár lábától a kapuba vágódott. a bajnoki címért a Dukla Jihla- Aztán Metxner lőtte rá vaktá- vával. Pár perccel a találkozó ban és az ts bement. A győze- vége előtt még mi vezettünk, lemből semmi sem lett és az Jaroslav Holík támadott, én aranyéremből sem... Ezzel azt mindenütt a nyomában. Jaro- akartam mondani, hogy éppen slav végső kétségbeesésében a nehéz találkozókon roppan ütött egyet a korongba. Én nem össze az ember. Több hibát vét, vettem észre a vánszorgő ko- több furcsa, véletlenszerű gól rongot és öngólt ütöttem, ön- születik. De talán éppen ezért góllal vesztettük el a bajnok- érdekes a jégkorongozás. ságot. Rossz érzés volt, de az­tán megnyugodtam. Elfelejteni HORESOVSKÝ: viszont sohasem fogom. Lehet, hogy ezért is ilyen vonzó ez a a jégkorongozás tulajdonkép- lőték. ««n • telies eddigi életemet ie­Egy nagyszerű jégkorongozé: Holmqnist, a svéd kapus lenti. Kiskorom óta játszom és vélheti. Erős, kemény, szívós, ha egyszer abbahagyom, vala- bátor. Ezenkívül egy bizonyos milyen módon a közelében ma- adag értelmet, intelligenciát is radok. Számomra szenvedély és megkíván sportágam. Aki Jég- hobby is ez a sport. Sohasem korongoznl akar, nem ijedhet ismétlődnek benne ugyanazok a meg az első sérüléstől. Négy­helyzetek. Mindig magam előtt szer volt agyrázkódásom, mégis látom a Ijublanai világbajnok- játszom. A testvéremnek olyan ság egyik jelenetét. Firszov rá- nehéz lábtörése volt, hogy egy lövi a korongot a mantinel mel- évet kihagyott, de mégis visz- lől és indul cserélni. Lövése szatért. És még jobban Játszik nem is erős, csak egy ívelés, mint azelőtt. Ml a kaszkadő- És a korong mégis a világ leg- rökhöz a dublőzökhöz hasonlí- jobb kapusának, Martinnak a tunk. De itt elég, hogy tíz cen- háta mögé hull. Óriási tragédia timéterrel lejjebb vagy feljebb és szerencse ugyanabban a pil- szálljon a korong és kész a sé- lanatban. Ez a pillanat jelenti rülés. Mégis Játszunk. Mert nekem a hokit. Mert a játék szeretjük a sportot, ez egyestt* nemcsak két együttes egyszerű létünkét és a válogatottat, küzdelme. Ez egy olyan dráma, amely csupa improvizáció. Ha PITNERt helyt akarsz állni, mindig újat kell keresned. Sok éve játszom, A mai jégkorongozásban nagy de mindig az az érzésem, hogy szerepe van a szerencsinek. Az most kezdem. A már lejátszott ember lő egy kapufát és mtn- találkozó dicsőségéből nem le- dennek vége. Ha pár centimé- hét megélni. Nem lehet azt terrel beljebb lövi, megvan a mondani, hogy tegnap győztünk, győzelem. Dehát ez a sport leg- hát nyerünk ma is. Sokáig tar- szebb törvényszerűsége. Talán tott, amíg ezt megértettem, egyik sportágban sem hat a já- Amíg rájöttem, hogy az ember- tékosok idegrendszerére olyan nek mindig keresni kell az erős sokk, mint a fégkorongo- újat. jégkorongban és másban zásban. Egy perc leforgása alatt is. a mennyországból a pokolba zu­JIRf HOLlK: hanhat. Az edző számára nem­csak az a jégkorongozás, amtt Három szerelmem van: a Iá- a mérkőzés jelent. Az csak nyom, a feleségem és a jégko- egyötöde a munkánknak. Ami- rongozás. Pedig néha úgy ér- kor közeledik a szabadság idé­zem, hogy megcsömörlőttem a pontja, örülök. Tervezgetem, mit hokitóL 1963 óta Játszom a vá- fogok maid csinálni. De két-há- logatottban. Számomra a Jégko- rom nap után már hiányzik az rongozás a fegyelmet, a fegyel- edzések légköre, a mérkőzések mezettséget Jelenti. Mint a ka- idegessége. Olyan ez, mint az tonaságnál: a legkisebb fegyel- ajzószerek: ha megszokta az mezetlenséget sem lehet bünte- ember, bajosan tud lemondani tés nélkül megúszni. A Jégko- róluk. rongozást csak talpig férfi mü- S- KLOCH AN Károly ROLAND Moszkvában Európa két legerősebb úszóválogatottjának (• Szovjetunió és az NDK) találkozójából — mint várható volt — az NDK válogatottja került ki győztesen, 184:160 arányban. A kétnapos viadal főszereplője Roland Matthes volt, aki a 100 méteres hátúszásban 50,B mp-re javította saját, 1971. szeptember elsején, Lipcsében elért 56,7-es vi­lágcsúcsát. Az erfurti „csodaúszó“ 1950. november tizenhetedikén született, 189 cm magas, 70 kg súlyú. Először 1987-ben ke­rült fel az Európa-csúcstartók listájára. Mexikóban két a- ranyérmet nyert (a 100 és 200 méteres hátúszásban“ és egy ezüstöt a 4x100-as vegyesúszásban. Barcelónában, kon­tinensünk bajnokságán folytatta sikersorozatát, aranyér­mes 100 és 200 „hátou“, és bronzérmes a két gyorsvál­tóban. A „többmüfajos“ legény (világcsúcstartó a hátszá­mokban, Európa-csúcstartó