Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-27 / 30. szám

J

I

>

z

:0

X

u

'<

Q

<

n

lO

«01

I

cc

tí

N

C/3

U

>

o

S z

H H

S “

Q<U

WO

m'“ O O H

N

V5

U

Lapunk, az Oj Ijjáság hasábjain többször írtunk már a Madách Könyvkiadóról. Am előző írásainkban csupán nagy általánosságokban vázoltuk helyzetét, érintettük prnblé- rriáit; a „közelébe“ sohasem merészkedtünk, jelen írásunk- kal és az elkövetkezőkkel, a kiadó egyes részlegeit, azt a sokrétű, sok irányú munkát, amely minden kiadó jellemzője, szeretnénk olvasóinknak megmutatni. Első állomásunk természetesen nem lehet más, mint az eredeti művek szerkesztősége. Ennek irányítását Kövesdi János helyett Ideiglenesen Kopasz Csilla jképünkOn) vette át. Kérdéseinkre tehát tőle és a beszélgetésünknél jelen levő Hubtk Istvántól, a kiadó főszerkesztőjétől kértünk választ.

— Első kérdésünk az lenne, hogy az eredeti művek szerkesztősége hogyan törődik a qsehszlovákiai magyar irodalommal. Hogy dolgozik ez az osztály?

— Először talán a kéziratokról, a kiadónkba beérkező mintegy ötven kéziratról kellene szólnom. Ennyit kapunk évente. Ebből körülbelül tizennyolc-huszonkettő az elfogadható. Az általunk Jónak vélt kéziratokat kiadjuk bírálatra a kiadói tanács két tagjának. Ha mindkét vélemény pozitív, a kézirat megkezdi a maga útját a szerkesztőségünkben. Természetesen előfordul, hogy a két bíráló külön véleményen van, ebben az esetben még egy harmadik bírálót ia felkérünk a kézirat véleményezésére, mielőtt annak sorsáról végleg döntenénk.

— Vegyük a jobbik esetet. A bírálatok pozitívak, mi ilyenkor a kézirat sorsa? Mikor lesz belőle könyv?

— Először is bekerül az évi, ezen belül valamelyik negyedévi tervünkbe, s megkezdődik a nyomdai előkészítése. Sajnos, nálunk egy kézirat átfutási ideje minimum két év. Eddig egyszer fordult csak elő, hogy a nyomda egyik könyvünket öt hónap alatt hozta ki.

— Köztudott, hogy egy kiadónak nemcsak a könyvek megje-- lentetése, a könyvkiadás a dolga, hanem valahol az irodalom szervezése is. Ez a szerkesztőség tiid-e erre időt szakítani e mellett a megterhelés mellett? Azért kérdezzük ezt, mert az is köztudott, hogy kevesen vannak, s a munkakörülmények sem a legideálisabbak. Van-e mód az írókkal való szorosabb együttműködésre, találkozásokra?

— Mindent elkövetünk azért, hogy az író—kiadó kapcsolata a lehető legszorosabb, legközvetlenebb legyen. Sajnos, a legtöbbször időzavarral küzdünk, s így ez a kapcsolatok rovására megy. Nálunk sajnos nincs idő, de különösen hely nincs Jó kiadós beszélgetésekre, egy-egy téma, könyv, írói megoldás, elképzelés alaposabb megvitatására. Négyen-öten ülünk egy szobában — a főszerkesztő például ötödmagával ül. Áldatlan állapot — egyelőre azonban ilyen körülmények között Is próbáljuk a legtöbbet végezni minden téren. Ami segítene rajtunk, az elsősorban egy elfogadható „szállá,s‘' lenne...

— Ilyen körülmények között szinte emberfeletti munkának tűnik annak az évi húsz eredeti műnek a ..megdolgozása“. De ha már itt vagyunk az eredeti müveknél — idén hány eredeti mű jelenik meg?

— Hetvenegyben húsz. Néhány már meg is Jelent, így a Fábry- és a Csanda-kötet. Rövidesen megjelenik Varga Rózsa ■— Keressétek, ami összeköt. Rákos Péter — Tények és kérdőjelek, és Sas Andor — Pozsony napjai clijiü kötete. Az idén megjelenő húsz eredeti műből öt esszékötet. Szépprózában már megjelent Egri Viktor novelláskötete. Komáromi Ressl János posztumusz regénye, a Ráckerti orgonák és Petröci Bálint kémregénye Is. Rövidesen jön Duba és Ordódy kötete. Ezen kívül idén még öt verseskötetet Jelentetünk meg.

— Hubik elvtárs hogy látja a kiadó helyzetét?

— Először is szeretnék néhány szóval visszakanyarodni a kiadó irodalomszervező munkáját érintő kérdésre. Mert mostoha körülményeink ellenére sem lehet azért azt mondani, hogy nem tettünk és nem teszünk semmit ennek érdekében. Vegyünk csak egy ilyen formálisnak látszó akciót, mint a pályázatunk volt. Ezt ugyan az Új Szó szerkesztőségével közösen hirdettük meg a múlt évben. A beérkezett pályaművek számával elégedettek is lehetünk. Több mint harminc mű futott be. A pályázat ennek ellenére sem érte el a célját —

mórt ha a három nyertest nézzük, egy van csak közöttük, aki Jelentős írói múltra tekinthet vtssza és egy, Kövesdi János, akit ígéretként könyvelhetünk el. Ez persze nem vette el a kedvünket hasonló pályázatok meghirdetésétől. További irodalomszervező ténykedésnek mondhatnánk azt is, hogy a lapokban Itt-ott feltünedező új novellistákat már hetvenkettőben egy antológiában karoljuk tel. Duba Gyulát bíztuk meg az antológia összeállításával. Mint ahogy már utaltam rá, terveink között szerepel egy újabb pályázatnak a meghirdetése. Most az irodalmi alappal karöltve regényírásra szeretnénk íróinkat felhívni, mert sajnos, ez az, amiből irodalmunkban kevés van. Az irodalomszervezéshez sorolhatjuk azt az elképzelésünket is, hogy a kiadói tervünkben növeljük kritikai kiadványaink számát. Úgy gondolom ugyanis, hogy a kritika nagyon sokat segíthet az irodalomnak, elsősorban a prózának, mert tény, hogy kevés a prózautánpótlásunk.

— Az előbb az idei tervekről beszélgettünk. Mit lehetne az idén az eredeti irodalomból, a prózából vagy a versből hangsúlyozottan kiemelni, amire az olvasóknak érdemes lesz odafigyelniük.

— Talán Ordódynak A keskenyebb út című nemzedék- és nemzetiségregénye. De gondolom, nem marad visszhangtalan Komáromi Ressl János Ráckerti orgonák című regénye sem. Meglepett bennünket, amikor ezt a több mint tíz éve hányódó . kéziratot elővettük...

— A kiadó szempontjából — úgy gondoljuk, hogy ez is az eredeti müveket érinti elsősorban — a példányszámok hogy alakultak az utóbbi években, hónapokban? Emelkednek-e, avagy csökkennek?

— Konkrétan válaszolhatunk — mondja Hubik elvtárs —, épp a napokban rögzítettük a hazai példányszámokat, és a piac igényének megfelelően az előbbiekhez képest emeltük őket. Ez azt jelenti, hogy Csehszlovákiában egyre népszerűbbé válik a csehszlovákiai magyar irodalom. Itt kellene talán megemlítenünk azt a tényt is, hogy könyveinket a Szépirodalmi Könyvkiadó egyre nagyobb példányszámban veszi át.

— Cgy gondolom, nem lenne rossz, mondjuk ifjúsági irodalmunk erősítésére hetvenkettőben vagy hetvenháromban az Oj Ifjúsággal közösen meghirdetni egy pályázatot.

— Nagyszerű ötlet! Az ifjúsági irodalmunkra bizony ráférne egy ilyen támogatás.

^ Ügy érezzük, bár lehet, hogy ez csak a mi véleményünk, hogy a kiadónak többet kellene törődnie a gyerekekkel, gyermekverseink megjelentetésével. Fontos lenne ez azért, hogy már olt. olyan friss korban kezdődjék a csehszlová kiai magyar olvasó nevelése. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a kiadónak nem lehet mindegy, az olvasók hol. mikor és hogyan kapcsolódnak be abba az áramkörbe, amelyet a kiadó megjelentetett könyveivel kisugároz, maga köré von. Szerintünk arról a lehetőségről, hogy az olvasók nevelését már kicsi korban megkezdjük, a kiadónak nem szabadna lemondania. Az érdekelne bennünket, hogy változik-e a közeljövőben az a régi elv. miszerint gyermek- ver.seket nálunk a Madáchban nem adunk ki.

— Az olvasónevelésnek mi is látjuk a szükségességét, hetvenkettőben Petrik József gyermekverseinek a megjelentetésével kezdjük a sort. Szeretnénk mielőbb megteremteni kiadónkon belül azokat a gazdasági feltételeket, amelyek lelie- tővé teszik, hogy a gyermekverseket a lehető legigényesebb köntösben adhassuk a kis olvasók kezébe.

— Lényegében már mindent elmuiidtuiik. A hetveukettes tervről ha kaphatnánk még egy rövid összefoglalót. Mi várható, hány kötettel gazdagodik irodalmunk?

— .A hetvenkettes forv mostani ötéves tervünk második éve. Kiadónk ötéves tervében- a megjelenő könyvek száma évről évre emelkedik. Hetvenegyben negyven könyvvel indulunk, ez a szám az ötéves terv végére negyvennyolcra emelkedik. Ebből adódik, hogy hetvenkettőben negyvenkét kötetet jelentetünk meg összesen. Ennek természetesen mintegy 50 százaléka eredeti mű. Továbbá a hetvenkettes tervünk már tematikailag, is bővül. Kiadunk egy képzőművészeti munkát Kúbicsko Klára előszavával. Egy Szabó-Gynla-monográfia lesz ez, s a budapesti Corvinával közösen jelentetjük meg. Ez a tematikai liövülés tulajdonképpen már a hetvenegyes tervünkben is fellelhető, mert idén átvesszük'^ ugyancsak a Corvina kiadótól a Lörincz Gyula-monográfiátv A könyv elé Szíj Rezső írt eló.szót és szlovák nyelven is megjelenik majd. Tehát Jövő évi terveinket nézve — emelkedik a megjelenő müvek száma, példányszáma, bővül a tematikai skála, s örvendetesen szaporodnak az ifjúsági könyvek.

— Az itt elmondottakat összegezve mit kellene még javítani az eredeti művek szerkesztőségének a munkáján, mi lenne. lehetne az a tényező, amely pozitívan befolyásolná a további ténykedést, a még jobb munkát?

— Szerintem a helyiség- és a nyomdakérdés megoldása. Hubik elvtárs?

— Mindenesetre az eredmények mutatják, hogy ami itt folyik, az kemény munka, liogy milyen körülmények, viszonyok között, arról képet alkotni nem elég egyetlen látogatás. Itt kellene ülni két-három napot, amikor egymástól húsz centiméterre levő asztaloknál a különféle osztályok vezetői különböző dolgokról tárgyalnak, konzultálnak, nagyon sokszor éppen irodalmat szerveznek; ezt a munkatársaknak csak az egészen kivételes lelkesedése, ügyszeretete teszi elviselhetővé.

— Köszönjük a beszélgetést, további jó munkát, jó kéziratukat kívánunk a Madách Kiadó eredeti művek szerkesztőségének. Beszélgetett; Tóth Elemér

Új ifjúság 5

Illyés Gyula;

MALOM A SÉDEN

(A TV-KÖZVETÍTÉS UTAN)

A Rádió- és Televízióújság a következő szöveggel hívta fel Illyés színművének sugárzására a figyelmet: „Galambosék a háború utolsó napjaiban üldözötteket rejtegetnek az öreg malomban. Ide menekül Berecz is, az ellenállási mozgalom egyik vezetője. Bujkálók és üldözök, különféle alkatú, vérmérsékletű emberek vonulnak fel előttünk, s szenvedélyes liangú vitákban csapnak össze a társadalom, az értelmiség háborús felelősségének tisztázására.“

Érdeklödéskeltésre talán elegendő ennyi, az Illyés- dráma azonban sokkal több ennél: a nemzeti önismeret mértékét próbálja megszabni. Az írót a háború óta szüntelenül foglalkoztatja az a kérdés: hol van a határa a nemzet önbírálatának, milyen feltételek között és milyen mértékben van értelme a történelmi múlt — főleg a közelmúlt — negatívumai felidézésének. A Hajszálgyökerekben is kitér erre a problémára, mondván; „Ártalmas az üres büszkélkedhetnék. De éppoly ártalmas, ha iiiár-már buzgalmat abba vetünk, hogy népünkről elsődlegesen a rosszat, a kedvezőtlent „tudatosfisuk“: az árnyoldalt tegyük köztudattá... Elöljá- runk, nemegyszer feszélyezettséget ukozva. oly bűnök vállalásában, melyeket nagyon is kell vállalni, de minden népnek együtt... Félreértve, hogy söpörjön ki-ki a maga ajtaja előtt, a más kapukból repülő szemetet sem hajtjuk el a magunké elől.“

Ez a gondolat a bordozöja a Malom a Séden (i. drámának is. Nem arról van szó, hogy az Író tagadná az önismeret szükségességét, hanem arról, hogy a nélkülözhetetlen önbírálat ne váljék önostomzássá. „Nem ismerek még egy szellemi életet — mondta Illyés a színmű egykori bemutatója alkalmából —, mely a szükséges nemzeti önbírálatot olyan önbecstelenítésre fordította vulua, mint az, amelynek eszményképei az én eszményképeim is voltak."

A dráma színpadi megjelenítésének megtekintésére régen várok. Ezt a lehetőséget hozta meg most a televízió. Mint a legtöbb Illyés-Urániában, ebben is már a függöny felgördülé.se pillanatában feszültséggel van telítve a levegő. A háború végén összeomló magyar társadalom nyomasztó problémái sűrítve jelennek meg a szereplőkben; egy nemzet életlialálharca tárul elénk. Ez a tusakodás á darab első felében váltakozó intenzitású ugyan, de a második rész mindvégig pattanásig feszült drámaisága kárpótol az.első rész vontatottságáért.

A színmű gojjdolati gerincét főként Galambos Kálmán és Berecz dialógusai képezik. Vitájukban keveredik és csap össze egy pesszimistább és egy derűlátóbb szemlélet a magyarság jelenét és Jövőjét illetően. Elveszett ország, pusztuló nép-e a magyar; szemlesütve kell-e Járnunk, vagy indokolatlan a nemzeti szégyenérzet; „csatlós múltját“ — mint valami bélyeget — örökké cipelnie kell-e, s terheli-e ezért a múltért „kollektív felelősség“ ag egész nemzetet; a háború üszkeinek lehangoló voíta Vajon lehangolhat-e egy népet; van-e ok és jog a reményre és bizakodásra? A darab egyértelmű választ ad ezekre a kérdésekre.

Az író nem ment fel a valóságos bűnök alól, de lia- tározottan elutasítja a „kollektív bűnösség“ tételét s azt a szemléletet, amely az uralkodó réteget azonosítja a néppel. A magyar nem szabványos sorsú nemzet, a történelem soha nem kényeztette. .A második világháború -— mint eg-y évezreden át annyiszor — ismét feldúlta, felboncolta. De „a sejtjeire lépett nemzet is megújulhat. mert hisz vannak egészsége.s sej.tek, új társulásra képesek“ — mondatja ki Illyés a biztató igazságot.

Ezért volt felemelő érzés végignézni ezt a drámát. Ez az élmény megerősítette bennünk azt a felisme- részt, hogy Illyésben a nacionallzmunsak egy szikrája sincs. A nemzetvédés nem nacionalizmus. A költő maga vallja: „Engesztelhetetlen internacionalista vagyok; egy morzsányival suha nem kívántam s nem kívánok több jogot a népnek, mely fölnevelt, mint bármelyiknek. De ha azért, ami kijár, nem emelnék szót. épp nemzetköziségem zárna ki — mint orgazdát — nemcsak a magyarok közül; a kölcsönösség minden jó táborából.“ Aki ezt tagadja, provinciális szemléletű, bármennyire világfinak kiáltja is ki magát. Az ilyen típus mai neve Illyés meghatározásában; „kozmopolita mucsai.“

A nemzeti és internacionalista szemlőlet egységének ékes megnyilatkozása a Malom a Séden. Hősnőjének halála ellenére felemelő, mert a nézőben is megerősíti azt a reményt, hogy a tizenkilencszer elpusztult sédi malom huszadszor is fölépül.

TOLVA! Bertalan

A több jelentésű szavak használata

A több jelentésű szavaknak megvan a jelentősége mind a hétköznapi (beszélt és írott j nyelvben, mind a szépirodalmi stílusban. Ezek teszik lehetővé, hogy szabatos' és világos legyen a stílusunk,

A szavak jelentésének nem ismerése indította el pl. azt a folyamatot, amely teljesen elmosta a határt a hiba és a hiányosság szavak között. A következő mondatokban a hiányosság joglalta el a hiba helyét: „Munkájában az a hiányosság, hogy sokat beszélget." „Elmondjuk a hibákat, aztán megint elkövetjük a hiányosságokat." Pedig más a hiányosság és más a hiba. Az előbbiről akkor beszélünk, ha valami hiányzik (pl. „a beszámoló hiányossága“ kifejezés arra utal, hogy egy és más kimaradt belőle), a hiba viszont valami meglevő rosszat, elrontott dolgot stb. jelent (pl. „a beszámoló hibája" kifejezés azt jelenti, hogy egy és mást az előadó rosszul mondott vagy gyorsan beszélt, és nem lehetett jól hallani stb.).

A szavak jelentésének, használatának a pontatlan ismerete vagy nem ismerése eredményezi a zavaros, a mon danivalót megmásító, sokszor félreérthető vagy éppen értelmetlen mondatokat: „A múltban a szántás, az aratás meg a többi mezőgazdasági művelet ugyancsak elővette az

embereket, ma fejlődő gépgyártásunk segítségével a legkülönbözőbb gépek, mint pl. a kukoricakapáló gép és az istállótrágya-szóró gép komoly fáradságtól kímélik meg parasztságunkat." „A nyugati országok értelmetlenül állnak sikereink láttára, pedig mi nem csinálunk belőle titkot, nyíltan bevalljuk, hogy sikereink azon múlnak, hogy országunkban megszüntettük a kizsákmányolást." Helyesen: „A múltban a szántás, az aratás meg a többi mezőgazdasági művelet ugyancsak igénybe vette az embereket, ma fejlődő gépgyártásunk segítségével a legkülönfélébb gépek, mint pl. a kukoricakapáló gép és az istállótrágya-szóró gép, tetemes fáradságtól kímélik meg parasztságunkat." — „A nyugati országok értetlenül állnak sikereink láttán, pedig mi sem titkoljuk, sőt nyíltan megmondjuk: sikereink oka az, hogy országunkban megszüntettük a kizsákmányolást."

A szavak jelentésének pontos ismerete óv meg bennünket a mondatok sablonos, szürke megfogalmazásától is. Helyettesítsük a színtelen mellékneveket, igéket (mint pl. komoly, döntő, konkrét; eszközöl, történik, rendelkezik stb.j a megfelelő színes, friss hatású és mindenekelőtt kifejező szavakkal, fordulatokkal. Komoly javulás helyett mondjunk számottevő, lényeges javulást, komoly veszteség helyett súlyos, tetemes veszteséget, komoly méretek helyett tekintélyes, hatalmas méreteket, komoly haladás helyett nagy, figyelemre méltó haladást, komoly hiba helyett súlyos hibát, komoly eredmény helyett szép, nagy vagy jó eredményt. Ne mondjuk így: „A munkásosztály nem rendelkezett forradalmi párttal... , inkább Ilyenformán: „A munkásosztálynak nem volt forradalmi pártja..."

Használjuk fel a szavak kifejező értékét, stilisztikai árnyaltságát is az elgondolásunknak pontosabban megfelelő és hatásosabb megfogalmazásra. Mennyivel többet mond pl. ez a kifejezés: oda se bagó/ik, mint az, hogy oda se figyel. Persze nem szabad elfelednünk, hogy az előbbi forma csak a bizalmas, társalgási nyelvbe való, szóbeli előadásban, jelentésben, levélben már csak az utóbbi a helyénvaló. Nagyképűségre vall, ha ilyesmit 'emlegetünk baráti beszélgetés közben: „Autentikus forrásból tudom, bogy..." Az autentikus (—• hiteles) ugyanis a sajtó szava. ,4z meg egyenesen nevetséges lenne, ha — az előbbihez hasonló alkalommal ~ költői szavakkal fogalmaznánk meg mondanivalónkat: „A bércre hágtunk, majd a völgybe

szálltunk" (ehelyett: „Felmásztunk a hegyre, azután lementünk a völgybe.").

Tehát minden jelentést és jelentésárnyalatot a maga helyérel Pazderák Bertalan

I