Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-11 / 2. szám
A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évi. 1972 Január 11. Ara 1.— K6s Amire a leghevesebben vágyakozunk, veszít az értékéből, mihelyt megkapjuk; s a dolgok nem válnak képzeletünkből valósággá veszteség nélkül. Fonteneler Ne csak ünnepnapokon „...a munka a kultúrának, a második természetnek a megteremtője, út a/ értelem és szépség egyetemes emberi ünnepe felé.“ (Makszim Gorkij ) A közelmúlt ünnepei előtt sokat jártam a város üzleteit, hogy az ajándékcsomagokba a legmegfelelőbbet, a legszebbet és természetesen a legszükségesebbet vásárolhassam. Egyik ilyen „kutató“ vándorlásom során a bratislavai Magyar Könyvesbolt mellett vitt el az utam. Meghökkenve torpantam meg. Az emberek sorban álltak az üzlet előtt, várva, hogy „bebocsátassanak“. Talán a szakma kíváncsisága mozdult meg bennem és állított a sor végére. Nem tudom. Tény az, hogy odaálltam és rövid habozás után megszólítottam az előttem sorakozó nénit. „Valami szép könyvet vásárol a karácsonyi ajándékcsomagba?“ „Igen, a kislányunk Nitrán tanul, hát Agyé neki már könyvet is kell vennünk“ — mondta a néni büszkén megnyomva a „neki“ szót. „Csak neki?“ — kérdeztem én, hasonló hangsúllyal, s nem várva be a néni kitörni készülő megrökönyöi dósét, tovább mentem. A néni szavai azonban még sokáig motoszkáltak a fejemben, s valahogy akkor, abban a pillanatban ötlött fel bennem ennek a cikknek a gondolata is. A következő napokban már tudatosan figyeltem az utamba kerülő könyvesboltokat. Mindenütt hasonló volt a helyzet. Tömeg, tolongás. Mégis ha ennek a tapasztalatnak az alapján mondanánk véleményt a dolgokról, félő, hogy az túlságosan is elhamarkodott lenne. Hogy miért? Mert csak az ünnepnapokra vonatkozik, azok hangulatát tükrözi. (Egyébként a bratislavai Magyar Könyvesbolt több mint 300(100 koronával teljesítette túl a különben sem alacsony utolsó negyedévi tervét.) „A szocialista építés embere ésszerűen és reálisabban rendezi be életét, mint ember valaha is tette.“ Csupán kultürális vonatkozását kérdöjelezném meg, mert az sajnos, mint ahogy azt a fentiek is igazolják, még mindig csak esetleges, ünnepekre szorítkozó. Pedig pártunk és országunk vezetése azt akarja, hogy az emberek jobban éljenek, valameny- nyi gyermek tanulhasson és ajándékoknak örülhessen, a dolgozók maguk dönthessenek az ügyekben, művelődhessenek, műveljék magukat. Ha már jó és becsületes munkával kitermeljük a kultúrális java kát, akkor „ne csak ünnepnapokon“, vagy ünnepek előtt jusson eszünkbe a könyvesbolt, a könyv. Éljen bennünk egy természetes igény, nemcsak a minden napi „betevő falat“, a mindennapi „elegáns öltöz ködés“, hanem a mindennapi olvasmány iránt is. Mert csak Így lehet minden napunk, ahogy azt Makszim Gorkij megfogalmazta „az értelem és a szépség egyetemes emberi ünnepe.“ Azt mondtam: ne csak ünnepnapokon, vagy ün nepnapok előtt jusson eszünkbe a könyv. Ne csak azért vásároljunk könyvet, mert időnként „illik." Ne csak azért ajándékozzunk könyvet, mert „jobb ötlet“ nem jutott eszünkbe, és mert egy könyvvel azért mindenki tud valamit kezdeni. Ne csak azért, mert valaki tanul, hát legyen mivel felvágnia. Es még folytathatnánk a sort, számlálhatnánk az „okokat“. Ellenben igenis vásároljunk, ajándékozzunk könyvet azért, mert él bennünk a tudásvágy és mert tudjuk, hogy ugyanez a vágy munkál barátainkban is. Számtalanszor hallottam, olvastam, sőt pártunk XIV. kongresszusa is újra leszögezte, hogy „szocialista társadalmunknak sokoldalúan képzett, művelt emberekre van szüksége.“ Ez az igény jogos és egyre inkább az lesz. Társadalmunk ugyanis öles léptekkel halad a fejlődés útján, s e fejlődéssel csak az tarthat lépést, szocialista hazájának csak az lehet hasznára, aki képezi, műveli magát, akinek mindennapos, természetes igénye a könyv is. Hogy e fejlődést, ezt az állandó mozgást jobban érzékelhessük, gondoljunk vissza a felszabadulásunk óta eltelt huszonhat évre, az iparban és a mezőgazdaságban végbement fantasztikus változásokra Nos, ha ezt végiggondoljuk, mindjárt nyilvánvalóvá válik, miért kell, miért szükséges tanulnunk, müve lődnünk. Ne csak ünnepnapokon, írtam le a címben. Tény leg, ne csak ünnepnapokon jussanak eszünkbe a könyvesboltok, a könyvek; ellenben legyen mindig ünnepnap, amikor a könyvesboltba belépünk. TÓTH ELEMÉR u O a, 'u o Az ország pionírjainak bratislavai találkozójá ról írunk a második oldalon. A találkozó részvevőit fogadta Ladislav Martinák mérnök (képünkön), Bratis'avo pnluármestere is. '
