Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-04 / 14. szám

ľ

BÁNYÁSZTABLÓ

Ha azt mondom Handlová, azt gondolom: bánya.

Az első gondolattársítás szinte mindenkinél ugyanez. Handlovának minden szlovákiai bányaváros múltjánál nagyobb a múltja, s ezért nehezebb is. Szlovákia felszíne alatt itt mozdult meg először a bányászcsákány, Itt gyöngyözött először a fekete bányászverejték, Itt kezdődött el a szlovákiai bányászrobot, s paradox módon ennek „eredménye“, a bányásznyomor Is.

Mindennek persze már nyoma sincs. Egy dolog maradt meg a múltból: a szén. Ami egykor robotot, nyomort jelentett, ma munkát, jólétet biztosit.

Az első sztrájk 1917-ben, az utolsó 1940-ben volt. A sztrájkok szervezői és áldozatai ugyanúgy a kommunisták voltak, mint a felszabadulás és a bánya államosítása után a bánya és a város jelenlegi arculatának létrehozói, jövőjének tervezői és megvalósítói.

Bányászok közt Jártam Handlován. A legfiatalabbakkal, a tizenéves bányászokkal találkoztam. Stílszerú lett volna a mélyben, a föld alatt találkozni, ismerkedni velük, de nem így történt. Ottjártamkor éppen tanultak. A beszélgetés nem a bánya mélyében, hanem az iskola világos tantermében a közel negyedszázada megalakult szaktanintézetben folyt, amely rögtön megalakulását követően, példás szakiskolaként volt nyilvántartva. Mindezt a Lány-i akció indította el, amelyen 340 bányásztanonc tett Klement Gottwaldnak ígéretet, hogy a fiatal bányászok számát megnégyszerezik, ígéretüket betartották.

Szó se róla, tudjuk, hogy a bányászutánpótlás még napjainkban is toborzásra szorul. A bányászélet közvetlen tapasztalatai viszont egyértelműen megkérdőjelezik, miért kell ezt a hivatást népszerűsíteni, hiszen a bányász mai élete már távolról sem közelíti meg azt a bányászsorsot, a- melyet a történelemkönyvekből ismerünk. Sőt, csakis azt mondhatom, a- mit a Handlován tanuló fiúk mondtak magukról. Nem bánják, hogy ezt a mesterséget választották, nem o- lyan, amilyennek korábban maguk is elképzelték. Hétköznapjaik igazolják mindezt, s nem utolsó sorban az, hogy csak elvétve akad köztük olyan, aki félútról visszafordul. Ami a bányászéletben hajdan nehéz volt, annak ma már a legkönnyebbjét Is a gépek végzik.

A virágkertész munkakörnyezete szebb mint a bányászé — szó se róla, de olyan virágkertésszel is találkoztam már, aki mindennek ellenére sem szerette munkáját. Na és a fizetések, meg a küönböző előnyök, a- melyekben a bányászok joggal részesülnek, ugyancsak megkülönböztetik ezt a szakmát a többitől. A hároméves bányásztanoncidő alatt, másfél éven keresztül ingyenes a lakás, s csak a harmadéves, jobb fizetésért dolgozó tanonc fizet kosztpénz-kte- gészítést. A tanonctdő három esztendeje alatt 2800 korona értékben, térítés nélkül, ruhára költhetik a támogatási pénzt. A tanoncok mindhárom évfolyamban ingyenes szenet, száz, kétszáz, háromszáz korona hű- ségbért, és természetesen zsebpénzt kapnak, nem is szólva a harmadik évfolyam másik felében járó másfélezer koronás fizetésről. Aztán a ta- nonclevél, a szerződés, s a katonai szolgálat alól való felmentés következik. A tizennyolc esztendős legény most már kész bányász, vagy bányamechanikus, villanyszerelő, lakatos lesz. Persze lelkiismeretes igyekezettel, jó tanulmányi eredményekkel folytatható a tanulás, egészen a bányatechnikusi, bányamérnöki hivatásig. Vállalatuk vezetőségében nem egy olyan ember tölt be felelős állást, aki valamikor vájárként, segédmunkásként kezdett a mélyben dolgozni. Akarat és képesség kérdése; az iskolák nyitva állnak.

Štefan Jáni, a szaktanlntézet vezetője is így kezdte valamikor. Ma háromszázhatvanöt diák oktatásáról, élet- és munkakörülményeiről gondoskodik, élén a népes pedagógus és szakembergárdának, akik e felelős munkában osztoznak vele.

— Nem mondom, még ma is vannak problémáink a tanoncképzéssel. A 68-69-es esztendő itt is komoly nyomokat hagyott. Hogy nehéz és veszélyes ez a szakma? Nem. jelenleg már nem érvényes. A fizikai erőigényt a minimálisra csökkentettük, a mechanizációt és automatizáciőt maximálisan kihasználjuk. A tanuló nem köteles nálunk maradni, persze a szakmunkáslevél átadása után három esztendeig nem szívesen engedjük el őket. De ezzel sincs probléma. A lemorzsolódás nem nagy, de a bányaipar fejlődése egyelőre mind nagyobb munkaerőigénnyel bír. Ez már nem a régi bánya. Aki körülnéz nálunk, egy nagyüzemet talál, s annak gárdáját 70-80 százalékban szakiskolánk végzettjei képezik.

Štefan jáni, az iskola vezetője

Vlado Krčmárlk tősgyökeres hand- lovái fiú. A SZISZ iskolai szervezetének elnöke.

— Apám, nagyapám bányász volt. Itt nálunk a bányában pillanatnyilag kevés a műszaki középkáder, de iskolánk végzettjei tovább folytathatják tanulmányaikat. S hogy ennek semmi akadálya ne legyen, a következő tanév elején létrejön számunkra a megfelelő iskola, ahol a tanonclevél megszerzése után tovább képezhetjük magunkat. Gondolom, az egyik legfontosabb rólunk szóló adat mindaz, amit eddig az iskolai SZISZ szervezet keretén belül végeztünk, s mindaz amit tervezünk, amit kötelezettségvállalásként fektettünk papírra. Mindezt a SZISZ I. és a szak- szervezetek VIII. kongresszusának tiszteletére tesszük, s bízunk benne, hogy tervünkből példamutató valóság lesz. Mindenekelőtt a politikai nevelőmunka területén szeretnénk a legtöbbet tenni, bár sosem mondhatták rólunk azt, hogy politikailag tájékozatlanok vagyunk. Ezen pont alatt tartjuk nyilván azt a szakmai, barátsági kapcsolatot, amely immár évek óta a Szovjetunióbeli donecki bányászfiatalokhoz köt bennünket. U- gyanilyen bajtársi kapcsolat szövődik most köztünk és egy lengyelországi bányásziskola diákjai között, s a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezt a gyakorlatot okos dolog lesz még jobban kiszélesíteni. A szakmai nevelés terén ugyancsak sokat akarunk és tudunk is tenni. Ennek teljesítését megkönnyíti az, hogy együtt dolgozunk, együtt tanulunk, együtt é- lünk, s szabad idejét sem tölti senki magányosan. Többszázan vagyunk és jól megférünk egymással. Miért? Mit mondjak? Én azt hiszem, nagyon sok minden köt össze bennünket. Fiatalok

Ladislav Miškovič

vagyunk, vidámak, mnnkakedvünkre semmi panasz... S ami a kultúrát illeti. Ezen a téren is csak jó tapasztalatokról beszélhetek és szép terveket tudok felsorolni. Természetesen a termelésre, az építésre vonatkozó kötelezettségvállalások sem maradtak ki. Nagyon hosszan sorolhatnám, hogy mit vállaltunk. Biztos vagyok benne, hogy meg is fogjuk valósítani. Itt ez az iskolaudvar, a környezet, a majdnem tökéletesnek mondható sportlétesítmények. Ezt mind mi teremtettük, persze szocialista kötelezettségvállalás formájában.

Azt hiszem egy lényeges dolgot hozzá kell tenni az elmondottakhoz. Erős bennünk az akarat, erős az ősz- szetartás, céljaink közösek. Az Ifjúsági szövetség szervezetének munkáját ez erősen támogatja.

fán Ševčík ugyancsak aktív tagja az iskolai SZISZ szervezetnek. Ő is bányavillanyszerelő, akárcsak Vlado Mindketten harmadikosok,-s mindketten a pártjelöltségre készülnek, ám itt van köztük egy harmadik pártjelölt Blšták Dominik Is. fán ŠevCílč Tekovské Lužanyról (Nagysallőról) jött ide tanulni, hetente hazajár a szüleihez. Amikor beadta a jelentkezését, bizony sok borús jóslatot kapott a címére. Ma mosolyog és azt mondja; az lett a mesterségem, amire már gyerekkoromban is vágytam. Nem bántam meg, s ezt még odahaza sem tudom elégszer és elég meggyőzően ismételni a barátaimnak. A fene tudja, de szinte mosolyogni való az a tartózkodás, amelyet az emberek nagyrésze e szakma iránt érez De magam is azt hiszem, mindez abból származik, ami a múltból, a szörnvö bányásznyomorból maradt meg az emberek tudatában. Jó itt az iskolában, s munkába sem megyek soha kedvetlenül. S most mint harmadéves tanonc bizony már nagyon szépen keresek. Gondolom ezt valahányan elmondhatjuk magunkról. Szórakozását mindenki megtalálja, hiszen vagy másfél tucat szakkörünk, remek sportlétesítményeink, gyönyörű könyvtárunk, klubhelyiségünk van. Tévé, mozi, esztrádműsor, ez minálunk mind házhoz jön. Igen, rövidesen végzek, megkapom a tanonclevelet, s ezt követően a most alakuló iskolában szeretnék tovább tanulni. Ha befejezem, bányatechnikus lesz belőlem, s gondolom csak rajtam múlik, hogy egyszer bányamérnök leszek-e vagy sem.

Blšták Dominik arról beszél, hogy a múltban bizony voltak ellentétek az iskolán belül, a vájárok féltékenyked- tek a látszólag könnyebb szakmát tanuló társaikra. Ogy mondják, most már minden rendben van, meggyőződtek róla, hogy tévedtek. Egyformán dolgozunk, egyforma a jövedelmünk. A továbbtanulás lehetősége és szükségszerűsége bizony nekem is egyre gyakrabban fordul meg a fejemben. Én még tíz év múlva is itt szeretnék dolgozni, s úgy tervezem itt fogok véglegesen letelepedni, családot a- lapítani. Mondok egy érdekes tényt. Meggyőződésem, hogy a mi bányavárosunkban nem számít olyan különös dolognak az autó mint másutt általában. Talán nem túlzók ha azt mondom, szinte természetes, hogy egy fiatal handlovai fiúnak ma autója van. Jól keresünk — ez a magyarázata.

Bórák Vlado és Lajstrík Peter véleménye ugyanezt igazolja. Egyikük helybeli, a másik távolabbról jött. Meggyőződésük, hogy jó szakmát választottak, s kitartásuk, céljaik igazolják ezt.

Aztán a fiúk arról beszélnek a jelenlétemben, hogy milyen remek volt az a tavalyi Szovjetunióbeli út, szívesen megismételnék az idén is.

Hogy került sor erre az utazásra?

A CSKP megalakulásának ötvenedik évfordulója tiszteletére egy nagyszabású kvízsorozatot rendeztek a tanonciskolában. A kérdések történelmi, politikai, munkásmozgalmi vonat- kozásúak voltak. Évfolyamok versenyeztek egymás között. A nyertesek — több mint harmincán voltak — egy hónapot töltöttek el fiatal szovjet bányásztársaik körében.

©

Ladislav Miškovič szakoktató így beszél a fiúkról.

— Lehet, hogy ez az iskola kivétel, de nem mondhatok mást, mint hogy nagyszerű ezekkel a fiúkkal dolgozni, jó velük sportolni, tanulni, szórakozni és szervezeti életüket, politikai tájékozottságukat is csak dicsérhetem. Mindezt okosan, ésszerűen tudják kamatoztatni. Őszintén mondom, nagyítóval is nehezen lehetne itt formalizmust találni.

Ezek a fiúk — elfogultság nélkül mondhatom — már kommunisták. Tegnap este, szabad időben, valóban előkészületlenül, például a februári plénum határozatairól beszélgettek a százkettes szobában. S ennek a beszélgetésnek, úgy gondolom, holnap már nyoma lesz a munkájukban.

Én bizony nem változtatnék állást. Jó velük közösen dolgozni, s úgy érzem, valahányan joggal bízhatunk bennük. RESZELI FERENC

Vlado Krčmárik a tanonciskola SZISZ szervezetének elnöke, a Bányaipari és Energetikai minisztérium „Példás tanonc“ jelvényének viselője.

Blšták Dominik

Lajstrík Peter

Ján Ševčík

Vlado Bórák

—

U| lf|l

iság 3

z

I

fi!

m

IFJÜ SZAKEMBEREK TANÄCSA

Az utóbbi időben, különö* sen az alöpszervezet legutóbbi évzáró gyűlése óta, hazánk legnagyobb szárazföldi kikötőjében, a Čierna nad Tlsou-i fÁgcsernő) vasútállomáson is fellendült a SZISZ szervezet tevékenysége. A termelésben is az é- len járnak a fiatalok. Erről Bodor Imre elvtárs, az állomásfőnök Is elismerőleg nyilatkozott. Különösen az alapszervezet elnökét, Molnár Lászlót dicséri. Az ő érdeme főleg az is, hogy a Zenit mozgalom keretén belül legutóbb megalakult az ifjú szakemberek tanácsa. A kilenctagú tanács azt a feladatot tűzte maga elé, hogy segítséget nyújt az újítójavaslatok kidolgozásában, díjmentesen elkészítik a megfelelő műszaki rajzokat, és résztvesznek a tematikus feladatok megoldásában. E- zenkfvül előadásokat szervez a nagyszámú közönsSg- nek a haladó munkamódszerekről.

120 EZER EVES LELET

Poprád közelében fekszik Gánovce község, amely elsősorban fürüőjéről híres. Kevesen tudják azonban, hogy e község arról Is nevezetes, hogy 1926-ban bizonyos Koki Kálmán a márványkőbányában neandervölgyi ember maradványaira bukkant. A hazai viszonylatban egyedülálló lelet az ősember agyának kőlenyomata, korát 120 ezer évre becsülik. Az említett lelet mellett további, állati csontok maradványaira, növények lenyomataira találtak. Az értékes leletet a poprádi múzeumban őrzik. Sajnos, nem nagy hírverést csaptak körülötte, pedig a Magas Tátrába látogató külföldi turisták is bizonyára szívesen megtekintenék.

ÖREG HAfÖ NEM VÉN HAJÓ

A Dunahajózási Társaság (CSPDJ legnagyobb személy- szállító hajója, a Bratislava rövidesen nyugdíjba készül. Egyelőre azonban nem a „temetőbe“, csak gazdát cserél. Az öreg hajó, nem vén hajó, és még jó szolgálatot tehet. A járművet a javorina utazási iroda vette meg, és úgy tervezi, hogy a Devín szálló közelében lehorgonyozva szállodát, illetve éttermet nyit rajta.

OTTHONOSAN ÉRZIK MAGUKAT

Három évvel ezelőtt húsz zergét bocsátottak szét Kö- zép-Szlovákía erdeiben, nevezetesen a Chabenecon. A vadakat a Magas Tátrából hozták. Azóta már megszokták az új környezetet, és a jelek szerint egyszer s mindenkorra meghonosodnak Közép-Szlovákiában.

EX PLZEŇ 72

Az Ex Plzeň 72 gasztronómiai kiállítást az idén június 28-a és július 9-e között rendezik meg. A kiállítás jelszava: Az életszínvonal fokozása — a CSSZSZK fejlesztésének fő célkitűzése. Ez mindennél többet mond. A kiállítás máskülönben a CSKP XIV. kongresz- szuša határozatának értelmében az egészségesebb táplálkozásmódra való törekvés szellemét szolgálja.

1 énSSshr

\