Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1971-11-16 / 46. szám

ÜRAí ÍÖViN ■ ":^-'i * y A MAI JEREVÄN a modermvek és a hagyományos­nak csodálatosan harmonikus egy­sége. Lakossága mintegy 800 000 lélek, magiassága átlagosan két emelet. Nem hat vidéki városnak, hanem régi nagyvárosnak, amely­nek azonban javarészt új épületei vannak. Az új épületek pedig év­ezredek hagyományait viselik. A legleltúnőbb — és ettél a mese- hangulat —, hogy az egész város: rózsaszínű. Epületanyaga a bazalt­tufa, amely a környezői hegyekben a legkUlönbözöM) szinárnyalatok- ban hálható. De Jereván házal közt ritka a sárga vagy barna, vagy zöld — a legtöbb rózsaszín: terei és lőútjai kivétel nélkül ró­zsaszínűek. Az utcák egyenesek, és feltűnően tiszta minden. A ha­gyományos stíluselemekből tonnáit házak leginkább az európai rene­szánszra emlékeztetnek. Ez a rend, ez a kimértség, ez a tisztaság, ez a reneszánszizű hagyományosság engem a látott városok közül leg­inkább Dubrovnikra emlékeztetett. Egy rózsaszín Dubrovnik tenger nélkül, óriási hegyek között. A város képének teljességéhez azon­ban hozzátartoznak a szökőkutak. Jerevánban mindenütt szökőkutak működnek. Van egy óriási tér, ahol Erebuni alapftásának 2750. év­fordulójára 2750 szökőkutat épí­tettek (nem voltam rest, egy es­te lementem és utánaszámoltam: valóban pontosan ennyi). De ezen MvUI minden sarkon legalábbis egy kis Ivószökókút, amelyre a já­rókelők ráhajolnak és Isznak. Ez a temérdek felszökő vfz enyhíti is a város szubtroplkus melegét. Az utcák felirata kettős: orosz és örmény. Legtöbb helyütt azon­ban az üzletek cégtiábláján kizáró­lag örmény a szöveg. Ez pedig igen egzotikus látvány az európai utazónak. Hiszen euiúpai olvasó­ember, akinek természetes a latin és cirillbeiíű, még a görög vagy a gót Írástól sem ijed meg, de na­gyon tanácstalanul áll a semmire sem emlékeztető örmény betűk előtt. Ezt az ábécéti Meszrop Mas- toc mester szerkesztette az idő­számításunk szerinti 40S-ik esz­tendőben, mivel sem a görög, sem a latin írás nem felelt meg pon­tosan az örmény hangoknak. Ma is ez az örmények Írása. Es a messziről jött ember tanácstala­nul nézi az arüisztíkusan absztrakt dekorációra emlékeztető rajzokat, amelyek ki tudja, milyen érdekes szövegeket rejtenek előle. Sze­memnek üdülés volt, amikor vala­mi cirillbetükkel is olvasható volt. AZ OROSZ MELLETT azonban meglepő módon sokan tud­nak valamelyest angolul vagy fran­ciául. A múzeumokban és a látvá­nyos romoknál mindig találtam szakembert, akivel valahogyan tol­mács nélkül is elbeszélgethettem. Sőt a szállodában akadt egy por­tás bácsi, aki útlevelem láttán ma­gyarul szólított meg. Kiderült, hogy a két háború közt szőnyeg- kereskedő-segéd volt Budapesten. Az idegen nyelvek Ismeretének nemcsak az az oka, hogy sok a hazatelepült, hanem az is, hogy sokan céltludatosan tanulnak nyel­veket. Általában tanuló nép ez. Talán az egész világon itt a leg­nagyobb az értelmiség száma. £s mintha az egész népben élne va­lami Izgatott ^MeklőUés a kultúra iránt. Sehol még annyit falvakban, kocsmákban, hirtelein összeverődött társaságokban nem beszélgetljtm irodalomról, művészetről, történe­lemről, régiségtanról, mint Ör­ményországban. Igazán csak amúgy meUékesen tudtam meg, hogy a kis országnak virágzó gyümölcs­termésén, bor-, konyak- és kon­zerviparán klvUi nemcsak kőbányá- szaita, hanem gazdag színesfém- bányászata van',, nagy erőművel, ko­hászata.., Azt Bzonba« saját sze­memmel láthattam, hogy a poétf- kus látvány mögött megalapozott tan jó az életszínvonal. A SZEVAN-TÖNÄL Is okosabb lettem. Azt tudtam, hogy ez a kis ország legnagyobb tava, és ott látható az egyik leg­régibb kolosöor, de azt senki sem közölte, hogy jó 1000 méterrel magasabban fekszik, mint J^eván, tehát körülbelül a Magas-Tátrával egy szinten (mi ez a Kaukázus­ban? Mi ez az Ararát közelében?)'. En tehát; hogy a forró Jereván­ban mcgszoktam,_ rövid ujjú Ing­ben ültem az autóba két tolmá- csmnmal (velünk jötlj Ferenczl László, az irodalomtörténész is, a- kl Jerevánban tmtnimányoz vala­mit, és akivel kellő elképedéssel futottuak össze égy délután a Ma- tenadaran előirt). Az autő pedig meat, ment fölfelé... és egyre hi­degebb lett. £s amikor a töl mel­le^ kiléptünk; már nagyon hideg volt és dermesztő szél fújt. Tüs­tént futni kezdtünk, hogy felme- legitsUk magunkat, és hamarosan meg is torpantunk, mert kétezer és sok méter magasban nem le­het szaladni, mivelhogy a ritka levegőben kifullad az ember. A kí­váncsiság mégis nagyobb volt, mint a hideg, és felmásztunk a meredek dombon a IX. századbe­li kolostorhoz. De azért utána a legfőbb ideje voH bemenni a ven­déglőbe, ahol az örmény írószö­vetség rendelte ebéd várt ránk. (Ebéd? Lakoma volt! Csupán e- gyik folgásaként friss pisztráng sze­repelt.) Onnét néztük a tavat, a* mely sokban emlékeztet a Bala- tlonra, csak éppen havasok veszik körül. Ez a Szevan^ö, az ország fó e- nergiaforrása. Vizét megnyitották lefelé, és 1000 méteres szintkü­lönbséggel, hat vlzilépcsőn fejlesz­ti az áramot. Csakhogy az történt, hogy nagyon megcsappant a tő vi­ze. Már-már kiapadással fenyege­tett. A szovjet vIzimémökiHc a- zonban kitalálták a teendőt. Egy óriási heggyel arráb folyik az Ár­pa folyó. Nos, irtózatos erőfeszí­téssel most fúrják az alagutat a hegy alatt, amelyen az Árpa vizét bevezetik a Szevan-tóba, és így kellő víz lesz a tő szintjéhez is és az erőmüvek szüntelen táplálá­sához Is. Négy év múlva kész lesz az alagút, és örményországnak annyl villamosenergiája lesz, a- mennyit csak akar. nyilván AHANY EMBER, ANY- NYIFÉLÉT LAT Egy mérnök vagy ipari szak­ember Vagy közgazdász ennyi Idő alatt sokkal többet tudott volna meg a kis szovjet köztársaság mű­szaki titkalből. En ugyan jártam szovhozbau; de ott is főleg iro­dalomról beszélgetftem. Es valószí­nű, hogy ha egy mezőgazdász jár ott, az kevesebb múzeumba, kép­tárba, romvidékre megy el, mint én. A kultúrloól azonban azt hi­szem, szereztem valamelyes össz­képet. Mindenekelőöt, hogy ez a kultúra fontos és ébnényszerü köz­ügy az örmények számára. Megleptek a képtáraik. Nemcsak á régiek, hanem a modemek is. Énnekem már Moszkvában és Le- Uingrádban is gyanús volt, hogy nagyon keveset tudtmk a Szovjet­unió új művészi tjörekvéseiról. Haj­lamosak vagyunk két évtizeddel ezelőtti körülményeket elképzelni. Holott ÚJ, izgalmas bontakozások- kal találkozunk ott mindenütt. De nem elegendő Ismerni, amit a lő- városban lát az utazd. Ezeknek a kis szovjet köztlársaságokaak igen egyéni kulturális arcubta van. Van Új, modem örmény festőmű­vészet. amelynek közvetlen múlt­jában ott áll a még élői, immár kUencvenéves mester: Martirosz Szárján. Művelnek külön múzeuma van, közvetlenül lakása szomszéd­ságában. De mellette a fiatalabbak és ai sokkal fiatalabbak egy szín- pompás, modernséget és hagyo- mánylj egybeolvasztő, új festésze­tet bontakoztatnak ki. A zene még inkább közügy. Ko- mitász — akinek idén tartják cen­tenáriumát — példaképük: az ő nyomán építik be ősi népi dallam- bagyományukat a modem zenébe. Költészetüket sajnos nem is­merhettem meg. Erre néhány nap nem elegendő, ha az ember nem ismeri a nyelvei. Annyit azonban tudomásul kellett vennem, hogy a vers ugyanolyan széles rétegekben közügy, mint a kép vagy a zene. A sok megjelenő könyv közt sok a verseskötet. £s nemrég jelent meg például n magyar költészet válogatott remekműveinek antoló- glija örményül. Várom a viszon­zást: az örmény antolőglái — ma­gyarul. EGY jereváni VENDÉGLŐBEN egy este megszólított angolul egy nagy termetű férfi: — ön idegen? — Igen. — Spanyol? (Nem tudora, miért nézett spanyolnak; talán azért, mert éppen piros ing volt rajtam). — Nem. Magyar. — Hogy jutlott eszébe idejönni? — Érdekel Itt minden. — Ennek nagyon örülök. En ör­mény vagyok, de Amerikából. En Ide hazajárok, noha ml már ne-, gyedik nemzedéke lakunk Chicagó­ban. Az anyanyelvűnk azonban ma is örmény, és minden két étben egyszer eljövök, hogy misét hall­gassak Ecsmlazinbaa. Megenlgedl, hogy meghívjam egy üveg pezsgő­re? Ne utasítsa vissza. Nagyon ö- rUIök, ha olyan emberrel beszél­hetek, akit érdekelnek az örmé­nyek. Nem lehetett visszautasítani. Le­ült, megrendelte a pezsgőt. Sajnos, ő Is csokoládét tíördelt a pohanm- ba, mielőtt töltött volna. Koccin­tottunk. Megkérdezte a foglalko­zásomat. Mikor kiderült, h(^y ma­gyar Író vagyok, közölte, hogy Zi- lahy Lajostól olvasott már egy re­gényt, és látott életében néhány Molnár Ferenc-szindarabot. Nagyon örült, amiken: közöltem, hogy Zila- hyt személyesen Ismerem. Mikor én érdeklődtem a foglalkozása 1- ránt. elmondta, hogy száUötuIaj- donos Amerikában, van több szál­lodája Is. En, talán a kelleténél kissé ironikusabban mondtam ne­ki, hogy haza azért aligha költöz­ne. Ö azonban komoly kérdésnek vette, újra töhHtt, és körülbelül szó szerint mondta: — Nézze, én nem vagyok politi­záló ember, de gazdag amerikai vagyok. Tudom azonban, Jjogy a ml kis hazánk csakis olyan mó­don lehetett végre megint Ör­ményország, hogy tagja a Szovjet­uniónak, és maga is szovjet köz­társaság, És ez még nekünk Is sokkal jobb, mintha még mindig nem volna egy kis ország, amely­ről mi ott messze azt) mondhatjuk: az a mi hazánk. Én nem akarok hszaköltözhi. De nagyon sokan kö­zülünk már akarnak költözni, és nagyon sokan máris hazaköltöztek. És nagyon boldogtalan lennék, ha Így kétévenként négy-öt napra nem jöhetnék haza, hogy sétálgas­sak örmény utcákon, nézegessem az örmény fővárost, itthon hall­gassam meg magának a katoll- kosznak a miséjét. £s itt nagyon szívesen látnak bennünket, haza- látogatőkat. Én pedig az itteniek­kel együtt örülök, ha látom, hogy máshonnét is ellátogatnak Jereván­ba, Ecsmiazinba, mint ön, abból a távoli Magyarországról, és elvi­szik a világba a mi kis örmény hazánk jó hírét. Még egyszer koccintotltunk. Ö felállt, kezet ráztunk. En pedig magamban azt kérdeztem, vajoro hány amerikai magyar marad meg négy nemzedék után ennyire ma­gyarnak? HEGEDŰS GÉZA TÚLJÁRT AZ ESZÜKÖN IV. Kis tavak díszítik Jerevánt. A képen: a „Hattyúk tava“ a Tumanjan út mentén (SZERKESZTŐSÉGI MUNKÄM ÉS KÜLDETÉSEM) Andris] Czschowicz kapitány tevékenységs a Szabad Enrópá- nál sgészébsn véve lényegtalen munkával kezdődött, hitzan a Tribuna Lndn és a Zycia Warsawa régebbi példányaiból kinyírt áfságcikkek oeztélyozásén kívül semmi mást nem kellett ten­nie. — Néhány hónap ntán változott a helyzet. Fönököra, Zamor- szki ár magához hivatott, s közölte velem, hogy a Kelet-Európa ügyeivel foglalkozó titkos osztályra helyeznek át. A helyiség- áz a beosztáscsere révén közelebb kerültem célomhoz, hiszen ezen a titkos osztályon volt minden nyilvántartva, ami engem ás a lengyelországi központunkat érdekelte — •miékezik vissza Czechowicz kapitány. A gyors ás váratlan előrehaladás azonban bizonyos mértékig nyugtalanította a felderltőt. Nem tál gyorsan halad-s a kitű­zött célhoz? Nem lepIezték-e le ellenlábasai, s csak arra vár­nak, hogy ,,tetten” érjék? Ilyen és ezekhez hasonlé gondola­tok fordultak mag Czechowicz fejében. Aggodalma felesleges­nek bizonyult, mert mint később kiderült, munkatársai és fő­nökei nagyon is bíztak benne.-— A nyilvántartási osztályon órákat töltöttem a kartotékok felett, melyek tárgyi jegyzékből ás névsorbál állnak. Zamorszki ongodálye nélkül ezekbe — természotesen az ó főnökeit kivéve — senki sem tekinthetett bele. S mit tartalmaznak ezek a jegy­zékek? Röviden szélva mindent. A járási pártbizottságok vezető titkárainak, a gazdasági és a közéisti személyiségek, a művé­szek, a mérnökök, a katonatisztek és a központi pártbizottság vezetőinek személyi odataln kívül a bányák, a gyárak, a ka­tonai alakulatok, a rádiő és a televízió, az állami intézmények és a tömegszervezetek munkájárél beszerzett híranyagot. Ter­mészetesen az anyagok többségét sosem közölték és nem Is fog­ják az éter hullámain közölni, hanem a CIA központjába, illet­ve a többi nyugati hírszerző központba Juttatják. Az anyagok többségén a „Bizalmas” és a „Titkos” szó olvas- ható, ami ékesen bizonyltja a Szabad Európa kémkedési tevé­kenységét. — Sok anyag szolgálati kötelességem teljesítése útján került a kezembe, ám a fontosabbak főnököm páncélszekrényében vol­tak elrejtve, s ezért ezekhez komplikáltabban jutattam. Mond­hatom azonban, hogy a Zamorszki osztályára érkezett anyagok mindegyikét ollenőriztem és továbbítottam központunknak. S hogy ez nem volt kevés anyag, bizonyftja az Is, hogy mennyi­sége egy tél tehergépkocslnyit tesz ki. A lengyel sejtő, rádió ás televízió a megszerzett anyagok néhányát már közölte. Természetesen valamennyit — főleg a jelentősebbeket, nem tehet nyilvánosságra hozni. Egy azonban tény, hogy a Czechowicz kapitány által megszerzett hfranyag- bél bü képet kaphatunk a Szabad Európa tevékenységéről, kémkedéséről, arról, miként igyekszik szétverni szocialista tár­sadalmi rendünket. — A Szabad Európa jól fizeti embereit. Mint a Brit-Rajnai- hadsereg órsegységánek katonája 320 márkát kaptam tisztán, viszont a Free Enrope-töl 1612 márkát. Ez pedig lényeges kü­lönbség, ami egyúttal azt is jelenti, hogy az átlagos nyugat­német polgár fizetésének a dupláját kerestem. Többek között azért Is nem néztek és néznek a nyugatnémet átlagemberek jé szemmel a Szabad Enrápa alkalmazottjaira... Czechowicz kapitány nőtlen ember volt, s mint Ilyen eleinte München egyik szállodájában lakott, de nem sokáig, mert a Szabad Enrápa „gondoskodik” az emberolröl. Szolgálati lakást iitahak ki .Andrreinak amiért mintegy 500 márkát kellett volna fizetnie. A lakbért és a többi kiadást azonban a Szabad Európa fedezte... Az övé volt a lakás, ő rendelkezett tehát vele. Élt Is ezzel teljes mértékben. — Mikor nem tartórkodtunk odahaza, házkutatást tartottak. El­lenőriztek mindent, mert a gyanú árnyéka állandóan követett. Az ellenőrzés könnyen ment, mert a lakások egyik kulcsa a Szabad Európa, illetve a CIA kápviselőlnek a kezében van. De nemcsak a lakáskulcs van az ő kezükben, hanem a Szabad Európa alkalmazottjai is, akik csak ágy táncolhatnak, ahogy nekik mozilkálnak. Nagy Árpád Következik: Kik ás milyen emberek Irányítják a Szabad Euró­pát? Tojások főzéskor manapság sokkal gyakrabban reped­nek meg, mint régebben. Állatorvosi főiskolák vizsgálatai alapján megállapították, hogy a tojások héja a legtöbb e- setben csak 0,1 milliméter vastagságú, az Ideális 0,2-0,3 milliméteres vastagság helyett. Az ok: az állatok túlnyo­mó többsége iparszerü tyúkfarmokon él, és így nincs meg­felelő szabad kifutási leheitöségük káliumtartalmú táplá­lékok felszedegetésére. BARNiT A KÁLYHA Ötletes kandallék gyártá­sát kezdték meg a pápai Elekthermaxnál. Az új konstrukció egyszerre me­legíti és barnftja használú- ját. A TiilamoskészUIék fűtőszálai mellé ugyanis kvarclámpát építettek be. Az újdonságot elsősorban a csecsemők mesterséges n.a- poztatásához ajánlják. To­vábbá jé szolgálatot tesz a mester^ges barnító mind­azon nyaralóknak is, akik rosszul választották meg az üdülés idejét és igazi nap­sütés híján fehérek marad­tak. DIGITÁLIS MERŰMOSZEREK Közvetlenül számjegyekkel mutatják a méréseredményt- a leningrádi Vibrátor-gyárban szerkesztett új mérőműsze­rek. A mikroáramkörökböl és más korszerű elektronikus elemekből épült digitális mérőműszerek jóval kisebb mé­retűek elődeiknél. Sorozatgyártásukat még ebben az év­ben megkezdik. Tizennyolc személyes kis vlllanybuszt gyártott a kallfor- ntal Westinghouse Electric. Négy lóerős egyenáramú mo­torját 12 darab 6 voltos elem üzemeltett. A sétabusz egy jeltöltéssel 8 órán át közlekedhet, de csak Í0J5 km-es se­bességgel (beszámítva mintegy 500 megállást és Indítást j. Hossza 4,27 m, szélessége 1,67 m, magassága 2,28 m. A közelmúltban bemutattak a Fiat-család legújabb tag­ját, a Fiat 127 típust, ezúttal pedig a legelegánsabb Fiat- kocsit, a Fiat 130 Coupét láthatják. Az ötszemélyes sport­kocsi maximális sebessége 195 kni/úra. A Szputnyík szerint érdekes felmelegedés megy végbe a sztratoszférában. A kísérletet a szovjet Mlrnlf-obszerva- tórlumban végezték. A harminchárom kilométeres magas­ságba küldött rádiószonda azt felezte, hogy a levegő hő­foka Itt „mindössze'' mínusz 17 Celstus-fok. A megfigyelé­sek azt mutalták, hogy ebben a magasságban az átlagos hőmérséklet néhány évtizede zérus alatt 65 fok volt. A megfigyelésnek, amennyiben a jelenség tartósnak bizonyul, nem csupán tudományos, hanem gyakorlati jelentősége ts; a repülőgépek ezt a magasságot is használhatják. ' 11®

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom