Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-25 / 17. szám
f % •ft 9 9 U| Azt mondom, hogy Komárno (Komárom ], és egész biztos a kék Duna, a hajózás, a hajógyár jelenik meg mindenki képzeletében. Nem is csoda, mert a folyó vetette meg a város virágzó fejlődésének alapját, és hajóépítői tették messze földön is nevezetessé. A felszabadulás óta azonban egész sor újabb ipari üzem Jétesült Jókai városában, amelyek ma éppúgy hozzátartoznak, mint a Duna, a hajógyár és a végtelenbe vesző csallóközi róna. Ezek közül az Agrostroj, a prosté jovi mezőgazdasági gépgyár kirendeltsége áll legközelebb a vidék jellegéhez. Itt készülnek a Zetor traktorok biztonsági kabinjai, különféle termény- szárító berendezések, szállítószalagok, automatikus zsákolómérlegek, hengerek és egyéb mezőgazdasági eszközök. Most, mert az előző években gyakran átszervezésen esett át. Ügy cserélődtek a gazdái, mint áprilisi égbolton a felhők. Ezek a változások viszont legtöbbször nem váltak a hasznára. A termelési program sűrű változása, a bizonytalanság arra késztette az alkalmazottakat, hogy megbízhatóbb állás után nézzenek. Szerencsére ez csak volt, egy idő óta mintha javult volna a helyzet. Na persze, munkaerőre, fiatal szakemberekre, ma is nagy szükség van. ErHegedűs Viliam SZISZ-elnök röl, az utánpótlás neveléséről gondoskodik a gyár tanoncképző központja. Géplakatosokat, esztergályosokat, marósokat, villanyszerelőket és mázolő- kat nevel. Egyelőre még mindig elég mostoha körülmények között. Ez még a múlt öröksége, amikor egyesek alighanem azt tartották, hogy aki szakmát tanul, az tanulja a szakmáját és ne törődjön mással. Csöppet sem törődtek a fiatalok igényeinek kielégítésével Tóth Kálmán Most, hogy a gyár perspektívája is egyre jobban kirajzolódik — a jelek szerint a legközelebbi években megkezdik a keresett gabonakombájnok szerelését — megindult valami mozgolódás. Tavaly szeptemberben néhá- nyan megalakították a SZISZ szervezetet. Az időközben eltelt hónapok alatt inkább csak tapogatóztak —, de mint mondják — már ez is valami ott, ahol évekig egy szalmaszálat sem tettek keresztbe. — Pár hónap alatt nem lehet csodákat művelni — jegyezte meg Hegedűs Villám, a SZISZ alapszervezetének elnöke. Mégis, mit tettek azonban? Mindenesetre sikernek számít már az is, hogy a választások előtt sikerült nyélbeütni két tájékoztató Jellegű összejövetelt, kiállítást rendeztek a tanoncok mukájáből és a választásokra feldíszítették a klubhelyiséget. Most éppen a klubhelyiséget készülnek rendbe hozni. Különféle összejövetelekre, sakkozásra és hasonló foglalkozásra megfelel. — Ha az üzemvezetőség nyújt némi támogatást, amiben egy percig sem kételkedem, akkor ez indulásnak elég lenne — mondta a SZISZ elnök. A továbbiakban rövidesen szeretnénk lebonyolítani egy asztalitenisz tornát. Elvállalták a mázolóműhely takarítását, és az érte járó pénzből kirándulást terveznek. Szorosabb kapcsolatot teremtenek a prostéjovi anyaüzem fiataljaival márcsak azért is, hogy igénybe vehessék az üzemi üdülőt. — Ezek azok a kevésbé igényes feladatok, amelyeket már most Is képesek vagyunk megoldani — fejezi be a SZISZ elnök a felsorolást. — Természetesen fokozatosan bekapcsolódunk a SZISZ Jgényesebb mozgalmaiba is. Különösen a műszaki alkotóverseny felel meg nekünk. E téren a szakágazaton belül már eddig is szép eredményeket értünk el. A SZISZ szervezetnek jelenleg 55 tagja van. Úgyszólván kivétel nélkül tanoncok. Vajon hogyan vélekednek a szervezet munkájáról, mit várnak tőle? Tóth Kálmán Nededről (Negyed) jött az Agrostrojhoz. Másodéves lakatosinas. íme a véleménye: — Az a helyzet, hogy albérletben lakom, és néha bizony nagyon lassan, unalmasan telik az idő. Legfőbb ideje, hogy már legyen valami mozgolódás. Én azt várom a szervezettől, Boudiš Ladislav Farkas Gyula hogy hasznos időtöltést szerezzen nekünk. Hát igen, nemcsak az a baj, hogy lassan telik az idő, hanem az is, hogy hasontalanul. A többiek is azon a véleményen vannak, hogy a SZISZ szervezze meg a szabad idejüket. Boudiš Ladislav, Kálmán évfolyam- társa például a következőképpen fogalmazta meg, mi nyomja a lelkűket: — Időnként, be kell vallanom, irigylem más üzemek, intézetek fiataljait. Sportolhatnak, szórakozhatnak, jobb lehetőségek között élnek. Éppen ezért sokat várok az ifjúsági szervezettől. Egy kicsit mi is hibásak vagyunk, de remélem, hogy a SZISZ összefogja a fiatalokat. Az oktatással máskülönben elégedettek. Színvonalas, elméleti és gyakorlati kiképzésben részesülnek, jól felkészítik őket leendő szakmájukra. Farkas Gyula például rövidesen felszabadul. Hallgassuk meg, miként vélekedik tanoncéveiről: — Előrebocsátom, hogy teljesen saját belátásom szerint jöttem ide. Tetszik ez a szakma, és az inasévek alatt is jól éreztem magam. Az sem másodrendű kérdés, hogy az első és második évfolyamban ingyen kaptunk enni, a második évfolyamban ezt még némi zsebpénzzel is megtoldották. Most viszont már az előmenetelemnek és a magaviseletemnek megfelelően akár ezer vagy több koronát is megkereshetek. És ez a növekvő biztonságérzet jellemző legújabban a komárnói Agro- strojra. Többet törődnek majd a fiatalokkal. Az új Iskolaévtől például korlátozott mértékben már interná- tust is biztosíthatnak az érdeklődőknek. Hát igen, ezt kívánja az üzem érdeke, ez a fiatalok óhaja. Palágyi Lajos Molnár felvételei Egy levél válaszra vár A levél a Szovjetunióból, Gorkij városból érkezett, ajánlva, a SZISZ Központi Bizottsága címére, Prágába. A borítékon ez állt: „Juraj Var- holík elnök kezébe“. A feladó Viktor Antonov gorkiji lakos volt, a Kosevoj utca 13 szám lakója. Tartalma, amelyet minden olvasónk, de különösen a kelet-szlovákiai olvasók figyelmébe ajánljuk: Mélyen tisztelt elnök elvtárs, kedves Juraf Varholíkl Engedje meg, hogy az ön révén minden jót kívánjak a a csehszlovákiai fiataloknak abból az alkalomból, hogy közelegnek országa felszabadulásának jubileumi napjai. Kívánom, hogy a német fasisztáktól megszabadított Csehszlovákia szép eredményeket érjen el a kommunizmus építése terén. Önhöz most egy régi harcos, a második világháború egyik szovjet katonája fordul, aki részt vett Szlovákia felszabadításában. Ne haragudjon, hogy zavarom. Nevét a Komszomolszkaja Pravda egyik számában fedeztem fel. Fontos kéréssel fordulok önhöz: 1. Legyen szíves, segítsen megteremteni a levelezési kapcsolatot egy kis kelet - szlovákiai falu pionírszervezetével, Veškovec JVeskócJ fiataljaival; 2. segítsen megállapítani azt a helységnevet, amelyben annak idején életem utolsó ütközetében megsebesültem. Veskóc a szovjet-csehszlovák határ közelében, az Ungvár — Nagykapos vonal mentén fekszik. A határtól 3—10 km-re lehet. Elszeretném mondani a kis falu fiataljainak, hogy sokan csak azért élhetnek ezen a gyönyörű földön, mert hadtestünket a kiváló Lucsenko kapitány vezette. Lucsenko forrón szerette az embereket — meggyőződésem,hogy ha nem ő áll a harcok élén, ma sokkal több sírhant szo- morkodna Veskóc határában. Egy reggel — 1944. november húszadika körül lehetett — Lucsenko kapitány katonái Veskóc közelébe érkeztek. A nem szűnő német géppuskatüz arra kényszerí- tett bennünket, hogy a kertekben leássuk magunkat. Veskócon számos géppuskafészek volt; katonáink — merthogy arrafelé tenyérsi- maságú a vidék — úgy „világítottak“ rajta, mint valami gyertyák. Egy lehetőségünk maradt a cselekvésre: megkérni repülőinket és aknavető tüzéreinket, hogy lőjék szét a németek géppuskaállásait, és velük együtt — a falut is. Meg is tettük a lépéseket ezírányban. A csata zajában felfigyeltem egy ismeretlen hangra — de ez a hang később mégis nagyon ismertté vált. A beszélő korrigálta a tüzéreknek adott parancsot. Ez a fellépés mindegyik tiszt hiúságát sértette, de Lucsenko azt mondta: „Nem okvetlenül szükséges szétlőni a falut. Várjuk meg az estét, és akkor kiűzzük fedezékeikből a németeket". Hogy lehűtse a forró fejeket, maga is egy távolsági ágyút vett gondozásba. És úgy történt, ahogy Lucsenko jósolta: este megtisztítottuk a falut a fasisztáktól, méghozzá úgy, hogy Veskóc megmaradt, nem vált a földdel egyenlővé. Az a falu, a- melyet én keresek, egy folyó jobb partfán terül el. A folyó^sebes sodrású, de nem széles. A balpart, ahová mi beástuk magunkat, tehenek legeltetésére szolgált, gid- res-gödrös, bokros rész. A folyó mögött láttuk a falut, pontosabban a falu végét. Egy dombon —- lehetett vagy tíz méter magas — ház állt. Eleinte nem sikerült átfutnunk a folyón, két napig vesztegeltünk a partján. Este aztán egy erdöcske mentén, 2—4 km-t tettünk meg a folyás irányában és ismét eljutottunk a partig. A part alacsony volt, legfeljebb egy—másfél méter magas. Itt jutottunk át a túloldalra. A jobboldalt part sem volt magasabb. Bokrok szegélyezték, fű borította és nagyon ingoványos, nedves volt a talaja. 200 méterrel arrébb elég meredek oldalú domb volt. A dombon állt a falu temploma. A falunak még egy temploma volt. A kőtemplomban szállt meg a parancsnokság, én a leadót kezeltem. A másik templom az út mentén állt — az ts lehet, hogy csak kápolna volt — imádkozóhely. A falu végén mező zöldéit magányos fákkal és bokrokkal, majd kis erdő következett. Itt összpontosították erőiket a németek ellentámadásra. Több mint tíz ellentámadást vezettek naponta. Első sérülésem után leballagtam a dombról a folyó felé. A parton 5—6 katonai fürdőhely, afféle ideiglenes tisztálkodóhely állt. Elsősegélynyújtó-állomásunk is itt állt. Este átmentem a folyó balpartjára. A mieink tankokkal jöttek. A sötétben csak azt állapítottam meg, hogy a folyó folyásával ellentétes irányban haladok a falu felé, ahol egy nagyobb orvosi központ állt. Lehet, hogy ez a falu — az én hiányos ismeretem a- lapján — Zemplén, a Bodrog folyó partján. Én 1944 november harmincadikén sérültem meg. Varholík elvtárs, ha munkatársai közül valakt erre a vidékre vetődne, és megtalálná ezt a fürdőhelyet, nézzen ott körül. Amikor először sérültem meg — a baj karomon — elvesztettem az eszméletemet a vérveszteség miatt. Álomszerű állapotba estem és borzasztó szomjúság kínozott. A lóca alatt keresgélve égy edényt találtam, amelyben folyadék volt Ittam belőle. Sós volt és kellemes. Egy idő múlva a- zonban ismét megszomjaztam és tovább nem bírtam ezt az érzést, magamhoz tértem. Fel tudtam szedni a domb körül eldobált, holtak vagy sérültek kezéből kihullott töltényeket és miközben az elsősegélynyujtó-helyre mentem oda is adtam azt tüzéreinknek. Ekkor talált el két szilánk. Az egyik a bal vállam, a másik a lapockám környékére csapódott. A mieinknek akkor már fogytán volt a muníciójuk. Az a folyadék — uborkalé? — ami magamhoz térített az eszméletlenségből, eredményezte, hogy el tudtam mondani, hol láttam lőszert. Ha ez nem így történik, tüzéreinknek vissza kellett volna vonulniok a folyó mögé és akkor a németek szétlövik a falut. Így azonban visszavertük a támadásokat. Lucsenko hű volt önmagához: megmentette a falut, nem engedte szétlövetni, csupán néhány katyusa villant, de azokat is elhallgattatta. Varholík elvtárs, erőt és egészséget kívánok mindnyájuknak. Szeretettel üdvözlöm mindnyájukat, a második világháború egyik szovjet táv- írásza, a 2. hadtest 237. ezredének, a 18. divíziónak rokkant katonája: V. I. Antonov A levél azért került az Oj Ifjúság hasábjaira, mert a rokkant katona által leírt területen többnyire magyar nemzetiségű lakosok élnek. Kérjük őket, de különösen a fiatalokat, segítsenek Antonov távirásznak, írjanak neki, meséljék el, milyen az élet a háború óta Veskóc és Zemplén környékén, változott-e a vidék, a táj képe? Segítségüket előre is köszöni szerkesztőségünk és a kelet-szlovákiai SZISZ-bizott- ság dolgozói. FIATALOK A MÁJUSI MENETBEN Szlovákia fővárosában, Bratislavában, a fiatalok mennek majd a május 1-1 menet élén. A SZISZ-tagok és a pionírok élő képet alkotnak; a csehszlovák állami lobogót és egy ötvenest jelképezve, amely a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának 50. évfordulóját jelenti. ' mintegy 3500 SZISZ-tag jel szavakat és transzparenseket visz, amelyeken fsltjn- tetik az ifjúsági szervezet országépítő mozgalmainak, a ZENIT-nek és az Ifjúsági fényszórónak az eredményeit. A mintegy 2000 pionír virágokkal, színes léggömbökkel, girlandokkal tarkítja a menet élét. Május előestéjén, április utolsó napjaiban az ifjúság ezer és ezer órát dolgozik le társadalmi munkában a város szépítésén. A középiskolások április 28-án többezer díszfa ültetésével köszöntik a munka ünnepét. Az első májusi éjszakán májusfát állítanak az Április 4. téren. A zeneiskola növendékei térzenét adnak a város lakosságának, a II. körzet SZISZ tagjai pedig lam- plonos menettel köszöntik a nagy ünnepet. TRAKTOR AJÁNDÉKBA A brnói ZKL traktorgyár fiataljai társadalmi munkával készítettek el egy traktort, amelyet a SZISZ első mezőgazdasági építkezésén, a Prága melletti Poleradyn dolgozó fiataloknak ajándékoznak az egységes föld- művesszövetkezetek VIII. kongresszusa alkalmából. A SZISZ I. kongresszusa alkalmából további traktort a- jándékoznak a poleradyi fiataloknak. METROS EGYENRUHÁK Bár a prágai metrón csak 1974-ben indul meg a forgalom, az Illetékesek már lázasan készülnek a történelmi jelentőségű eseményre. A napokban például bemutatták az újságíróknak a földalatti alkalmazottainak egyenruháját. Az egyenruha ízléses, különleges barna a- nyagból kizárólag e célra készíti a humpoleci Súkno textilgyár. Az utasok az e- gyes foglalkozási ágakat a vállapon és a kabát ujján látható megjelölés szerint különböztethetik meg. OLCSÓBBAN ÉLÜNK A kiskereskedelmi árak leszállításával tavaly 1,7 milliárd koronával csökkentek a lakosság létfenntartási költségei. További félmilli- árd koronát az időszakos kiárusításoknál spóroltunk meg. A kiskereskedelmi á- rak szintje végeredményben 1970-hez képest 0,3 százalékkal csökkent. 1964 óta első ízben fordul elő,, hogy a kiskereskedelmi árak szintje csökkenő irányzatot mutat. AUTOMATIKUS MŰSZAKI RAJZOLÓ A plzeiíi Skoda művek kutatóintézetében elkészült a DESIGRAF elnevezésű műszaki rajzolóasztal, amely elektronikus számológéppel helyettesíti az ember munkáját. Az NE 803 B típusú számológép utasítására a megoldott feladatokat a berendezés a műszaki rajzon automatikusan rögzíti. Igaz, hogy csak egyeneseket képes rajzolni, de így is nagy segítséget nyújt a műszaki rajzolóknak, tervezőmérnököknek. * Tanoncok közt Jókai városában
