Új Ifjúság, 1971. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1971-11-02 / 44. szám
w • ül f, 9 Hallottam egy viccet: „A beteg elmegy az orvoshoz, a lába be van kötözve. — Ml a panasza? — kérdi az orvos. — Fá] a fejem — válaszol a beteg. — A feje? Akkor miért a lábán van a kötés? — Lecsúszott...“ Egyik ismerősömnél vidám kis társaság gyűlt össze. Meg kértek, hogy mint humorista, meséljek valami mulatságos dolgot. Elmondtam ezt a viccet. Mindenki jöt nevetett. Kimentünk az előszobába. — Mondja — szólt és kezét a vállamra tette —, ez valóCsak egy idősebb férfi né- mulatságos vicc, vagy zett rám különös tekintettel. “S'-"' — Szerintem mulatságos — mondtam. — Miben van itt konkrétan Töprengett egy darabig, majd így szólt. — Bocsánatot kérek, azt hiszem, nem értettem meg valamit... Mi volt a panasza a betegnek? — Fájt a feje! — Akkor miért a lábán volt a kötés? — Mert lecsúszott... — Ja, úgyi — mondta szomorkásán és valami okból sóhajtott. Az arcán látszott, hogy erősen gondolkodik. — Nem értem! — mondta kevés idő múlva. — Nem tudom megragadni benne a humort... Próbáljuk logikusan megítélni: a betegnek a feje fájt, ugye? — Igen! — De miért volt a kötés a lábán? — Mondtam már, lecsúszott! — Különös — mondta a férfi. Odament az ablakhoz, s cigarettára gyújtott. Sokáig elgondolkozva bámult a sötétbe. Majd leült mellém és szinte a fülembe suttogta. a humor? — Fogalmam sincs! —- feleltem. — Mulatságos, ennyi az egész. — Lehetséges, hogy ön figyelmen kívül hagy bizonyos részleteket? — Milyen részleteket? — Mondjuk, a betegnek féllába volt?l — Miért lett volna féllába? — Ha elfogadjuk, hogy a kötés lecsúszott, akkor végigcsúszva az egész testén, okvetlenül fennakadt volna a két lábo-n... Vagy pedig féllábú rokkantnak kellett lennie az Illetőnek... — Nem! — utasítottam el határozottan a feltételezést. — A beteg nem volt rokkant! — Akkor hogyan került a lábára a kötés? — Lecsúszott!!! Homlokáról letörölte a hideg verítéket, — Ki volt ö tulajdonképpen? — Mit tudom éni — felel— Nem hagy nyugton, hogy nem tudom felfogni a vicce sa- idegesen. — Ta n egy an goi, talán egy kirgiz... vát-borsát! Ha annak az embernek a feje fájt, mi az ördögnek a lábát kötötte be? — Nem a lábát kötötte be — mondtam —, a fejét! — Hát akkor hogy került a kötés a lábára? — Lecsúszott... Felállt és idegesen végigmért. Kérem, gyerünk el innen valahová! — mondta ellentmon— Azzal a viccel kapcsolatban hívtam fel önt — hallottam a hangját a kagylAban. — Egyszerűen képtelen vagyok elaludni... Az a láb nem megy ki a fejemből. Van ebben egyáltalán valami humor? — Van! — erősítettem. — No, akkor okvetlenül meg kell hogy értsem... Nem vagyok ökör! Müveit ember vagyok, kérem... Elmeséltem a feleségemnek, ő nevetett, de hogy mit nevethetett ezen, nem birom felfogni. Egyszerűen nem tudom, ml Itt a poén. — Aludjon rá egyet! —• mondtam és letettem a kagylőt. Másnap este megint felhívott. — Tanácsot kértem a harátaim- töl, szakmabeliektől — kezdte. — Mindegyiknek az a véleménye, hogy a kötés nem csúszhatott le, — Vigye el az ördög magát! — kiáltottam. — Ha nem, hát akkor nem! MH akar még tőlem? —- Világosan akarok látni ebben a kérdésben — mondta ingerülten. — Számomra ez elvi problénM... Komoly funkcióban dolgozom! Itt kötelező az éleslátás! Lecsaptam a kagylót. Még néhány napon keresztül keresett telefonon, sőt eljött a lakásomra is. Szidtam mint a bokrot, mérgemben a fogamat csikorgattam, s végül kidobtam. Még csak meg sem sértődött. Nézett rám tiszta, ártatlan szemeivel, és szinte kö- nyörgött. — Értse meg, számomra ez életbevágóan fontos, gyakran járok külföldre... értenem kell a humort! Akkor elhatároztam, hogy í- rok róla egy elbeszélést. Arról az emberről, aki nem érti a humort. Arról az emberről, aki 8 nevetős rejtett törvényeit is oly szárazon akarja megtanulni, mint az egyszeregyet... Az elbeszélést elvittem egyik újság szatirikus rovaténak. A szerkesztő hosszan kacagott a történeten. — Ilyen tuskóti — piondta. — C.sakugyan megtörténnek lyesmlk? — Személyes tapasztalati — Leközöljük — jelentette kf elégedetten. Azután átölelte a vállaraat, odahajolt a fülemhez és suttogva megkérdezte. — No, de enkem elárulhatja, mégis ml baja volt a betegnek? — A feje... Fájt a feje... — dadogtam. — Akkor miért a lábén volt a kötés? Magyar költők a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról — Miért kirgiz? — Mert az apja egy kirgiz férfi, az anyja pedig egy kirgiz nő volt.. — No, Igen! — bólint értö- leg, — Ha a szülei kirgizek voltak, akkor természetesen... — Nagyszerű! — örvendeztem. — Végre minden világos önnek! — Csak az nem világos, hogy mi volt a baja a betegnek. — Minden jót! — mondtam. , X. t:- » Felvettem a kabátom és indultam dást nem tűrő hangon. — Ezt ^^^xate\é. Éjjel telefoncsörgésre meg kell beszélnünkl. ébredtiem. [UHASZ GYULA: BALALAJKA Orosz tastvéremnek, 1917. Fölzendül szépen, csendesen A balalajka Szegeden. A hold ragyog a fák felett. Mint távol tájról üzenet. A rabok arcán úgy dereng, Mint könnyek 6s mint ékszerek. A zene száll, a nóta szól, A holdas éj békét dalol. E nóta Ismerős nekem. Szivem dobogja szüntelen. E zene kedves rokonom. Bölcsömtől fogva zokogom. Mert bú él benne, s vágy remeg, Felétek, más táj, más egek! S a nótát aki pengeti. Szívem öt régen Ismeri. Egy fának fájó levele. Öröktől egy vagyok vele. Egy föld sápadt virágai. Élünk, virulni, hullani. Jöttünk e földre sírva ml. Egy Isten árva fialt KASSAK LAJOS; KÖSZÖNTÉS 1971-RE Pirosban, mint bohóc, ki vérzik, s bolondul játékra perdül: rázzuk le jármunk életem és énekeljUkI Valahol most jóra zsendülnek a vágyak, a vér fogva ejlik a vár zamatén; Itt rendre csak Ament verkliznek az órák és bomlik a ja], i hogy szinte csönd már. Ml énekeljünk hát életem, szélmalom pózban azértis: kemény, clntányéros kezeimmel, föltelt orgonás mellemmel azértisl Mert jaj, ma vérrel sírnak a silók, porrá porzanak a begyek, hegybe borzadnak a rónák, s a poklos, megindult földeken az anyák márványszeltd kezében is csak holtra pillog már a mécs. Ebben a dúlt és fekete arénában: én magara Ö, hatalmas orcheszter, tiszta gyerek szájjal Kacagd föl szárnyas himnuszéi az újszülött idönekül 1917 Ha lenézett a domteól, éjente ezüstös tengert látoitit, ám ez a romantikus, szivnyugtatő látvány hajnalonként elfeketedett, és a Nap könyörtelen, tárgyilagos reflektora mindenkor leleplezte a slvatagocs- ka klsszerűségét. Gregor nem lázadozotlt. — Ennyinek is csak örülhet egy leszerelt ürpilöta — mondogatta az álmos déli szélnek. — Itt még mindig jobb, mint valami irodában. Se főnökök, se határidők... Bizony, bizony, a legjobb még itt... A hellkopterjavitő állomás forgalma a semmivel volt egyenlő. E tájat messze elkerülték a hatalmas szioakötők. Itt nem folyt se ásatás, se olajkutatás, se napenergia-telep építése. Erre csak a rokkant, kis termetű Gregor volt, és a kopott épület, a málló dotnb meg a jelentéktelen sivatag. Gregor együtt aludt el a Nappal, de mlndenkcH- a hajnali szürkület előtt kelt. A gyönyörű, M- horsávos hajnal volt az ő egyetlen jutalma. Érmei már nem érdekelték. Annál Inkább a lassan tá- pászkodő vörös óriás, akit háromszor repült körül, igaz, hogy kötelékben. mint a hatalmas Furuda- expediciő egyik alparancanoka. Almai nem voltak. Egyszer aztán, egy szeptember hüs éjén, már nyugalma sem. Régimödt rugős óráján éji fél kettő volt, amikor felriadt. Pocsék, mély bögések törtlek rá, és Gregor kissé csodálkozva látta, hogy a domb aljában Illa fények ugrálnak körül egy lomha, klvehetetlen tömeget. Fejébe csapta zsíros sapkáját, és tempósan aláballagott. — Na atyafiak — mondta a különös fényeknek —, lerobbant a masinátok? Vakargatta tarkóját, mert lilán izzó hengerek ugráltak ide s tova, mint megkergUIt söröshordók. .Se végtag, se fej. Nem a szokatlan külső képesz- tette el. hanem a tanácstalanság. — Ö. micsoda csillagképből jöhettetek ti — mosolygott lógó bajsza alatt —. ha egy műszaki hiba miatt máris ekkora cirkusz van nálatok. Bezzeg, amikor én a Cygni 61 második bolygóján... FUtyörészve járkált az Izgatott hengerek között. Sajnálta őket. Igaz, hogy nem borultak a nyakába, de nem viselkedtek ellenségesen sem. Mintha ö, Gregor, ott se lett volna. Feldühödött. — A nemjötokat — dUnnyögta, — minek nézhettek ti engem? Azalagnak? Véglénynek? Pedig ez nagyon értelmes bolygó. Felliftezett a kúp tetejére, s onnét a hajtóműhöz szállt alá. — KZK—15 típus —- morogta csodálkozva. — Tisztára a KZK-^15 típus. Hát ennyire fantáziátlan a világmindenség? Tíz perc alatt javitotita ki a hibát. Kábeleket cserélt, biztosítékokat, s már kész is volt. A hengerek megint megbögették a hajtóművet, s alul tizöles lángok csaptak ki.. Erre gyöngéden kituszkolték. — Hálátlan banda — káromkodott —, hát tifelétek ismeretlen sző a köszönöm? A gigantikus kúp felfvelt az égre, s vörös pont lett az esthajnal- csillag mellett, ma.jd elveszett a tér mélységeiben. — Na. hajnalig alhatok még valamit — baktatott tel Gregor a házhoz. — micsoda gyámoltalan népség volt! Szép kis világuk lehet, mondhatom. Mikor magára akarta húzni a takaróját. akkor vette észre, hogy mind a tíz ujja mozog. Váratlanul megszűnt az évtdzedes, elkeserítő bénasága. Megint teljes ember volt Gregor. CYONI GÉZA: UTOLSÓ TÁNC Most roppannak a roppant eresztékek; Most bomlanak a bárgyú babonák. Vágják már, vágják a szent kések A zabolát, a zabolát. Retteg a hajcsár, megfordult a csorda, Papok, poéták, fel az oltárokral Zengjen a völgy és minden bús halom: Forradalom, Téged szomjaztunk eleitől fogva. Tealád ágyaz minden vércsatorna. Könnymosta árok, verejték-folyő; Penészes gőg. úri tivornya. Pince-salak, nyomor-kobó; Tealád ágyaz mindem arany-trágya^ Valahol gyűlik gyűlölt garmadába — Te kelsz belőle fénnyel gazdagon; Forradalom, Nyomornak s lénynek lánghajú leánya. Akit te ölelsz — elsápad a zsarnok; Dúsak erében megdermed a vér. Tárnák mélyén hozsánna harsog; Trónjára a nép visszatéri Bújik a hajcsár, ostort fog a csorda; Nyomor és bőség most indul birokra. Forr a harag már minden katlanon, — Forradalom, Te fütöd; Isten égő cslpkebokra. Szent arcod előtt leborulok térdre — Távoli bús nép keserű fia. Őri herék sok rab cselédje Jajgat bennem, mert Rád kell várnia; Rád, akit oly rég elnyomott az álom, (Úri beléndek altatott és mákony) S most ébredsz frissen és fiatalon Forradalom — Szent arcod előtt leborulolc térdre — Krasznojarszk, 1917.
