Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-27 / 30. szám

I _ kL HÄROM|, B A helyszínt, ahol e riport készült, méltán nevezhetné gyárnak az ember, pedig csak kisipart szövetkezet. Igaz ugyan, hogy kéménye nincs, de az úf kerítés bezárta négyszögben, az ül irodaépület mögött úf ter­melőcsarnokok állnak... szóval jómagam gyárnak néztem. Aztán az Igazgató, Ján 0 n- druSek rövid magyarázattal tisztázta a dolgot. Az Angora ősvállalat felszámolása után, 1954-ben alakult meg a Bytex kisipari szövetkezet, amelyből 1961-ben vált ki a szóban forgó Pletatex vállalat, önállósult és felvette mai jellegét. 1969-ben fejezték be és foglalták el újonnan épült, jelenlegi ottho­nukat. Alkalmazottainak száma meghaladja a négyszázat, és Érsekújváron (Nővé Zámkyj az Elektrosvit után nálunk a leg­magasabb a női dolgozók szá­ma, a nők munkalehetősége szempontjából tehát a városban komoly szerepet tölt be. Férfit csak elvétve látni a csarnokok­ban, Fiatal lányok, asszonyok, dolgoznak itt. Dolguk a sző- nyegszOvés, kötött ruházati cik­keket készítenek, amelyeket a luxus divatüzletek polcain, ha­zai gyártmányú árúk között bárhol megtalálhat a vevő. Kö­töttárujuk ízléses, pontosan olyan, mindig olyan, amilyet a nők épp keresnek, s öt év múl­va olyan lesz, amilyet öt év múlva fognak keresni. Fonnak sport- és halászhálókat, s PVC- ből különböző szükségleti cik­keket gyártanak. Az utóbbi két­féle terméket a gútai és a ko­máromi leányvállalatuk állítja elő. Az Igazgató számokat so­rol, jelentős gazdasági ered­ményekről árulkodó százalék- arányokat. Évente csaknem öt­venezer négyzetméter szőnyeget gyártanak, s hozzá kell tenni, hatvanötfélét. A női alkalmazottak száma háromszázötven, átlagéletkoruk harmincöt év, átlagkeresetük ezernégyszáz korona. Ha szabad hozzáfűznöm: női fizetésnek szép pénz. A szövetkezet gaz­dasági eredményei az úf kör­nyezetben jelentősen megjavul­tak, ami természetes, hiszen mondhatni, munkakörnyezetük ~ feltételezem, munkapszicho­lógus szerint is — ideális. Kellemes munkahely, hangu­lata van, ami nem kis szerepet játszik a termelésben. Ennyit a szövetkezetről. A továbbiakban három lány­ról szólnék. Ok hárman a szövetkezet női alkalmazottainak nem egészen az egy százalékát képviselik. Általánosításhoz lehet, hogy kevés, lehet, hogy elegendő ez a három lány. De nem általá­nosítani akarok. Személyesen róluk akarok beszélni. Nem­csak annyi mondanivalóm van róluk, amennyit maguk is el­mondtak, hanem egyikük kivé­telével annyi is,_ amennyit a másik kettő elhallgatott. Mert nem egyformák ezek a lányok. Csupán egyidősek, egy mun­kahelyen dolgoznak... s ha to­vábbmegyek, közös vonásként már azt sem mondhatom el ró­luk, hogy egyformán keresnek. De nem is a közös vonás, in­kább a köztük, szemléletük, el­képzeléseik és terveik közti különbség a lényeges, szólni csak erről érdemes. A beszélgetés sorrendjében az első S uk óla Ilona volt, akt másfél éve autóbusszal utazik munkahelyére Perbetérői (Pri-- betaj. Nem kis távolság, bizo­nyára nem is kis fáradság még az ilyen tizenhét éves, fiatal lánynak sem ez a napi sok ki­lométeres ingázás. Ilona ügyes lány, talán ez rá a legjellemzőbb. Annak is lát­szik, meg be is bizonyosodott. Nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy betanított munkás váljék belőle, s kivételesen rögtön a betanítás után két gépen hagy­ták dolgozni, ami ilyen körül­mények között jelentős dolog­nak számit. Előtte egy kötőgép, mögötte a másik. Pulóvereket köt raj­tuk. Sok mindent kell tudnia. Huszonhatféle pulóvert gyárt a szövetkezet, s gyártja ezeket minden méretben. Ahány fajta, ahány méret, ahány alapanyag — annyi fortély. Nemrégen egy pulóvert ka­pott ajándékba az anyjától, és kisült, hogy abban a csarnokban készült, ahol Ilona dolgozik, az sincs kizárva, maga készítette. A gimnázium első évfolyamá­nak diákjaként jött ide dol­gozni. Röviddel az év vége előtt tehát otthagyta a gimná­ziumot. — Miért? A válasz első mondatai any- nyira bizonytalanok, semmit­mondóak, kertelök, hogy jófor­mán semmit sem tudok meg be­lőle, csak érzek valamit, de mielőtt magam is megfogalmaz­nám, Honának sikerül, s ponto­san kimondja feltételezésemet. — Így kevesebb a gond. Ha a valósághoz mérve nem is egészen teljes a válasz. Ho­na szemléletéből sokat elárul. Talán azt, hogy könnyen és jól szeretne élni. De hát ez minden embernek alapvető igénye, ha társadalmi szempontból a köny- nyen ez időben nem is a legé­pít öbb szándék. Ilonának sikerülni fog. Így érzem. Válaszát később részletezi. Egészségügyi Iskolába akart menni, de nem vették fel. Gim­náziumba került, ami tulajdon­képpen elképzelései szempont­jából 'szükségmegoldás volt. Bi­zonyára ez megalapozója volt annak az elhatározásnak, amellyel a gimnáziumot egy hó­nappal a tanév befejezése után otthagyta; de van egy különös akaratnak nem mondható, mé­gis valamicskét számottevő, szándéka, hogy ugyanezt az is­kolát egyszer majd elvégzi esti tagozaton. De jelenleg lényegesebb szándék foglalkoztatja öt, a- melynek megvalósítása egészen reális, nincs is messze. Nem magától beszélt róla, ösztönö­sen kérdeztem afelől, ami tény­legesen is a terve, méghozzá az egyik legnagyobb, s ez első megérzésemet is igazolja: Hona ügyes lány. A terv: egy háromezer-hat- száz koronás kötőgép. Saját ma­ga akarja megvásárolni, oda­haza „üzembe állítani“ és dol­gozni rajta, pulóvereket, ruhá­kat, nadrágokat kötni, termé­szetesen nem csupán saját hasz­nálatra. Az tlyesmtnek ma már nemcsak városon, hanem mond­hatnánk leginkább faluhelyen van nagy keletje, s Hona ezt nagyon jól tudja, erre építi ter­vét. Szülei mindezzel egyetér­tenek, támogatják, de 6 kizárt­nak tartja, hogy szülei a forró nadrág házi készítésébe is be­leegyeznének. S jómaga sem rajong e legújabb divatcikkért. Hona jól érzi magát a mun­kahelyén, de távlati tervei nem kötik ide. ^Két műszakban dol­gozik, havonta ezernégyszáz koronát keres. Fél órát loptam el az idejé­ből, s közben letelt a műszak, jön a váltás. A lány bemutatko­zik, Dobi Vlasztának hívják. Nem tüneményesen szép, csak tüneményesen kedves lány, el­ső benyomásra is az, rögtön jogosnak érzem a feltételezést, őt itt talán mindenkinél jobban szeretik a kolléganők. Már a beszélgetés legelején egy film­cím parafrázisa jut eszembe, találónak érzem: Szeressétek Dobi Vlasztátt Es később ugyancsak bebizo­nyosodik, hogy találó a para­frázis, hogy Vlasztát ezerkilenc- százötvennégy óta azok nem szerették eléggé, akiknek szere- tetére leginkább rászorult vol­na, akik szeretetének hiánya miatt most azt kell éreznem: szeressétek Dobi Vlasztát. Es legfőképp ötvennégyben nem szerették őt, amikor kilenchó- napos korában elvált szülei rá­hagyták nevelését a nagyszü­lőkre. De nemcsak a nevelést, a gondviselést is. Szinte fáj, amilyen természetesen, azt kell mondanom, ártatlan jóhiszemű­séggel beszél a tényekről. Tu­dom, sokan vannak hozzá ha­sonlóak, s bizonyára tragiku- sabb sorsúak is, de ez esetben Viasztárói van szó, akinek sor­sa végeredményben csak akkor lenne tragikus, ha maga is an­nak tartaná — s akkor megkö­zelítőleg sem lenne ilyen a jelleme, amilyen. Emberi. Félő, hogy felkeltettem az elfogultság gyanúját Viaszt a személye iránt. De úgy érzem, nem. Vlaszta gyereklány még, stílusában, mozdulataiban úgy­is ott van az, ami feltétel nél­küli szolidaritást vált ki az emberekben, s bizonyára még vetélytársaiban is. De nem hin­ném, hogy lennének vetélytár- sai, miért is lennének? Apja az ország legnyugatibb csücs­kében él, anyja Közép-Szlová- kiában. Az egyiket hat, a má­sikat négy éve látta. Az egyik háromszázat, a másik- százöt­venet fizetett Vlaszta eltartá­sáért. Fél éve nem jön a gye­rektartás, azóta, mióta, Vlaszta belépett ide dolgozni. Hogy miért, s hogy előtte mit csinált? Mert nagyapja, a rokkant vasutas már hét éve halott. Mert ketten lakják a lakást nagymamával, akinek nyugdíja csak négyszáz korona, s a gázt, villanyt, lakbért fizetni kell. Többek, között ezért. Vlaszta diák volt a Surányi IBurányi Kereskedelmi Közép­iskolában. Kettejük nyolcszáz­ötven koronás havi jövedelmé­ből származó kényszer erősebb volt annál a szándéknál, hogy az Iskolát befejezze. A szán­dék persze maradt. 0 is esti tagozaton akarja folytatni, s ha betölti a tizennyolcadik évét, azonnal el is kezdi a foly­tatást. Ugyanis törvény korlá­tozza, hogy kiskorúak esti is­kolába járjanak. Gondolom nem kell hozzá magyarázat, bizonylat, hogy az idős nagymamának s mggának Vlasztának is, a surányi dlá- koskodás alatt még az utazás költségei is nagyobb pénzt je­lentettek az összeg valós, for­galmi értékénél. Mert nemcsak az emberi kapcsolat, a pénz értéke is relatív. Mit oldott meg azzal, hogy az iskolát megszakította s be­tanított munkás lett belőle? Sokat. E havi munkájának értéke 1927 korona. Nem a bűbájossá­gáért, hanem igyekezetéért, szorgalmáért, túlteljesítésért, túlóráért ennyi. Részint természetes, részint nem az, hogy neki jobban kell igyekeznie, s hogy még gondo­latában sem született egy saját kötőgép, önállósulás, nagyobb jövedelmi forrás. Mert az 0 esetében a pénz értéke ilyen fizetés'mellett is, továbbra is relatív, ha máshoz viszonyít­juk. Szénássy Vera szintén most fejezte be a műszakot. Az öl­tözőből hívják vissza, hogy be­szélhessek vele, mert ő a kt- választott riportalany, annál a lénynél fogva, hogy érettségi után jött ide dolgozni, sőt mi több, belépése előtt fél évig közgazdaságira járt — otthagy­ta. — Miért? Hosszas tétovázás után a rö­vid, bátortalan megokolás így hangzik: „Beteg voltam“. Ogy mondja, hogy valós feleletnek nehéz elfogadni. Így van vagy nincs így, a helyzeten mit sem változtat, Verából szövőlány lett. Nem így képezte el, s ha módosítva is, továbbra sem így képzeli. Válaszai rövidek. — Ha férjhez megyek, bizto­san nem fogok dolgozni. — Biztosan? ^ — Biztosan. — Miért? Válasz nincs. Vera ezer koronát keres. Feladata ugyanaz, ami Honáé és Vlasztáé. Nem, nem a lányok magán­életébe akarok beavatkozni. Kérdeztem, válaszoltak, hallgat­tak — reprodukálom. Kommentálni nehéz, már csak azért is, mert tehetné ezt az ember több probléma kapcsán, több szempontból megközelítve, pozitívan és negatívan egyaránt. KESZELI FERENC riATAl HAZGONDNOKOK Az Új lakások építéséről naponta olvashatunk az újságok hasábjain. Megtudhatjuk, hol mennyi lakás épült, mennyit építenek, olvashatunk az építkezés körül felmerült problémák­ról. Ez érthető, hiszen a lakáshiány társadalmunk egyik égető problémái közé tartozik. Megoldása az életszín­vonal emelésének alapvető feltétele. Az új lakás átadásával nem feje­ződik be az állami szervek feladata. Sőt, egy kis túlzással azt is mond­hatnánk, csak akkor kezdődik iga­zán. Ahhoz ugyanis, hogy a lakás teljesítse küldetését, szükség van az „üzemben tartására“. Ide sorolhat­nánk a fűtést, karbantartást, a lakó­tömbök környezetének kulturált el­rendezését stb. Mindez a házkezelö- ségek feladata. Munkájuk tehát lé­nyegesen meghatározza, hogy az új negyedek lakói valóban nyugodt ott­honra találnak-e az új lakásban. A házkezelőség gyenge vagy éppen rossz munkája sok bosszúságra és elkesere­désre adhat okot. Ezekről gondolkodtunk, amikor a Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupi- ce] Hnb házkezelősége irodájának aj­taján kopogtunk be. A választás nem véletlenszerűen történt. Több indo­kunk volt, hogy éppen ezt a házke- zelöséget látogassuk meg. Először talán az a tény, hogy falu­ról van szó. Tehát munkájuk egy ki­csit rendhagyó. A gondjukra bízott lakások számát nem négy- vagy öt­jegyű számmal kell kifejezni, mind­össze 200 lakás tartozik hatáskörük­be, de ennek megfelelően kisebbek is az anyagi lehetőségeik. A másik indok az volt, hogy már harmadizben nyerték el a jnb és a járási szakszervezeti lanács vándor­zászlaját. Ez önmaga beszél munká­jukról. Harmadszor pedig, de nem utolsó­sorban: a házkezelőség gárdája egy­től egyig fiatal. Ez is egy kicsit rend­hagyó. Zsarnoviczky Károly építész, a ház­kezelőség vezetője csodálkozva foga­dott. — Rólunk akarnak írni? Nem csi­nálunk mi semmi olyat, ami megér­demelné a nyomdafestéket. Dolgo­zunk, teljesítjük feladatainkat. Ez minden. De hiszen ez a kötelessé­günk. Idejövetelünkkor, amikor a házke- lőség irodája felől érdeklődtünk, az emberek bizony nem nagyon tudtak útbaigazítani. Sokan nem is tudták, ilyen is létezik Pozsonypüspökin. Ami­kor azonban Zsarnoviczky nevét em­lítettük, azonnal válaszoltak: — Menjenek csak annak a sárga háznak a pincéjébe, ott van az iro­dája. Ismerik tehát a faluban Zsarno- viczkyt, és ez nem is csoda. A ház­kezelőség vezetésén kívül tagja még a hnb tanácsának és elnöke az épít­kezési bizottságának. Mindezt úgy­mond — „mellékfoglalkozásként“ végzi. Igazi hivatását, az építészetet egy bratlslavai vállalatnál tölti be. — Mit beszéljek a munkánkról? A házkezelőség még 19S0-ben alakult. £n akkor diák voltam, sokat tehát nem tudok a munkájáról. Allftóiég nem minden ment úgy, ahogy kel­lett volna. Sok volt a lakók panasza. Mi 1967-ben verődtünk itt össze. Nyol­cán vagyunk. Ebből hat házmester és karbantartó, egy ökonómus, no meg én. És mind fiatal. Arról, hogy min­den évben 100 százalékra teljesítjük munka- és anyagi tervünket, nem kell írni. Ezért fizetnek. Ellenvetésünkre, hogy az egyszerű kötelességteljesítésért nem nagyon szoktak vándorzászlókat osztogatni, azután beadta a derekát, és beszélni kezdett arról is, amit a kötelességen túl végeznek. — Hát igaz, van olyan is, amit nem keliene megtennünk. Például dolgozóink egytől egyig kötelezettsé­get vállaltak, hogy szabad szombat­jaik 30 százalékát társadalmi mun­kával töltik. Ezt a munkatöbbletet elsősorban a lakótömbök körüli tér­ség szépítésére használjuk ki. Parko­sítunk, járdákat építünk, egy.szóval csinosítjuk az „életkörnyezetet“. Bi­zonyára kellemesebb virágokkal, bok- rokkai, fákkal ékesített környezetben lakni, mint a széttárt, sáros, poros „földhányások“ közt. Ezt a lakók is megértették, és dolgozóink kezdemé­nyezésén felbuzdulva eddig 3200 óra társadalmi munkára tettek kötelezett­séget. De ez érthető is. Amit csiná­lunk, nekik szolgál. Kezdeményezésünkre verseny in­dult a járás területén működő ház- kezelőségek között. Mi adtuk a fel­hívást, ^ mi dolgoztuk ki a verseny szabályait. A járást szervek jóváhagy­ták, és már folyik a verseny. Az ered­ményről még ne kérdezzen. Majd elválik. Én mindenesetre bízok a győ­zelemben. Munkájukról a vándorzászlókon és tervteljesítésen kívül talán a lakók véleménye be.szél legvllágosabban. Megállapíthattuk: a lakók elégedet­tek. Télen hibátlan volt a fűtés; a felmerülő hiányosságokat azonnal és minőségileg eltávolítják. Mindent megtesznek azért, hogy a lakók bosz- szúságmentesen, kellemesen lakhassa­nak. Szoros a kapcsolat a háztömbök bizalmijai és a házkezelőség között. Megkértük Zsarnoviczky Károlyt, beszéljen embereiről és a perspektí­vákról: — Nehéz külön-külön beszélni dol­gozóinkról. jó gyerekek, mindent el­végeznek, amivel megbízzuk őket. Ta­lán Alojz Srník nevét említeném. Ű az ökonómus, és nagy része van a házkezelőség sikereiben. No meg Leopold Stiffel elvtársat sem hagy­hatjuk ki, a lakók Poldó névvel be­cézik. Ebben a jó kollektívában is elismerten a legjobb karbantartó. A jövő sok újat hoz. Községünk pil­lanatnyilag, lakosságának számát te­kintve, a legnagyobb köztársaságunk­ban. A választások után Bratislavá- hoz csatolják. Területén 1975-ig egy 6000 lakásos lakótelep épül. Ez nyil­ván megváltoztatja a mi munkánkat is. Még egyet szeretnék megjegyezni. Sikereinket, minden igyekezetünk el­lenére, csak úgy tudtuk elérni, hogy megvoltak a kellő feltételek. Ezek megteremtését viszont a hnb elnöké­nek, M a n d 1 i Imre elvtárs megérté­sének és segíteniakarásának köszön­hetjük. Nem lett volna teljes a kép házkezelöségünkről, ha ezt nem mon­dom el. Végezetül az elismerés mellett azért ide kívánkozik a riportéi- egy észre­vétele is. A lakók között van egyné­hány olyan is, aki nem tudja kellően értékelni, amit a lakás kiutalásával a társadalomtól kapott. Fegyelmezet­lenségükkel gyakran rongálják a nem­zeti vagyont és megkeserítik lakó­társaik életét. A házkezelőség fela­data lesz ezek ellen szigorúbban fel­lépni, és a törvény adta szankciók igénybevételével biztosítani a nemzeti vagyon védelmét és a lakók nyugal mát.-hr­- U|lf|üS3g 3 Zsebtükör VÍZIMALMOK A DUNAN Valamikor a Dunán több tucat vízimalom őrölte a gabonát. Szerepüket az utóbbi években korszerűbb malmok vették át, és ez a mesterség lassan a feledés homályába merült, vele együtt eltűntek a jellegzetes vízimalmok is. Már csak egy-két vízimalom maradt fenn, de. megfelelő gondos­kodás htján lassan ezek Is elkorhadnak. A Komáromi Jnb a Nítral Mezőgazdasági Múzeummal karöltve elha­tározta azonban, hogy meg­menti a múlt hagyatékait. Dunaradvány (Radvafi nad Dunajom) közelében, ahol mindmáig fennmaradt az egyik vízimalom, múzeumot nyitnak. A múzeumban ösz- szegyűjtik a vízimolnárok munkájával összefüggő szer­számokat, dokuirtentumokat, és rendbehozzák a még meg­lévő vízimalmokat. UDlTO ITAL PIRULÁBÓL A hlohovecl Slovakofar- ma gyógyszergyár rövidesen megkezdi a magas C-vtta- mintartalmú VICEXON tab­letták gyártását. A Vlcexon- ból 2 deci vízben oldva kel­lemes üdítő ital készíthető. 5000 EVES LELETEK Épül hazánk első autó- sztrádája, amelynek elsó- sorb'an a gépkocsivezetők örülnek. .A leendő autóút építését azonban a régészek Is nagy érdeklődéssel figye­lik, mert feltételezik, hogy a földmunkálatok értékes leleteket hozhatnak napvi­lágra. Nem tévedtek. A CSTA brnóí régészeti inté­zetének dolgozói az autóút helyén, Novy Lískovec hatá rában 1. e. kb. 5000-ből szár­mazó település maradvá­nyaira bukkantak. A leletek zöme keramlka és csiszolt kövekből készített fegyver. AUTÓSOK ÖRÖMÉRE Korszerű autómosó mű­helyt nyitott Bratlslavában, a Tomááik és Smidke utca sarkán a Nyugat-szlováklal Forgalmi Központ. Az olasz gyártmányú Autoequip be­rendezés röpke tíz perc alatt tisztára mos és meg­szárít egy autót. Az autó­mosó eleinte éjjel-nappal működött, csakhogy szabad ég alatt áll, és zavarta a környék éjszakai nyugalmát, emiatt éjjeli üzemeltetését kénytelenek voltak beszün­tetni. jelenleg hajnal*, öttől 22 óráig áll az autótulaj­donosok rendelkezésére. Minden valószínűség szerint a gép rövidesen tető alá ke­rül, és akkor ismét megállás nélkül üzemeltetik. Egy kis­kocsi mosása 20, a közepes nagyságú 25, a nagyobb líép- kncsi mosása 30 koronába Keiül. DZSÚSZ CUKORBAjOSOKNAK A prlvlgyei (Prlevldzal konzervgyárban megkezdték a Cassls-dzsúsz gyártását. A Cassis-dzsúsz fekete ribizli- ből készül, amely köztudo­másúlag enyhíti a cukor­bajt. A szakemberek véle­ményezése is kedvező.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom