Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-08-03 / 31. szám

pijroöci ßAUIYl? m ^ CSApo^^ IX. Az én hibám Is, hogy hallgattam rátok. Milyen nevetségesen hat az a megállapí­tásod: Subrt sugalmazta a gondolatot, Rabcsan nem cselekedett saját akaratá­ból! Most Igazolta, tud saját akaratából is cselekedni! Legalább addig tartottátok volna őrizetben, amíg nem szembesítitek Subrttal! A szélhámos szerepe még min­dig homályos. Ha akkor mindent tisztáz­tok, talán nem kerül sor Rabcsan újabb, most már sikeres szökésére... Az inditóok egészen más! Subrt és Zdehovan azzal a magnószalaggal felé­lesztette Rabcsanban a régi félelmet, köz­belépésünkre pedig erősödött — akarja Mells mondani, de amikor látja, felette- S« még mindig neheztel rá, eláll a szán­dékától. — Intézd el a központtal az országos köröztetés elrendelését — folytatja a parancsnokhelyettes, — Most legalább lá­tod, mire képes a te primitív embered! SZÖKIK A SPIÓN Telnek a napok, hetek, és Rabcsanról semmi újabb hír. Mells főhadnagy csak az országos köröztetés eredménytelenségére támaszkodhat. Rabcsant sehol sem talál­ják. Ha nincs itt, csak odaát lehet! Há­rom hónap után végre lezárhatja az ú- gyet. Nem tehet mást, bár az inditóok nem világos előtte: Miért kellett Rab- csannak külföldre szöknie? Nem olyan típusú ember, aki a nagy világban keres­hetné 8 boldogulását. Elégedetlenül, ké­tellyel a szívében kezd hozzá a zárője- lentés megírásához, és ekkor csap le a. mennykő! Kapják a hírt, hogy az a fa­kanalas nem lehetett Rabcsan, mert a Javorina alatti faluból csak most, hónapok után, januárban jelentik: Az a fakanalas, aki Jtupaván járt, az ő falujukból szár­mazik. A hozzátartozók tudtak szök&s! szándékáról, de csak most „jelenthet­ték", amikor Amerikából, a régen kiván­dorolt nagybácsi farmjáról megkapták tő­le a várva várt levelet. Akkor Rabcsan hol. mikor szökhetett át a határon? Az ügyet nem zárhatják le! Nincs az or­szágban, és nem tudják bizonyítani, hogy hol és mikor hagyta el az országot! A magában tépelődö Mells sok mindenkire gondolt, akitől segítséget kérhetne. Még Markával is számolt, aki már domborodó hassal várja a vőlegény jelentkezését. Csak egy emberről feledkezett meg. Még álmában sem mert volna arra gondolni, hogy a legkészségesebb segítőtársa épp Rabcsan Tóni lesz! Január közepe táján a körzeti rendőr nagy buzgalommal jelenti telefonon, mintha Rabcsan Tónit látta volna felmen­ni a hegyre! Jó messze volt tőle. nem kiálthatott utána, de a járása, az alakja után Ítélve nem lehetett más! Melis a bűnügyiek segítségét kéri: Gyerünk! Sor- ’ ra járják a tanyákat... Ä „rajtaütés“ eredménytelenül végző­dött. Mells föliadnagy szidni líezdte a kör­zeti rendőrt: — Nem káprázott véletlenül a szeme?! — Lehet, hogy a vakító hó mégtévesz­tett... — Ml meg egy regimentet is mozgósí­tottunk volna, hogy elfogjuk azt az em­bert! Nem járhatjuk le magunkat! úgy sincsenek rólunk jó véleménnyel, mert már tíz-tizenkét napja, hogy felgyújtot­ták három környékbeli falu szövetkeze­tének szalmakazlát, és mi nem tudjuk elfogni a gyújtogatót! A fejlemények a körzeti rendőrt iga­zolták. Bebizonyosodott, hogy nem káp­rázott a szeme. Február végén újra tele­fonál: — Rabtsan Tóni valóban visszatérhe­tett Nyugatról, mert Osztrihonynak meg­küldte a tartozását. Olomoucban adta postára. A pénzesutalványt magamhoz vettem. Tudom, hogy mi a kötelességem, még ma a járási parancsnokságra jutta­tom. A múltkor nem hittek nekem... — teszi hozzá kissé halkabban. Ha meg­értik, jól van, ha nem, úgyis jó, mert nem neheztelhet a felettes szervekre. Az Írásszakértő összehasonlította a tin­tával írott pénzesutalványt a két koráb­ban, ceruzával írott üzenettel. Egy és ugyanaz a személy Irta! Melis csak cso­dálkozhat és törheti a fejét! Rabcsan még a címét is megadta! Az Olomouc- hoz közeli cukorgyárat tüntette fel a pénzesutalványon. De ott a másik bizo­nyíték, a hamburgi levél! Hamburg—OIo- mouc! Egyszerű kirándulás a hegylakó Rabcsan számára?! Gondolkodjunk csak! Szeptember első felében szökhetett át Nyugat-Németországba. Ilyen rövid idő alatt nem térhetett vissza, ha menekült­táborban vagy másutt is élt volna! Ha- csaknem!... Megint ez a feltételező szó izgatja. Ha a későbbiek bizonyítani tud­ják, hogy a körzeti rendőr szeme nem káprázott, valóban Rabcsant látta felmen­ni a hóval borított hegyre, akkor... Maga elé képzeli az óriási máglyatűzként égő szövetkezeti szalmakazlakat. A gyújtoga- tőt a mai napig nem fogták el. Még bi­zonytalan nyomra sem bukkantak. — Rabcsan? — teszi fel magának a kérdést. — Képtelenség! Rabcsan tősgyökeres parasztember. A parasztember munkájának gyümölcsét so­sem tenné a tűz martalékává! De szö­vetkezeti szalmakazal égett! És ő ret­teg a közöstől! A félelem gyűlöletté is fajulhat. Hogy is Irta a hnb elnökének? ,,Neked köszönhetem, hogy űzött vadál­lat lettem..." Innen elűzték öt! Onnan pedig „visszaűzték“ volna?! És most ta­lálja meg a hacsaknem kérdésre a vá­laszt. Rabcsan Tónira, az egyszerű pa­rasztra felfigyeltek a kémügyinökségek! Mindegy, hogy melyik, a céljuk azonos, ellenünk dolgoznak, csak a módszerekben különböznek egymástól. Látják, hogy Rab­csan szürke ember, senki sem gyanakod- hatik rá, és felhasználják arra, amire felhasználható. Gyorsan kioktatják, mert csak ,.egyszerű“ munkát végezhet, és átdobják a határon! Biztosak a dolguk­ban. A rendőrségen nem jelentkezhet, mert dutyi várna rá. így már érthető lenne, hogy a félelem mint alakul át gyűlöletté! Diverziós tevékenységre ké­pezték volna ki? A gyújtogatás után mi következhet? Csehországba tette voln.i át a székhelyét? Vagy: a postautalvánv- nyal, az olomouci címzéssel azt akari! elérni, hogy Csehországban keressék? S ő pedig azalatt Szlovákiában?!... Melis egy detektivtársával Rabcsan nyo­mába szegődik. A cukorgyárban- az idény már véget ért. Kik voltak itt Szlovákiá­ból? A személyzeti osztály vezetője cso­dálkozik. Rabcsant keresik? — ö toborzott össze nekünk tizenkét embert, a legnehezebb, a legpiszkosabb munkára. A csatornákat tisztították... Mells tanulmányozza a névsort, a el­meket. A csatornatisztítók arról a kör­nyékről származnak, ahonnét Rabcsan! Nagyot fúj mérgében. Még brigádmun- kásokat is szervez! — Nálunk hiába keresik őket — mond­ja a személyzetis. — Már hazamentek... Az üzemből kifelé menet Melis társa hangosan káromkodik. .A portásfülke e- lött álló Idős üzemi őr. aki már tudja róluk, hogy a rendőrség emberei, hallja az „őrmesteri" klfakadást. Kíváncsian megállítja a detektiveket. — Kit keresnek az urak? — Az egyik brigádmunkásukat! — vá­laszolja Melis társa. — Rabcsan Antalt! — jelenti ki ha­tározottan Melis, hátha a bácsi ismerte őt, hiszen naponta ezen a kapun tért be a gyárba. — Tondát keresik? — képed el az őr. — Ml rosszat tett, kérem? — Ha jót cselekedett volna, akkor nem keresnénk! — Még:.«’ — Megmondom az igazat: Gyújtogatott! Szenvedélye a gyújtogatás! — Én meg, bolond te.jemmel... — Maga tudja, hogy höl tartózkodik?! — Hogyne tudnám! Az öcsémnél! .A szomszéd faluban! Már akkor megismer­kedtem vele, amikor azt a tizenkét em­bert hozta magával. Amikor végeztek a munkával, a brigádosok elmentek, Ton- da pedig beült hozzám az őrszobéba. Azt mondta, nem mehet haza. mert az efsz- be akarják kényszeríteni, de az istenért sem lép a közösbe, és emiatt üldözik, még a rendőrök is zaklatják, olyasmivel gyanúsítják, amit soha el nem követett. Csapdát állítottak neki, hogy megtörjék Valamilyen aranyórát emlegetett... De ő nem hagyja magát! Nagyon kért, szán­jam meg, segítsek neki, ő nem ismerős a környéken. Bármilyen munkát elvállal­na, csak ne kelljen hazamennie! Hacsak erről van szó, könnyűszerrel segíthetek, menjen csak az öcsémhez, neki segíthet, nála ellakhaf. Az öcsém már nehezen bírja a munkát, csak egy évvel fiata­labb nálam... Még rájuk gyújtja a házat az 3 szerencsétlen! — mondja szinte egy szuszra az idős üzemi őr. Első útjuk a közbiztonsági szervek fa­lusi irodájába vezet. — Ismerik-e Rab­csant? — Hog.yne Ismernénk, segít az öregeknek! — Nem tudják, hogy körözik öt? Tondát?! — csodálkozik a körzeti rendőr. — Viccelnek, kérem? Itt csak névazonosságról lehet stö. olyan jórava- 16, szófogadó ember! Ha meg akarnak győződni róla, tessék, jöjjenek velem! A falu másik végén, az erdő alatt laknak Lágya bácsiék... Az autóval percek alatt átrobognak a falun. A körzeti rendőr mint Ismerős, elsőnek nyit be a házba. Az udvaron egy asszony a tyúkokat eteti. — Jó napot. Helén néni! Nagyot néz a néni, amikor az ismerős egyenruhás mögött meq’'1'lnntia a ké< ci­vil ruhás idegent. — Idehaza van Tonda? — érdeklődik a rendőr. — A kertben van. az üyegház körül matat — válaszolja a még mindig cso­dálkozó asszony; nem tudja megfenj, milyen ügyben kereshetik a dolgos, sze­rény embert, hisz még fizetséget sem kért 8 munkájáért, csak hajlékot kívánt a teje fölé, és azt, amit a tányérjába raknak. Hátrafordul és elkláltja ntagát: — Tonda! A zsandárok keresnek! Mells futna k! a kertbe, de a kedélyes körzeti rendőr gyengéden megfogja a karját, és a szemébe mosolyog. — Idejön ö magátöl la. Meglátja, hogy tévedés lesz! — Mit csinált? — képed el újra a né­ni. — Már egy hónapja, hogy nálunk é!. de egy rossz szót sem mondhatok róla... Melis társa elkiáltja magát. — Ott fut, ni! Csak most figyel fel az egész társa­ság a közeli erdőbe rohanó Rabcsan „Tondára". Az autót elküldték, és mind a hár­man késő estig Lágya bácsi konyhájában szívták a cigarettát... Amikor Tóni elfu­tott, hiába eredtek utána, az előnyt nem tudták behozni, az erdőt nem Ismerték. Rabcsan viszont egy hónap alatt már jól kiismerhette magát benne, mert nem­egyszer hozott fát Lágya bácsiéknak. így hát maradtak. De hiába várakoztak. Az éjszakát nem virraszthatták át Lágya bácsi házában. Mondta is a körzeti rend­őr, belátta tévedését, ha Tonda nem lett volna ludas, nem tűnik el az erdőben. A szlovákiai vendégek csak menjenek a fa­lusi parancsnokságra, a tábori ágyakon kipihenhetik magukat, ö majd itt vigyáz, tudja, mi a kötelessége! Ha Rabcsan Tondát kézre kell keríteni, ö azt végre­hajtja, erre mérget vehetnek! Másnap kora reggel Melis főhadnagy türelmetlenül nyit be Lágya bácsiék konyhá,jába. Még mielőtt átlépte volna a küszöböt, hallotta a körzeti rendőr dü­hös kifakadását. — Miért nem ébresztettek fel?! — Nem parancsolta meg, hogy mi is őrködjünk! — vág vissza Lágya bácsi. — Bennünket azért nem fizetnek... — Akkor sem ugrottak ki az ágyböl. amikor hallották, hogy valaki motoszkál a házban?! — Engem a maga horkolása ébresztett fel! — háborog már a bácsi. — De maga, Helén néni! Nem azt nr'ndta?!... — Persze hogy hallottam, hogy vala­ki motoszkál a házban, de én azt hit­tem, a zsandár úr... — Én nem motoszkálhattam, amikor el­aludtam a széken ülve! — mondja a körzeti rendőr, és bocsánatkérően néz Mellsre. — Összeszedte a cőkmőikját, és kereket oldott... — Azóta hány vonat indulhatott Innét? — Éjfél után négy is... (Folytatjuk) (BEFEJEZÉS ELŐZŐ SZAMUNK­BÓL) MAJAKOVSZKIJ A KÖLTÉSZETRŐL 8. Aki a társadalmi megrende­lést a lehető legjobban akarja tel­jesíteni, annak osztálya élenjáró tagjának kell lennie, osztályával egyetemben kell az összes fron­tokon folyó harcot megvívnia. .A’ politikamentes művészet mende­mondáját Izzé-porrá kell zúzni. Ez a klvénhedt monda most új kön­tösben, az úgynevezett széles epi­kai vásznakról meg a magas stí­lustól szóló fecsegések leple alatt jelentkezik. (Ami először epikus, az a továbbiakban tárgyilagos, vé­gül pedig pártatlan: ami először magas, az a továbbiakban fenn- költ, végül pedig mennyel stb,, stb.) 9. Az ötletszerűséget, az ízlés­beli elvteienséget, az individualis­ta értékelést csakis a művészet­nek termelési ágként valő felfo­gása irthatja ki. Csakis az ilyen felfogás alakíthatja ki a különfé­le irodalmi műfajoknak, versnek és munkáslevelezöi kommentárnak helyes rendjét. A költészetet ille­tő misztikus elmefuttatások hel,yett ez a felfogás arra nyújt lehető­séget, hogy a kődtől tarifikáclö és kvalifikáció megérlelődött kérdé­sének megoldásához most már eg­zakt mődon lássunk hozzá. 10. Az úgynevezett technikai ki­dolgozás, kivitelezés műveletének önmagában állő értéket tulajdoní­tani nem szabad. Viszont a hasz­nálhatóságot a költői műnek ép­pen ez a kivitelezés adja meg. Csakis a kidolgozás módozatainak különbsége alapján térnek el egy- mástöl a költők, csakis az irodal­mi műfajok Ismerete, tökéletesí­tése, felhalmozása, változatos al­kalmazása teszi az embert hivi- tásos Íróvá. 11. Az igazi kőitől mű megal­kotására — akárcsak sok egyéb tényező — a költő mindennapi é- lete, környezete ugyancsak hatás­sal van. A „bohém" sző minden­féle müvészkedö nyárspolgári é- letformának gyűjtőfogalmává vált. A harc, sajnos, a sző és csakis a sző ellen folyt. A valóságban most is megvan a régi Individualista irodalmi karrie­rizmusnak, az aprócska csoportckk dühös érdekharcának, az eg.ymás elleni IntrikáJásnak légköre — mindössze a „költői“ jelző cseré­lődött „lomposra“, „korhelyre". ..fenegyerekre“ stb. Még a költő öltözködésének, feleségével folyta­tott családi beszélgetésének Is meg kell változnia, költői terme­lésének megfelelően kell átalakul­nia. legendYk^ CHE GUE\^RA „Ahogyan kilépett az erdőből, és belegázolt a patak vizébe, a katonák elgyönyörködtek rendkívüli szépségében. Álcázó egyenruha volt rajta és bakancs, a vállán hátizsák. Amikor eldördültek az első lövések, Tanja fegyveréhez kapott, egy golyó azonban szíven találta, s mintha lekaszálták volna, úgy zuhant a vízbe.“ Így vesztette életét Tamara Búnké, becenevén Tanja, baj- társaival együtt a Maricurl folyócska Rio Grande-1 torkola­tánál 1967. augusztus 31-én — ahogyan ezt Antonio Argue- das volt bolíviai belügyminiszter elmondta. A Feltrlnelll olasz kiadóvállalat a napokban Tanja, a gerillaharcos címmel köny­vet jelentetett meg róla. A brazillal és argentínai folyókon még ma is — négy év elmúltával — harcosok holttestei úsz­nak. A BOSSZO GOLYOl Honorato Rojast, aki a kis gerlllacsapatot René Barrientos tábornok katonáinak kelepcéjébe csalta, La Pazban meggyil­kolták a forradalmi földalatti mozgalom tagjai. Maga Bar­rientos hellkopterszerencsétlenség áldozata lett. Az a katona­tiszt, aki a már sebesült és elfogott Che Guevarára kilőtte a halálos golyót, az NSZK-ban konzuli állást vállalt, hogy ment­se az életét. A bosszúállók nemrégiben agyonlőttíjk Hamburg­ban. A halálos gyűrű azonban, amely a Rio Grande partján nyí­lott szét, még mindig nem zárult össze. Tamara Búnké holt­testét csak eleste után egy hét múlva találták meg a Marl- curl folyó torkolatától jókora távolságban. Ekkor már szinte fellsmerhetetlen volt, csak a ruhája zsebeiben talált tárgyak alapján tudták azonosítani. Holmija között volt egy Laura Gutierrez Bauer névre kiállított útlevél, gyógyszeres dobozok, 100 dollár, egy magnetofonszalag eredeti Indián népdalokkal és Ernesto Guevara fényképe. Guevara nem sokkal Tanja után halt meg, 1987. október 8- án, miután sebesülten Camirlba szállították. Megtalálták ná­la a német lánynak a havannai strandon készült fényképét. A Tánjáról szóló írásokban egyre újabb adatok bukkantak föl magánéletéről, s minthogy már híres személyiség lett, az új­ságírók fantáziája eltúloz mindent, ami rá vonatkozik. KELET-BERLINBEN ISMERKEDTEK MEG A Guevara Iránti állítólagos szerelméről voltaképpen nin­csenek bizonyítékok. Csak egy meglehetősen száraz krono­lógiára szorítkozhatunk, amely szerint a két forradalmár Ke- let-Berllnben ismerkedett meg 1960 őszén, amikor Che — a Kubai Nemzeti Bank akkori fönöke — hivatalos látogatást tett az NDK-ban, és Tanját tolmácsként rendelték melléje. A lány akkor 23 éves volt: 1937. november 19-én született Buenos Airesben. Apja német volt, anyja pedig' zsidó; kom­munista voltuk miatt kényszerültek elhagyni a náci Német­országot. Pár hónap múlva, 1981 májusában, Guevara hívására Havan­nába költözött, és a biztonsági szerveknél kapott beosztást: Időnként ugyan cukornádat aratott, voltaképpen azonban bi­zonyos nemzetközi jellegű feladatokat végzett. Néhány évvel később, 1964 októberében, ő maga is a fegy­veres forradalomhoz csatlakozott — miután véglgbolyongta Guatemalát, Argentínát, Mexikót, Kolumbiát —, hogy végül La Pazban jelenjen meg, először mint etnológus, valójában mint hírszerző. 1986-ban Camlrlban csatlakozott Che gerilla­egységéhez, a következő évben pedig már megnyerte a moz­galomnak és a gerillák soraiba vitte Clro Roberto Bustos argentínai festőművészt és írót, Mexikóból pedig Régls Debray francia, újságírót és filozófust. 1967 márciusában Guevara osztagában harcolt, betegen, 39 tokos lázzal, mint ahogyan Che feljegyezte róla naplójában. Később a katonai túlerő elől menekülve, a csapat két részre oszlott: az egyiket Che vezette, a másikat Tanja. Soha többé nem látták egymást. TANJA OKOZTA CHE HALAlAT? Az időrendi sorrendben mutatkozó hézagok elég helyet adnak a jó és rossz szándékú magyarázgatásoknak. Egyesek szerint Tanja — szándéka ellenére — maga vezette nyomra a gerillák üldözőit, amikor „a szerelemtől elvakultan“ Chehez sietett, pedig Barrientos és a CIA nyomozói akkor már ál­landóan a sarkában voltak. Tanja egészen másként maradt meg bajtársainak emléke­zetében, mint ahogyan Arguedas volt bolíviai belügyminiszter írta le a katonasággal való összecsapás napján. A lány szép­sége az ínséges bolíviai hónapok során már meglehetősen elhalványodott, a gerillák a hegyekben nagyon sokat éhez­lek, s Tanját még betegsége is kínozta. „Tekintete ijesztő volt és vad, fekete haja csapzottan lógott az arcába...“ Már magában véve ez a tény is kétségbe vonja Tanja „esz­telen vágyakozását“ Che után. Az intim kapcsolatukról szóló mesék egyébként is igen megbízhatatlanok. Guevara a né­met lánnyal való megismerkedése idején harmadik telesé gével élt, és hitvese Kuba egyik legszebb nőjének hírében állt. A házaspárról készült számos fénykép szintén arról ts Dúskodlk, hogy férj és feleség fiatalos rajongással szerették egymást. A Presencla című bolíviai újság a Rio Grande partján le zajlott összecsapás után azt írta Tanjárói, hogy már negye­dik hónapja állapotos volt. Tudjuk azonban, hogy a holtakra sok mindent ráfoghatunk — a bizonyítás kényszere nélkül Mindenesetre a zöld kontinens harcosai és népei körében úgy maradt meg Tanja alakja, mint a legtisztább forradalmáré: „Tanja, aki Argentína szülötte, s aki Németországból jött hoz zánk, most már a mi dél-amerikai Tanjánk“ — énekelték róla.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom