Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-12-14 / 50. szám

Torna falé vezet egy út láger joska azon tnäult. Nem járt gyalog ez a betyár Lova röpült, mint a madár. láger lóska két méter volt Az arcán egy anyajegy lolt. Szőke göndör hallürtjei Széles vállát betakart. Viganóba felöltözött Kalaplához tollat tűzött. Szép is volt a viganóba Mint egy magas úridáma. Nagy betyár volt láger fóska Felpattant a szilaf lóra. A fekete lova után Porzik az út végig Tornán. A tornai mulatóba mulatni ment láger lóska. láger fóskát megcsodálták: Ki látott ily úridámát? A csapiáros így fogadta: Isten hozta kisasszonykai Köszönöm a fogadását. Csapra üsse legjobb borát. Igyon most már aki itt van Ne menjenek haza szomfan. Húzzad cigány, a mindenit, A vonódba pénzből teliki Megkérte egy barna legény: A kisasszony táncban enyém. Gyönyörű a haffürtlei Aki ránéz nem feledi. A mulatón nyílt az ajtó Nyerített a fekete ló. Megjelentek a zsandárok megbámulták a szép táncot. A vármegye kapitánya láger fóskát kérte táncra. A kisasszonyt megforgatom Azután meg bevasalom. láger fóskát bevasalták Bs azután megkínozták. Nem táncol már fáger Jóska Térdig érő viganóba. láger Jóskát kivégezték A leányok eltemették. Sírhalmán egy szál tulipán Siratta egy barna lány. (népballadaj 4 Új ifjúság TETŐNKET GYÉMANÜAL VONJA BE A TÉL (FEJEZETEK A „FÜZETBE IRT REGÉNYBŐL“) Emberek, csoda történik a világgal! A kifosztott, csontkemény kopár földre hűl-' lant kezd a gyémánt, szinte' belevakiilunk a látványba. A megvékonyodott fák reszketve markoiják a kincset. Reggelre gazdagok leszünk, tetőnket Is gyé mánttal vonja be a tél. . .. . Esik a höl Csupa kincs a világ Csupa kincs, mint Krankllla János négy füzete, egy regény és számos ballada tárháza.-O­Hrhov (Görgő) egy kőszfklás hegy aljában húzódik meg, mint a nyúl, amely a téli hi­degtől menekül a kiszáradt bokor aljába. A falutól nyugatra hatalmas kőszikla díszíti a hegyoldalt, a Galamboskő. A kő még á ta­tárjárás Idején kapta nevét. IV Béla e szik­la alatt vette fel a harcot az ellenséggel,'és kényszerítette a horda egy ‘ részét a mene­külésre. IV. Béla katonái ezután megmászták a követ, mert a tetején madarakat láttak röp­ködni. Jól látták: a Galamboskö' vádgalamb- tojásokat rejtegetett. A kimerült Katönáknak volt mivel éhüket és szórajukat csillapítani. A király ezután a Palotán tartott' pihenőt. A Palota á háromágú Fejforrás mögött vkn. A tatárjáráskor a falu helyén tölgyerdö lom- bosodott, de Itt-ott már akkor is akadtak te­lepülések. A háromágú forráshoz éppen a törzsfő, a vezér lakott a legközelebb; innen a név. Fejforrás. A forrás fölötti hegyoldalon, egy hatalmas szikla alatt lyuk tátong: Az Asszonylyuk. A tatárjáráskor Ide menekültek a lányok és az asszonyok. Tőle balra található az Oltárlyuk. Ez volt a menekültek imádkozőhélye. Itt, ezen a kötájon találkozott Úá! Jóska, a „füzetbe Irt regény“ hőse, a Juh.ászlegény, az óriáskígyóval. Kint fütyörész a tél. ‘Itt bent, a tűzhely mel­lett lapozzuk tovább a fejezeteket. ^-0­Gál elérte az erdő szélét. Juhai megálltak az erdőszéli fák alatt. Sehogy sem akartak az erdőbe menni. Néhány a; iá bhoz • dörzsöl­te fejét, a többi lefeküdt a lombkorona-alá.- Gál leült egy “íátí)1%re és gondötkódhf köZ- ,deif. yájamf baj törjtAnik? A juhok akkor yl- selkednék Uyén. ajzottan, ha haj' váh kés'zti- lőben. De hát mi történhetne? füiőta' a h'é- gyeket járja, nem történi semml különös. Egy­szer elaludt, és egy kigyő keiesztülr.súszott a nyakán, arra ébredt, hogy valami hideg kú­szik át rajta. ^ ­Gál felállt, rágyújtptt, egy cigarettára és kS‘ zelebb ment a nyájhoz. A juhok elindultak az Ördöglyuk irányába. A három nagy kecs­kemétr csengő jajgatva, a kis böszörményiek sírva szólaltak-meg.'Gált gondolkodóba ejtet te a csengők kesergésé. Mit érezhetnek'álla­tai? A nyáj közben: a Demjénvölgy közelébe ért: Itt óriás bükkfák sorakoznak, és a völgy fölött állandóan köröznek a sasok Később egy kis tisztáson megtorpantak a juhok. Körüláll­ták egy nagy tölgyfát és idegesen dobbant-' gattak lábaikkal. Gál figyelni kezdett. Ebben a pillanatban a levegőbe rajzolódott egy a‘ ranysárga színű, zölddel és hamuszürkével szikrázó villogás. Nem tudta a látvány tit­kát. A következő pillanatban azonban Ismét megpillantotta a színeknek ezt a tobzódását, majd hatalmas fütfyszöt hallott. A távolt bér­cek úgy adták vissza a hangot, mintha gőzös sípolt volna. A juhok rémülten menekültek a hegyről. "Gál rádöbbent: .óriáskígyóval találko' zott! n ' ' ' Farkasszemet nézett' az állattal. Kutyája < harcra készen borzolta szőrét A kígyó 'ösz- szetekeredett é's várt. Gálban megfagyott a vér' ■ Látta, hogy a kígyó készül valamire. Támad­ni akar vagy menekülni készül? „Ha ez a szörnyeteg rám veti magát, poz- dorjává zúz. Azt sem fogják tudni, hová let­tem.“' • ' ■ ' ■ Elővette hosszú nyelű: baltáját, majd csiz­mája szárából előhúzta csipkés nyelú kését is Annyi ideje sem maradt, hogy a kígyó támadását megfelelő állásban várja, mert az állat rügóként vágódott felé. A juhásznak úgy tűnt, mintha vttlámtott volna; hatalmas ütést érezve a közeli bokorra zuhant. Kutyája cibálnl kezdte gazdája ingét és nya­logatta vérző arcát. A juhász magához tért. A kígyó közben a bükkfa alá menekült, ott . vplt, a barlangja. A lyukböl kllálszotf hatal­mas farka; az állatot Is megzavarta a féle­lem A juhász most már értette, mi történt. 'Az óriáskígyó meriekillnl próbált és’közben,' véletlenül’ vá^ta 61, Miután eleget györiyöfk.Qclött, a színekben,, úgy határozott, hogy kár lenne á gyönyörű bestiát megsebez­ni; Ilyet, nem mindenütt és nem mindenkor láthat az emberfia. Juhai után Indult. A hegy tölgyfái úgy bó- ' lógattak' a’"szélbbn,’ itrlBtha őt köszöntötték: > volna: Etőyettej kiárinétját és'^jStszaftí kegdéft.' ■’Elfújta:' ír' SZlfcláknáft* és'réfekhék l^er Jó'skö’ balladáját,. I^d.r lős^^föj,, 'á bgt’yáfről,, kW ' h^i .’r'ubába .öltő hogy a pandúrok ei ne , tPRjék. ..lylég a,.jdédanyjától halJutla. a bállá-, dát.. Jäger Jóska a falujukban Is járt és segí­tette a szegényeket, Gál dédanyja egy vlga- nőt és egy' -pár piros csizmát kapott tőle: hétéves kislány volt akkor. Rozfiaváról (Rozsnyó) KoSí.ce (Kassa) felé tpenve,. ,a Szoroskö Után fűződik fel, az út zsinórjára az első gyöngy: Jalrlonov (Almás), a- második Hrhov (Görgő). Itt él Krankilla Jáuns, ebben a faluban. .A hatvanegy éves, nyugdíjas juhászt a mell­hártyája bántja, most már nem ballag tel ju­ha ival a kövek közé, a vad füves rétekre, mint eddig tette. Nem táma^Jist>a iijug óriáskígyó, nem veheti elő kedvetió--- ktaruré't.|ér, hogy el- fújja a szebbnél szebb betyárnótákat. A rádió többször IS világgá szórta kincses gvüjtemé- nyének legszebb ékeit, azokat amelyeket ta­lán a dédanyja , tá a/(íédanyjától hallott. Itt ül a duruzsoló'tűzhely, mellett és me­sék. Hatvanegy éves, külsőre Illyés Gyulára em- iékeztet. A keze ,éa az. arca éppen olyan rán- cozajú, mint Illyésnek, és. benne Is erősen rhúnkál az íráskéayszer. tilem kérdezem, • miért rótta élményeit füze­tekbe, és azt sem kérdezem, miért jegyezte tel a betyárnótákat. Mert akkor a tölgyfákat Is meg kellene kérdeznem a Galamboskö korül: miért nőttek ki a földből és miért hallgatnak olykor-oly­kor, vagy miért bólogatnak időnként? Ügy Indázik apáról fiúra vagy dédnagyma­máról ükunokára egy-égy népdal, mint az e- per. Krankilla János íogékonynak mutatko­zott, ■ szívében gyökere'! eresztett Jäger Jóska balladája. Azé a Jágef Jóskáé, aki egyszer a falújukban is járt,'és aki viganóval meg pi­ros csizmával ajándékozta meg a hétéves kis­lányt. Azé a )áger Jóskáé, aki a szegényeket támogatta és aki nöf ruhába öltözött, hogy kicsússzék a pandürdk kezel közül, de akit mégis élért a végzete.' A tűzhely melletf hetvenhat éves anyóka melegszik. „Ja), lelkem, jobb lenrie már nekem a te­metőben, nem élhét az Hyéii, egész éjszaka rázott a köhögés.“ • .-> Az anyóka Is ezekén a balladákon és fce- tyárnótákon nőtt 'fel,' nefn adja magát' köny- nyen az elmúlásnak; Jágfer Jóska sem adta könnyen a bőrét. A Krankilla János gytijtötte nóták elkísér­nek-a sírig, szükségünk van rájuk, mert szé­pek; és halálunk után Is úgy virágzanak to­vább, mint az a szál tulipán, amely láger Jóska ^slrhalmán égért Csodálatos Színes élő gyertyaként. ' —P— .Boldog az, aki csodának látja, ha havazni ■ kezd, amikor a klíosztott>- icopár-világra , úgy h-Kll- a- hó, olyan, s*1kiíázya. ,.:mintha :g.yéniánt »lenne-.'’ ■ -. - , - - ­Boldog az, aki'észréveszlj «hogy a löegvé- kpriyodott iák reszketve nrarkoljáic a ktncset, és, szerenqsés az, akit álomba ringat a hit: reggelre gazdagok: leszünk, lefőnket gyémánt­tal vonja be a tél: Elhiszítek, hogy csupa kincs a világ? Csupa kincs, mint Krankllla János négy füzete, egy regény és számos ballada tárhá­za. BATTA GYÖRGY 114. iaK£ . 'lamás 115. Bállá Ildikó 117. NO'Votná Renáta IJü Lánnyá -Lüiúa 119. Lesko-Attila 120. Lengyel Attila 122. Renczes Jancsika 124. Kovács Otika IvBia , 126. Dávid Lacika 127. Nádasky A;;dna 128. Rácz Mártika 112. Ms'izárcs Ari -r 113. Csetö Zsult Szabó Igor 121. Skutlas Editke 123. Nagy Zsoltika 111. Wegenbauar Andrea 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom