Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-08-10 / 32. szám
E Francia színes filmTigjáték. Jean Bernard-Luc forgatá-. könyvéből rendezte Edouard. Mollnaro. Főszereplői Louis de Funes, Olivie de Funes, Martin Kelly és Bernard Al> lan. ileStÖK Olvasom a lapokban, hogy nálunk aggasztóan gyako- riak a válások. Hát én ezt nem értem, kérem. Mégpedig azért nem, mert már huzamosabb ideje figyelem a lapok apróhirdetéseinek ismerkedési rovatát, és ott kivétel nélkül ez áll: „Önhibáján kívül elvált, rendes, jóravaló, megértő és csinos fiatal nő (vagy férfi) házasság céljából komoly férfi (vagy nőj ismeretségét keresi.“ Hát kérem szépen azt nem értem én, hogy ez a csupa rendes, jóravaló, megértő, csinos, angyali teremtés az előző házasságában miért nem értette meg egymást? Es kinek a hibájából váltak el voltaképpen? —0— Megint csak a lapokban olvastam — lám, mégis érdemes újságot olvasni —, hogy az ostravai vegytisztí- tóban legújabban rendbehozzák a tisztításra szánt ruhaneműt. Felvarrják a kifeslett szegélyeket, gombokat. Gondoltam is magamban, ha ezzel korábban jönnek a színre, akkor még ma is boldog ember lehetnék. Na persze ez nem lényeges, de van ám ennek az újításnak fontosabb társadalmi vonatkozása is. Ha ezt a módfelett hasznos szolgálatot rendeletileg bevezetnék, egyre kevesebb fiatalember nősülne, hogy legyen, aki felvarrja leszakadt gombjait. Viszont egy szóval sem állítom, hogy aki megnősül, annak már nem lesz többé gondja a gombjaival. (palágyi) Kolosszális alapötlet körül terebélyesedik ki ez a komédia: az Északi-sarkon dolgozó tudományos kutatók egy hatvanöt évvel ezelőtt jégbe fagyott valakit találnak, a- kít a párizsi tudósok újra életre keltenek! A néző persze azt várná, hogy a „hlbernatus“ Louis de Funes legyen, s a maga csetlö-botló módján könnyeztetö derűt keltsen korunk műszaki vívmányaival esedékes találkozásai közben. A befagyott ember sajnos nem Louis de Funes — s a szereposztással a kezdet kezdetén egy csapásra szertefoszlik az ötlet nagyszerűsége. Elmaradnak a várt találkozások, Ismerkedések, helyüket elcsépelt ugrándozással, fröcskölő ordítozással tölti ki az író és a rendező. Mindennek középpontjában de Funes áll ugyan, meg Is tesz minden tőle telhetőt, hogy megnevettesse a nézőt. Túl kevés azonban az „alapanyag“. Hiába öltözik ápolónak, szerzetesnek, hiába ragaszt szakállt és bajuszt, hiába hangoskodik — a hatás elmarad. Elmarad azért, mert a néző tudja, hogy a már nem éppen fiatal komikus sokkal többre is képes, amint számtalan előbbi filmjében már bebizonyította. Ahhoz azonban, hogy régi nagy alakításaira emlékeztessen, nem elég csupán a korát meghazudtoló Igyekezete. Van a filmben ezenkívül egy sor elcsépelt személycsere, néhány szerelem és néhány — Ismerjük el! — jó csattanó, igazán komikus figura Is. Nagyszerű például a szobainas, a visszavarázsolt századeleji kisvárosi hangulat, a hon- érdekében ágáló főtitkár. És — bár komédiáról van szó — szívbe markolóan hatásos az a pillanat, amikor egy jó nyolcvanas öregember viszontlátja egykori barátját, aki a befagyásnak köszönhetően a 65 év előtti maradt. Csak egy kis fejrezdüléssel köszönti, amit a fiatalember csodálkozva viszonoz... Felrémlik bennünk, milyen emberi tragédiákat idézhetne elő a kibernetika, ha csupán a filmbeli „hibernatusok“ létrehozására törekedne, és nem sajnáljuk, hogy Louis da Funes szökdécselésén kívül ebből édeskeveset láttunk. De az Is elég volt, hogy a televízió képernyőjén véglgsüvítö, többségükben katonai repülőgépek láttán szegény „felolvasztott“ fiatalemberen kiüt a hideg verejték... K. L. Fél évszázaddal ezelőtt dollármilli- omos volt, filmjei degeszre töltötték Hollywood kasszáit. Tiz Rolls-Royce autója, több olajtornya, óriási farmja volt. Csupa volt. Jackie Coogan ma 56 éves, szerény, majdnem szegény ember. Hollywood egykori legendás gyermek- szereplője, Charlie Chaplin „Kölyök“ című filmjének hőse Palm Springs- ben 61 — egy fényűzőnek csöppet sem nevezhető, fehérfalú bungalóban. A polgári egyszerűséggel berendezett házban ezermesterműhely van, a nem éppen új televízió éjjel-nappal bekapcsolva, a törött lábú asztalon olcsó hamutálca... A házigazda lábán szandál, rövid- ujjú kigombolt inge (jókora pocakjának köszönhetően) majdnem eltakarja kék rövidnadrágját. Bajuszt visel, jócskán kopasz — csak nagy szemének melankolikus fénye a régiJackie Coogan karrierjét négyéves korában kezdte, a klasszikus filmalkotások közé tartozó „Kölyök“-kel. Hatéves korában élete csúcspontjára jutott: Párizsban 25 000 ember várta, mindenki Jackie-nyakkendőt viselt, Jackie-csokoiádét majszolt, Ja- ckie-hajolajat használt. Azóta a gyereksztár csillaga nagyon megkopott. Legutóbbi jelentősebb szerepét az „Adams család“ című televíziós filmsorozatban játszotta 1963-1965 között. Utána csak jelentéktelen színházi vagy televíziós szerepeket kapott. Látszólag mégis elégedett. „Nem cserélnék senkivel sem — állítja Jackie Coogan. — Évente alig három hónapot dolgozom: még mindig érek annyit, hogy egy napra többet kapjak, mint sokan három hétre. Kell ennél több, mikor Hollywood a legnagyobb krízisben van, és rengeteg a munka nélküli színész?" Coogan művészcsaládból származik: apja varietékben lépett fel, anyja öt évig San Francisco legjobb színházaiban játszott. Jackie-t is a színpadon fedezte fel Charlie Chaplin, a- mikor az idősebb Coogan megengedte fiának, hogy táncoljon, énekeljen a tisztelt közönség előtt. A véletlen úgy hozta, hogy a közönség között volt Chaplin, aki azon nyomban elhatározta, hogy filmet készít, amelyben a kisfiú lesz a főszereplő. A „Kölyök“ hatalmas sikere után rövid időn belül egy tucatnyi film készült a nagy sapkás, rongyos nad- rágú kisfiúról, aki 21 éves koráig (saját megítélése .szerint) legalább 10-15 millió dollárt keresett. A rengeteg pénzt azonban a „Jackie Coogan Production“ zsebelte be — azaz anyja és menedzsere, akik az idősebb Coogan halála után összeházasodtak. A csodagyerek jó néhányszor beperelte anyját és mostohaapját, de nem járt nagy sikerrel: ami pénzt kicsikart tőlük, elvitték az ügyvédek. Ha az anyjáról beszél, dühös grimaszba rándul az arca. Hogyisne, hiszen a volt Mrs. Coogan fényűzően él Los Angelesben, fia pedig hébe-hóba adódó szerepei mellett kénytelen konyhabútorral kereskedni, hogy anyagilag úgy-ahogy biztonságban érezze magát... Jackie Coogan négyéves korában a Kölyök címszerepében lij ifjúság 7 ANGELIKA DOMRÖSE Angelika Domröse ma kétségkívül a Német Demokra- tikns Köztársaság legnépszerűbb színésznője. Hazáján kívül nálnnk és a többi szocialista országban is nagyon jól ismerik a törékeny alkatú csillagot. Sőt, mi egy kicsit magunkénak is mondhatjuk, mert ahogy tréfásan mondogatni szokta: „férjl ágon cseh“; 1965-ben férjhez ment JiH Vráfala cseh színészhez, aki azóta a DEFA stúdió egyik legfoglalkoztatottabb sztárja. Mi például az „Árnyak a Notre-Dame fölött“ cfmfi televíziós sorozatban és a „Nagy Medve fiai“ című indián filmben láthattuk. Angelika is gyakran átruccan a Barrandov filmgyárba. Ű játszotta például Zbynék Brynych „En, az igazságszolgáltatás" című filmjében Inge, a fanatikus náci lány szerepel. A legtöbb filmjében férje oldalán játszik. — Azért, mert így nagyobb örömem telik a munkában, és mindig férjemmel lehetek, akit végtelenül szeretek — jelentette ki Angelika. A berlini kislány titkárnőként próbált szerencsét. Esténként a fiatalok műkedvelő színpadán játszott olyan sikerrel, hogy rövidesen azt ajánlották neki, menjen színi pályára. 1958-1961 között elvégezte a berlini filmiskolát, majd a híres Berliner Ensemble tagja lett. Három évvel ezelőtt a Volksbühne színházhoz szerződött. Annak idején a Berliner Ensemble-lal a Koldusopera Poly szerepében Prágában, Budapesten, sőt Londonban is járt. A kritikusok mindenütt a legnagyobb elismeréssel írtak róla. A hazai színpadon legutóbb Kleopátra szereimben tündökölt a Cézár és Kleopátrában. Helene Wiegel óta az NDK szfnművészete egyik legnagyobb és legígéretesebb képviselőjének tartják. Sokoldalú művésznő. Egyaránt jól alakítja a csitrilányt és a klasszikus tragédia hősnőjét, ami egy fiimszínésznő- nél különösen nagy erény. N. A-
