Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-04 / 14. szám
6 BOBROV: férkőzzünk mág gyakrabban! A luzsnyiki stadion lelátóján mögötte ültem. A szomszédja felé fordult, és valamit mondott neki. Azonnal megismertem. Addig csak fényképekről ismertem az arcát, de tudtam, hogy nem tévedhetek. 0 volt az. A jégkorong legendás hírű alakja. Az az ember, akit külföldön a szovjet jégkorongozás első jelentős sikereinek kovácsaként tartanak számon. Amikor befejeződött a találkozó, megszólítottam. Popovics űrhajóssal, jó barátjával tárgyalt éppen. Legyen szíves, Vsevolod Bobrov, nyilatkozzon a csehszlovákiai olvasók részére. Készséggel beleegyezik. Néhány perc múlva már a luzsnyiki stadion egyik kis szalonjában ülünk hármasban, és beszélgetünk. Bobrovról tudjuk, hogy (pályafutását többször is megzavarták a körülmények. Térdsérülése kényszerítette, hogy felhagyjon a labdarúgással. Pedig nagyon jó futballista volt. 1947-ben Csehszlovákiában is járt a CDKA Moszkva csapatával. A jégkorongozást nem sokkal a második világháború kitörése előtt kezdte. Amikor viszont a szovjet jégkorongozók híre eljutott a világba, Bobrov már 31 éves volt. 1954-ben már lassan a visszavonulásra gondolt. Vitrinjében így is két világbajnoki a- ranyérem és egy olimpiai arany található. Érdekességként elmondható az a kis történet, amely 1953- ban keletkezett. A szovjet válogatott rajthoz akart állni a világbajnokságon, de Bobrov megbetegedett. Nélküle nem utazunk sehová — mert nem biztos a siker — határozta el a szövetség. És valóban: csak a következő esztendőben indultak a szovjet jégkoroú'- gozók a világbajnokságon. Közben a pincérnő teát hozott, és én feltehettem az első kérdést. Miben látja ön a sporthoz való viszonyulás különbségét ma, és az i ön idejében? — Akkoriban nem volt annyi lehetőség a sportolásra a Szovjetunióban, mint manapság. Utcákon és tereken futballoztunk. A jégkorongot meg ott játszottuk, ahol lehetett. Többnyire kis labdával és bottal — szintén az utcán. Ekkor jött a második világháború. Nem fogom részletezni, mi történt a Szovjetunióval. Hogy az egész ország romokban hevert, és mindent újból kellett kezdeni. A sportolást is. Talán azóta van bennünk ez a szívósság, amely arra kényszerít, hogy mindig bizonyítsunk. Igyekszünk minél sikeresebben szerepelni. A mai fiataloknak sokkal egyszerűbb a helyzetük. Állandóan épülnek az új fedett stadionok. fi V I ' ■ Ott is jégkorongoznak, ahol azelőtt egzotikus sportágnak tekintették. Az edzőknek sokkal több alkalmuk van a válogatásra. Csak a CSZKA-ban, az én egyesületemben 200 nyolc-tízéves gyermek van leigazolva! Az edzőik pedig egykori válogatottak, akik szívesen adják át tapasztalataikat. Bobrov még játszhatott volna az 1957-es moszkvai világbajnokságon. Harmincnégy éves volt. Mérkőzésenként 2,4 gólos átlaggal i- jesztgette a kapusokat. Volt viszont egy kérése. Hogy Babicsot, játékostársát is nevezzék. Az akkori edző viszont idősnek találta Babicsot. Szolidaritásból Bobrov sem lépett jégre. Ekkor f^rt véget pályafutása. Mi történt azután? — Egy egész regény kitelne belőle. Most csak röviden összefoglalom a főbb állomásokat. Először a CSZKA labdarúgóit és jégkoron- gozóit edzettem. Nehéz munka volt, nem bírtam. Moszkvából Ogyesz- szába távoztam. Amikor visszatértem Moszkvába, felajánlották a Spartak Moszkva edzői tisztségét. A Spartak ekkor kiesésre állt, de Bobrov vezérlete alatt bajnokságot nyert. Aztán ismét visszatértem a CSZKA Moszkvához. A katonai csapatok főedzője lettem, de ez már inkább papírmunka volt. Lehetőségem nyílott viszont a tehetségek áttekintésére, jégkorongban bíztató a helyzetünk. Futballban viszont alaposan lemaradtunk. A beszélgetés lassan a végéhez közeledik. Befejezésül elmondom Bobrovnak, hogy valaha a csehszlovák jégkorongozók tanították a kanadai jégkorongozás fortélyai- ra a szovjeteket. Azóta a cseh- ' szlovák hoki egy kicsit elmaradt a szovjet mögött. Mit lát Bobrov az edző szemével hibának a csehszlovák jégkorongozóknál? Mit tanácsolna nekünk? — Nekünk is és önöknek is nagyon jót tenne, ha még gyakrabban mérkőznénk meg egymással. Elvégre mi jelentjük az amatőr jégkorongozás élmezőnyét. Ha többször találkoznánk a jégen, csak hasznunkra válna. Az edzőcsere sem lenne ártalmas dolog. J. Majorov Finnországban, Alexandrov Romániában, jegorov Lengyelországban működik. Miért ne működhetne szovjet edző Csehszlovákiában is?. Búcsúzáskor Bobrov még megkért, üdvözöljem csehszlovákiai barátait, Tikalt, Bubníkot és Gu- tot. Szívesen teszek eleget kérésének, bár rövidesen személyesen is találkozik majd itteni barátaival, mint a szovjet válogatott új edzője, a prágai világbajnokságon. Mi történtMilena Rezkovával? A női magasugrás mexikói olimpiai bajnoka, most, az 1972-es o- limpia előtt néhány hónappal, a- lig hallat magáról. Ebben az évben nem ugrott 180 cm felett, nem nevezték a grenoblei fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságra sem. Nagy körülötte a csend. Mi lesz ebből? Váratlanul nagy eredmény, vagy lassú visszavonulás? Az első kérdés provokatív jellegű. Kedves Milena, úgy látszik, elérkezett a magasnövésű ugrónők korszaka. Az idei legjobb eredményeket a hórihorgas nők érték el. Mit szól ehhez ön, aki mindössze 169 cm magas? — Véleményem szerint nem baj, ha valaki nem olyan magas. A nyúlánk lányok, ügyes technikával akár két métert is ugorhatnak. De mi „aprók“ sem értük még el teljesítőképességünk felső határát. Ezek szerint a tavalyi idény, és a finnországi ötödik hely nem törte le? — Miért? Edzőmmel alapvető Változásokat eszközöltünk a tech nikámban. Merőben mást gyakoro lók mostanában, és ennek előbb utóbb meg kell mutatkoznia. Miben nyilvánul meg az új tech nika? — Nehéz röviden és tömören, s ugyanakkor közérthetően megmagyaráznom. A nekifutáson és magán az ugrás módján is lényegeset változtattunk. Nehéz volt a már megszokott reflexeket „kitörölni“ az agyamból és újakat rögzíteni. Ha túlozni akarnék, azt mondanám, hogy az új stílus hasonlít a gátfutás technikájához. Kockázatosabb lett a stilusa? — Éppen fordítva. Sokkal biztonságosabb, mint az eddigi volt A véletlenek közbejátszását a minimumra csökkenti majd. Mikor látja meg a közönség az új stílusú ugrásokat, és milyen lesz az olimpiai felkészülésének további része? — Ez attól függ, milyen hamar tanulom meg az új módszert, mikorra „élem át“ az új stílust. Ettől függ aztán az olimpia előtti versenyeim száma. is. Jövőre viszont rengeteg versenyt tervezek be fedettpályán is. Fél az ellenfeleitől? — Az edzőm, vagyis a férjem mindig azt hajtogatja: a félelemnek nincs helye a versenyeken. Inkább az ugrások sikerességére kell összpontosítani. Azt hiszem, hogy ebben az idényben Gusen- bauer, Popescu és Hildemeister lesz nagyszerű formában. (s. Klochan) Hidegkúti Nándor Kolár Péter felvétele VICÁN UTÁN HIDEGKÚTI IS LENGYELOKSZÄGBAN! A Slovan Bratislava egykori edző- ban sincsenek csodák. Ha minden |ól Lehetetlennek tartom, hogy elsőligás je, Michal Vicán, miután Ján Hucko- megy, egy vagy másfél év múlva ér játékosok 16 mp alatt fussák a száz nak adta át a kékeknél a stafétáim hét csak be a munka gyümölcse. métert. Azóta be Is állt már blzo- tot, külföldre szerződött. Nem válasz- — Hogyan jött létre a szerződés? nyos javulás, a stopperóra jobb idő- tott egzotikus, messzi földrészt, — a — Egy barátom, aki lengyel tol- két mér. szomszédos Lengyelországba távozott, mácskénl működik, felajánlotta az — Hogy ál) a tavaszi rajt előtt a hogy a Ruch Chorzów csapatánál te- edzőt kereső rzeszőwiaknak: kérje- Stal? vékenykedjen. Vidan munkájáról szá- nek fel engem a feladatra, hátha el- — Rosszul. Kiesésre. A legfonto- mos jó hír érkezett azóta Csehszlo- vállalom. Felkértek, elvállaltam, meg- sabb feladat: elkerülni a kiesést, vákiába. Lengyelországban nagyon egyeztünk a feltételekben, és azon- A naptáramba feljegyeztem a tavaszi elégedettek vele: a rendszeres, ke- nal beadtam a kérvényemet az illeté- forduló mérkőzéseit, és kiszámoltam, meny, becsületes munka híve, és az kés szervekhez. Klubom, a Spartacus hol hány pontot lehetne szerezni. A eredmények lassan már mutatkoznak elengedett, megértették, hogy nekem sorsolásunk jő, az előttünk állóknak is. is jót tesz, ha másutt is szerencséi nincs nagy előnyük. Bízom abban, Hidegkúti Nándor, aki éveken át próbálok. hogy bent maradunk, a Budapesti Spartacus edzője volt, (Egyik régebbi riportunkban már — Egyedül érkezett Lengyelor- idén a Stal RzesZöw együttesénél mű- közöltük Hidegkúti óhaját: „Szívesen szágba. vagy itt ván a családja is? ködik. Lengyelországi tartózkodásunk mennék külföldre, mert egyrészt ta- — Itt van' a feleségem is, sőt az idején sikerült elbeszélgetnünk vele. nulhatnék, másrészt bizonyíthatnék“.) unokánk is velünk van. Közel la- (Hidegkúti Nándorról csak annyit. — Mit tapasztalt az első edzésen? kunk-a pályához, szinte egész nap a hogy a Fiorentínánál eltöltött sikeres — Azt, hogy a csapat, amely ja futballal törődhetem. Ha egy kis szü- idő után visszatért Magyarországra, nuár elejétől egy testnevelési tanár net akad, hazaugrunk. Autón nem o- A lisszaboni Benfica már három esz vezetésével edzett, korszerűtlenül ala lyan hosszú az út. tendeje szerette volna szerződtetni, pozott. A játékosok lassúak, csatár Íme, ez a Hidegkúti Nándorral ké- de a megegyezés nem jött létre, az sor szinte nincs is. Elmondtam a ve szített beszélgetés lényege. Csapata MLSZ nem támogatta az ügyet.) zetőknek, hogy okvetlen szükségem azóta már rajtolt a lengyel ligában. — Sajnos csak január végén érkéz- lenne négy-öt új játékosra, mert ez