a 100 pillangóban) mindezidáig tizenhat8zor úszott világcsúcsot és hétszer Európa-csúcsot. A 100 méteres hátúszásban most állította fel nyolcadik vi­lágcsúcsát. Végezetül egy kis müncheni előzetes: a Sport Illustrierte riportban számolt be Roland Mattbes rajttervei­ről. Ezek szerint: indul a 100 és 200 méteres hátúszásban, a 100 méteres pilangóúszásban és a vegyesváltóban. Az elő­zetes műsor alapján hét nap alatt, tízszer kell rajtkőre állnia. Ami pedig a papírformát illeti: két aranyérem hát- úszásban, ezüstérem pillangóúszásban és ezüst (esetleg bronz) érem a váltóban. Ritkaságszámba megy, ha valaki egymás után két mos­tani olimpián esélyese tud maradni az aranyérmeknek. Matthes ilyen szempontból is kivétel. Ha esetleg négy év múlva Is ilyen formában lenne, akkor az 1976-os montreá- 11 olimpián is folytathatná éremgyújtését. 6 új ifjúság-------------­Matthes ROVATUNK VÉLEMÉNYE AZ „AGRESSZIVITÁSRÓL“ A liga tavaszi fordulóinak kezdete előtt új jelszót tűz tek zászlaikra a csapatok: az agresszivitás Jegyében, elő­re! A mondat lényege magyarul; — még harciasabban, még lelkesebben Játszani, még következetesebben üldöz­ni, támadni az ellenfelet, valahogy úgy, mint a fejlett láb darűgással büszkélkedő országokban, ahol nagy iramban Játsszák végig a találkozókat és ahol nincs elveszett labda. Az agresszivitás, a korszerűbb harcmodor esetleges el­sajátítása több célt szolgált volna. Egyrészt érdekesebbé tette volna az országos bajnokságot, másrészt kihatott vol­na a nehéz csaták előtt álló, még mindig kovácsolódó vá­logatott stílusára is. Sajnos, az eredmény nem nagyon Je­lentkezik, sőt, azt mondhatjuk, amit Karol Borhy kiváló edző, a csehszlovák labdarúgás nagy örege nyilatkozott nemrég: „Ugyan kérem, miféle agresszivitás? Minden, ami e divatos kifejezés alatt nálunk lappang, durvaság és nyerseség. Sok mérkőzést láttam már, ahol a gyorsaság és keménység dominált (az agresszivitás leglényegesebb jel­lemzői), de itt a labdára irányult az igyekezet, a labda megszerzése volt a cél. A tavasz nem sokat változtatott pályáinkon. Az agresszivitás zászlaja alatt még gyakrab­ban durváskodnak a játékosok. Labdarúgásunk számára — és ez szinte jellemző — ismét a negatívumokat halász­tuk ki a pozitívumok helyett. A diviziós bajnokság első fordulóiban is ezt tapasztaltam. Ha játékvezetőink képe sek lennének a jót, a helyest megkülönböztetni az egész­ségtelentől és a rossztól, minden rendben lenne. Sajnos, a bírók még lazábbra fogták a játék irányítását és erre az igazán jó játékosok fizetnek rá. En nem nevelem fiai­mat az ilyen „agresszivitásra.“ Igyekszem őket a sokoldalú­ság felé irányítani, hogy mindegyikük tudjon támadni is és védekezni is — és lehetőleg — minden helyzetből a le­hető legpontosabban adja tovább a labdát, villámgyors el­lenakciót indítson, sőt, a támadást erős lövéssel fejezze be. Ha ezeket a tulajdonságokat elsajátítja a csehszlovák labdarúgás, ismét a világ élvonalába kerülhet!“ íme, Karol Borhy szókimondó, frappáns véleménve. A liga eddigi fordulóit figyelve teljesen Igazat adhatunk a Nové Zámky (Érsekújvár) edzőjének, aki évtizedeken át tartotta kezét a csehszlovák labdarúgás ütőerén, aki is­meri a csapatokat, edzőket, Játékosokat, és aki csakugyan szakembere a futballnak. Johann Cruiff, aki a közelmúltban vette ét Párizsban a legjobb európai labdarúgónak kijáró aranylabdát, kiváló alkalmat szolgáltat arra, hogy az agresszivitás igazi meg­testesítőjéről írhassunk. Cruiff mindig „otthagyja a szívét“ a pályán. Küzd akkor is, amikor nem sikerülnek átadá­sai és nem lő gólt. Képes magával ragadni a társait. Az elvesztett labdát megkísérli visszaszerezni, önfeláldozó. Szándékos durvaságot sohasem követett ell Pedig az AJax nem „babért“ Játszik! Mindenből az következik, hogy Cruiff megbecsült ember a labdarúgók között, és mivel nem alat­tomos, öt sem igyekszenek ilyen eszközökkel harcképte­lenné tenni. Igazunkat még hitelesebbé teszi bizonyíté­kunk: Cruiff sem született angyalnak. Éppen Prágában tör­tént meg vele, hogy visszabeszélésért kiállította a bírói De Cruiff tanult az esetből és most már fékezni tudja temperamentumát. Az első medencét az evezősök részére a Szovjetunióban a Kijevi Testnevelési Intézet­ben nyitották meg. A korszerű, sokoldalúan felszerelt medencében nem csak az evezősök hanem a kanoisták is felkészülhetnek a nyári Olimpiára. MEDENCE-EVEZŐSOK RÉSZÉRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom