Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-17 / 33. szám
új ifjúság 7 71 CSAK így tovább Ir-Í m ■■ f-S'W..' m :*1 ä9*' Kill ü*'*A washingtoni rendőrség lefülelt egy tolvajt, aki mindig fényes nappal tört be a pénztárakba. A kiballga- táson azzal mentegetőzött, hogy: — Éjjel féltem volna annyi pénzzel végigmenni a washingtoni utcákon. —0— Alighanem a bürokrácia csúcsteljesftménye, ami a minap az olaszországi Bolzanéban történt. Öngyilkos lett egy fiatal munkás, a vonat alá vetette magát. Néhány nappal később az olasz állami vasutak igazgatósága feljelentést tett a halott Guerrinn Capello ellen, mert tettével késleltetett két vonatot. —0— Egy párizsi virágkeraskedés kirakatában a következő felirat olvasható: „Nálunk olyan olcsó a szép virág, hogy még a feleségének is vehet egypár szálat.“ —0— A futballszurkolók gyakran láthatnak izgalmas ma- gánprodukciőt, amikor a labdarúgók verik a bírót. A marseille-i szurkolóknak a közelmúltban még érdekesebb látványosságban volt részük: a két bíró verekedett össze. A játékvezetőnek nem tetszett a partjelző döntése, s úgy orron vágta, hogy szegény ember ösz- szeesett. A „Kovohuty Istebné“ ifjúsági szervezetének és szak- szervezeti klubjának rendezésében került sor a közelmúltban a szlovákiai amatőr beat-együttesek III. fesztiváljára, az „Aranyhúr“ elnyeréséért. A versenyre a- zokat az amatőr együttesekeit — számszerint tízet — hívták meg, amelyek már valamilyen versenyen győztek. Többek között Istebné nad Oravnu, Zvolen, Zilina, Martin, Ni2ná nad Oravou és Fülek (Fifakovoj együttesei. Versenyen kívül fellépett a plzeiii „Novus XX“ együttes is. A nehéz mezőnyben az első helyet a füleki „The Wags“ együttese szerezte meg a zvoleni „Wath No“ e- gyüttes előtt, a harmadik helyet pedig a helybeli „Ecris“ nyerte. A füleki „The Wags“ együtteséről már sokat hallottunk (lapunk is írt róla). Az együttes első nagy sikerét a közép-szlovákiai beat-fesztiválon érte el, ahol a zsűri különdíját kapta meg. De vendégszerepeitek már Magyarországon, felléptek a Lengyel Kulturális Központ által rendezett amatőr táncdalénekesek fesztiválján is, találkozhattunk velük a csehszlovákiai magyar táncdalénekesek II. és III. fesztiválján Füleken. De ismerkedjünk meg közelebbről is a zenekar tagjaival. A zenekar vezetője Tóth Tibor, 21 éves, a Kovosmalt n. V. dolgozója, a zenekar szólógitárosa és énekese. A másik gitárosa (basszusgitár) Kellner Frigyes, 23 éves, a Kovosmalt technikusa. A harmadik Márkus Géza, dobos, vidám és jókedvű fiatalember, jó humorérzékkel, szintén a Kovosmalt dolgozója. Amint a bemutatásból is kiderül, az együttes háromtagú és az „Undervood“ stílus követője. Műsorukban mindig megtalálhatók a hazai és külföldi slágerlisták vezető dalai. Állandó otthonuk a Kovosmalt üzemi klubja, amely védnökséget is vállalt fölöttük. A füleki és a környékbeli fiatalok kedvencei. Igyekezetükkel és szorgalmukkal sikert sikerre aratnak. Mi csupán azt kívánjuk nekik: Csak így további Torpls József Ml OjsAg a metró Körül Zorán Sztevanovity nyilatkozata Fontosnak érzem, hogy azok, akik szeretik a Metrő- együttest, ne rémhíreket és megtévesztő nyilatkozatokat, hanem nyílt, egyenes tájékoztatást kapjanak. Elhatároztam, elmondom, miért nem nyilatkoztam eddig, és miért szólok most a Metró idei tavaszának történetéről. Január végén a Metró-tagokat megbeszélésre hívtam össze a Rátkay-klubba, és ott közöltem, hogy a zenekar egyes tagjainak manipulációi elérték azt a fokot, amely már az együttes létét veszélyezteti. Hogy ezt megelőzzem, elhatároztam: április 1-tőI megválók a szóban forgó személyektől (ma már nincsenek az e- gyüttesben). Annak ellenére, hogy a távozó tagok közül Frenrelsz Károly egyszer már nem teljesen korrekt körülmények között otthagyta az együttest, mégis fesljánlottam neki, hogy sajtónyilatkozatainkban a közös megegyezés alapján történt elválásról beszéljünk. Ezt a gesztust csak azért tettem, mert tudtam, hogy Frenrelsz Károlyt váratlanul és kellemetlenül éri elhatározásom, könnyíteni akartam helyzetén. Dusánnál kapcsolatban más a helyzet, öcsém már régen gondolkodott azon, hogyan fordíthatná teljes e- nergiáját a dalszövegírásra. A változás alkalmat adott terve megvalósításához. Színpadon ezután nem szerepel, de jelentősebb feladat vár rá, mint eddig. A skö- vegírás mellett ö lesz az együttes művészeti menedzsere és sajtófőnöke. Dusánnak — mint sajtófőnöknek — természetesen nem az lesz a feladata, hogy a volt tagokról vagy más együttesekről nyilatkozzék. Az a véleményem, hogy elsőként a zenével kell foglalkoznunk, és csak utána jöhet a nyilatkozás. Hogy most nyilatkozom, azt az elmúlt hónapokban a régi tagok távozásával kapcsolatban a sajtóban tett és á rádióban elhangzott valótlan kijelentések kényszerltették ki belőlem. Van egy régi mondás, hadd alkalmazzam: Nem szeretem, ha már akkor tüzet raknak, amikor még a mezőn szaladgál a nyuszi. MILAN CHLADIL VALLOMÁSAI Rengetegen megkérdezik, hogy is left neiőiem énekes. Lassan az az érzésem, hogy receptet szeretnének rá. Valószínűleg csalódást okozok nekik, ha elárulom, hogy ifjúkoromban nem tanultam éneklést, bár mindig nagyon szerettem énekelni. Csakhogy én kitanultam a tisztességes szabó szakmát. E munka közben gyakran énekelgettem, és így fedezett fel Erik Knirsch, aki éppen zenekart alapított. Szerencsém volt. A sokak számára még ma is ismert Spiritual-együttesben kezdtem. Számomra azonban még ennél Is fontosabb volt, hogy 1951-ben — tehát aránylag fiatalon, húszéves koromban —■ bekerültem a zeneművészeti iskolába. 1953-ban felfedezett Zdenék Bartók karnagy, és a következő év nyarán Brnóból felköltöztem Prágába. Költözködésem nem ment simán. Ahogy robogott velem a vonat, egyre nőtt a kíváncsiságom és idegességem. Mintha nem győztem volna kivárni, hogy felölt- hessem a poggyászomban lapuló ünnepi ruhát. Nagy izgalmamban csuklani kezdtem. Amíg a mosdóban tartózkodtam, a vonat befutott a pályaudvarra. A mosdó ajtajában állva udvariasan hagytam, hogy a legutolsó utas is kiszálljon, és csak akkor Indultam vissza a fülkébe a poggyászomért. De óh, jaj, távollétemben elemelték. Átkutattam az egész vonatot, de hiába, a bőröndnek se híre, se hamva. Egy szál ingben kitántorogtam a peronra. A fiúk már vártak, mert azon nyomban vidéki haknira indultunk. — Hol a holmid? — ez volt az első szavuk. — Fiúk, y ellopták a bőröndön — nyögtem felindultan. — Ne marháskodj — mondták kórusban, de amikor látták, hogy a helyzet valóban komoly, vigasztalni próbáltak: — Annyi baj legyen, szerzünk neked valamit. Szereztek egy viharvert kockás zakót, s mivel néhány perc múlva kezdődö'tt az előadás, nem volt más választásom, kölcsönvett öltözékben léptem a közönség elé. Ogy nézhettem ki, mint Sherlock Holmes. 1954-ben a Stvanicán énekeltem, két zenekarral. A hangverseny első felében Zdenék Barták, a második felében Karel Vlacb vezényelt. Alighanem megnyerhettem a tetszését, mert a következő évben javasolta, hogy dolgozzunk együtt. Ez az együttműködés lassan már tizenhat éve tart. Yvetta Simonovával tizenhárom éve énekelek. Pillanatnyilag Yvettával, liíí Stédrofinyal, Karel Blábával és a „hat bátyónak“ nevezett zenekarral járjuk az országot. Régebben évente kétszáz hangversenyt is adtunk. Férfimunka volt. Az éneklésen kívül van még néhány vesszőparipám. Például a tenisz, de azért a futballért élek-halok leginkább, Vidéki haknira is mindig viszek magámmal labdát és futballcipőt. S ha van egy kis szabad idő, akkor leállónk focizni — a zenekar tagjaival, a helyi gyerekekkel és akárkivel. Egyszer a délutáni hangverseny után is kergettük a labdát. A mérkőzés lázában elfelejtettem cipőt váltani, és a „bőrszögesben“ mentem haza. Feleségem összecsapta a kezeit: — Jő ég! Van eszed? Hiszen az a cipő 360 koronába került. Azt hitte, hogy a félcipőmet tettem úgy tönkre. Turnéinkat Jan Boroviöka szervezi, aki már huszonöt éve dolgozik a szakmában. Kiemelkedő egyéniség, 195 centiméter magas. Megfigyeltük, hogy bizonyos helyeken gyakran fellépünk, néhány várost pedig messze elkerülünk. Egyszer szóvá tettük neki, hogy jó lenne már ezekben is hangversenyezni. — Tudjátok, az úgy van, hogy helyenként rövidek az ágyak... Vettünk neki egy speciális 225 centiméter bosszú, összerakható ágyat. Azóta bárhol felléphetünk. (ná)
