Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-28 / 13. szám
új ifjúság 7 /gondolatok PALAGY1 LAJOS: Nosztalgia Párizsban új darab bemutatóját hirdették a plakátok. „A feleségem egy fenevad“ — kürtölték világgá az öles elmek. Másnap ceruzával Írott szavak jelentek meg a plakát alján: „Az enyém isi“ Ráhibázott volna A főiskolás a mohamedán és a keresztény vallás közötti fő különbségekből vizsgázik: A mohamedánoknak több feleségük is lehet, ez a po- llgámta. a keresztényeknek azonban csak egy. Ez utóbbit monotóniának nevezzük■ > • .•*»*' s ľ * •- -i >-•- ,vv«ít ízlések és pofonok ízlések és pofonok különbözők, de még az elnevezések is. Ha Hongkongról esik szó, akkor nálunk kévésem bér gondol a Kína partvidékén fekvő brit koronagyarmatra, inkább az orrdagasztó, bosszantó náthaláz jut eszébe. Az idén Hongkongban is kitört a híres nevezetes náthaláz. Érdekes azonban, hogy ott európai nátháláz- na hívták. Áprilisi Foghúzás után Koncz Zsuzsa táncdalénekes: — Minden fellépésein előtt és alatt lámpalázam van; de olyan erős még sosem volt, mint az Aranylemez-díj átvételénél a tv-ben, mivel ott nemcsak énekelnem, hanem beszélnem Is kellett. Ráadásul aznap reggel Irtózatos fogfájással ébredtem. Futás a fogorvoshoz. Nincs kegyelem, ki kell húzni. „Meg is dagadhat estére“ — biztatott a doktor, és hiába borogattam egész nap szorgalmasan, valóban meg is dagadt alaposan. Az az elvem, hogy az ember ne lépjen fel, ha valami baja van, inkább ezt tegye, mintsem hogy mentegesse magát a közönség vagy a rendező előtt. A tv-ben a sminkelő több-kevesebb sikerrel eltűntette arcom dagadt állapotát, de ez nem segített azon, hogy a számat csak nagy nehezen tudtam kinyitni. Mégis sikerült eltitkolnom — gondoltam elégedetten, befejezve számomat — senki sem vette észre... Odakint a rendező várt, és szomorú szemrehányással közölte: — Olyan voltál, mintha a fogadat húzták volna. Rózsa Sándor meg a gyerekek Oszter Sándor színész, a Rózsa Sándor- film főszereplője: TURMIX — Felvételek közben ingben, gatyában, vagyis teljes uniformisban álldogáltam az algyői utcán, odasündörögtek közelembe a gyerekek. Az egyikük, hogy imponáljon Rózsa Sándornak, hirtelen elkapja a má sikat, aki meglepetésében szólni sem tud A verekedést kezdeményező kis srác köz ben odakiált nekem: „Rózsa bácsi, tegyen igazságot.“ „Hát miért vered azt a mási kat?“ — kérdeztem. „Mert szidta az édes anyámat.“ „De hiszen nem is szólt egy szót sem a szerencsétlen.“ „De szidta — gondolatban.“ Odajön egy másik, pöttömnyi kisfiú hozzám— Sanyi bácsi, hánv babája van a filmben? — Tizenkettő. — Adjon már egyet, hadd vigyem haza a bátyámnak . Mekkora? Pécsi Sándor színművész, a Fekete város című filmsorozat Quendel Gáspárja — Az egyik külkereskedelmi vállalatnál léptünk fel a. népszerű, kicsit moletí kollé gina, meg én. Külön-külön számunk volt. Én már végeztem a pódiumon, neki még hátravolt a jelenete: nagyon izgult, mert éšte még a színházban is fel kellett lépőmé, a színház messze volt, megkért, hogy szerezzek neki taxit. Rendben van. Felhívtam a Szürke Taxit. Bocsánatkérö hang: — Drága művész úr, magának mindent, csak taxit ne kérjen. Felhívtam a Volánt. Bocsánatkérő hang: — Drága művész úr, csak taxit ne kérjen. Mentő ötletem támadt, felhívtam a Teher- taxit. Kedvesen érdeklődő hang a telefonba: — Önnek, művész úr? Boldogan. Csak nem költözködik Ilyen késő este? — Hát... — Csak annyit tessék mondani, mennyi az, amit szállítanunk kell, mekkora? Mi lyen nehéz, vagy talán a terjedelmét szí veskedjék megmondani. — Hát... Hát a Fónay Márta... György István SAN REMO - másodszor is Nicola di Bari A közelmültban megtartották San »emóban a kisebb- nagyobb botrányokkal tarkított olasz dalfesztivált. De ez is a szakmához tartozik. A dalfesztiválnak is kell cégér. A San Remó-i fesztivált sorrendben másodszor is a rokonszenves Nicola di Bari nyerte, akinek „A szív egy vándorcigány“ című számát ma már minden utcasarkon fütyülik. Hosszú volt az a San Remó-i sikerig — vagy mondjuk talán így — sikerekig? — kérdeztük meg Nicola di Barit, akinek igazi neve Michele Scommegna. _ Nagyon hosszú. Szegény dél olasz család gyermeke vagyok. Könyvvitelt tanultam, majd egyetemre szerettem volna menni, de erre sajnos nem volt mód, pénzt kellett keresnem. Milánóba kerültem, ahol nappal keményen dolgoztam, este énekelni tanultam. Első sikeremet egy Milánó melletti kisvárosban rendezett amatőríesztivál megnyerése jelentette 1960-ban. Ekkor figyeltek fel rám, de az igazi siker még sokáig váratott magára. Gondolt valaha is arra, hogy a San Remó-i fesztivál győz- tcs6 lesz? — Ez a fesztivál. Olaszországban a könnyűzenei élet legrangosabb rendezvénye. Minden számottevő énekes célja, hogy ezen a fesztiválon eredményesen szerepeljen, hisz ezzel a népszerűsége is oő, s anyagi helyzete is javul. Amikor egy ilyen fesztiválon „La príma cosa bella“ című számom második lett, úgy éreztem, eljön az a nap is, amikor én nyerek. Most ez másodszor is bekövetkezett, elérte a csúcsot, mik a tervei? — Szeretnék minél több igényes, színvonalas számot énekelni, s fellépni olyan országokban is, ahol eddig még nem jártam. Milyen dalokat szeret elsősorban énekelni? — Datlamos hangvételű, romantikus alaptónusú számokat. Ügy érzem, ezek felelnek)' meg leginkább természetemnek és előadói egyéniségemnek is. Dalaim nagy részét én magam szerzem. Amikor éppen nem énekel, mit csinál? — Kevés szabad időmet igyekszem családom körében eltölteni. Van egy hobbym is; szenvedélyesen szeretek horgászni. 1 Dušan Grúň Žilinán született, ötéves volt, amikor a család Koši- cére költözött, s így Dušan is egészen a jelesre sikerült érettségiig Kelet-Szlovákia metropolisában végezte iskoláit. Már gyerekkorában szerette a zenét, sokat ült a rádiókészülék előtt, és sokat hallgatott hanglemezeket. Nagy örömmel járt a zeneiskolába, ahol hegedülni tanult, sőt, önszorgalomból — és barátai biztatására — a fúvós hangszerek legnehezebbíkét: a trombont is nagy lelkesedéssel fújta. . j Érettségi után mégis Ostravára, a Bányamérnöki Főiskolára Jelentkezett s úgy tervezte: a diploma megszerzése után a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozik majd. Az első évfolyamokban becsülettel .helyt Is állt a nehezebbnél nehezebb műszaki tárgyú vizsgákon, valami belső sugallatra azonban a zene mégsem hagyta őt nyugodni. Megtakarított ösztöndíján vett hát egy. trombont és a főiskola dixieland-zenekarában először csak játszani, majd énekelni is kezdett. Egy vasárnap délutáni ötórai teán játszották a talp- alávalót, amikor Ivó Pavlik, a népszerű ostravai tánczenei stúdió együttesének vezetője fölfigyelt Dušan Frank Sinatra-i árnyalatú, tisztán • csengő hangjára. E- lőször „csak“ egy-két vendégszereplésre hívta meg, majd végleges szerződést ajánlott föl Dušan Grúiínak És a bányamérnöknek indult fiatalember döntött: a logarlécet a trombonnal, a bányák mélységét plasztiku san csengő tenorjának magasságával cserélte föl. Első lemeze, a Két kalap (Dva klobúky) 1964-ben jelenik meg, s már itt érződik ritka Jő, szinte slnatrai szvingérzéke... Tehetségét igazolja, hogy már első lemezére fölfigyelnek a prágai zenei színházak és azok legnevesebbje: a Rokoko próbálja őt szerződtetni. Ezzel az ajánlattal egy időben keresi föl őt Ostraván Juraj Velčovský is, hogy meghívja őt kül- s belföldön egyaránt jól ismert szextettjébe — szólóénekesnek. Dušan — aki előtt ugyanakkor sorra megnyílnak a rádió, a tévé és a Supraphon-hanglemezkiadó stúdiói — Bratislava, illetve a Velőovsky-együttes mellett dönt. S mint később bebizonyosodott: jól választott. Itt csiszolódik stílusa, itt tanulja meg előadásmódjának magával ragadó ritmikáját, sodró lendületét, zenei egyszerűségét és természetességét. De az annyi szorgalommal tanult trombonhoz sem lett hűtlen: már-már a dzsessz-szerű előadásmód felé hajolva énekel és játszik is.... Szorgalmának és tehetségének első komoly jutalma az 1966-os Bratislavai Líra, ahol a Mária című dallal a döntőbe jut: A következő hónapokban is egymást követik sikerszámai: Karolina, Mennydörög (Hrmí), Féltékeny hölgy, várj! (Dáma žiarlivá, čakaj), Dante és te (Dante a ty), Együtt (Miesto pre nás) stb... Különösen nagy közönségsikernek örvend a Paul McCartney repertoárjából fordított Michelle, a „slnatrai“ Strangers in the night, valamint a klasszikus hangulatú Ij és nyíl (Luk a Síp) is. Az ezt követő két-három esztendőben is több ízben ő a Supraphon szlovákiai részlegének listavezetője és a hanglemezboltok egyik legkeresettebb énekese. Külö nősen a lírai hangvételű Régi szülői ház (Green grass of home') és a világszerte oly népszerű Dileilah arat nagy közönségsikert, rajongóinak tábora pedig újabb ezrekkel gyarapodik... A Velčovský-egyúttes — s így ő is — Európa számos országában megfordult. Jól Ismerik Dušan Grúň nevét az NSZK-ban, Svédországban, az NDK-ban, Svájcban, Ausztriában, a Szovjetunióban, Romániában s másutt. Ügy tűnik azonban, hogy a pop-zene világában Is érvényes a „mindenütt jó, de legjobb otthon“ közmo* dás. Hogy miért? Mert a hosszú, több hónapos távollétek után mind az együttesnek, mind Dušannak bizony hiányzott már a hazai közönséggel való rendszeresebb találkozás. így hát tavaly úgy döntöttek: a világjárás után ismét többet szerepelnek majd itthon, gyakoribb vendégei lesznek a bratislavai rádió és televízió stúdióinak. És az eredmény? A „Butterfly“, illetve Dušan Grúň több hónapig a tévé kis hit-parádéjának éllovasa volt. (b. m. p.)
