Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-14 / 11. szám
v m Már több mint egy éve hétről hétre minden szombat délután pontosan 14 órakor a fiatalok számára különösen ismerős zenei bevezető csendül fel a Cehszlovák Rádió magyar adásának hullámhosszán. Jelzi a népszerű ifjúsági adás, a Kontaktus kezdetét, amelyre — nem túlzás — egész héten türelmetlenül várnak a csehszlovákiai magyar fiatalok, és mint a későbbiekből majd kitűnik — nemcsak ők. A Kontaktus minden bizonynyal a magyar adás legnépszerűbb állandó műsorszáma. Ha valaki, vagy valamilyen elmés, pontos műszer ellenőrizhetné, mikor hányán hallgatják a szóban forgó adást, akkor a KonKONTAKTUS Szabőné Bodnár £va taktus sugárzása idején kétségkívül magasba szökkenne a grafikon görbéje. Nem kétséges, hogy érdekesen és ügyesen megszerkesztett műsor szól az említett Időpontban a fiatalokhoz. Tanúja voltam a Kontaktus születésének. Vagy ha nem tűnik szerénytelenségnek — bábáskodtam is egy kicsit az új műsor születésénél. Emlékszem azokra a napokra, mindannyian szorongva figyeltük: vajon életben marad-e a gyerek? Vajon befogadja-e a fiatal rádióhallgatók népes családja? Nos, a feszültség pár héten belül feloldódott. A gyerek életben maradt, sőt lábra kapott, és életerős legénykévé cserepeden. A Csehszlovák Rádió magyar adásának vezetősége, nevezetesen Jakál István főszerkesztő, a Kontaktus értelmi szerzője, azzal engedte útjára az adást, hogy az általános politikai konszolidáció korában vonzó, élvezetes formában támogassa az akkor újjáéledő egységes ifjúsági szervezet a Szocialista Ifjúsági Szövetség, ezen keresztül Csehszlovákia Kommunista Pártja programját. Hogy mennyiben váltotta be a hozzáfűzött reményeket a Kontaktus? Bátran elmondhatjuk, hogy ha- nem is száz százalékban — mert hát ki tarthat igényt az abszolút tökéletességre —, de a lehető legnagyobb mértékben teljesítette küldetését. Ez természetesen az egész szerkesztői gárda érdeme. Beleértve Halgas Karolina rovatvezetőt, Nagy Árpádot és Szabóné Bodnár Évát, a műsor szerkesztőit, a munkatársakat és azt a sok száz hallgatót is, akik időnként papírt, tollat ragadtak, hogy tudósítást küldjenek, megírják észrevételeiket vagy esetleg csak egy-egy szám eljátszását kérjék. Ezekből a levelekből idővel egész szép halmaz gyűlt össze. Tavaly összesen 13 816 levél érkezett a Kontaktus címére. Ebből 1703 Magyarországról, 30 a Szovjetunióból, 16 Romániából. Nagyon sok levél érkezik szlovák és cseh hallgatóktól, akik azt írják, hogy bár a szöveget egyáltalán nem, vagy csak részben értik, azért minden héten szívesen meghallgatják a műsort. Az idén tovább tart a levelek inváziója. Januárban 1460, februárban 1983 levél érkezett a Kontaktus címére. Ennél több levelet a műsor fennállása óta egyszer sem kaptak. Tavaly márciusban írtak legtöbben, 1779 hallgató fogott tollat. A szerkesztők kis dolgozó- szobája időnként vetekszik a bratislavai főposta elosztójával. Türelmes és fáradságos munkát igényel a levelek elolvasása, osztályozása. Kíméletesen, érzékenyen kell bánni minden egyes levélíróval, mert bárki könnyen megsértődik. A Kontaktus szerkesztői azonban ezúton is elnézést kérnek a hallgatóktól, hogy nem válaszolnak a levelekre. Ez egyszerűen fizikailag lehetetlen. Ugyancsak lehetetlen, hogy hetente felolvassák minden egyes levélíró nevét és címét, mert ez esetben a hatvan perces műsoridő a nevek és címek felolvasásával telne el. Szolgáljon nekik kárpótlásul, hogy a sugárzott zeneszámok mindenkihez szőlNagy Árpád nak. Sajnos, mint mondották, néha az az érzésük, hogy egyesek nem a zeneszámokra kíváncsiak, hanem csak a nevüket akarják a rádióból hallani. Bármennyire fáradságos is a levelekkel való munka, a szerkesztők elárulták, hogy azért szívesen csinálják. Tulajdonképpen a levelek sokasága a munkájuk tükre. Nos, eszerint a Kontaktus nyugodtan a tükörbe tekinthet. A levelek tartalma és hangneme széles skálájú. Van közte szemrehányó is, a hallgató azért méltatlankodik, mert nem hallotta a műsorban a nevét. Ahogy már említettük, az ösz- szes kívánságnak gyakorlatilag lehetetlen eleget tenni, A legtöbb levél tartalma azonban felmelegíti a szerkesztő szívét. Mint például az alábbi kis versike Bárkái Bébitől PleSivecről (Pelsőc): „Isteni klassz ez az adás, / csak így tovább, csak így tovább.“ Vagy egy másik: „Huszonkét éves villamosvezetőnő vagyok. A Kontaktus a legkedveltebb műsorszámom. Gyakran szombaton is szolgálatban vagyok, a villamoson tilos a rádiózás, de a Kontaktus műsort még így is meghallgatom. A megállóknál, míg az utasok felszállnak, lehalkítom a rádiót, majd újra felerősítem. Nagyon szeretném, ha meghallgatnám az „Akit a harangok mentettek meg“ című számot, villamosvezetőnő jeligére. Munkájukhoz sok sikert kívánok a hetes villamosról.“ Ereklyeként őrzik Szécsl Pál, a népszerű magyar táncdaléne- kes levelét, illetve azt a lemezt, amelyet leveléhez mellékelt. Íme a levél: „Tisztelt Szerkesztőségi Bizonyára csodálkoznak levelemen, de azért remélem, nem veszik rossz néven jelentkezésemet. Na de hadd kezdjem az elején. Ez év augusztusában rádióztam, s egyszer csak egy adóra bukkantam, ahol magyar és külföldi'slágereket hallottam egymás után, magyar nyelvű szövegekkel összekötve. Azt rögtön észrevettem, hogy kívánságműsorról van szó, csak azt nem tudtam, milyen adót hallgatok, miután sem a Kossuth, sem a Petőfi adó hullámhossza nem lehetett. Egyszer csak a kedves hangú szpíkernö elmondta, hogy a Kósza szél című dalt az én előadásomban nem tudja lejátszani, miután nincs a birtokában a lemez. Így jutottam arra a gondolatra, hogy miután Prágán utazom keresztül (Kubába repülök a Stúdió 11-gyel és Sárosi Katival 3 hétre], megragadom az alkalmat, és eljuttatom önöknek és a kedves rádióhallgatóknak ezt a lemezt, Kérem, fogadják tőlem szeretettel! Még csak annyit, hogy ha esetleg máskor ilyen problémájuk lesz, kérem, írjanak nekem, és ameny- nyire tőlem telik, igyekszem Önöknek segíteni. További jó munkát kívánok, a kedves rádióhallgatókkal együtt Önöket is üdvözlöm. Szécsl Pál, Budapest, XI. Bocskay u. 12. II. 6.“ Szécsi Pál figyelmessége végtelenül kellemesen érintette a szerkesztőséget. A Kontaktus a- zonban közeli kapcsolatban van a legtöbb magyar énekessel. Valahányszor hazánkban járnak, megszólalhatják őket életükről, legközelebbi terveikről. Időnként a budapesti rádió munkatársai készítenek egy-egy beszélgetést magyar előadóművészekkel. Hogy melyik volt a Kontaktus tavalyi slágere? Kiugró slágerről nem beszélhetünk. Ahogy változott a toplista, úgy változott hónapról hónapra az egyes számok népszerűsége. Januárban a Metró: Kócos kis ördögök, februárban Gott: Má první láska, márciusban Ivan Krajíček: Kazacsok, áprilisban Szécsi Pál: Kósa szél című száma vezetett. Nyáron ismét Szécsi Pál tört az élre V „mixelö-asztalnál“ Klimits Laaz Egy szál harangvirág“ című p*TT ... .TT ..... J. - .v ó Hykisch Éva dallal. Szeptemberben Hronec Žltá rieka, majd Koós fesztivált száma a Kapitány volt a legnépszerűbb. Aztán feltűnt a Chirpy, Cheep, Cheep, és sokáig utcahosszal vezetett a többi szám előtt. Az év vége felé Koncz Zsuzsa Várj, még sötét lesz és Jiíí Kom Jen tíše spát című számát kérték a legtöbben. A Kontaktus méltatása nem lenne teljes, ha nem említenénk meg Szabó Tibor nevét, aki kezdettől fogva a műsor szerkesztője volt, de február 1-től más beosztást kapott. Munkájáért az egész ifjú hallgatóközönség nevében köszönet jár neki, de a műsor többi munkatársának és Szpíkerének is. Az ő munkájuk is kétségkívül hozzájárult ahhoz, hogy szombaton 'délután színvonalas és tanulságos műsort hallgathatnak a fiatalok. Az ő munkájukról azonban alkalomadtán riportban számolunk be. Mik a Kontaktus legközelebbi tervei? A műsor összetételében különösebb változásra nem kerül sor. Egyelőre megfelel Így, ilyen formában. A legfontosabb küldetését, hogy hozzájáruljon a fiatalok eszmei-politikai neveléséhez, maradéktalanul teljesíti. A zenei részben — a hallgatók jóvoltából — időnként túlságosan gyakran ismétlődnek egyes számok. Ezért a szerkesztőség az utóbbi időben igyekszik minden héten egy- egy új számot műsorra tűzni. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeket a számokat a fiatalok hamar megkedvelik. Máskülönben a SZISZ I. országos kongresszusa előtt a Kontaktus és az Oj Ifjúság szerkesztősége egy nagyszabású, többfordulós közös vetélkedőt készít. Erről azonban a megfelelő időpontban még részletesen beszámolunk. A műsor neve, a Kontaktus, azt jelképezi, hogy a magyar adás munkatársai közeli kap csolatot akarnak kiépíteni az ifjúság széles tömegeivel. Ügy hiszem, sikerül is. Palágyt Lajos Lelkes Júlia és Petro Sándor, a Kontaktus szpíkerei A vendég Kozár Tiborral, a SZISZ dt/őkai alapszervezetének tagiával, a nitrai Járás ifjúsági konferenciáján ismerkedtem meg. A tanácskozáson meghívott vendégként vett részt, és amikor afelől érdeklődtünk, hogy minek köszönheti ezt a megtiszteltetést — 9 válaszként felsorolta a tisztségen. Többek között tagja a dtjčkai alapszervezetnek, tagja az ifjúsági szövetség járási plénumának és a mezőgazdasági fiatalok tanácsának, az ősszel beválasztották a nitrai járási bizottság elnökségébe stb. Meglehetősen soknak tűnik ennyi funkció, de ha egy kicsit a dolgok mögé nézünk, rájövünk, hogy ö végső soron egy tisztséget tölt be: mindenhol a fiatalokat képviseli, az 6 ügyüket segíti. Szóval nem véletlen, hogy meghívták öt a tanácskozásra. — Milyen célal jött a konferenciára — tesszük föl a kérdést. — A munkám megkívánja az állandó tájékozódást; figyelnem kell magát a mozgalmat, foglalkoznom kell a fiatalok gondjaival, problémáival, hogy kellő időben és helyen segítségükre s e- gész társadalmunk segítségére lehessek. Számomra a konferencia is ilyen alkalom. Határozatai rám is kötelezőek. Az elkövetkező t- döszakban ők fogják megszabni az én tevékenységemet is. — Mint fiatal, új képviselőnek milyenek a tapasztalatai? — Eddig igen kellemes tapasztalatokat szereztem. A nemzeti bizottságok minden szinten arra törekednek, hogy segítsék a fiatalokat, és ilyen körülmények között igazán jó dolgozni. — Milyen problémával találkozott eddig, és hogyan oldotta azt meg? — A járási nemzeti bizottság egyik értekezletén felmerült a népkönyvtárak kérdése. Sok helyütt elhanya goltak, éveken keresztül senki sem törődött a helyi könyvtárak könyvállományával, még kölcsönző órákat sem tartottak stb. A jelenlevő elvtársak eléggé el voltak keseredve, s nem is t- gen látták ebből az áldatlan helyzetből a kiutat. En — néhány szervezet tevékenységét véve alapul — javasoltam, hogy forduljanak az ifjúsági szövetség a- lapszervezetethez, azok bizonyára tudnak és akarnak is segíteni. Így is lett, a plénum elfogadta a javaslatomat, és feladatul adta a járási nemzeti bizottság iskola- és művelődésügyi osztályának, hogy javaslatom a- lapján dolgozza ki a probléma megoldásának módját. Az első eredmények már jelentkeznek Is. — Személyes problémákkal is felkeresik a fiatalok? — Igen, bár csak rövid ideje vagyok a képviselőjük, bizalommal fordulnak hozzám. A minap lakásügye végleges elintézését kérte egy házaspár. Sikerült n dolgot kedvezően elintézni. Egy másik fiatal, akit jól ismerek, s aki az ifjúsági szervezetben aktívan dolgozik, talán saját hibáján kívül, bajba került. Kiállók érte, mert úgy érzem, az én szavam segíthet, s egy rendes emberért vállalok felelősséget. — Van valamilyen munkamódszere? — Egyelőre ilyenről még nem beszélhetek, de annyit elmondhatok, hogy gyakran találkozom, tanácskozom választóimmal, s javaslataikat, figyelmeztetéseiket flgyé- lembe veszem, véleményüket kikérem. —nih— új ifjúság 3 DOHÁNYELVONÖ KORA Prágában, a Spálené utcai tbc kórházban megnyílt hazánk további, legnagyobb dohányelvonója. A tanácsa- adó egyelőre azok számára működik, akiket az orvos valamilyen oknál fogva eltiltott a dohányzástól. Szívesen foglalkoznak azonban mindazokkal, akik hajlandóságot mutatnak arra, hogy megszabadulnak a káros szenvedélytől. A prágai tanácsadó nem az első és e- gyetlen hazánk területén. Hasonló működik — több, mint tíz éve — Hradec Krá- lovén, Brnóban, Kolínban, Jesenfkben és másutt. Ezek az Intézmények biztató e- redményeket értek el a dohányzás elleni küzdelemben. A statisztika szerint a páciensek 80 százaléka bizonyos időre, 30-40 százaléka pedig teljesen felhagyott a dohányzással. Az Egészség- ügyi Minisztériumban már tervbe vették, hogy minden nagyobb városban létesítenek dohányelvonó tanácsadót. KORONGJAINK BECSÜLETE Nemcsak jégkorongozótnk szereznek hazánknak dicsőséget, hanem maguk a korongok is, amelyekkel a népszerű sportágat játsazák. A Dolné Vestenlce-1 gumigyár a világ 30 országába szállít korongokat. Tavaly közel ötmillió korongot gyártottak, ebből több mint kétmilliót külföldre exportáltunk. Az export 90 százaléka a jégkorongozás őshazájába, Kanadába Irányult. További üzleti partnereink közé tartoznak az Egyesült Államok, Svédország, Norvégia és Finnország. A Dolné Vestenlce-1 korongokat nagyobb nemzetközi viadalon az 1985. évi tamperei világ- bajnokságon használták először. Nagyon meg lehettek vele elégedve, mert azóta minden világbajnokságon ezt használják, és Dolné Vestenlce-1 korongokkal játsszanak majd a közelgő prágai világbajnokságon is. HÁJASODUNK Szlovákiában vészjóslóan magas, 58,6 kiló az egy főre eső évi szalonnafogyasztás, 1936-ban mindössze 21.1 kilő szalonnát ettünk évente, de e fejlődés nem vigasztal, mert a szalonna túlzott fogyasztása egészségtelen. Étrendünkkel máskülönben is baj van. Túlságosan sok sertéshúst fogyasztunk. A sertés- és marhahúsfogyasztás aránya: 67,5:32,5 százalék. Az e- gészséges étrend 49,4 : 50,6 százalékos arányt követelne. BRATISLAVAI TULIPÁNOK AMSTERDAMBAN Március 30-a és október 1-e között rendezik a tulipántermesztés fővárosa, Amsterdam közelében a Flo- riade 1972 elnevezésű nagyszabású nemzetközi kertészeti kiállítást, öt világrész kertészei mutatják be munkájuk eredményét a mintegy 70 hektáros kiállításon. Megtisztelő számunkra, hogy Bratislava, pontosabban a Kertészeti és Üdülési Szolgálat (ZARES) Is névszerinti meghívót kapott. A bratislavai kertészek neve e- gyébként nem ismeretlen a kertészvilágban. Évente 4-5 nemzetközi kiállításon is részt vesznek. Reméljük, hogy Amsterdamban Is ö- regbítik kertészetünk jő hírnevét. IP) t