Reméljük, sikerrel szerepel majd. A lem meg működésem színhelyére, mert zel a kerettel nem érhetünk el jobb riporthoz tartozik még: az egykori a formalitásokat csigalassúsággal in- eredményeket. Amikor átvettem az világhírű labdarúgó nem dohányzik tézték. Az alapozásra, felkészülésre edzések irányítását, kijelentettem: a és nem fogyaszt szeszes italokat. Rú- bő egy hőnapom maradt, és ez na- becsületes, kemény munka híve va- gőtechnikája alig kopott valamicskét, gyón kevés. Megérkezésem után egy gyök. Aki nem vállalja a nagyobb a tekintélye óriási. Egész biztosan nappal sajtóértekezletet rendezett a edzésadagokat, távozhat. A segéded- eredményes munkát végez majd Rze- klub vezetősége, ott volt a tévé ka- zőnek is megmondtam, hogy a csa- szőwban. Lehet, hogy csapatát Cseh- merája is. Elmondtam, hogy a repü- patért én vagyok felelős, és amit ed Szlovákiában is üdvözölhetjük majd: lőgépgyár csapatát nem ismerem, de dig csináltak az szakmailag már túl- a Stal Rzeszőw szívesen jönne ba- csodákat ne várjanak. Egy hónap ke- haladott, korszerűtlen. Elsősorban a rátságos mérkőzésre Szlovákiába, vés a jó alapozáshoz, és a futball- gyorsaság fokozását tűztem ki célul. BATTA GYÖRGY r ; . . VERSENYKOCSIJA A »POLSKI FIAT" Furcsának tűnhet, de így van; az a versenyző, aki bármely autóversenyen elsőként ér gépével az első ellenőrző-állomásra, olyan lelkes fogadtatásban részesül, a- kár a győztes. Ez a hagyomány különösen Monte Carlóban dívik még. Aki elsőként fut be, annak olyan reklámot csapnak a lapokban, hogy azt sem tudja, mit kezdjen vele. Ez történt Sobieslav Zasadával, a legjobb lengyellel is, aki 1964-ben elsőnek ért Monaco- ba, a Monte Carlo-i nemzetközi rallye-n. Egy osztrák gyár aztán jól megjegyezte a nevét, és a régi DKW helyett egy speciális előállítású Steyer-Puch 500-as automobilt ajánlott fel számára. A következő esztendőben Zasada már ezen a kocsin állt rajthoz, és nagyon jől szerepelt. Ojabb és újabb ajánlatokat kapott, különböző gyáraktól. Egyre jobb eredményeket ért el, pedig köztudomású, hogy nem tartozik a gyors versenyzők közé, inkább kitűnő stratégának tartják. Szorgalmasan gyűjtögeti a pontocskákat, és mire a konkurensek észbe kapnak, Zasada előnyét már nem lehet behozni. Ez történt azon a belga nagydí jón is, amelyen Zasada egy 2002 T típusú BMW-n rajtolt. Olyan nagy előnye volt a többiekkel szemben, hogy csak hajmeresztő versenyzéssel lehetett volna tőle a bajnoki címet elvenni. Zasada ezzel is számolt, és ezért megkérte feleségét, ne üljön mellé „másodpilótának“, mert nem tenne jót az idegrendszerének ez a verseny. Más társat választott hát — és ő- rült irammal, de a szokott biztonsággal győzött. Zasada, aki nagyon népszerű Lengyelországban, möst speciálisan előkészített, „Polski Fiat“-jával állt rajthoz az idei Monte Carlo rallyen. Olyan jől szerepelt, hogy a lengyel kormányfő táviratban üdvözölte. „Ez a siker nemcsak az ön sikere — táviratozta a kor mányfő — hanem az egész len gyei iparé. Kívánom, hogy a ]ö vőben is ilyen sikeresen szerepei jen“ — fejeződött be a távirat. Sobieslaw Zasada negyvenéves Egy gyermeke van, minden ide jét az autózásnak szenteli, és mint látszik — sok sikerrel.
