Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-03 / 31. szám

2 Új ifjúság

Már nem tudom, mikor döbbentem rá. hogy óriás, de dZt hiszem, az Isteni ízínjáték lenyűgöző szépségű műfordítása (vagy Inkább az eredetivel a- zonos értékű ..átalkotása“) vezetett el hozzá. Nemzedékem Ady kábulatában élt, Petőfi és Ady úgy betöltötték szívünket, hogy azt hittük; mást is befogadni szentségtörés.

Lassan, nagyon lassan fedeztem fel llrá.iának és prózá,iának csodálatos szépségét, AJv Után hidegnek, tanárosnak é- reztem, mintha szavak, mondi- tok ötvöse lett volna, de a- hogy egyre mél,vebbre ástam magam llrá,iában, szinte a szemem előtt olvadtak fel a zárt formák, szakadt fel az Idő negyedik dimenziója is, és megláttam a milliók kínját időtlenül egyesítő vergődő embert aki mindig önmagát dalolta, de a mindenséget hordta önmt- gában:

Csak én bírok versemnek hőse lenni.

első s utolsó mlndenik dalomban:

a mindenséget vágyom versbe venni.

de még tovább magamnál nem jutottam.

Akkor már — a harmincas évek végén tudtuk, hogy nagyon beteg, hogy visszavonultan él az esztergomi Előhegyen épült házában, és akkor már egyre lázasabban és lázadóbban idéztük megdöbbentő rémült és riasztó jöslatát;

De talán ügy kell és már elvégeztetett.

En már összeomlott városokat Iátok.

Vad paloták helyén csöndes romhegyeket...

1941. augusztus 4-én Budapesten futótűzként terjedt el a hir: meghalt Babits Mihály.

Agya mellett ott hevert u- tolsó munkájának, az Oidlpus Kolonosban fordításának korrektúrája.

Mintha a magyar szellemóriások megérezték voJna a közelgő rettenetét, oly gyorsan távoztak közülünk. 19Í36aban Kosztolányi, 1938-ban Karinthy és harminc évvel ezelőtt Babits ravatala előtt hajtottunk fejet, mi akkori fiatalok.

Életútja nagyon nehéz volt. A hatalmasok ide-oda dobálták a fiatal tanárt, az I. világháború Idején a Játszottam a kezével c. verséért a nacionalista sajtó uszítására nyugdíjazták, ettől a nyugdijtöl a- zonban a Tanácsköztársaság bukása után az ún. „keresztény kurzus" megfosztotta, mert bár nem volt forradalmár, a Magyar Tanácsköztársaság rövid időszakában részt vett az Irő! és tanári mozgalmakban, és Irodalomelmélet) előadásokat vállalt óz egyetemen.

Közben az alattomos kór lassan. de gyilkos erővel rombolta a testit, ás a költő rezignálta« és rettegve búcsúzott:

Nem tudjuk már magunkat megcsalni:

öh jaj. meg kell halni, meg kell halni!

A búcsút tulajdonképpen az 1936-ban Irt ősz és tavasz között c, nagy verse jelentJ, de a fasizmus közelgő réme, a háború fenyegetése késztette újabb hitvallásra, és Így született meg életének egyik főműve: a Jónás könyve. Nem Jőnásröl, hanem önmagáról vall ebben a művében, a költőről, aki érzi a pröfétal feladat azömyű súlyát, és menekülni szeretne előle, de hiába. A próféta tehát megjósolta a pusztulást:

de az árusok csak tovább nevettek,

alkudtak, csaltak, pöröltek, vagy ettek...

Halálának harmincadik évfor- dulöján emlékezzünk hitvallására; ,,Ember vagyok s hiszek az emberben."

Péterfi Gyula

Oj Ifjúság, a Szocialista Ifjúsági Szövetség Szlov. Központi Blzoitságának lapja A Kiad.ja a Smana kladóvállataia # Szerkesztőség és adminlsziráclő Bratislava, Praáská 9. Telefog; 485-41-45 Poslafiók 50 • Fa- s z e r k e s z I 6; dr. SIBAS- SEB GYÖRGY

Nyumla; /ápadoslovenské tla- élarna 01 # Előfizetési dl.i

egész évre 52.- Kés, fél évre 26.- Kés rerlesztl a Posta Hirlapszolgálala, elöflzeiheiA minden postakézbesltónél vag« postahivatalnál 0 Kézlramkal nem ór/Unk meg és nem küldünk vissza 4|l A lapttr külföldre a P\sZ (Jstredná expe- dicfa tiaée Bratislava. Gotr- waldovo nám. í. 48 útján lehel megrendelni.

A vereknyet (Vrakutía) halászok nem is halászok, hanem szabók, lakatosok, kőművesek, csak péntek este, szombatra virradóra, egy éjszakára válnak halászokká. Az egyik a házán foglalatoskodik, a másik a barátfának segít, de a

tartott sokáig. A folyó szabályozása befejeződött, s ők ismét szedhették a sátorfájukat. Ezután a Dunán, vagy ahogy itt, a Csallóköz felső csücskében nevezik a vén bölcs Isz- terl, a Nagy-Duna partján telepedtek le. Eleinte csak prómire emlékezhetnének, ha nem egy-egy szép, épp felettük aratott győzelmükre? Az utolsó i- dőben nem gyakoriak ezek a győzelmek, de az idén akadt azért egy. A legelső edzőmér- kózésüket ellenük vívták s kettő nullra győztek. A mérkőzés nevezetessége, ohgy az egykori Inter-kapusnak rúgták a két gólt.

— Úgy elcsúszott a kezem között — ismétlik gúnyorosan a kapus mondását.

Tárgyilagosan azért hozzáteszik, hogy Pozsony püspöki most jól áll, bizony Vereknyének is elkelne egy jó kapus meg legalább két jó csatár.

Zalka józsef pedig így summázza az egészet:

— Ha még egyszer húszéves lehetnék, nem lenne csatárra, jobbszélsőre gondotok!

Ez a kis párbeszéd is jellemző rájuk. A törzsgárda hetvennyolcvan százaléka futballozott, ott lettek' bárátok, aztán, amikor a labda körül mások már fürgébben szaladgáltak, ők itt folytatták a régi barátságot.

hét végén hirtelen keresni, hívogatni kezdik egymást. Néha szinte úgy tűnik, hogy valamilyen láthatatlan irifrasugarú vagy ultrahangú távbeszélőn szólnak egymáshoz: reggel, reggel... négykor, ötkor... autón, motoron... megyünk, megyünk...

XXX

— Akkor reggel ötkori — mondták nekem, amikor szóltam, hogy szeretnék velük tartani. Értem jöttek. Ketten is...

Régen figyelem őket, de talán most éreztem meg Igazán, miért válik egy-egy ember Ve- reknyén ilyen gyorsan és feltartóztathatatlanul halásszá. E- lég egy szó, s máris mehet velük. Viszik, örülnek, ha hozzájuk szegődik. Ha harmadszor, negyedszer is velük tart, kiváltják a halászengedélyét.

Kiértünk legújabb tanyájukra, a Csölle és Misérd (Rovinka, KoSariská) határában támadt jókora kavicsgödör partjára. Néhányan már este kijöttek, a többiek, Zalka József, Jánó László, Nagy Árpád és Ottó pedig négy Óra körül. A híres halászfamília, a Derzsi család két tagja Is Itt van. No, és fuvarozóim, Nagy István és Bicskái József. Lassan, kényelmesen szedjük elő a horgokat, szereljük őket össze.

— Nem kell sietni, a halak még alszanakl

...harmadik, negyedik... kt tudja hányadik dobás. Még mindig semmi. Megunom a nézelődést, elindulok a tó körül. Amott a kisebbik részen Derzsi Ferenc és fia, Pityu halászik. Kényelmesen, erre-arra nyújtózkodva figyelik a horgokat.

— Van valami?

— Semmit

Feri bácsi a vereknyei halászok múltja. Valamikor még a híres vereknyei halászokkal halászgatott, s később pedig épp úgy vándorolt, mint a többiek.

A Kts-Duna korábban, főleg a második világháború előtt és még egy kis Ideig közvetlen u- tána Is, szép tiszta folyó volt, vizéből a türelmes halászok annyi zsákmányt emeltek kt, amennyit csak akarták. Aztán egy szép napon Feri bácsi és a többiek furcsa dologra lettek figyelmesek. A lábszárnyt hosszú csukák, áeréknyi vastagságú pontyok, véres szemű süllők mozdonyként kezdtek tolatni a víz felszínén. Néhány napig tartott ez a különös jelenség. Az emberek zsákszámra hordták haza a halat, de a hirtelen támadt rémületet is. Harmad-negyed napjára a halak már nem tolattak, hanem hanyatt fekve, az éggel „szemezett" a hasuk. A dinamit- gyár szennyvize okozta az egészet. Ekkor a halászok áthúbálgatták a halászhelyeket, keresték a tanyájukat. Gútoron I HamuliakovoI találták meg. Néhányan víkendháznak is beillő halászkunyhót építettek. Felszerelték a tanyát, bárkát, motort vettek maguknak, s a széles, hömpölygő folyó közepén is halászgattak. Itt sem tudtak azonban gyökeret verni. A dunai hal ugyanis olajszagú lett, s ők ismét újabb tanya után nézhettek. Most ebbe a nagy, s egyre nagyobbodó ka- uicsgödörbe járr\ak, ahol jogiak már hét-tíz kilós csukákat Is, s ahol tavaly a halász- szövetség helyi szervezete harmincezer koronát érő százezer pici halat „ültetett" a vízbe.

A szerencse persze itt Is for- gandó. Van úgy, hogy nem fognak semmit, máskor viszont e- lég egy „csípés“, s márts két- három kilós hallal kocognak hazafelé.

Továbbmegyek a parton. Tudom, hogy itt van Simonies Sándor, Minárik Pali, Zalka és társai, de hol?

Már vagy háromnegyed órája bukdácsolok a part mentég nézem a többi halászt, de Sk sehol.

Magam mögött hagyom a nádast... egyszer csak rám szól Jánó Laci:

— SzevaszI Azt mondták, elaludtál — ugrat.

— Nem én aludtam el, hanem ti hagytatok otthont

— Hogyhogy?! Hiszen úgy egyeztünk meg...

Szóval így, vele ugyan nem beszéltem, de 6 is tudott a dologról. Mondom, valami különös szerkezet van bennük!

— Fogtál valamit? — szólítom a Laci mellett ülő Zalkát.

— Hogyne, odahaza — jön a tréfás válasz.

Ez azonban csak amolyan kezdet, hirtelen szinte tűzijáték közepén találom magamat. A hal nem harap, hát csak tréfálkoznak, ugratják egymást.

— Itt a tiszta szesz — mondja Nagy Árpád, valamelyik társának a hátizsákjában kotorászva.

— Attól ugyan nem rúgsz be — válaszol amaz, tudván, hogy fiaskójában víz van.

Persze, ez a víz különben eléggé rendhagyó jelenség.

— Rakhatnátok le nyilakat, hogy Idejöjjenek a halak.

— Mondtam, hogy útlevelet osztogattak nekik, hiába Is jövünk ki.

— Laci, mit csináltál az uj- jaddal, talán odaadtad a csukának?

— Krumplit szedtem, az harapott meg.

Ilyen és ehhez hasonló ugrató párbeszédek röpködnek a víz felett.

Hirtelen a futballra terelődik a szó. A szomszédos nagyközség, Pozsony püspöki fPoduElbúcsúzom tőlük, megyek, megnézem Minárik Palit és Si- monlcsot, aki három fiával itt tanyázott egész éjszaka.

— Fogtatok valamit?

— Semmit!

Még amott szóba jött a hagyományos, minden szezon kezdetén megrendezett halászverseny. Büszkék, hogy a hazai, a csöllei és a misérdt halászok mellett ők viszik el a díjak legnagyobb részét. Az Idén pl. Minárik Pali nyert... egy pár gumicsizmát.

Nagy Ottó, Nagy Árpád és Bicskát József fia is nyertek már. Ami jellemző: a halászversenyek alkalmával negyvenötven dekás fogással már díjat lehet nyerni. Másnap, harmadnap pedig két-három kilós pontyokat, csukákat emelnek ki a vízből.

Ilyen a halászszerencse. Mert mi lenne a leghatásosabb befejezés, ha nem az, hogy ki mekkn-'a halat fogott és hányat. A népünnepély azonban elmarad. Kilenc óra felé jár, amikor visszaérek Nagy Istvánhoz és Bicskát Józsefhez, de sem ők, sem a többi Itt kuporgó halász nem fogott semmit. Mondom, a népünnepély, a hatásos befejezés, ügy látszik, elmarad.

Pedig ha valakinek, akkor Nagy Istvánnak fognia kellene valamit. 0 ugyanis nemcsak halászfelszereléssel és csalétekkel! [ön ki á vízhez, hanem búzával, árpával, mikor mit tud szerezni. Ezzel eteti, csalogatja a halakat. Először az apróbbak, aztán a nagyobbak ts horga köré sereglenek. A búza vonzza őket. Ma azonban ez is hiába, a halak nem éhesek.

Nemcsak ez jellemző rá. Az etetéstől függetlenül ts 0 Itt az egyik legfőbb és legtekintélyesebb halász. A társat specialistának mondják. Szóval fó halász. Szakkönyveket olvas a halászatról, figyeli a halakat, összehasonlítja az olvasottakat a látottakkal, s halászás közben ehhez igazodik. Etetni sem külön haszonért etétt a halakat, hanem passzióból, mégiscsak szép, ha horga körül tanyáznak.

A tó környéke lassan megtelik autóval, a víz fürdőzők- kel, a part napozókkal, s mi megyünk haza... üres tszákkal. Vagy talán mégsem egészen üres? Az enyém legalábbis nem: Itt van velem a barátzódtak a kristálytiszta vizű új najské Btskuplcej örök rlváli- ságuk.

folyómederhez. Ez az idill sem sál miről ts beszélhetnének. Németh István

A tomaSovöi kilátú

Június 30-án bezárták kapuikat az Iskolák. Megkezdődött az egyetemisták nyárt vakációja is. Hogyan és mivel töltik szabadságukat a Komenskjf Egyetem fiatal hallgatót? A másodikosok már elutaztak, vagy most készülnek a kötelező nyári testnevelési kurzusra: ú- SZÓ-, turisztikai vagy hegymászó-tanfolyamra.

Július közepén ellátogattunk a fiatal turisták öingo- vi táborába. Először Júlia Bendeová asszisztenssel, a kurzus vezetőjével beszélgettünk:

— Mi a kurzus célja?

— Elsősorban azt szeretnénk elérni, hogy hallgatóink közelebb kerüljenek a természethez: legalább néhány napra felújítani a természethez fűző ősrégi kötelékeinket, hátat fordítani a városnak, a füstnek, a benzinszagnak. A kurzus másik fő célja, hogy hallgatóink megismerjék a környéket. Jelen esetben a „Szlovák Paradicsomot“, s mivel a legtöbben közülük tanári pályára készülnek, az Itt szerzett tapasztalataikat a gyakorlatban Is felhasználhatják.

— Ha a dolgok anyagi oldalát tekintjük, mennyit áldoz évente az egyetem bölcsészkara erre a célra?

— Pontos választ erre a kérdésre a tanszéken kaphatna. Én annyit tudok mondani, hogy a napi 25 korona ellátási költségből az iskola tizenkettőt tizet, a hallgató tizenhármat. Ezenkívül megtérítjük a résztvevők útiköltségét.

— Hány csoport jön még ezen a nyáron Cingovba?

— Kettő.

A tábori rendről Dollnszk^ Ancsl magyar-latin szakos hallgat,ó tájékoztatott bennünket.

— Mi a napi program itt a táborban?

— Reggel hétkor van ébresztő, utána reggeli torna. Háromnegyed nyolckor megyünk reggelizni a közeli étterembe, utána tíz óráig tábori munkákkal vagyunk elfoglalva. Tíz óra után rendszerint túrára megyünk, délután öt óra tájban szoktunk hazatérni. A túra előtt még a reggelinél megkapjuk az ebédet — amelyet magunkkal vihetünk. A túra után este hétig szabadunk van, Ilyenkor pihenni szoktunk. Hétkor vacsorázunk, majd sajtószemlét tartunk a tábortűz mellett, szalonnát sütünk, énekelünk. Este tízkor van takarodó. Minden napra kinevezünk két napost, ezek nem jönnek velünk túrára. Itt maradnak őrködni és közben rendet teremtenek a táborban. Éjszaka két óránként váltakozik az őrség: este tíztől reggel hatig.

— Hová jártok túrákra?

— Minden nap nehezebb és hosszabb túrára megyünk. Első nap a tomaSovól kilátón voltunk, ez körülbelül kétórás túra. Később KléStoriskóra, utána Sokolra, majd Glacra mentünk, voltunk Suchá Bélán és több más helyen, azt hiszem, elég jöl megismertük ezt a vidéket. Valószínű, hogy a legnehezebb túránk a kysefl lesz.

— Rövidesen hazautaztok. Mivel töltitek a vakáció többi részét?

MARIKA SIMEKOVA, néprajz szakos: Augusztusban Idegenvezető leszek az oraval váron, szeptemberben pedig néprajzi kutatásra megyek. Tanulni is logok, mert szeptemberre maradt még két vizsgám.

VIERKA BABINCOVA, pszichológia szakos: Nem csináltam nagy terveket a nyárra, az egész vakációt otthon töltöm, a nővérem gyerekeire fogok vigyázni, és tanulni természetesen nekem is kell: politikai gazdaságtanból és pszichológiából szeptemberben vizsgázom majd.

A nap már lenyugodott, mikor elbúcsúztunk a bra- tlslaval egyetemistáktól. Az égen megjelent az esthajnalcsillag, s a tábor közepén lellobbant a tűz. Megszólalt a gitár, vidám dalocska kelt szárnyra, s a csillagokig röppent: a őlngovl tábor lakói megkezdték szokásos esti hódolásukat a természet zöld templomában.

(Varga)

Cíngov — rekreáciös turistaközpont