Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-31 / 35. szám
10 úi íiiússg . .-I ■A '-'í^'^-'-'■■ *sSíís^ 'fiffy- ‘ .'.-í í ‘‘í= 'V‘-' •• ■• • •: .ifi. 'í R tízes nyilak támadnak Vannak rejtélyek, amelyekről még az idő múlásával sem lebben fel a fát3wl. A titok kbrUI tovább gyűrűzik a vita, a találgatások láncolata sehogy sem akar véget érni... Ilyen eset történt 1962 telén. Egy angol teherszállftö hajö és legénysége nyomtalanul eltűnt a viharos La Manche-csatorna hullámaiban! A rejtély kibogozásába bevont szakemberek véleménye annyira eltérő volt a baleset okát Illetően, hogy egy évvel a katasztrófa után még homályosabb lett az ,,Andgary* ügye, mint az elsüllyedést követő hónapokban. A nyomozással magblzott csoport sem megcáfolni, sem alátámasztani nem tudta az angol lapokban megjelent álláspontot, hogy a hajót rendkívüli erejű villámcsapás érte. Néhány újság véleményét csupán egy Thomas Dewich nevű rádióamatőr támasztotta alá tényekkel. Adő-vevő készülékén állítólag fogta a süllyedő hajó segélyjelzéseit: ebben az állt, hogy egy hatalmas villám pillanatok alatt lángba borította a hajót, és a legénységnek még a mentőcsónak leeresztésére sem maradt ideje a viharos időben. A hatvanas évek elején akadt példa arra, hogy az erős kisülés mozgó objektumokat semmisített meg a földön, vizen vagy a levegőben. 1983 decemberében egy Boening 707-es hőlégsugaras utasszállítóról segélyjelzéseket^adtak le: „Lángtengerben vagyunk, zuhanunk...“ Az amerikai gépet villámütés érte. kigyulladt majd egy robbanás szétvetette. A nyolcvan utas és a személyzet egy szálig elpusztult. Hasonló sors ért egy angol katonai repülőgépet Szudán fővárosa mellett. Mint a Reuter hírügynökség jelentette, a gép viharba került, és közelről villámcsapást kapott. Hét esztendővel ezelőtt Közép-Szibérlában egy LI—2 típusú szovjet repülőgép 900 m magasan elektrcnnos kisülés következtében kigyulladt, s a legénység csak emberfeletti küzdelemben hárította el a veszélyt. Különös eset történt öt éve Türkménia légterében: 3900 méter magasan a gépet havas cső fogadta. Az ezüstmadár teste je- gesedni kezdett, ma.jd az iránytűk váratlanul felmondták a szolgálatot. A' földdel megszakadt az összekötetés. A pilóták jól tudják, hogy ez olyankor következik be, amikor erős villamos töltésű térbe kerülnek. Megpróbáltak' változtatni az útirányon, de már késő volt. A villám a gép jobb szárnyába csapott, és a lángok a pilótafülke felé kígyóztak. A parancsnok feltalálta magát — zuhanórepülésbe vitte a gépet, s amikor 2000 méternél Ismét vízszintes helyzetbe került, a tűz csak pislákolt. A Szamarkandban földet ért legénység ökölnyi réseket fedezett fel a szárnyon. A tüzes nyilak elleni védekezés az utóbbi öt-hat esztendőben mind eredményesebb. Amerikai, szovjet, svájci tudósok erőfeszítéseit egyre több siker koronázza, egyre töTcélcíesebbek és megbízhatóbbak a védőfelszerelések a hajókon, repülőgépeken. Djabban a lemezburkolat a legerősebb villámcsapásnak is képes ellenállni — nem olvad meg! Köztudott az is, hogy azoknál a járműveknél, amelyeknek karosszériája fémvázas, egy különleges fizikai törvény érvényesül: a Faraday-kalitka elve. Nevezetesen; a külső villamos erőtér nem hatol be az olyan térség belsejébe, amely összefüggő fémhálözattal van körülvéve. Ezért „tekerik" körül az objektumokat huzalokkal, pontosabban fémkalitkával. Az utóbbi esztendők statisztikája is azt mutatja: egyre eredményesebb a villámvédelem, pedig a föld és a felhők között létrejövő elektromos kisülés évente 3 milliárd 100 millió esetben fordul elő. Ez azt jelenti, hogy egy másodperc alatt a glóbusz különböző részein nem kevesebb, mint 100 mennyedörgés haitik. Egyébként a robajszerű .jelenség úg.y keletkezik, hogy a kisülés végigszáguld a pályáján, és felmelegiti a levegőt. A gyors, húszezer fokos hőemelkedés hirtelen kiterjedést okoz, ami aztán létrehozza a csattanásszerű hanghullámokat. A villámok magas feszültségű elektromos töltései olyan hatalmas energiát hordoznak magukban, hogy az eléri a több százezer voltot. Egyes tudósok szerint ilyen teljesítőképességgel egyenértékű kétmillió személygépkocsi erőkifejtése. A tüzes nyilak elleni védekezés egyik legújabb szenzációja a 4 kilogramm súlyú, Ízléses aktatáska nagyságú csomag — egy kényelmes. egyszemélyes fémvázas sátor. Különösen sík vidéken jelent rendki\iil hatásos segítséget azok számára, akik villámveszélyes Időben kénytelenek a szabadban tartózkodni. Mindaz, ami az angol teherhajóval, a Boening 707-essel vagy a LI—2 utasszállítóval történt, szerencsére ma már olyan ritka, mint a fehér holló. Éppen a tudomány mérföldes léptű fejlődésének eredményeként. K. I. LBV — JLunar Roving Vehicle a neve a viftg legdrágább gépkocsijának, a holdautónak. A NASA rendelte meg, a Boening Co. repülőgépgyár építette. Az LRV-t négy villanymotor hajtja mert minden kerekének külön meghajtása van. Két hajtómotor akár meg is hibá- sodhat, s holdjáró gépkocsi a másik két motor segítségével — ha kisebb sebességgel is — még mindig folytathatja útját. A holdautót szintén villanymotorok segítségével kormányozzák: cgy-egy motor irányítja az elülső, illetőleg a hátulsó pár kereket. Az sem nagy baj, ha e két motor közül az eg.vik felmondja a szolgálatot: a holdirtasok a másik motorral is irányíthatják az LKV-t], csak éppen a megforduláshoz kell ebben az esetben körülbelül 6 méteres kör, egyébként 3 méteres kör is elég. A holdautót persze az Apollo—15 vállalkozás folyamán összehajtva szállították a Holdra, és csak ott szerelték össze. .A világ egyik legszenzációsabb műszere gondoskodott róla, hogy az űrutasok az LRV-vel a Hold áttekinthetetlen puszta vidékein járva sem téveldhettek volna el. Egy automata számítógép a hozzákapcsolt mérőeszközök jelzései alapján folyamatosan és pontosan feljegyez minden kerékfordulatot, minden centimétemyi utat, és minden pillanatban az út irányát Is. A számítógép az adatokból megállapítja a megtett út összes elemeit, a holdautónak a holdkomphoz viszonyított mindenkori pillanatnyi helyzetét és a tőle való távolságot is. Az adatok kiegészítése céljából a berendezés regisztrálja a .Nap állását is, a kocsi helyzetének megállapításánál pedig számításba veszi a kocsiváz hajtását a vízszintes irányhoz. Az asztronauták így minden pillanatban pontosan megállapíthatták, merre és milyen távolságra volt tőlük a holdkomp. Megállaplthaf- ták azt még akkor is, ha ideiglenes holdbéli otthonukat a holdhegyek eltakarták szemük elől. A számítógép azt is megmondta nekik. mennyi idő alatt .érhetnek vissza útjuk kezdetéhez. Tudjuk, hogy az Apollo—14 utasai elsősorban ilyen eszköz hiányában nem jutlottak fel a kiszemelt holdkráter pereméhez, és a két asztronauta nemcsak a kijelölt úttól tért el, hanem mindegyik másképpen rajzolta be a megtett utat a holdtérképbe. .Az Apollo—15 holdkompja ez alkalommal messze északon szállt le a Hold felszínére, és utasai három felderítő utat tettek az újfajta holdjármüvei. A leszállás helye közel volt a Maré Imbrium, az Esők Tengere széléhez, amelyet az •Appeninek zord, századékos hegylánca határol. .A hegylánc egyes csúcsai több mint 5000 méteres magasságba nyúlnak, a síksági részen pedig egy tudományos szempontból különösen érdekes l^lc- alakulat, egy 70 kilométer hossiú szakadék húzódik, amelyet Hadley angol fizikusról neveztek el. Eddig körülbelül 150 ilyen holdszakadek létezéséről tudnak, de keletkezii- süknek sem okát', sem módját még nem állapították meg véglegesen. A helyenként 150 méter mély Had- ley-szakadék peremének és a szári- talan apró kráterrel borított sí<- ság átkutatása volt az egyik fä- célja az Apollo^ 15 vállalkozásnak, mert a kutatás eredményei ralin közelebb hozzák a tudósokat a holdszakadékok és a Hold keletkezésének titkához. Az LRV-t IS ezért vitték magukkal, hogy nagyobb területeket járhassanak be. és az eddiginél több adatot' gyú. t- hessenek. A titokzatos Mars Augusztus 12-én ismét földközelbe ért a sok vitát kiváltott és mind a mai napig a naprendszer egyik legizgalmasabb problémáját jelentő Mars bolygó. Nem sok alkalom nyílik arra, hogy ilyen közelről — mindössze 56,2 millió kllométerról tekinthessünk e különös bolygótestvérünkre. Évszázadunkban legutoljára 192á-ben volt ehhez hasonló közelségben hozzánk, és ebben az évszázadban már ilyen közel egyszer sem kerül. Nem véletlen tehát, hogy éppen erre az Időszakra időzítették a szovjet kutatók az újabb Mars-szondák elindítását. Május 19-én és május 29-én tíznapos differenciával indult útjára az üricutatás történetében példátlanul nagy súlyú, egyenként négy és fél tonnás két úrszerkezet, hogy eljusson a bolygó közelébe, és onnan képeket és mérési eredményeket sugározzon a földre. Az sincs azonban kizárva, hogy esetleg egyikük a balygó mesterséges holdjává válik majd, esetleg valamelyik simán leereszkedik a mars felszínére. így az ember ma még személyesen ugyan nem, de az úrkutatás segítséqével mégiscsak elérheti fizikailag Is ezt az égitestet, amely az úrkutatás második célpontja a Hold után. A Hold mindössze háromszázezer kilométeres távolság áthidalását követeli meg (esetenként négyszázezret), a Mars viszont az első Igazán kozmikus távolságban levő égitestnek tekinthető, hiszen jelenlegi lehetőségeinkkel oda 960 napos utazás keretében juthatnánk csak el. Erre technikai lehetőségeink a számítások szerint csak az 1980-as években lesznek. Mit tudunk ma erről az érdekes égitestről? Rendszeres megfigyelését a XVII. században kezdték meg, és a XVII—XIX. század fordulóján sikerült elóször igazán értékes képet alkotni földi távcsövekkel róla. Ekkor már tudták, hogy felszínén sötét és világos foltok vannak. Ezek segítségével meghatározták tengelyforgási idejét is. A nagy — mind a mai napig tartó — Mars-vitát (azonban Schiaparelli olasz csillagász váltotta ki felfedezésével. 1877-ben bejelentette. hölgy a bolygó felszínét csatomaszerü mélyedések, árkok hálózzák be. Hamarosan elterjedt a Marson lehetséges élettel kapcsolatos elgondolások egész sora. A csatomákÖ létét azonban konkrétan bizonyítani földi eszközökkel tulajdonképpen nem sikerült. .A Marson lehetséges élet mellett egész sor érvet lehet felhozni, íg.y azt. hogy bolyqószerü égitest 1/10 földtömeggel, tehát lényegesen nagyobb a Holdnál. Felszínén az évszakoko a földihez hasonlóan váltakoznak. Légköre van. és légköre állandó mozgásai nyomán gyakoriak felszínén a viharok, összefüggő szárazföld borítja, tengely- forgási Ideje csaknem pontosan mégeg.yezik a Földével, így a Marson a napok hossza majdnem azonos a földi napok hosszával. Hőmérséklete bár .lóval zordabb, mégis elképzelhető, hogy e körülmények között is lehetséges felszínén az élet. Két lényeges nehézig merült fel e téren. Az egyik az, hogy összefüggő vízfelület nincs a felszínén a másik' pedig az. hogy nem sikerült kimutatni légkörében az oxigén jelenlétét. A Mars újrafelfedezését 1965. július 14-töl számítjuk. Ekkor ért a Mars közeiébe a Mariner IV amerikai Mars-rakéta, amely 21 fényképet készített 10 000 kilométer távoIsSqra a felszíntől, de e képek nyomán úi felfooás alakult ki a bolygóról. Áz újabb Mariner-soro- zatok pedig tovább alakították ezt az újszerű felfogást. A Mariner VI. és Mariner VII. szondák ugyanis 1969 júliusában és augusztusában összesen 200 fényképet készítettek a bolygóról most már 10 000 és 2000 kilométer közötti maaasságbóT, és számos mérést végeztek. E vizsgálatok alapján kiderült: nincsenek csatornák a Marson! ^Söt a korábban mélyedéseknek hitt alakzatok hosszú, igen magas hegyhátak. (10 000 méter körüli magasság is elöfw^ul!) Továbbá most már egészen bizonyos, hogy a Mars felszínét a hold! kráterekhez hasonló kráterek borítják! A sarkok tájékán e kráterek nem kör. hanem elnyúlt, ovális alakúak, és hatalmas kiterjedésű széndioxidból és kevés vízoárából alakult jég és hó fedi őket. A hőmérséklet itt a mínusz 127 fok körül mozog. A' napsütötte vidékeken nyáron a hőmérséklet plusz 15—20 fok körül mozog, éjszaka azonban mínusz 60—70 fokra is lehűlhet. A földi si\mtagi tájakra nagyon jellemző a nannali és éjszakai hőmérsékletkülönbség. Bebizonyosodott, hogy valóban nincs oxigén a bolygó légkörében, hanem azt nagyrészt széndioxid alkotja. Nitrogén sincs a légkörben, nedfq koráhhan azt hitték, hogy legalább 40 százaléka nitrogén a Mars légkörének. Meglepő volt máig. hogy q bolygónak' nincs mágneses tere. és nincs sugárzási övezete. E kettő összefügg, és egvik hiánya kizárja a másik jelenlétét is. Ez arra vezethető vissza, hogy a Marsnak nincs m»gja. A holvoó tehát nagvon hasonlít a Holdhoz. Tov a Mrsról alkotott korábbi elgondolások igen megváltoztak' az n<6bhi néhánv év alatt. Szertefoszlik a század eleji Mars-romantika. Cnv látszik, begv a nanrendszor legérdekesebb égitestje az a bo1v«6, amelyen mi élünk: a Föld. Ehhez hasonlóan változatos, i^azdag felszíni formákat mutató és az élet liven széles skáláját létrehozni kénes égitest nem akad még egy a Nap család.lában. Persze amit eddig az űrkutatás révén megtudtunk a Marsról csak a Mars kénének vázlatos megrajzolásához elég. Ezért várunk inén naovl felkesedés5e>l a Mars-szondák megérkezésére, a Marson való leeroszkedésére. És ezért figyeljük föld! távcsöveinkkel már most is a bolygót, hiszen nap mint nan közelebb kerülve hozzánk, eítyéb- ként száz-százötvenszeres nagyítás.sal borsószemnyí nagyságról augusztusra teliho'ld korongjának ms<nfelelö nagyságúra növekszik távcsöveink látómezejében. Olyan részleteket azonban, mint amilyeneket a szondák látnak, földi távcsövekkel még így sem láthatunk az égitesten. Különösen nagyon keveset tudunk a Mars kát holdjáról a Phobosr és Deimosz elnevezésű kis holdacskákról. F^ck felkutatása is csak a» elköve*ke»endö úrvállalkozásoktól várható. Mindenesetre envri» közelebb kerülünk abhoz. hoov meok<*zdettTiek «vU^r^ní+snk a M^rs ^970-es évtizodi nagy ostromá*^. Talán a legutóbbi megfigyelések fényt derítenek a Mars egyik-másik titkára. Schalk Gyula ii-r m FŰSZEREZZÜK SZiVÜNKETI A szívbetegségek gyégyl- tásában a Harkovi Orvostudományi Intézet tudósai fontos szerepet tulajdonítanak ©gyes fűszerfajtáknak. A vöröshagyma például megköny- nyítl a szív munkáját, a bors, a fahéj és a gyömbér pedig trombózísmegelőzö tulajdonságokkal rendelkezik. fut Csaknem akkora, mint egy sportstadion, de nem játékra való ez a hatalmas szerkezet, hanem tudományos kutatásra. Májusban helyezték üzembe a nyugat-németországi Muensteretjeiben a képen látható, száz méter átmérőjű, úgynevezett rádiótávcsövet. Ez voltaképpen egy óriást, minden irányba mozgatható antenna, amely a világűrből érkező különböző elektrommágneses hullámokat fogja fel. Sok csillag van, amely fényt nem bocsát ki, csak rádióhullámokkal „üzen“. Ezeket hallgatja ez a nagy fül. GYORS BRINGA El tudják önök képzelni, hogy egy kerékpár gyorsabban haladjon, mint egy 50 lűerös motorkerékpár? A francia Meifret-t egész életében ez a gondolat foglalkoztatta. Es bizonyított U. A saját maga által épített versenykerékpárján a Freiburg in Breisgau-i autőúten éránként 205 kilométeres sebességet ért el. A világrekordot a szakemberek szerint jó ideig nem is döntik meg. Hogyan lehetséges, hogy egy kerékpár gyorsabb legyen, mint sok sportkocsi? Jósé Meiffret egy óriási fogaskereket épített keré s- párjába. Lemondott a spoit- kerékpároknál használatos sebeeségváltórél. Nem is volt erre szüksége, mert az óriási fogaskerék, amely majdnem akkora, mint az alsó kerék, tízezres erötvUz át a hátsé tengelyre. Jósénak csak egyszer kell erősen a pedálra lépnie, és kerékpárja legalább 30 métert tesz. meg. Ezzel persze még nem éri el a 205 km/ő sebességet. Már az elinduláshoz is egy elefánt erejére van szükség. Jósé Meiffret ötvenen felül volt, amikor megpróbálkozott a rekordjavítással. Egy sportkocsi biztosította a „hátfalat“ a francia kerékpáros számára.
