Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-30 / 48. szám

új ifjúság 9 EUN FELI' Barázdában Eleredt az eső, és esett égés-, héten. Szépen, csendesen, éf- lei-nappal. Esett, esett, esett - alaposan megáztatla a földe­ket. Aztán szellő támadt, elűz te a felhőket, kiderült az ég és melegen sütött ki az őszi nap. Megszikkadt a föld, és szép, szántáshoz való idő kere­kedett. Bone Krafnenec újra befogtc Szivuskát meg Belcsót, és elin­dult az eke után. Földjét min­den oldalról erdő vette körül, szép, szélvédett völgyben terüli el. A meglazult, porhanyóssá vált talaj omlott, mint a por­cukor. Meglóbálía az Osztökét, és rászólt a befogott állatokra. — Na, gyerünk, testvérekl Hangját élesen verték vissza az erdők. Az öreg Beleső meglengette a farkát, és nyugodtan megin­dult. Szivuska, a kts sovány te­hén, alig feleakkora, mint Bel­eső, igyekezett lépést tartani társával. Egymás mellett sorakoznak a barázdák: kettő, három, négy... Bone bánatos arca kis­sé felderült, elfeledkezik nyo­morúságáról, és fütyörésznt kezd. Beleső, lassabban, Belcsol Lemarad Szivuska!... No, gye­rünk, Szivuska, gyerünk! Gye­rünk, Szivuska, gyerünk, so­ványka! No, gyerünk, kedves!... Tudom, elfáradtatok, de mit te­hetünk? Bn is fáradt vagyok, egész nap le, fel, le, fel... Beleső, a ravasz öreg ökör, fújtatott, szuszogott, és élőké Wen megindult. A kis Szivuske minden erejével nekifeszült meggörnyedt, szája kinyílt, vé­kony farka felgörbült, s m?g Beleső egyet lépett, adelig t kettőt. Kinyújtotta a nyelvét, .< ment, ment, húzott. Körös-körül sehol egy terem­tett lélek. Az erdőben az ősz zizegő. mezítelen lába alatt meg-megreccsen a száraz gally. — No, gyerünk, Szivuska. Gyerünk, kedves! — kiáltja Bone, és aggódva figyeli, hogy merül ki, mint veszíti egyre jobban erejét Vézna kis tehe­ne. — Hót... Megálljunk! Pihen­jetek egy keveset. A fáradt állatok megállnak. Bone hozzájuk lép, és megsl- 'mogatja homlokukat. — Beleső, Beleső, nincs ben­ned egy parányi emberség sem! Agyonfárasztottad Sztvuskát. Ugye, Szivuska? — beszél hoz­zájuk. Szivuska és Beleső nyugodtan és közömbösen néznek rá nagy, bús szemükkel. Szuszognak. Erősen szuszognak. Szivuska szájából habzó nyál csurog. Társára néz, majd a gazdájára, és csüggedten hajtja le. fejét. — Mt van, kedves? Mondd, ml bajod? Nehéz az eke? Kis sovány Szivuskám! Sír, ugye. a szíved, kedves? No, kihúzzuk még estig, holnap ünnep, egész nap pihenünk! Akarsz valamit Beleső? Mii nézel rajtam? De­rék fiú vagy te Is — beszél hozzájuk Bone. Szivuska azonban nem emeli fel a fejét. Mintha gazdája hangja nem nyugtatná meg a szívét. Beesett horpasza erősen és gyorsan emelkedik és süly- lyed. Remeg a lába. — Mondd, mi lelt, Szivuska? — kérdezte ijedten Bone, és si­mogatni kezdi lágyan, mint be­teg gyermekét az anya. Aztán megragadja az ekeszarvát, és rákiált a két állatra: — No, gyerünk! Mozogjunk! Beleső nektfeszül, indulni próbál, Szivuska erőlködik, hogy együtt induljon meg vele, de nem győzi a lépést,'és meg­áll. — No, gyerünk! — hangzik Bone hangos biztatása. Az erdőből élénken felel rá a visszhang. Beleső nekiindul megint, Szi­vuska is nekigörnyed, de lába remeg, összerogy, ráesik a já­romra, és fájdalmasan elbödül. Bone elhajítja az ösztökél, gyorsan kifogja Belcsót, és ta­nácstalanul áll Szivuska előtt. A tehén fekszik mozdulatlanul, a nyakát kinyújtotta, pofája a laza, porhanyós földbe fúWdoti, szemét lehunyta, és zihálva lé­legzik. — Kelj fel, Szivuska, állj fel! — Bone kiszabadítja a já­romból. és a szarvánál fogva próbálja talpra állttant. A tehén felnyitja kissé a szemét, könyörögve néz a gaz­dájára, mintha csak azt akarná mondani: „Ugyan, hagyj nyu­godtan meghalni!“ —- és sze­me újból becsukódik. Bone körüljajgatja, és nem tudja, mitévő legyen. Szánto't- szántatlan földjére egyaránt erősen tűz a nap. Csak néz-néz le az égről, és lassan megindul lefelé a dombok mögé. A kö­zelben sehol senki. Mély hall­gatásba borult az erdő is. ~ Na, Szivuska. kelj hát fel! Beleső kinevet... Állj fel... Ne tréfálj, kedves... Nézd, milyen szép porhanyós a föld, öröm szántani. Es újra megfogja a tehén szarvát, és megpróbálja lassan talpra állítani. Szivuska nekife­szíti lábát a földnek, és eről­ködik, hogy felálljon, de alig tud megmozdulni. S újra fáj­dalmasan leengedi fejét a laza talajra, és fújtatva lélegzik. Bone eléje ül, térdére emeli a fejét, simogatja és csókol­gatja a tehén homlokát. — Né tedd ezt velem! Szánj meg, hallod? Már csak ez az egy tábla van hátra. Szántsuk még azt fel, utána aztán pihe­nünk.., Nem foglak be többé ebben az életben. Majd felnő a te kis Gallcád, s 6 segít Bel- csónak. Te pedig fekszel egész nap az Istállóban, és kérődzői. A gyerekek a fehér vödörben hozzák majd neked a vizet, és minden reggel abrakot tesznek eléd... Rendbe jössz, meggyó­gyulsz, megerősödsz... Ugye, így lesz, kedves? Szántani Galica és Beleső fog, te pedig legelsz a mezsgyén, onnan nézed őket, s majd odakiáltod nekik: „Dol­gozzatok, dolgozzatok!" S mi­csoda öröm lesz nézni őket!... Estefelé, amikor elengedem Ga- licát, majd odafut hozzád, meg­nyalogat téged, és úgy köszön: „}ó estét, kedves öreganyám!" ... No, állj fel, kedves! Kelj fel már! Szivuska azonban meg sem moccan, nem nyitja fel a sze­mét sem, hogy gazdájára néz­zen. Egész teste remeg, mintha lázas volna. Bone feláll, letör onu darab kenyeret, megsózza és odatart­ja a tehén szája elé. — No, kapd be, soványkám! Szivuska felnyitja a szemét, hogy könyörögve a gazdájára nézzen, és újra lecsukja. Bone elkeseredetten sóhajt. Végignéz lassan száradásnak indult, cserepesedő földjén, s azután a hallgatag erdő felé A mezsgyén békésen legelésző Belcsora vet egy pillantást, majd a siető napra tekint, és rádöbben: egyedül van az egész völgyben, nem várhat sehon­nan segítséget. Ojra a beteg Szivuska felé fordul: — Kelj fel, kedves! Kelj fel! Medve van az erdőben, idejön s megesz — ijesztgeti. Leveszi a kocsiról az ócska pokrócot, magára teríti, be­megy az erdőbe, ott bömbölni kezd, a medvét utánozva, négy­kézláb kimászik, és a szegény tehénhez közeledik. — Baut... Auuu! — közeledik mindjobban Szivuskához. Szivuska felnyitja a szemét. Bús, elgyötört szeme mélyén iszonyú rémület ül, felemeli a fejét, kétségbeesetten elbödül... de felállni nem tud. Bone hirtelen ledobja magá­ról a pokrócot, csüggedten az állat fölé hajol, keresztet vet, és keservesen felzokog. Szivuska még egyet bödült. szeme ijesztően kimeredt, és ezzel kimúlt. Kumez Sándor felvétele Mi volt ez, kérem? Most ment ki a kapun egy megra­kott teherautó, és maga nem kérte a szállítólevelet! — kiál­tott dühösen a portásra Stlrpák Sándor, a Timsó- és Robbanó­motorgyár sorsüldözött igazga­tója. A portás ijedten, dadog­va válaszolt: — Elnézést kérek, egy ki­csit szórakozott vagyok. Talán tetszett hallani, hiszen a rádió is bemondta, ma fróntátvonu- lás van. Ilyenkor ugyebár csök­ken a koncentrálást képesség, esetleg főfájás, könnyű szédü­lés léphet fel... — Eleget magyarázott — le­gyintett Stlrpák, és besétált a nagy szerelőcsarnokba, ahol az exportból visszamaradó, kezdet­leges technológiával készített robbanómotorokat szerelték. Stelpőczi, az egyik szerelő, az esztergapadra támaszkodva, Grimm - meséket olvasott fel munkatársainak. — Olvasgatunk, olvasgatunk? — érdeklődött gúnyos kíván­csisággal Stlrpák. Stelpőczi megrezzent, majd egy szamár­füllel megjelölte, hogy hol tart. A kérdésre bánatos mosollyal felelt: GALAMBOS SZILVESZTER: Frontátvonulás — Bocsánat, de ma már kora reggel olyan furcsán ébredtem, A feleségem meg is jegyezte: „Az az átkozott frontátvonulás az oka, amely bizonyos funk­cionális zavarokat okozhat az embert szervezetben. A tünetek: bágyadtság, rossz közérzet, mi­által is a munkaintenzitás...“ — Majd adok én magának intenzitást! — ordított dühösen az Igazgató, és feldúltan ro­hant Perczegős Norberthez, a jó nevű munkavezetőhöz: — Nem látja, ml folyik itt a robbanómotor - részlegnél? A TimsOgyáregység pedig mind­össze kilenc darab tlmsót ké­szített egész délelőtt. Miféle művezető maga? Perczegős behúzta a nyakát: — l‘m sorry. Vagyis magyar­ra lefordítva: bocsánat. —■ Miért nem ellenőrzi job­ban a munkát? — nézett rá fe­nyegetően Stirpák. — Szabad legyen megjegyez­nem: a statisztika szerint eze­ken a frontátvonulásos napo­kon történik a legtöbb közle­kedési baleset. A kórházakban Ilyenkor csupán a rendkívül sürgős műtéteket végzik el. Nemcsak az orvostudománynak, hanem az igazgató kartársnak is figyelembe kellene vennie, hogy a frontátvonulás objektív nehézség. Ilyenkor a művezető sem áll mindig a feladata ma­gaslatán. Hiszen ő is ember... A fejem! Kaphatnék kölcsön egy aszpirint? — Tűnjön el a szemem elöl! — hörögte Stlrpák, és dühösen felrohant az irodájába: — Piri­ké! — mondta a titkárnőnek. Egy dézsa méregerős kávét! — Abban a pillanatban felberre­gett a telefon. Stlrpák felemel­te a kagylót. Erélyes férfihang pattogott a drót túlsó oldalán. Stlrpák felismerte a trösztve­zér hangját. — Hallatlan! Megkaptuk a jelentését a negyedévi tervtel- jesítésröl. Egy kisüzem - nyolc melóssal - többet produkál, mint maguk. Miért? Az igazgató ebben a pillanat­ban szúrást érzett a tarkója fe­lett: — Elnézést kérek, de ez az átkozott frontátvonulás az oka. Az orvostudomány mai állás- foglalása szerint a fokozott napfolttevékenység olyan ha­tással van az embert szervezet­re, s ezáltal a munkaintenzi­tásra... — Ahogy az eredményeiket nézem, maguknál évente há­romszázhatvanöt napon át van front átvonulás! — dörögte a tröszt vezérigazgatója, és Stir­pák Sándor, a Timsó- és Rob­banómotorgyár balsorsú veze­tője magába roskadtan várta, mikor vonul át feje felett a front... JAN §KAMLA VERSEI: NÉZZ VISSZA ÉS EMLÉKEZZ EZ ITT A RÉGI HAZ. Az ajtószárny mögött két árny lopakszlk kúszva Engem szavad, téged gyönyörvágy fojt s Igáz s nevében szólítsz újra Itt mondtad egykor; Jézus! 0 Jézusom micsoda gyönyörűség. És elhallgattál félve Mint régi felirat úgy függök váltadon melyről a Mene-tekel-t a nö-mítosz letépte Azt kérded: Ogy? Igen? És rögtön fcleleik Igen ily megadón dobáld szét legszebb hangod És azt, hogy lebírlak konokságnak ne vedd 3 lánytestek folyvást-zengö örök harangok Ezért: ne hozd elém rontásod már soha akkor sem ha lázrözsák lepik el egész lényed Gyötrödve-slrva szerettél. Szád fényes fogsora megjelölt: béna testemen itt ég a bélyeg Téboly s klméra Láb és szem fogyatkozása Kezed fehérjét torz pózba átkozta a kétség egyetlen piros színfolt; az idő lerázza tűzforró késéről a mezltlen vágyak vérét —O— ASSZONY VAGY S MENEKÜLSZ ÉS HALLOD A SZÖTl MEGÁLLJ Puttódban el-elfújsz mintha a nyugvást várnád a visszhangzó prózát felissza a vak homály a ruhát és mosolyt már mások aggatják rád) Megbotlik futó lábad és ráncod leteper Mély sebed nyeli el a szemed pillantását satnyul értéked Marokba-bújó pénz leszel kulcs, mellyel az elűzött szüzeket kizárják Hol van a budoár, amelyben szétesik — amit a férfi könnyen elkap — ruhád selyme? s a világot mint gombot vagy mákony gőzeit látványosan fűzik fel bogos életedre? Ö hol van a te Időd? Elsiklik mint a víz mint délibáb mit a nő álarc gyanánt vesz fel elavult modellt játszva s amit majd beborltsz egy mitikus képtárban fekete flór-lepellel —0— MESSZI SÖTÉT ERDŐKBEN ÉJSZAGO FÜVEK ÉLNEK Hol az égbolt feszes bőrén ver riadót a nő hadat üzen a lábak vidékének s a határt együtt lépjük át: szánandó hódítók Köröttünk egyszerre néma tavak remegnek s a tó látja a sóhajt bár zord kín tépte szét s odaítéli rettegést-ontó szemednek a mlndent-látók tiszta elemi csermelyét Elmegyek tőled most szomorú szép szerelmem érintésünktől berzenkedik a halk berek ne búslakodj hogy súlyos terhekkel szívedben nyerted el a tudást amellyel befejeztelek PAVEL BUNCAK: LENIN Nem csengő dal ez hangos ágyúdörgés Nem harangszó ez süvítő gránát Nem angyal közeleg a felhők közül Elűzni kisdedek szörnyű álmát Maga a vas-óriás jött le a hegyről Prométheusz ki elszakadt a kőtől Féljetek istenek a láncot szétmarta a rozsda Sötét századok ádáz dühe bömböl Aki útjába áll lebukik a porba Téphetik a mellét lángvlllám nyilai Naptűzben született szép keleti fényben S szigorúbb mint a mondák jehovája Aki nem tart velünk ne is éljen Szigorú mint a lázadás szabálya S mégis dal cseng noha ágyú dörög Kialszik fakó boltíve az égnek Karunk az óceán Izmától erősebb S Leninben is milliók élnek Nem nőttek hozzá a járomhoz a váltak Eres kezekhez a zsarnok korbácsa Millióan vagyunk ebben rejlik erőnk Öklökből vert pántot fonunk a világra repedt harangként sír a haló élet Millióan vagyunk ebben rejlik erőnk S Leninben is milliók élnek Mindent feláldozol azért amit szeretsz S a gyűlölettel Is terheld a mérleget Az Igazságért dicsőség elesni Ebben a tusában mindenki hős lehet Ogy zeng a dal mint győztes ágyúdörgés Mint Igazságtevő golyók tűzesője Mint mikor az apa fia fölé hajol A jajt és a könnyet elhajtani tőle örülni fogsz világ Tiszta hittel hiszünk A Kreml tornyából zúgó zenének Millióan vagyunk ebben rejlik erőnk S Leninben is milliók élnek Veres János fordításai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom