Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-30 / 48. szám

MIHAIL ILJICS ROMM November elsején, 70 éves ko­rában elhunyt Mlhall Komm, a? egyik legismertebb szovjet film rendező, számos nemzetközi díj nyertese és a legnagyobb szov­jet elismerés, a Lenin-dfJ tu lajdonosa. —0­Mlhail Iljics Roram neve ol­vasóink előtt Is ismerősen cseng, mivel nagy sikerű, mű­vészt erővel megkomponált filmjei közül nem egyet íllm színházainkban és a televízió ban is bemutattak. Ezek: A si­vatagi tizenhármak (1936), Le­nin októbere (1937), Egy év ki lene napja (1981) és a Hétköz­napi fasizmus (1985). A neves filmrendező 1901- ben Irkutszkban született, kép­zőművészeti tanulmányokat folytatott, festészettel, szobrá szattal, írással és színházi ren­dezéssel foglalkozott, mígnem végül, sok-sok csalódás és meg­próbáltatás, vagy ahogy ő mond­ta: „raűvészetkörnyékl fusimun­ka" után 1928-ban elhatározta. hogy a filmmel próbál szeren csét. Érvényesülése, tehetségé­nek kibontakoztatása azonban itt sem volt töretlen, mert a Maupassant novellája nyomán készült Gömböc c. első filmjét például többízöri megszakítás­sal csak 1934-ben fejezhette be; nem sok örömére, mivel két hónap múlva — az akkori gya­kori Igazgatócserék miatt — elbocsátották a filmgyártásból Néhány hónap múlva visszavet­ték, s ekkor egy amerikai film hatására parancsot kap, hogv készítse el a Sivatagi tizenhár inak at, a szovjet határőrök hő slességének példázatképp. .A film igen nehezen — végül mát a gyártás jogának megvonásé val — készült, de amikor for­galmazásra került: a Szovjet unióban és külföldön Is egv csapásra hírnevessé teszi. Ezt követően egymás után forgatja a Lenin októbere és a Lenin 1918. című klajszlkusnak elis mert műveket, melyekben a nagy államférfit és forradal­márt vezető nagyságként, egy­szersmind emberi közelségben ábrázolja. 0 azonban a Lenin­ről alkotott képpel mégsem elé gedett, s ezért 1948-ban és l9S6-ban Vlagyimir Iljics Lenin címmel újabb filmeket, de ez­úttal doknmentumfilmeket for­gat. Harcos, anlltaslszta álláspont- já* a;- 1944-1.en készült A 217- es deportált c. filmjével fejezi ki, de ezután a sztálini sémák és dogmák kényszerével és szo­rításával küzdve, jó ideig el­hallgat. Hogy miért, arra Jegy­zetek a filmről c. könyvében így derít tényt: „A rendezőnek a saját munkájáról kialakított koncepcióját folyton-folyvási megpróbáltatások özöne éri Minden áldott nap kerül olyan új mozzanat, amely megingat­ja, elörchajtja, réseket üt raj ta, megpróbálja más irányba téríteni, vagy éppen megsem­misíteni.“ A megsemmisítés veszélye számtalanszor fenyegette Romín filmjeit is. De ö kitartott. Az elveivel és az emberekkel Is megküzdött. A Moszfilm stúdió művészeti vezetője lett (1955— 1961J, majd a Filmművészeti Főiskola megbecsült tanára. Pá­lyája új, felfelé ívelő szakaszá­nak első állomásaként megal­kotta az Egy év kilenc napja c. gondolatgazdag, az élet és halál nagy kérdéseit feszegető ízlg-vérig korszerű, mai filmjét, aztán négy évre rá — eredeti dokumentumfilmek felhasználá­sával — a fasizmust ironikusan leleplező Hétköznapi fasizmus c. feledhetetlen dokumentum­filmjét. Közben írt, könyveket publikált, utazott, nem utolsó­sorban pedig olyan fiatal te­hetségeket bocsátott szárnyra, mint amilyen Grigori] CsuhraJ, Igor Talankin, Tarkovszkij, Ka­latozov és más szovjet fllmren- dszók. Világunk ma címmel egy idő­szerű dnkumentumíilm összeál­lításához Is hozzálátott — amely korunk elentmondásait kellett volna, hogy dokumen­tálja —, de halála ebben meg­akadályozta. Mihail Iljics Roram halálával nemcsak a szovjet, hanem az egész világ fllmpiűvészetét nagy veszteség érte. Mert vele egy olyan művész távozott, aki balsikerei, vándorlásai és szün­telen foglalkozásváltozásai kö­zepette a művészetben mindig bántónak és fölöslegesnek tar­totta a középszerűt. iiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii»iiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiiiiiiiiimiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiimiiiiniiiinimiiii{iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiii 'íiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiii Csákén vagu növekszik a mozinézők száma? 1955-ben Olaszországban a mozilátogatók száma 819 millió volt, s 1969-re 31 százalékkal, tehát 5J0 millióra csökkent. Ugyanilyen tendencia figyelhe­tő még más kapitalista orszá­gokban is: Franciaországban és az Egyesült Államok statiszti­kái tlzenöt-hűsz év alatt több mint 50 százalékos visszaesést mutatnak, s végül Angliát említenénk, ahol a 84 százalékos veszteség szinte hi­hetetlennek tűnik. A felsorolt adatok mellett figyelembe kell még vennünk, bogy világvi­szonylatban az elmúlt 15 évben 2 mllliárddal nőtt a raoziláto- gatók száma. Az UNESCO által készített kimutatás szerint egyébként a kapitalista orszá­gokban me,gfiv,elhetö esi' '••enő tendenciával ellentétes Irányú fe|16dés tr"gy végbe a szocia­lista és afro-ázsiai országok­ban. E rövid bevezetés után néz­zük meg. mi lehet a több or­szágban kialakult válság oka, hogyan szeretnének ezen ötle tekkel, újításokkal segíteni. 1966-ban azok az olasz film­színházak, ahol a legdrágább Jegy ára 300 Ura volt (ezek a mozik 90 százaléka), a bevé­teleknek majdnem a felét szol­gáltatták. 1969-ben 9770 mozi működött Olaszországban — e tekintetben minden más orszá­gon túltettek —. s az „olcsó" filmszínházak ekkor már a be­vételek 34 százalékát adták, ugyanakkor ott, ahol a jegyára 500 Ura felett volt, 40 .záza- lékkal Járultak a bevételhez. Mindez egy tényt biztosan ki­mutat: különösen' a irágább mozik, az elsöhetes címeket bemutatók a látoga.tpttság gyors hanyatlására áremeléssel válaszoltak. Rövidlátó követ­keztetés lenne, ha ezt a ten­denciát a sport, az autó, a te­levízió és más szórakozási le­hetőségek gyors fejlődésének tulajdonítanánk, megfeledkez­vén arról, hogy a háború után egész 1955-ig a moziké volt az elsőség az érdekességek, az iz­galmas, újszerű események, je lenségek bemutatásában. Ezt a szerepet kétségtelenül elhódí tották tőle, az árak emelése te­hát nem jelenthet megoldást, nem fs ellensúlyozhatja a láto­gatottság csökkenő tendenciá­ját. Hollywoodban egyébként min den szempontból jelentős, a filmgyártás valamennyi terüle­tét átfogó reformoknak lebe tünk tanúi. Mivel az United Ar­tists kivételével a filmgyártó cégek passzív mérleggel zárták az elmúlt éveket, számtalan újítást vezettek be a forgalma­zásban, értékesítésben, propa­gálásban. Ugyanakkor a pénz­szerzés legváltozalDsabb mód­jait »szelték ki, mint például a válL^latokhoz tartozó földterü­letek értékesítése, híres színé­szek egyes ruhadarabjainak borsos összegért való kiárusí­tása, stúdiók bemutatása né­hány dolláros belépőjegy elle­nében. A reformok, ötletek ma már látható, sőt forradalminak mondható eredménnyel jártak. Ami egyébként a tartalmi kérdéseket illeti, több újság be­számolt arról, hogy egy nagy .New York-1 filmfesztivál alkal­mával több mint tízezer rajon­gó ünnepelte a hetvenhat éves M.te Westet. Gyalogos és lo- vasrendörök tartották fenn nagy üggyel-bajjal a rendet, és több­ször összeütköztek az egykoi’i idők nagy „vamp" sztárjának hódolóival. Ugyanakkor Raqunl Welch, aki pedig a bemutatott film főszereplője, szinte fel sem tűnt érkezésével. Hasonló jelenségnek lehettünk tanúi Pá­rizsban is, ahol nemreg mutat­ták be több, a harmincas évek­ben készült amerikai filmet, közöttük a Marx testvérek ko­médiáit Is. A siker kirobbanó volt, ami nemcsak Marlene Dietrichnek, A sanghaji express és Raou] Walsh-nak, A nagy ösvény főszereplőjének szólt, hanem legalább annyira Gaou- chónak, Chicónak és Harpónak is. Ez a siker egyrészt az in­tellektuális érzékenység fokát mutatja azoknál a nézőknél, akik olvastak, hallottak ezek­ről az alkotásokról, a film egy­kori avantgarde szerepéről, másrészt azonban óriási tömeg- sikert is. Az említett jelenségek vizs­gálatakor önkéntelenül felme­rül a kérdés, a sztárkultusz vagy legalábbis egyes elemei újraéle<iésén''k vagyunk-e ta­núi. Érdemes ezen is elgondol­kodni. S ha joggal szemlélhet­jük kritikusan mindazt, amit gyűjtőnéven Hollywood fogal­ma fémjelez, nem szabad elfe­ledkeznünk arról, hogy a film fejlődésének ez a korszaka sok értéket is teremt és főleg sok tanulsággal szolgálhat. Előfor­dulhat, hogy a most hetvenöt éves filmnek a múltból erőt kell merítenie jövöjéhez, hiszen hetvenöt é • a film történeté­ben annyit jelent, mint hétszáz az Irodalomban. Tévednénk a- zonban, ha ebből azt a követ­keztetést vonnánk le, hogy a közönség megelégszik a régi emlékek felidézésével, az el­múlt idők eseményeinek újra- átélésével. Valójában minden embert saját kora, élete kérdé­sei foglalkoztatják, s a múlt­ból is az érdekli, ami a jelen­re érvényes. Éppen ezért a filmnek nem szabad elmarad­nia sem az időtől, sem közön­ségétől, s ezzel minden rende­zőnek, színésznek, filmesnek számolnia kell. M. Sz. újifn 5 KOLAROVÖI líra ’71 Kolárovón (Gúta) járva hallottam: évekig bizony sok gond volt a város fiataljaival, akikről az a hír járta, hogy jobbára csak unatkoznak, tétlenkednek: altg-alig lehet ókét megnyerni egy-egy helyi rendezvény érdekében... Ekkor született az ifjúság városi bizottságának, a helyi művelődési othonnak és a városi nemzeti bizottságnak az a közös javaslata, hogy kapjanak ök Is egy lelkesedésre, munkára ösztönző, „teljesen saját“ rendezvényt — s így meghirdették a Kolárovól Líra első évfolyamát. Nos, nincs pontos képem arról, hogy az utóbbi két-há- rom esztendőben mennyire javult a fiatalok aktivitása, munkakedve — bár ugyancsak az ott hallottak alapján e téren is sok minden me.gváltozott —, de ez a hagyo­mánnyá érő fesztivál azonban mindenképpen a szívügyük: szívesen segítenek a szervezés s az előkészítés sok mun­kájában. Ékes bizonyítéka volt ennek a fiatal, szlovákiai magyar énekesreménységek fesztiváljának ez idei, novem­ber hatndikán, a Wálasztásl kampány rendezvénysoroza­tának keretében tartott negyedik évfolyama is. Már jóval a hivatalosan meghirdetett kezdés előtt megtolt a terem, s amikorra pontban hét órakor elfoglalta helyét a zsűri — élén Zsoldos Imrével, a Stúdió 11 és a Magyar Rádió és Televízió tánczenekarának vezetőjével —, már egy gombostűt is aligha lehetett volna leejteni a zsú­folt helyiségben, —if— .A kétfordulós versenyben tizenöt énekes vetélkedik. Az értékelés nyilvános, így minden egyes szám elhangzása után a zsűri felmutatta az általa megítélt pontszámot. Egy-egy énekes a bíráló bizottság hét tagjától összesen 70 pontot kaphat. A bratislavai Duna utcai gimnázium máso­dikos diákja: Németh Imre 61 ponttal győz a hazai „pálya“ előnyét élvező Hacsik Erzsébet és a ne- svadyl (Naszvad) Belokosztolszk^ Zoltán előtt! — ★— „Kellemes meglepetés volt számumra ez az este. Amikor idejöttem, afféle sokhelyütt hallható amatőr énekelgetésre voltam fölkészülve és nagyon kellemes meglepetés ért itt, hiszen olyan fiatal éneke.seket ismertem meg, akik tuda­tosan vezetik hangjukat, tudnak bánni a mikrofonnal, is­merik a színpadi szereplés törvényeit“ — mondta többek között Zsoldos Imre, a díjkiosztás előtti rövid érté­kelésében. És valóban: a versenyt jó színvonal, a mezőny messzemenő kiegyensúlyozottsága jellemezte. A kisebb-na- gyobb ambíciókkal színpadra lépő énekesek teljesítménye azt bizonyítja, hogy az amatőr táncdalénekesek mozgal­mának hazai magyar viszonylatban nemcsak távlatai van­nak, hanem már a Jelene Is bíztató. Nem véletlen, hogy az idei Kolárovól Lírát többen Is az országos táncdalfesztlvál májusi, luCeneci (Losonc] döntőjével hasonlították össze, s e számvetés több tekintetben is a „csallóközi líra“ ja­vára dőlt el. Gondolok itt elsősorban az énekesek Igé­nyességre törekvő, bátrabb dalválasztására, vagy az egyé­niséget, tehetséget reálisabban kifejező fölszabadultabb, könnyedebb, oldottabb szereplésre. Dramaturgiailag több árny- és fényoldala volt a feszti­válnak. Bebizonyosodott például, hogy a Jövőben a Kolá­rovól Líra elsődleges célja csak az lehet, hogy a magyar fiatalok között felfedezze a legtehetségesebbeket és lehe­tőséget adjon bemutatkozásukra, továbtii fejlődésükre. Fia­tal énekes-tehetsége-mk bőven vannak, amit az is bizo­nyít, hogy a 15 színpadra lépő énekes közül csupán öten nem kerültek be az 50 ponton felüliek „klubjába“, a töb­biek szinte az utolsó szám elhangzásáig versenyben voltak az előkelő helyezésekért. A három első helyezetten kívül különösen Szolcsán József, Bíró Szerén (kár, hogy tanul­mányai színhelyén: Luőenecen (Losonc] nincs módja lel­kiismeretesebben, behatóbban foglalkoznia a tánczenével és az énektanulással); továbbá a kiváló szavalóként is is­mert Szépe Katalin és a nagyon kellemes hangú Oro» Zoltán érdemel külön figyelmet. Az énekeseket több zene­kar kisérte, melyek legjobbja a Sol-Man-együtte> volt. A pop-zene iránt érdeklődő fiatalok ma már ,,jegyzik“, számontartják a Kolárovól Lírát, melynek eddigi népsze­rűsége s egyre javuló színvonala biztató távlatokkal ke­csegtet. Az 1972-es, jubileumi ötödik Kolárovól Lírát ezért még körüUokintöbbeu, dramaturgiailag megfontoltabban kell majd megszervezni. Szükség lenne például a jövőben neves énekesekkel fémjelzett gálaestre, az énekesek és a bíráló bizottság verseny utáni találkozására, esetleg — fiatal énekesekről lévén szó — egy-egy szakmai előadás­ra is. Kívánatos lenne, hogy a jövőben — akár a hazai „pályát“ élvező énekesek számának rovására — Közép- s Kelet-Szlovákiából is több fiatal énekes jusson „mikro­fonhoz“!.., Egy szilárd, pontos versenyszabályzat, egyértel­műen megfogalmazott művészi küldetés ugyanis véglege­sítheti a Kolárovól Líra arcélét. BORSAI M. Péter iijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiniiiiitiniiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiinniniiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiitiiiiiiiniiiiiiiniiiiiiiniiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiii^ Most jelent meg = a Versbarátok Kbre sorozatában, a Madách Könyvkiadó és az p Európa KÖnyv’^kiadó közös pondozósában p Pilinszky János: Nagyvárosi ikonok s című, a szerző összegyűjtött verseit tartalmazó kötete. Mint a* g hogy arról mór hírt adtunk, e kötet a csupáji jövőre megjelenő H Nagy László; Összegyűjtött versek című kötete helj^t került í-.z ^ idei sorozatba, s úgy hisszük, tagjaink nem kis örömére. A rit­H kán megszólaló Pilinszky nemrég meg.ielent gyűjteménye ugyan* p Is napok alatt elfogyott. így azomnal követte a második kiadás, s 5 a VBK szerkesztősége felhasználta a lehetőséget, hogy tagjai s számára is biztosítsa a kiváló kötetet. 1 Pllínszkyt, a felszabadulás utáni magyar költészet egyik 6- = riását aligha kell bemutatnunk olvasolnknak. Egy-két bibliográ* E fiai adatot jegyeznénk meg csupán a gyűjteményes kötet megje­= lenése alkalmából: 19^1-ben született, első kötete, a Trapéz és = korlát 1946-ban jelent meg. a Harmadnapon viszont 1959-ben. A = Nagyvárosi ikonok a két első kötet teljes anyaga mellett tartal­= mázzá a költő új verseit, valamint két izgalmas esszéjét. = A csehszlovákiai magvar költészetből ezúttal , a legifjabb nem E zedék képviselője. Tóth László jelentkezett első önálló verses* S kötetével. Címe: = A hangok utánzata H A szerző a tavaly megjelent „Egyszemű éjszaka“ című anto- E lógia egyik felfedezettje, annak erényei és hibái egyaránt je!­= lemzik a most megjelent kötetet is. melynek első részét a „Le* E xlkon“ című versciklus képezi, második részét a ..Litánia“ című E megrendítő költemény, a harmadikat a ..Meneküléspróbák“, a ne­s gyedíket pedig a „Montázsoit önarckép egyes szám második e.s = többes szám első személyében.“ Tóth László személyében tehot séges alkotóval gazdagodik a csehszlovákiai magyar költészet, kötetével a csehszlovákiai magyar líra. A szlovák próza legfrissebb terméséből. Ján Bohún: Felszakadt seb című regénye jelent meg legutóbb Tóth Elemér fordításában. Bohún regénye, mondhatnánk úgy is, egy szám története. A 6776-os szám mögött azonban egy em^r áll: Erich Gurica, azaz Erich Grünstein, akinek egyetlen bűne, hogy zsidónak született. A regény attól az éjszakáiól kezdve pergeti vissza Gurióa- Grünstein életét, amikor elviszik a lakásából, hogy a kihallga­tások végtelenségében képtelennél képtelenebb vádákikai próbái* ják megtörni, nem létező bűnöket próbálnak rábizonyliAnl. Bo- húft regénye lélekrajz: az emberekben meglévő emberség és em­bertelenség mély. tiszta képletü rajza. Nagy divatja van a detektív históriáknak, a kiadók tucatjával ontják a krimit. JirI Marek: Kégi bűnügyi történetek című kötete azonban több, mint egyszerű bűnügyi regény. ..Az, amit éppen olvasni készülnek, nem elbeszélések, hanem történetek sora. a történetek pedig csakugyan megesnek, míg az elbeszélést csakúgy meséli az ember.“ — írja a kiváló c«eh szerző, s így fol5rtatja: ■,,Ha régi újságokba^ lapoznának, megtalálnák bennük azokat a bűnügyi és bírósági eseteket, amelyek ösztönzésül szolgáltak e könyv megírásához... Tisztelettel hajtok fejet azok előtt, akik szolgálták az igazságot: a régi idők kissé bácsikás detektlvjsi és rendőrtanácsosai előtt, akik persze sohasem voltak tudatában, mily fennkölt ügyet szolgálnak, és sohasem tekintették szoigá- .atukat hősiességnek, hanem csupán szolgálati kötelességnek. Ezekre^ a történetekre rég fátylat borított az idő,, a véres dolgokat’ sem kell feltétlenül véres komolysággal vemri, hanem némi derűvel. Elvégre a rettentő gyilkosságröl szőlő vásári bal­ladán is csak mosolygunk már. A kötet elbeszéléseit Kövesd! János fordította. A közös könyvkiadási egyezmény keretében piacra kerülő új­donságok közíil ezűttal az alábbíakpi (szeretnénk felhívni olva- ^ sóink figyelntét: ^ Az Iskolások Könyvtárában jelent meg g Jókai Mór: A kőszívű ember fial E című regényének kiadása. Ezt a csodálatos történetet, fiata- s lók és Idősek egyaránt kedves olvasmányát ugyanolyan szeretet- E tel fogadják majd nyilván lapunk olva^i is. mint gyermekko- s runk másik, felejthetetlen históriáját, = .Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai = című világhírű regényét, rnedynek ugyancsak mostanában jelent E meg új kiadása. = A népszerű Világkönyvtár legújabb kötete, az amerika! = West: Sáskajárás ^ című regénye, az Európa-Zsebkönyvek sorozatában pedig a* an- ,s goi Bates: Jó szélié! a frajicia partra című regénye, .valamint E két neves jelenkori amcrlkai szerző két kötete jelent meg. Az = egyik a ,.Nat Turner vallomásai világhírű szerzőjének, William p Styronnak: Feküdj le sötértöen című regénye, a másik John Up- = diketiak, a „Nyúlcipö“ és ,,.A kentaur“ című regények szerzőjé- h nek „Ilyen boldog se voltam“ címmel megjelent elbeszjélései. = A svájci franoia próza nagy klasszikusának, Ramuanak, = Az elbocsájtott szolgálólány M dmmel jelentek ntóg válogatott elbeszélése:. s .A humort, két jól ismert szerző könyve reprezentálja ezúttal. E Az egyik Gyárfás Miklós: Az orosriánidomltó című regénye, a = másik pedig E Rátonyi Róbert: Ne vegyék komolyan = című kötete, melyben a népsaerű komiiküs útirajzait, karcola- s tait, valamim nevess pályatársairól szóló anekdotáit gyűjtötte E össze. = Az útirajz-irodaimat Kessel: Hong Kong és Kakaó ctmű köny- = ve képvisel!, a kalandos ifjúsági irodalmat Kiss: Jó szoleftl. ka- E pitány című regénye, a legifjabb olvasóknak való műfajt pedig = Horgas: Tipi-Tupa hercegnő című verses meséje. = iii: il

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom