Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-18 / 16. szám

* st----------------------------- fii ifjúság 5 M 1: ■T MAGYAR KONYVKIÁLUTÄS Magyarország a könyvei tükrében címmel, április 4-én nyílt meg a Bra­tislava! Művészetek Házában az a re­prezentatív ^kiállítás, amely a huszon­hét esztendeje felszabadult Magyaror­szág szocialista könyvkiadásának ter­mékeiből mutat be mintegy 1200 könyvet. A kiállítás megnyitását megelőző sajtótájékoztatón Gábor Viktor, a Ma­gyar Művelődésügyi Minisztérium ki­adói főigazgatóságának helyettes ve­zetője tájékoztatott bennünket a ma­gyar könyvkiadás eredményeiről. A magyarországi könyvkiadók előbb Prágában, majd Bratislavában, a cseh­szlovák-magyar kulturális munkaterv keretében mutatkoztak be e kiállítá­son, és április végén, május elején, a csehszlovákiai könyvkiadók rendez­nek ugyanilyen kölcsönös kiállítást, Miskolcon, Illetve Budapesten.. — Könyvet minden kézbe — szól a Nemzetközi Könyvév jelszava. Jó könyvet minden kézbe — egészíti ki a jelszót a magyar könyvkiadás — mondotta Gábor Viktor. — 1200 könyv persze csupán íze­lítője lehet könyvkiadásunk sokolda­lúságának. Nem csupán -szépirodalom­ról, de a művészeti, politikai, tudo­mányos irodalomról is igyekszik ké­pet adni a kiállítás. Könyvkiadásunk elsősorban a szocialista eszmeiségű, szocialista realista, és ennek irányá­ba mutató müveket részesíti előny­ben, de a magas művészi értéket kép­viselő, humanista müveket is. Ezek a könyvek komoly állami szubvenciók és dotációk árán juthatnak el az ol­vasóhoz, — modernek, klasszikusok egyaránt. Könyvkiadásunk igyekszik szem előtt tartani a kiskeresetűek le­hetőségeit. A Jó könyvet mindenki kezébe jelszó jegyében, a körülmé­nyek figyelembevételével indult meg annak idején és jelenik meg ma is az Olcsó Könyvtár sorozatunk, amely határozottan népszerűnek mondható. Magyarországon januárban átszervez­ték a könyvkereskedelem hálózatát, amelynél mindenekelőtt a vidéki és üzemi olvasómozgalmak körülményeit vettük figyelembe, s különleges gaz­dasági törekvések révén próbáljuk el­érni, hogy a könyvterjesztők és ela­dók anyagilag mindenekelőtt az ér­tékesebb irodalom népszerűsítéséért, és terjesztéséért részesüljenek előny­ben, pontosabban szólva dupla-száza­lékos terjesztői részesedésben. 1944- ben 644 könyvet adtunk ki, mintegy három millió példányban. 1960-ban már 4660-at, 45 millió, és 1970-ben 4800-at, 48 millió példányszámban. Mig 1960-ban kiskereskedelmi könyv­forgalmunk a 780 millió forintig ju­tott el, 1970-ben már 1 milliárd 32.000- et mutatott. Magyarországon — az egész világon érvényesülő tendenciá­val szemben — nem beszélhetünk lé­nyeges könyv-áremelkedésről, s gya­korlatunk azt bizonyította, hogy a tömegkommunikáció konkurenciája nem árthat könyvkiadásunknak. Szép- irodalmi müveket ma tizenhétezres átlagpéldányszámban tudunk kiadni. A verseskötetek átlagpéldányszáma meghaladja a hatezret, az ifjúsági irodalomé a huszonötezret. A tudo­mányos irodalom 1800, a szakiroda- lom 2 200, és az ismeretterjesztő iro­dalmi művek mintegy 17 ezres átlag­példányszámban jelennek meg. Könyv­kiadásunkban lényegesen felgyorsult a tudományos eredmények közreadá­sa, megnőtt a társadalomtudományi irodalom szerepe és súlya, de természetesen vezet a szépiroda­lom, ám a legnagyobb példány- számnövekedést a tudományos és ismeretterjesztő könyvek népszerűsé­génél tapasztaljuk. Évente 700—750 szépirodalmi müvet adunk ki, amely­nek fele fordítás, s e számadatban mintegy 120 kötet képviseli a költé­szetet. Elmondhatjuk, hogy az élő magyar irodalom teljes mezőnye dol­gozik, s a jó írók tábora megszakí­tás nélkül tehetséges fiatalokkal sza­porodik, akiknek müveivel szemben könyvkiadói politikánk egészséges to­leranciát nyilvánít. A magyar irodal­mi műfajok közül évszázadok óta a líra, a költészet volt a legerősebb, s ez ma sem csökkent. Tíz évvel eze­lőtt a regények értek el nagy pél­dányszámot, ma a novelláskötetekröl mondhatjuk el mindezt^s nagyon ke­resettek lettek a memoár és doku­mentumirodalom kötetei. Gyermekiro­dalmunkat kitűnőnek mondhatjuk, s ezen belül főleg az ismeretterjesztő gyermekkönyveket. Az ifjúsági iroda­lommal már problematikusabb a hely­zet. Világszerte gond, hogyan elégít­sék ki e generáció irodalom és kul- túrigényét. Egyelőre nekünk sem si­került teljességgel megoldanunk a problémát. Rengeteg könyvet, tucat­nyi sorozatot sorolhatnék fel könyv­kiadásunk sikereinek és jó politiká­jának igazolására. Szerencsére ez a felsorolás nagyon nehéz. De hadd em­lítsem meg az életműsorozatokat, a fiatal szerzők sorozatait, világszerte nagyon keresett képzőművészeti köny­veinket, amelyek nagyon sokszor kül­földi koedícióban jelennek meg és kapnak rangos dijakat. 16 féle lexi­kont adtunk ki a közelmúltban — példányszámuk meghaladta a kétmil­liót. Az Űj Magyar Lexikon hétkötetes sorozata kilencvenezer, a Filmlexikon nyolcvanezer példányban fogyott el. Sokoldalúak és virágozóak a kapcso­lataink a szocialista országok könyv­kiadóival, számos könyvet jelentetünk meg a kölcsönös könyvkiadási egyez­mények keretein belül. Huszonhét esztendő távlatából elmondhatjuk, a magyar könyvkiadás hűen és méltó­an teljesíti küldetését. A kiállítás ugyanezt dokumentálja.-f­Életünk legszebb évei Az a néző, aki nem figyeli a címlistát, vagy lekésik róla, tájékozatlanul cseppen az Életünk legszebb évei képvilágába, azt hiszem nem is gondol arra, hogy milyen régi filmre váltott jegyet. A felkészült néző viszont, aki tisztában van a 40 es évek filmkultúrájával, ugyancsak megle­pődik, Íme 26 évvel ezelőtt milyen nagy­szerű — a mai filmnyelv és technika szempontjából is — milyen „modern" fil­met készítettek. Mert az egyik legismer­tebb nevű amerikai rendező WILLIAM WYLLER filmje 1946-ban készült, (töb­bek között láthattuk A nagy föld, a Ró­mai vakáció, a Detektív történet c. film­jeit.) Wyller filmjeinek többsége jónéhány éves késéssel jutott el filmszínházainkba, de írjuk le nyomban; még ennyi év után is érdemes volt bemutatni1. Bár minden 71-72-ben készült film ennyire lekötné a néző érdeklődését; bár minden művészi értékű filmet ilyen melegen fogadna kö­zönsége; bár a mai amerikai filmnek len­ne ilyen humanista ihletésű, reális gyöke­rű társadalomrajza I Az Életünk legszebb évei, korának kiugró filmje volt. Több Oscar-díjat kapott. Mai bemutatója, mű­vészetének a kortól függetlenül ható ere­je minden idők egyik legjobb amerikai filmjévé emeli, egyúttal megcáfolva a gyakran hallott bölcselkedést, miszerint a film szezon-művészet, hatása csupán születésének korában teljes. Wyler néhány kollegájával részt vett a háborúban. A hazatérés utáni hónapok e- seményeinek rajzában állítja elénk három főhősét, a férfikor legszebb éveit megpe­csételő háború nyomaival. A rendező így nyilatkozott filmjének elkészülte után: .....részt vettünk a háborúban... E ta­pasztalat nélkül nem válhatott volna o­lyanná a filmem, amilyen. Megtanultuk a is. Gregg Toland több Wyler film és világot jobban megértmii...“ az Aranypolgár (rendező: Orson Welles) Rosszul teszi az olvasó, ha az eddigiek- operatőrje, olyan kifejezőeszközöket alkat­ból a szokvány háborús filmek hanguia- mázott, amelyek csak mintegy másfél év- tát sejti az Életünk legszebb évei téma- tized múltán kezdtek hódítani. Ezek az jában. A három demobilizált harcos örökké úgynevezett belső vágás — amikor a ka- vérzö - sebekkel, szorongó vágyakozással, mera egy beállításon belül elmozdulással férfi-óptimizmussal közelít az otthont je- más objektumot fényképez — és a mély- lentö kapukhoz, de talán egyikük sem ségélesség. sejti, hogy az igazi sebeket, csak ezu- Wyler, a vérbeli rendező minden hely- tán kapják. A háború villám-égésű pokla zetet — egy-két szentimentális, hepiendes után, újabb pokol; a társadalom üt raj- kivételtől eltekintve — mesterien hiteles- tuk újabb sebeket. A film szerkezetének re formált. Nincs egy hamis gesztus, egy mesteri dramaturgiáját dicséri, hogy a hamis akció. Nagyszerű színészek segítik, cselekmény párhuzamosan követve a há- Frederic March néhány évvel ezelőtt, rom leszerelt katona első civil lépéseit, megöregedve az Aki szelet vet c. film­szembeállítja sorsukat egymással is, és ben is remekelt Spencer Tracyvel, de az ókét befogadó, helyesebben inkább be itt férfierejének teljében lenyűgöző. S nem fogadó környezettel is. Mindezt jó- hogy milyen jó rendező Wyler mi sem néhány jobbnál-jobb humoros, könnyed bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy helyzettel oldva, melyek hatásukban a Marcii mellett a kezét vesztő Homert egy történet szerves részei. azonos sorsú, nem színész játssza — ki­Figyelemre méltó a film fényképezése tűnőén. (gg) Szeretettel köszöntjük Csehszlovákiában WEÚRES SÁNDOR, Kos- suth-díjas költőt, Károlyi Amy költőnót és Bata Imre irodalomtör­ténészt, az Országos Széchenyi könyvtár tudományos munkatársát, Weöres Sándur Összegyűjtött Munkáinak gondozóját. Weöres Sán­dor költészetét immár a csehszlovákiai magyar olvasóknak sem kell különösképpen bemutatni, hiszen a legifjabb olvasóktól a legigé­nyesebb versbarátokig nálunk is szép számmal akadnak hívei „A hallgatás tornya“, a „Bóbita“, a „Tüzkút“ és a „Merülő Saturnus“ költőjének (ez utóbbi gyűjtemény többezres példányban fogyott el a Versbarátok Köre egyik tagilletmény-köteteként). Károlyi Amy költészete sem teljesen ismeretlen mifelénk. Annak idején sokan ol­vasták „Holdistennő“, legutóbb pedig „Anti-mennyország“ című ver­seskönyveit. Bata Imrét pedig elsősorban az irodalmi lapok hasáb­jairól ismerjük, szigorú és értő kritikáiból, melyeknek jó része ép­pen Weöres Sándor költészetével kapcsolatos (említsük meg, hogy a közeljövőben jelenik meg az Akadémiai Kiadónál Bata Imre Weö- res-monográfiája, a Magvetőnél pedig egy esszé-gyűjteménye). Weöres Sándur, Károlyi Amy és Bata Imre az Irodalmi Szemle vendégeiként töltenek néhány napot hazánkban, s író-olvasó talál­kozókon vesznek részt, többek között a nitrai Pedagógiai Fakultá­son, a bratislavai józsef Attila klubban, a Prágai Ady Endre Diák­körben és néhány magyar tannyelvű gimnáziumban. —cs— IFJÜ SZÍNJÁTSZÓK A komárnói I Komárom] Magyar Gimnázium színjátszó köre régi múlt­ra tekinthet vissza. 1960-ban alakítot­ták meg az iskola színjátszást ked­velő és szerető diákjai, tanárai. Még abban az évben bemutatták el­ső színdarabjukat, amelynek eszmei tartalma és mondanivalója meghatá­rozta az amatőr színjátszó kör továb­bi működését. A város közönsége ki­törő örömmel fogadta a „Gimnazis­ták" bemutatóját, hiszen hűen tük­rözte az iskola és a diákok vonzal­mát a szovjet tanulók jelene és múlt­ja iránt. Azóta újabb színművek ke­rültek bemutatóra és az „Aszódi diák“, valamint a „Tom Sawyer ka­landjai“ után, ebben az évben Tóth Miklós „Kutyaszorító“ című vígjáté­kival jelentkezett a színjátszó kör. A „Kutyaszorítót“ Dobai János ta­nár rendezte, jól szerepelt Osváth La­jos (II. Aj, aki Csirág Róbertét, a házasság szédelgőt alakította. A fele­ségét alakító Dobronyi Margit és a két menyasszonyjelölt — Boldizsár Margit, Bartha Mária — is otthono­san mozgott a színpadon, de Szabó Mária sem okozott csalódást az ápo­lónő szerepében. A darab rendezne Dobai János tanár, vissza]iátalodott diákká, és ő Tubái Ferdinándot, a notórikus munkakerülőt alakította. Reméljük, hogy az aktívan dolgozó színjátszó kör tagjainak játékát nem­csak a Magyar Gimnázium színpadán, de a közelgő Jókai-napokon is nagy tapssal jutalmazza majd a közönség. Morovics Lajos Osváth Lajos, Dobai János, Boldizsár Margit és Bartha Mária a vígjáték egyik érdekes jelenetében „Lenin az élők­* < nél élőbb ma is tudásunk ő ­fegyver „ « es erő. Hiába keressük ki a legragyo­góbb forradalmi pályafutású hősö­ket a forradalmak történetéből, hogy megérthetöbbé, világosabbá tegyük alakját olvasói számára. Nem jött ő villámsugárként, fel­küzdötte magát a proletariátussal együtt a föld alól, ahová elnyomta őket a tőkés társadalomnak ki­zsákmányoló, bilincsbeverö rendje. Ha hinni lehetne a vándorló tel­kekről szóló hindu hitregékben, talán azt lehetne mondani róla, hogy a munkások legnagyobb ta­nítómesterének, Marx Károlynak szelleme költözött belé, hogy új testhüvelyben folytatva életét, át­vigye a valóságba azt, amit taní­tott, amiért küzdött. KUN Béla Lenin, a zseniális harcos és al­kotó, nyugodt lelkiismerettel mond hatja el magáról, hogy Arkhimé­dész után ö az első, aki arra vál­lalkozott, hogy a földkerekséget kiemelje világegyetemi lomhaságé­ból... S ha majd egy napon az em­beriség nem lesz többé tépett, üsz­kös seb, mint amilyen ma, s lia majd a Szovjet Köztársaság nein az egyetlen hajó lesz, amely a Kosmopolis irányába hajózik, ha­nem majd egész népek és osztá­lyok flottája úszik ebben az irány­ban, biztos, hogy a túlsó parton, mint egy gigászi világítótorony, Vlagyimir Iljics Lenin fogja üdvö­zölni a hajókat a kikötő bejára­tánál, annak az embernek az em­lékműveként, aki elsőnek kötött ki a túlsó parton. Miroslav KRLEŽA 1920. április 5-én a IX. pártkon­gresszus küldöttei nagy ünneplés­ben részesítették Lenint közelgő 50. születésnapja alkalmából. Miu­tán meghallgatott két üdvözlő be­szédet, kijelentette, hogy ebből most már elég is lesz. és javasol­ta, hogy térjenek át a párt és az országépítö munka aktuális pro­blémáinak megtárgyalására. A kon­gresszus küldöttei azonban nem értettek ezzel egyet, mindenáron kifejezésre akarták juttatni érzel­meiket. Lenin iránti forró szere- telüket. Vlagyimir Iljics erre el­hagyta az üléstermet. Igen jellem­ző volt ez rá: nem tűrte, hogy di- csősítsék. Az elnöklésben éppen rám került a sor. Egyszer csak Vlagyimir Iljics telefonhoz hiva­tott. Megkérdezte, mi történik a kongresszuson. „Folytatódnak a Vlagyimir Iljics Lenin 50. születés­napja alkalmából mondott beszé­dek“ — válaszoltam. Vlagyimir Il­jics határozottan követelte, hogy én mint elnök, azonnal vessek vé­get ezeknek a felszólalásoknak. Persze hiába próbálkoztam vele... Vlagyimir Iljics arra tanított bennünket, kommunistákat, hogy legyünk szerények, hogy elsősor­ban mindig a párt és a munkás- osztály érdekeit tartsuk szem előtt, a pártot és a munkásosztályt szol­gáljuk minden cselekedetünkkel. G. I. PETROVSZKIf Nemegyszer megtörtént, hogy valahol az országúton felmondta a szolgálatot a kocsi, defektet kap­tunk, vagy a motorral volt valami baj. Ilyenkor Vlagyimir Iljics nyu­godtan kiszállt a kocsiból, s mint egy vérbeli munkás, feltűrte az ingujját- és segített a hiba kijaví­tásában. Tiltakozásomra tréfával válaszolt, s folytatta a munkát... Vlagyimir Iljics borzasztóan utál­ta a személyét övező túlzott tisz­teletet, nem tudta elviselni a haj­bókolást, a hízelgést. Néni szeret­te, ha „nagynak“, „zseniálisnak“ nevezték. Nagyon bosszantotta, ha gyűléseken vagy összejöveteleken dicsőítették, ovációval fogadták. Egyszerűen megtiltotta, hogy a ne­ve mellé odarakjanak valamilyen jelzőt vagy titulust. Sz. K. GIL, Lenin sofőrje Vlagyimir Iljics volt- az, aki el­sőként nemcsak jelszóba foglalta, hanem gyakorlatilag meg is való­sította a teljes nemzeti felszaba­dítást. ... Vlagyimir Iljics a nemzetiségi politika területén azt hagyta ránk örökül, hogy mi, nagy nemzetek, adjuk meg szövetségünk valameny- nyi többi népének a fejlődés lehe­tőségét, segítsük őket kulturális színvonaluk emelésében. A népek évezredes történelmi szokásainak megértése és tiszteletben tartása legyen egyik jellemvonásunk. Elvtársak, még egy valóra vált nagy eszmét hagyott ránk örökül Lenin. Ez a munkások és parasz­tok szövetsége. Vlagyimir Iljics hosszú politikai pályafutásán vö­rös fonalként húzódik végig az az eszme, hogy a munkásosztály csak­is a parasztsággal szövetségben győzheti le ellenségeit. Ez a meg­valósult zseniális gondolat az egész világ számára váratlan eredmé­nyekkel járt. Az orosz munkásosz- tály győzelme, hatéves diktatúrá­ja, az a tény, hogy itt összegyűl­hettünk — ez mind a munkás-pa­raszt szövetség eredménye. Elv­társak, ezt a szövetséget Vlagyimir Iljics nemcsak megvalósította — arra is megtanított bennünket, hogy értékeljük, hogy megértsük jelentőségét. Most előttünk, sőt az egész vi­lág előtt is világos, hogy a mun­kás-paraszt szövetség az a fő bá­zis, az a reális erő, amelynek se­gítségével megnyilatkozott köztár­saságunk óriási meglepő forradal­mi ereje. Ez az erő — a munkás­paraszt szövetség — most minden munkás, minden paraszt számára érhetővé vált. S elsőként Vlagyi­mir Iljics adta ki ezt a jelszót. Nagysága nemcsak abban rej­lett, hogy új eszméket, új gondo­latokat ébresztett. De Vlagyimir Iljics nemcsak felvetett gondola­tokat, hanem valóra is váltotta azokat, megtalálta az ehhez szük­séges mozgató erőket is. KALINYIN '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom