Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-07-20 / 29. szám

6 új ifjúság

n.\JNOKI KOSZORÚ A RÁKBAN ! l HUNYT PICCHI sírjára

V/ iNíéKNAZIONALE VISSZAT^RÉ:

(Roberto Frozi olasz újságíró, az UNITA megfigyelőjének cikke nyomán)

Ot év után Ismét Olaszország bajnoka lett az Inter, és újra Igyekszik eMoglalnl méltó helyét a nemzetközi porondon. Ez évben részt vesz a BEK-ben, ahol a múltban (még Helenio Herrera edzósködése idején) olyan sok sikert ért el. Az Inter bajnoksága megérdemelt volt, de kissé váratlanul hatott.

A bajnokság kezdetén, eleinte Helenio Heirera edző vezetésével sorozatos balsiker kísérte az Intemacionálét. Amikor már mindenki azt hitte, hogy eldőlt a bajnoki cím sorsa az AC Milánó javára, váratlanul megfordult a helyzet, mert említett csapat krízisbe jutott. Ez elsősorban azzal magyarázhatö, hogy a bajnokság első felének legjobb góllbvője, a fiatal Villa egyre ritkábban találta meg az utat az ellenfél kapujához, valamint azzal, hogy Gianni Bivera játékában nagy formahanyatlás mutatkozott, és ennek oka egy újabb viharos szerelmi kaland volt. Rocco edző és az AC vezetősége, hogy javítson a helyzeten, szórakozásai megszüntetésére kényszerítették Blverát. De ezzel csak rontottak az áldatlan állapoton. Biverán, aki évek óta kulcsjátékosa csapatának, olyan levertség vett erőt, hogy ez az egész csapat játékán megmutatkozott. És éppen ekkor szedte össze minden erejét és tudását az Inter, a a soron következő 23 fordulóban egyetlen vereséget sem szenvedett.

Az Inter eme átváltozása annak eredményeképpen jött létre, hogy a játékosok a bajnokság második felében kiharcolták Heri- herto Herrera edző elbocsátását. Valósággal fellázadtak az edző ellen, meggyúlölték „vaskéz“ politikája miatt. Az öt évvel ezelőtt még világhírű csapat tagjai, akik világviszonylatban Is kiemelkedő sikereket értek el. nem tűrték, hogy edzőjük nem bánik velük kellő tapintattal és tisztelettel. Az Inter játékosai el is érték céljukat; Herlberto Herrera után játékostársuk. Clver- nlzzi lett az edző, és vele egy játékosokból álló bizottság kezdte meg együttműködését. A bizottság tagjaivá Facchettit, Corsot és Mazzolát választották.

Ez a bizottság vállalta i felelősséget a esapatfegyelemért, az •dzővel közösen kidolgozta a taktikát, és a klub elnökének, Franzolinak egyetértésével megszabta a sikeres mérkőzésekért járó pénzjutalmakat, továbbá kiharcolta, hogy a csapatba visszakerülhetett Bedin és Jalr, akiket Herrera háttérbe szorított. Bedül és Jair társainak ezt a bizalmát sorozatos kitűnő játékkal hálálta meg. Teljesen bevált a kísérlet Burgnichcsal Is. akire mint idősebb játékosra, a söprögető szerepét bízták. Végül pe- dlg nyugodtan állíthatjuk, hogy a csapat lelke Corso és Boniseg- na lett. Corsot az Inter agyának nevezik: elképzeléseit pedig jobb keze, Bonisegna váltja valóra,

Bonisegna a bajnokság folyamán 24 gólt lőtt, így ő lett a gól- jtl^ály. Csak most sajnálhatja igazán a Cagliari vezetősége, hogy lemondott a játékosról. Mellesleg: kénytelen volt lemondani róla mert Ríva nem fért meg vele, sőt kimondottan követelte, hogy távolítsák el mellőle Bonisegnát. aki fékezi a játékát. Az igazság az, hogy Ríva féltékeny volt társára, és amíg együtt játszottak ■ Cagliariban, egy nap sem múlt el összetűzés nélkül.

Tanulságul szolgálhat egy tény, éspedig az, hogy az élen olyan csapatok végeztek, amelyeket a játékosokkal emberien bánó ^zök vezettek, nem megtorlók, akik a futballistákat robotoknak képzelték.

1 említsük meg, hogy az Inter játékosai bajnoki sikerüket csapatuk volt világhírű játékosának Armando Picchlnek s^telték, aki a közelmúltban tragikus hirtelenséggel rákban hunyt el.

„Mostani sikerünknek is részese ő, aki a múltban Olaszország, Ew^a és a világ sok pályáján a legnagyobb győzelmekhez vezetett bennünket, megosztva velünk a csalódások minden fájdalmát és a sikerek minden örömét“.

KASZA Miklós

A Slovan CHZjD tizenkét pályáján július 5-12-ig folyt le a már hagyományos nemzetközi teniszverseny. Egész héten folytak a küzdelmek, s habár a vezetőségnek nem sikerült annyi külföldi játékost összehozni, mint a múlt években, mégis tanúi voltunk szép játékoknak. Ennak következményeképpen több fiatal játékos alkalmat kapott a versenyen részt venni. Mint már a kezdettől fogva láttuk, ez a rendezvény Javára vált. Fiatal játékosaink, valamint a külföldi fiatal versenyzők magas színvonalú játékot produkáltak. Sokan közülük már ma európai szintet értek el.

A magyarokat Sziraki, Kálmán, Darányi, Machen, Szabó Éva, Graczol és Magyarosi, a románokat Muresan, Popovici, Kubát Camarotti, Britto, Spex, Franciaországot Contet, Ausztráliát Walsh és a Német Demokratikus Köztársaságot Koch, Riede képviselték. Eljöttek Csehszlovákia legjobb játékosai, KodeSsel az élen, aki ma a világ Gsúcsteniszezői közé tartozik, továbbá Pála, Kukái, Zednik,

Hufka, Vavfik, Simbera, Hfe- bec, jankovsk^. Kurz, Holubová, Neumannová stb. A Slovant Lukáö, Tajcnár, Galádová és BarCáková képviselték.

Már az első napok meglepetéseket hoztak. Navrátilová- nak három matchlabdája volt Holubovára. A tehetséges fiatal kislány még csak IS éves, nagy jövőt jósolnak neki. U- gyanez vonatkozik a 17 éves Baröákovára is. A szlovák játékosok közül Tajcnár, Galádová és Barőáková jutott a legjobb nyolc közé. A férfiaknál a fiatal magyar Machan produkált igen jó játékot. Megverte a francia Contet-t. Zednik támadó játékával megverte Hfebecet, aki Wimbledonban, mint egyetlen csehszlovák játékos, a harmadik fordulóba került. Kukaion azonban nem jutott tovább A ’nézők szombaton dramatikus döntőnek voltak tanúi. Kodeá, csehszlovák bajnok játszott Barányi magyar bajnok ellen. Az első szettben Barányi a támadó Kodeöt a háiónál szenzációs top-spin labdáival, valamint alacsony keresztütésekkel eliminálta. A

második játszmában KodeS felgyorsította játékát és sikere volt a hálónál. A harmadik szettet Barányi nyerte jól elhelyezett oldalvonal melletti, valamint stoplabdáival és 1- dőnkénti támadásával a hálónál. Később azonban KodeS, a- ki igen fáradt benyomást tett, megmutatta, hogy mestere a labdának. Barányi sok hibát követett el, és így KodeS nyerte meg a bajnoki címet. A női egyes döntője nem érte el a színvonalat, amelyhez e versenyen hozzászoktunk. Mind Holubová, mind Neumannová unalmas játékot produkáltak, s nem marad más hátra, mint kivárni, míg kitűnő fiataljaink, Koíeluhová, Tomanová, KoöiS- ková, Baröáková stb. befutnak,

A bratislavai teniszverseny bebizonyította, hogy a fiatalokkal érdemes foglalkozni, mert éppen ennek a ténynek köszönhetjük, hogy a csehszlovákiai teniszsport újra elérte elvesztett pozícióját az európai csúcson.

Egyes eredmények;

Férti egyes: elődöntő; KodeS

— Kukái B;2, B:3, B:2, Barányi

— Machan 6:1, 6:4, B;2.

döntő: Kodeú — Barányi 4:B, 7:5, 4:6, 6:4, 6:3.

Női egyes: — elődöntő: Ho- lubová — Tomanová 1:6, 7:5, 6:3, Neumannová — Szabóné 4:6, 9:7, 6:3.

döntő: Neumannová — Holn- bová 6:4, 0:6, 8:3.

Férfi páros — elődöntő: Contet, Muresan — Kodeö, Kukái 3:6, 6:3, 3:8, HFebec, Hufka — Barányi, Machan 6:3, 6:3.

döntő: Kodéi, Kukái — Hfe- bec, Hut'ka 6:2, 3:8, 6:3.

NŐI páros — elődöntő: Riede, Koch — Holubová, Kode- úová 4:6, 6:3, 6:2, Pikorová,

Neumannová — Szabó, Graczol 6:4, 6:2,.

döntő: Pikorová, Neumanno- vá — Riede, Koch 6:4, 8:3,

Vegyes páros — elődöntő: KodeS, KodeSová — Muresan, Riede 7:5, 6:4, Kukái, Tomanová — Machan, Szabó 6:1, 10: 12, 8:4.

döntő: Kukái, Tomanová — KodeS, KodeSová 8:1, 6:4.

Jacko

Fecko

Barna

„Ä iieinzetisés’ nem száiFíi. ? Fiálek

Boros

Sémán

a foci nyelvén ludjon beszélni!'

Sajnos nem éltem út, milyen érzés, ha az ember az ország legjobb ificsapatának tagja. Pedig nagyon közel álltam hozzá. Az 1959-1980-as idényben csapatom, a Jednota Kolice (a mai VSS) második lett az ifjúsági ligában. Ha elsők vagyunk, ml mérkőzünk az aranyéremért. Csakhogy az első a Lokomotíva ificsapata lett, és Feckó Ferenc vezetésével meg is nyerte eisö országos bajnokságát, amelyet most, 1971-ben követett a második.

Az edzővel és a csapat vezetőjével. Július Barnával készítem a riportot. A feszültség rég felengedett már, most a siker napjai következnek. A bajnokok és edzőjük rövid szabadság után, most tartották az első edzést, de mire ezek a sorok megjelennek, javában készülnek az új idényre. Régi frázis, de régi igazság, a fociban nincs megáilás, és most mindenki az országos bajnok skalpjára vadászik majd.

A csapat, az aranyérmes gárda új játékosokkal mutatkozik be ősszel, mert 'néhányan a régiek közül túllépték a korhatárt, vagy pedig az első csapat, Moravec edző csapata érdeklődik irántuk.

— Sémán, Fecko, Jacko, Barna és Fiálek együtt edz a ligásakkal, velük készül a ligára. Fecko és Jacko ugyan még szerepelhetne az ifiben, de meglátjuk, mit hoz a jövő — mondja az edző. Az öt legjobbnak tartott ifista között van egy remek kapus — Sémán. Jacko és Barna csatárak, Fecko és Fiálek fedezetek.

— Feckó úr, nagyon sok szó esik az újságokban arról, hogy a felnőtt ligacsapatokat ne vásárolt játékosokkal töltsék fel, hanem saját állományból. Kiváncsi vagyok, hogy ezt az elméletet igazolja-e a gyakorlat, ön tizennégy éve edző, vezette a felnőtteket is. A Lokomotivának kölyökcsapatai is vannak, meg ifiegyüttesei is. Lehetséges voIt-e új tehetségekkel tömni az „egyet“?

— Nem lehet általánosítani. Ha például föl Is nő az a tehetség, nem biztos, hogy megfelelő légkörben tud a csapatba kerülni. A Lokomotiva sajnos nem nagyon alkalmas arra, hogy fiatalokkal kísérletezzék, bár a jószándék mindig megvolt. De ez a csapat egyelőre nem bírja el a fiatalokat. Ahhoz ugyanis vagy hat-nyolc egyéniségre van szükség, hogy az együttes zökkenő nélkül élje túl egykét fiatal beépítését. Jó ellenpélda Trnava. Itt van vagy nyolc klasszis játékos. Közöttük észre sem venni, hogy

egy-egy fiatal is szerepel, mert ha nem is tud rögtön produkálni, játszanak helyette a többiek. Mire a volt ifista hozzászoldk a nehezebb körülményekhez, és azt tudja adni, amire képes, és amit az edző kér tőle, már bele is épült a csapatba.

— Azt, hogy mit tud egy Ifista, ha két-három évig szerepel az ifjúsági ligában, nyomon követhetjük. De mit tud vajon az a játékos, aki a kölyökcsapatból kerül a keze alá az ifibe?

— Nálunk Koüiarik és Pavlinsky személyében két jó szakember foglalkozik a kölyökcsapatokkal, úgyhogy technikailag jól képzett játékosokat kapok. Az én feladatom a taktika csiszolása, a gyorsaság növelése és a támadó szellemű játékstílus megkedveltetése. Csapatunk minden mérkőzésen támadófelfogásban játszott, idegen pályán is. Több mint hatvan gólt rúgtunk, idegen pályán egyszer sem kaptunk ki, egyetlen ligavereségünket itthon szenvedtük el. Hivatalosan a 4-2-4 vagy a 4-3-3 rendszert játszottuk, de megjegyzem, én nem tulajdonítok különösebb jelentőséget a szisztémáknak, nálunk mindenki tudja, mi a szerepköre, és aszerint építettük a csapatot, amilyen játékosakat mondhattunk magunkénak.

— Kikre épült a bajnokcsapat?

— Ősszel tizenhármán, tavasszal huszonegyen szerepeltek a keretből az egyes meccseken. Ennek az a magyarázata, hogy többen UEFA-tornára készültek a fiúk közül a válogatottban, külföldön voltak, mások a szlovák válogatottal portyáztak vagy készültek. Mindenki megtette a magáét, de ha ki kellene emelnem valakit, akkor Semant, Borost, Sariáskyt, Feckot, Marhevskyt, Újhelyit és Jackot emelném ki. Marhevsky áprilisban berukkolt, addig ő volt a legjobb góllövőnk.

— A csapat vezetőjétől azt szeretném megkérdezni, hogy milyen volt az együttes összetétele, diákokból vagy alkai- mazásban levőkből állt-e, és nem voltak-e nehézségek a játékosok szerepeltetését illetően?

— Fele-fele alapon oszlott meg a csapat összetétele. Diákokból és alkalmazásban levőkből állt, panaszunk szinte nem is lehetett. A munkahelyeken és az iskolákon elengedték a fiúkat a portyákra, bár egyes üzemekben természetesen meg kellett térítenünk a béralapból hiányzó összegeket. Ebben az évben kevesen érettségiztek a játékosok közül, és ez is közrejátszott abban, hogy jó volt a légkör, nem volt annyi izgalom. Játékosaink általában jó tanulók voltak. Egy példa: a középhátvéd Boros, aki a magyar tannyelvű gépészeti és elektrotechnikai ipariskola diákja, sohasem okozott problémát az iskolával, de azok, sem, akik néha egy hónapra is távol voltak Koáicétől, eleget tettek kötelezettségeiknek az iskolában — mint például a válogatott Jacko.

— Feckó úr, befejezésül néhány részletre lennék még kíváncsi, de ezek a részletek taián a legiényegesehbek, mert ifjúsági lap vagyunk, és ha ifjúsági bajnokokat ünnepiünk, kényesebb témák is érdekelnek. Tehát: tudom, hogy a csapatban magyarok is szerepelnek, ugyanakkor azt is tudom, hogy a közösség kifogástalan volt, egy emberként küzdött mindig. Nem voltak nemzetiségi problémáik? Kaptak-e játékosai pénzt? Dohányozhattak? Iszogathattak? És végül: Hogyan ünnepelték meg a bajnokságot?

— A csapat valóban „kevert“, de nálunk szó sem lehetett nemzetiségi problémáról. Aki tud focizni, aki ért a foci nyelvén, az kiemelkedhetett, bebizonyíthatta tudását. Pénzt a mi játékosaink nem kaptak, és úgy tudom, ahol felnőtt ligacsapat van, ott nem is kapnak. Viszont arról is hallottam, hogy egyes helyeken az ifiket is fizetik. Ami a dohányzást és az ivást illeti: évek óta következetesek vagyunk. Aki megszegi a fegyelmet, tehát aki dohányzik vagy iszik — repül. Nem tárgyalunk sokat, kizárjuk a keretből, ez természetes. A bajnokságot Prágában ünnepeltük. A közlekedésügyi miniszter vacsorát adott győzelmünk tiszteietére, rögtön a Sparta elleni győztes találkozónk után.

Ezek voltak az edző befejező mondatai. Megköszöntem Fecko és Barna úr szívességét és elbúcsúztam. Es az úton azon gondolkodtam, hogy ifjúsági lap vagyunk ugyan, de az ifjúsági ligával keveset foglalkozunk, pedig egy-egy edzőt vagy tehetséget bemutathatnánk időnként egy-egy villámportréban.

A jövőben erre is gondolunk majd, és kérjük munkatársainkat is, hogy „vadásszanak“ becsületes és következetes edzőkre és példaként állítható fiatalokra. írásaiknak szívesen helyet adunk.

BATTA GYÖRGY