Új Ifjúság, 1972. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1972-02-29 / 9. szám
y 9 72 A SZOCIALISTA IFJCSÄGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évi. 1972 Február 29. Am 1.— Kis Távlati szempontból a kádermunkát döntő módon ágy kell irányítani, hogy gondot fordítson a fiatal dolgozókra, akiket egyre nagyobb mértékben kell megbízni felelősségteljes munkával. G. Busák A LEGJOBB POLITIKA A CSKP KB és az SZLKP KB legutóbbi, gazdasági kérdésekkel foglalkozó plenáris ülései még hosszú ideig társadalmunk érdeklődésének középpontjában állnak majd. Érthető dolog ez, hiszen az igen fontos határozatok gyakorlati életbe való átvitele nem könnyű és nem is rövid távú feladat. Olyan igényes és fontos dolgokról van szó, amelyeket nem lehet egy akcióra vagy kampányra leszűkíteni. Aki áttanulmányozta már a plenáris ülések anyagát, valószínűleg igazat ad nekünk, ha azt állítjuk, hogy népgazdaságunk területén nagy hatású változásokról, a szocialista gazdaság további fejlesztéséről, a CSKP XIV. kongresz- szusa irányelveinek gyakorlati megvalósításáról van szó. Feltehető a kérdés, hogyan értelmezzük a legutóbbi plenáris ülések eredményeit a népgazdaság-fejlesztés vezérvonala szempontjából, hiszen ezt 10 hónappal ezelőtt a CSKP kongresszusa világosan meghatározta. A kérdésre maga a plenáris ülés adja meg a választ, hogy míg a kongresszus irányvonala stratégiai elvnek tekinthető, a KB határozatai ennek a stratégiának a taktikai megoldását jelentik. Tudjuk, hogy a legjobb stratégia sikere is a helyes taktikai lépések megválasztásán múlik. Ogy gondoljuk, hogy a párt plenáris ülésein igen alaposan tárgyalták meg az egész népgazdaság problémáit, a sikereket és fogyatékosságokat egyaránt. Most majd az egyes ipari ágazatok vezető tényezői, a párt, gazdasági és társadalmi szervezeteken múlik a határozatoknak az egyes vállalatok és üzemek területén történő további konkretizálása. A legfontosabb most a következetesség, a fegyelem éa a felelősségtudat mindenki részéről. E cikkünkben nem kívánunk részletesebben foglalkozni a határozat egyes pontjaival, viszont hangsúlyozni akarjuk a legfontosabbat, s ez pedig a munka hatékonyságának növelése, minden korona takarékos kihasználása, függetlenül attól, hogy ez a korona a termelő- eszközökben, nyersanyagban vagy másutt van befektetve. Ismét hangsúlyozni kell azt a régi elvet, hogy mindenki legyen igazi szociaüsta gazda a saját munkahelyén. Amikor mindezekről beszélünk, a fiatalokra is gondolunk. Husák elvtárs beszámolójában a fiatalok címére mondotta ezeket a szavakat: „Az ifjúsági szövetségnek többet kell foglalkoznia a terv teljesítésével, a hatékonyság fokozásával. Az ifjúságra jellemző a problémák újszerű megközelítése, a modern módszerek alkalmazása, a hanyagság elítélése. A fiatal munkások és szakemberek kezdeményezöleg léphetnek fel. Meg kell őket bízni igényesebb feladatok teljesítésével, és lehetővé kell tenni számukra erejük, tudásuk kipróbálását. Mind a termelés, mind a SZISZ hasznára válik, ha e feladat teljesítését magukévá teszik.“ Azt mondjuk, hogy az igazi munka próbára teszi az embert. De azt is tudjuk, hogy a szocialista tulajdon iránti helyes viszonyra is oktatja őket és ennek eredményeképp a szocializmushoz, a társadalomhoz fűződő kapcsolatuk is elmélyül. Ebből a tényből indult ki már Lenin is, amikor a gazdaságpolitikát a „legjobb politikának“ nevezte. Mi a munkát a haladás forrásának tekintjük. Es a tény kötelez is.-SA SZÜLŐI TISZTELEIRÖl Helena Vondráčková — Öregem, fogalmad sincs, micsoda nagyszerű érzés, ha az embernek egyszer csak van néhány szabad napja. Nincs semmi dolga, minden idejét magának szentelheti. Azelőtt én sem tudtam ezt kellőképpen becsülni, unos- untalan rohantam valahová, de ma...? Legszívesebben otthon ülök, és hallgatom a lemezeket. Elhiszed, hogy van egy csomó külföldről hozott lemezem, amelyeket még nem is hallottam? Olvasgatok vagy csak úgy gondolkodom. Mindenről és semmiről. £s remekül érzem magam. Talán öregszem vagy mi — mosolygott el ez utóbbi kijelentés után. De ami azt illeti, Helena Vondráčková az utóbbi időben, „Erő é« egészség e ml életünk teremtő munka és tudatos harc a mi mozdulatunk és mégis 6 mégis mennyi cseréppel és eleven tüskével bevetett az út amelyen járunk". (K®'«k: Fiatal munkásokkal barátkozom) Kitka az olyan nap, amikor a szerkesztőségi posta nam tartalmaz valami meglepőt vagy érdekeset. Fiatalok és idősebbek ügyes-bajos dolgait hozzák a levelek, s a szerkesztőnek, ha csak a nagyon fontosakat válaszolja is meg, nem irigylésre méltó a helyzete. Egy-egy probléma megválaszolásakor ugyanis csak a levélíró őszinteségére építhet. S mivel őszinteséget öszintesség- gel illik viszonozni, a szakmai tanácsokon túl a válasznak tehát ezt is tartalmaznia kell. Csakhogy ez a legtöbbször nem olyan egyszerű... A közelmúltban levelet kaptnnk egy tizennyolc diáklánytál. Szerelmes. Ez eddig sablonos, mindennapi történet csupán. Foglalkozni se nagyon kellene vele, ha a levél nem tartalmazna egy olyan mondatot, amely egyedivé és különössé teszi. Nézzük csak: „Mikor hazajött katonáéktól szabadságra, eljött rögtön hozzám, szóval egymásba szerettünk... Nem is lett volna semmi probléma, ha a szüleim nem kifogásolnák azt, hogy a fiú szülei nagy kommunisták.“ Mit tegyen, kérdi tőlünk, egyedül nem tud dönteni. A válasz nyilvánvaló volt: nem érthetünk egyet szülei álláspontjával. S itt érkeztünk el tulajdonképpen a címben felvetett gondolathoz. Tudtuk, hogy. ha őszinték leszünk, akadnak majd egyesek, akik szándékosan vagy anélkül félreértik válaszunkat. Nem veszik figyelembe, hogy az csak egyetlen, konkrét személynek szól. Hogy mégis vállaltuk e népszerűtlen szerepet, több oka is van. Vegyük talán sorjában. Szocialista hazánknak egészséges lelkületű, becsületes, egészséges gondolkodású fiatalokra van szüksége,. Ma, amikor pártunk és kormányunk politikájában egyre inkább számol a fiatalokkal, nem engedhetjük meg magunknak, hogy fiataljainkat kétarcúságra neveljük. Nem engedhetjük meg, hogy pedagógiának vélt kispolgári vakbuzgóságra, a „mindenáron tisztelni“ gondolatára szorítsuk őket. Hanem igenis, elvárjuk tőlük, hogy tiszteljék, becsüljék, ami tiszteletet és megbecsülést érdemel, és szálljanak szembe minden olyan vélemény- nyél, magatartással, amely nem őszinte, nem igaz, csupán a látszat megőrzésére irányul. Az Oj Ifjúság mindig fontosnak tartotta, hogy iskoláink pedagógiai elveivel egyetértésben — igazságsze- retetre, bátorságra, becsületességre neveljen. Húszéves múltja is erre kötelezi. Ggy hisszük, olvasóink lepődnének meg a legjobban, ha ezeket az elveinket feladva, hirdetnénk az „igét“. Mert szerintünk a szülő is csak ember. Tévedhet, lehetnek furcsa véleményei, elképzelései. A konzervatív beállítottságú szülő a régi, polgári elvek alapján jogot formál arra, hogy gyermekét önös módon befolyásolja, vezesse. Ggy hisszük, közel járunk az igazsághoz, amikor azt mondjuk, ez a szülői „tartás“ ma már helytelen. Az erőszak, az önzés ugyanis csak látszat-tiszteletet, látszat-megbecsülést szülhet. A fiataloktól mi is elvárjuk, hogy szeressék, becsüljék szüleiket. Ugyanakkor elvárjuk a szülőktől is, hogy a gyermeki tiszteletet ne erőszakkal kényszerítsék ki. Hanem azzal, hogy mindig mindenben példaképül szolgálnak gyermekeiknek, hogy társak, vitapartnerek, tanácsadók, barátok tudnak lenni. Az ilyen szülőt mindig tisztelni fogja a gyermeke. Szocialista hazánknak egészséges lelkületű, becsületes, egészséges gondolkodású fiatalokra van szüksége — írtuk le fentebb. Egészítsük ezt ki még azzal, hogy fiataljainkat olyan felnőttekké kell nevelnünk, akiknek szocialista céljaik vannak, akiknek világnézetét, erkölcsét a marxizmus-leninizmus egyre elmélyültebb ismerete határozza meg, akik hazafiak és internacionalisták, s akik erkölcsösnek, becsületesnek és igaznak tartják mindazt, ami hazánkban a haladás, a szocializmus ügyét előreviszi. Azon kell hót fáradoznunk pedagógusoknak, szülőknek, újságíróknak, hogy ilyen fiatalokat neveljünk. sőt az utóbbi esztendőben valóban alaposan be volt fogva, szinte „ki sem szállt a játékból“. Alig érkezett haza a tokiói dalfesztiválról, máris újabb fesztiválon lépett fel, a romániai Brassóból Ezüst Szarvast hozott, két hónapig turnézott a Szovjetunióban, közben elkészült egy Supraphon nagylemeze is, egy hónapig Bázelben és Zürichben énekelt, majd szerepelt az athéni fesztiválon. Josef Läufer oldalán ő volt a csillaga a svéd televízió show műsorának, amely csehszlovák művészeket mutatott be. Ugyancsak televíziós felvételt készített az NDK-ban, részt vett a belgrádi fesztiválon, és szerepelt az NSZK televíziójának népszerű Studio B műsorában. Dióhéjban ez lenne Helena tavalyi programja. Közben a csehszlovák sajtó sem jutott hozzá, hogy hosz- szabb, kimerítő beszélgetésre bírja az énekesnőt. Pedig bizonyára összegyülemlett elég sok mondanivalója. Lássuk! (Folytatás a 7. oldalon)